Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-05 / 11.szám

valamely Dunán inneni megyebeli községből importáltától t be hozzánk, mint azt a lebunkózott ebek állal coustatálui látjuk. Felhívjuk a kir. városi és megyebeli Összes hatóságaink figyelmét erre, s városunk nyugalmának helyreállítása, a komolyan veszélyeztetett közbiztonság megóvása érdekében a rendeletek szigorú ós erélyes végrehajtását kérjük. TÖBBEN. Elnöki megnyitó. Ft. Meiszermann Ignác, bátorkeszi plébános ur, mint a bátorkeszi polgári olvasókör elnöke által a körnek 1893-ik évi január hó 29-éu tartott közgyűlésén elmondott megnyitó beszéde. Tisztelt közgyűlés ! Készségesen engedtem a tisztelt köri igazgató választmány január hó 8-ikt választmányi gyűlése ama szíves felhívásának, hogy polgári olvasó-egyesületünk ez évi, 15-ik évfordulati közgyűlését is, ugy mint az előző években tettem, néhány rövid szavakban megnyissam és annak tanácskozásait elnöki minőségemben vezessem. Hódoltam a tek. választmány felhívásának, nem csak elnöki kötelmemnél fogva, vagy mintha szavaimnak azt a súlyt tulajdouitauám, hogy azok által egyletünk nemes közművelődési céljai az igazi, jó ós szép eszmék terjesztésében, — értékökben nyerjenek, vagy, hogy a tisztelt nagygyűlésnek érdeklődését kulturális nemzeti irányú egyesületünk iránt fokozottabb mérvben felköltsem : mert hiszen ahol a tények polg. olv. körünknek 100-at meghaladó számában és folyton gyarapodó szellemi, nemzeti és főképen anyagi virágzásában pénztári maradványt, megtakarított fölösleget képes évi zárszámadásaiban kimutatni, ahol a nemes lelkesedés, alkotó tevékenység és az élet sója, az ősziute barátság ifjakat, meglett embereket, férfiakat., rang, hír, származati és vallási különbség nélkül a kibontott közművelődési zászló alá sorakoztat ós egyesit; ott egyes embernek a szava csak az elismerés és hála nyilvánítása lehet. Mélyen tisztelt nagygyűlés! Köztudomású dolog, mert a lapokból tudjuk, hogy gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar emlékét ülte f. évi január hó 16-án a magyar tudományos akadémia fényes disz, meleg lelkesedés közt. Táblát, emléktáblát állított be házának falába, ércbe öntött emléktáblát, mely azt a szép, azt a magasztos jelenetet örökíti meg, midőn mostan legelső tudományos intézetünk Széchenyi teremtő szavára megalakul, midőn az ő ajkán elhangzó, legyen szó után, testet ölt az eszme és vágy, mely jobbjaink szivében fakadt. Egy mozzanat ez csak a Széchenyi nagy alkotásokban gazdag éleiéből, de a legnagyobb, a legszebb mozzanat egyike. A hazaszeretet lelkesedése ragyogja azt be magasztos fényével, azonfelül pedig ez volt. a kezdet, ez volt, az első lépés az utón, melyen Széchenyi megiudult, mely őt a dicsőség, a vértanúság hónába vezette el. Innét indult ki útjára, melyen lángeszének, nagy szellemének fénye bevilági otta egy nemzet útját, melyen világot gyújtott, fényt hintett az utána jövő nemzedékre, melyen a haladás, a fejlődés nemzeti csatornáit nyitotta meg nemzete előtt, melyen a dicsőség virágaiból s a vértanúság töviseiből fontak homlokára kiszorul. Tisztelt közgyűlés! Jól esik nekünk, köri polgártársaknak is ilyenre vissza-, emlékezni. Mert a Széchenyi alakja a legnagyobb, melyet a XIX. században j a magyar história felmutatni képes. Az I ő politikája az egyedül nemzeti politika, mi célra vezető, mi hasznos, mi eredményes lehet nemzetre s mi követendő, utánzandó példa gyanánt fog szemeink előtt lebegni sokáig. Az igazi konservativ politika ez, mely ragaszkodik á jogokhoz, éber szemekkel őrködik az alkotmány bástyái fölött; de őrizkedik hozzá nyúlni az alapokhoz, felforgatni századok alkotásait, szentségtörő, megondolatlan kézzel hozzá nyúlni a lelkiismeret, a vallás igazaihoz, legelső és legsürgősebb feladatának tekintvén, előmozdítani a nemzet értelmi fejlődését, kultüláris haladását, anyagi, vagyoni megerősödését, nemesíteni szellemi életét, fejleszteni tudományát, teremteni határai közt virágzó ipart, kereskedést, szóval nemzeti műveltségei, hogy Magyarország nemzeti alapokon fölépült közművelődés által erőssé és szabaddá legyen. Tiszt, közgyűlés ! Ez volt Széchenyi István gróf nemzeti politikája. Ezért ólt, ezért dolgozott, ezért áldozott és Dzért halt is meg. De példáját, tanait, Bszméjót örökségül hagyta reánk. ' Kérdés, vájjon megértettük e t. polgártársak I éppen most, ezekben a sötét, szomorú napokban Széchenyi uagy szellemének intelmeit ? ! (Vége köv.) Farsang. A kereskedő ifjak estélye. A kereskedő ifjak ezúttal nem a hónap első vasárnapján, hanem első ünnepén tartották meg felolvasó estély üket. A januári estély tapasztalatai megmutatták, hogy a fürdő-vendéglő ! nagytermében a soireek kis közönsége feszélyezve érzi magát. A Magyar Király táncterme jobban megfelel a célnak ós míg ott a nagy terem, a kellő határokon tul való terjeszkedés feszélyezett hangulatot idéz elő, addig a Magyar Király forró légköre és nem kifogásol hatatlan ventillációjú terme képezi melegágyát az estélyek feszólyteleu jókedvének. A műsor első száma volt egy Trio, amit Bellovits Karolina k. a. zongorán, Feigler János ós Sztraka Iván urak vonós hangszereken adtak elő kifogástalan precizitással. TJtánnuk Pe rónyi Margit úrhölgy ragadta el a szó szoros értelmében a közönséget. Három dalt énekelt ; az elsőt Sztojánovits Kis Molturnéjából, a mely még a két utóbbinál is jobban tetszett. Verő György divatos «S ultáu* cimü operettejóből (ki ne hallotta volna már dicsérni Küry Klára bájos Roxelaneja révén ezt a darabot?) volt mutatvány a Dal ós Románc. Könnyű fülbemászó zene, szinte szokatlan Perényi k. a. tömör drámai hangjához, ha a síken nem biztosítaná, hogy itt-ott meglepő könnyűséggel győzi leakolora misztikus nehézségeket is. Újból alkalmunk volt meggyőződni, hogy bizony a budapesti népszínház gyönge hangocskáju művésznői megirigyelhetnék a mi saját kis primadonnánk csengő, erőoljes szopránját. Harmadik számul következett Feigler János ur hangulatos hegedű Nocturne-je Tinidtől, mit Bellovits Karolina k. a. kisért zongorán. Az est. piéce de résistanco-sza volt egy jól ismert esztergomi kereskedő felolvasása. A cim mán Ítélve (A hős Babette) mindenki humoros elbeszélési várt Scheiber úrtól és ime kiderült már a felolvasás elején, hogy a diJetáns író alános történél mi rajzzal ki' vánta szórakoztatui az estély közönségét. Egy világszép esztergomi asszonyról a bős Babatteről szólt a felolvasás, minek aktualitását még inkább emelte a körülmény, hogy háttérül városunk fénykorának a tatárdulás idejének kidolgozott rajzot lapunk mai és legközelebbi száma tárcájában közöljük. Imo egy esztergomi kereskedő, aki a legjHiányosabb árakkal dolgozik és pipere cikkek eladásán kívül búvárkodik a történetirás poros aktáiban ! Már volt alkalmunk megismerni dr, Dacó György, c' est a dtre Weisz Mór ur jeles előadóképességót. A «Loco» monológ sikerült elmondása erre ujabb bizonyítékot képezett. — Jól fogta föl Berger Hermánu ur is Petőfi rapszodikus cOrült»-jét. A felolvasás és hangverseny után tánc következett. Az első négyesben 45 pár állott colonneba. A kiválóan és jókedvvel sikerült mulatság tudósítónk értesítése szerint reggel 5 óráig tartott. Jelen voltak : Bellovits Ferencné ós Linesike, Blunischeiu Lipótné, Deutschnó és Gizella, Diamantnó és Teréz, Fischerné és Emma, Felsenburg Blanka, Gosztajer Berta, Gang nővérek Grosz Frigy esne és Regina, Horváth Audrásné ós nővérek Jedlicska RezsŐné, Krech* nyák Fereucné, özv. Lőwyuó és Helén, Lobog Mariska, Lusztigné ós Cecil, Lemérne és Ottilia, Müller Gyuláué, Martonné ós Ida, Nagy Fanni, Niedermann Pál né ós Ágnes, Országúé, Perényi Béláné, Margit és Irma, Pfalz Józsefné és Gizike, Pospischelné, Cecil és Johanna, Rudolf Mihálynó, Szabó Józsefné és Olga, Stern Márkné, Anlónia és Fanni, Scheiber J.-né, Riza és Adél, Scheiber RezsŐné, Scbwartz B.-né és Gizella, St/iner Malvin, Seheicherné és Juszti, Szondy nővérek, Teichert Kelemenné és Clemontine, Tábor Sándorné, dr. Weisz I.-né, Gizella, Margit és Irma, Waldvogel Józsefné és Ida, Weisz Ignácné és ínég többen. N—ő. A polgári olvasókör estélye. A polgári olvasókör f. hó 2-áu házi alapja javára tombolával egybekapcsolt jótékony célú' estélyt rendezett, mely siker dolgában bátran mérkőzött az eddigiekkel. Azon nap, midőn az érsek kíséretében a vitéz nemesek Esztergomból távoztak, Babette asszony fekete fátyolos gyászruhában jelent meg. Gondolható, hogy nem volt sürgősebb dolga a többi esztergomi nőnek mint Babette aszonyt utánozni. Ez az utánzás azonban a poétáknak semmikép sem tetszett, amiért is nézeteiknek hangosan és csípős megjegyzésekben adtak kifejezést. «Szép hölgyeink — igy szóltak a poéták — már most gyászolnak anélkül, hogy tudnák .miért. Vitéz embereket nem szokás még életükben gyászolni. Vajha ugy akarna az ég, hogy később se lenne okuk reá!» De az isteni gondviselés máskép intézkedett Alighogy a magyar sereg összeütközött a hatalmas tatárhaddal, mint a villám oly sebesen terjedt el a szomorú hir, hogy a magyarok a Sajónál megverettek. Ütött a megsemmisülés Órája, a király már szökni volt kénytelen, mert az oldala mellett levő derék vitézek majdnem mind elestek. Ezen lesújtó hir Esztergomban mindenütt a legnagyobb fájdalmat okozta. Azon ifjak, kiknek ajkán még a szerelmi bucsucsók égett, kevés időre rá már hűlt halottak voltak. Ott feküdtek a vérmezőn, testüket lovak tiporták. Nem jöttek ők j többé a királyi kertbe Esztergom szépeivel nevetgélni, mulatgatni, hanem helyetifik a kegyetlen ellenség jött irtózatos dühével és még irtózatosabb lej kével. A világ vége közeledik! — igy szólt a nép. — Jönnek a kutyafejű szörnyek, hogy kiirtsák az átokkal terhelt emberiséget. A környékről folyton jöttek menekülő csalid ok, hogy az ellenség elöl Esztergomi várának erös falai közé rejtőzködhessenek. Az utcák tömve voltak szomorkodó emberekkel, az idegen menekülők pedig oly annyira felszaporodtak, hogy a várba bocsátandók számát korlátozni kellett. A spanyol származású Bojóthi Simon volt ez idötájt Esztergom várparancsnoka. A vitéz férfiú a legnagyobb rémület és zavar közepette is hösileg megtartotta bátorságát, a várost azonnal sánccal vétette körül, a fegyveres embereket felosztotta szakaszokra és általuk a várost éjjel-nappal őriztette. Gondoskodott elegendő élelmi' szerről; a raktárakat nagy mennyiségű gabonával látta el, hogy a legnagyobb szükségre is elkészülve legyen. 'í Míg a férfiak igyen védték Esztergom várát, a nők sem pihentek, hanem férjeik oldala mellett küzdöttek, kivéve egy töredéket, mely kényelmét és élvezetét nem j tndta a haza javára feláldozni. Véghetetlen szomorú volt a város képe. Esztergom egész környékén siri csend uralkodott. A ki menekülhetett az futva menekült. Akinek nem sikerült távozni, azt a vérengző tatárok a legkegyetlenenb módon kivégezték. Midőn Batu kán Párkány alá érkezett, már késő ősz volt. A várhegy ormairól már napokkal azelőtt lehetett este a lángot, nappal pedig a füstöt látni, mely az égő falvak és erdőkből emelkedett a magasba. A mongolokat már csak a Dnna választotta el Esztergomtól. Gondolható az utóbbiak kedélyállapota ! Egészen közelükben az ellenség, mely az egész emberiséget kiirtani szándékozott a föld színéről. A tatárok mindent elkövettek, hogy meg rettentsék Esztergom védőit, óriási alakokat készítettek, kezükbe fegyvert adtak és I felkötözték legnagyohb lovaikra, aztán ve[lük mindennap a Duna mellett fel és alá sétáltak. Más alkalommal pedig hajító gépeikkel nehéz vasakat és nagy köveket dobtak a Duna jobb oldalára; sőt megfélemlítésül azt is megtették, hogy száz és száz emberfejet a Dunába dobtak. A rémülés mind jobban növekedett. «Most még folyik a Duna köztünk és az ellenség közt — mondták a magyarok — nyilaik még nem találnak el bennünket; dobószereik még nem képesek házainkat megkárosítani; de ba majd a tél megfékezi a Dnna habjait és jéghidat állit, ki fog akkor megmenteni bennünket a biztos veszélytől az irtózatos haláltól ?» A tél csakhamar el is érkezett. Széles jégtáblák kezdtek úszkálni a viz színén, melyek naponként szaporodtak és vastagodtak, mig végre a jég megállt és a természet, az ellenség igén nagy örömére hidat állított Esztergom és Párkány kőzött. Az esztergomi vár derék főparancsnokát Bojoti Simont lélekjelenete még akkor sem hagyta el. Alig hogy beesteledett a város lelkes férfiaioak élén a Duna jegére ment. A jégtáblákat cölöpökkel verette szét és hogy azok ismét össze ne fagyjanak, minden nagyobb darabot a partra húzatott. Igy folyt a munka a legdermesztöbb hidegben egészen reggelig. Igen hideg idő volt. Az egész feltört jég egy pár óra alatt áthúzódott vékony átlátszó jégréteggel, mig dél felé sürü hópelyhek estek, melyek a magyarok éjjeli munkáját egészen láthatatlanná tették. Délután a tatárok közül egy jelentékeny rész megindul, hogy a jéghidon át Esztergomba ünnepélyesen bevonuljon. A magyarok az elindulást nyugodtan nézték, de midőn a vertszomjazó sereg a Duna ujjonan fagyott részére érkezett, a vékony jég leroskadt alattuk, a kiszabadult hullámok pedig egy pillanat alatt szétdarabolták az egész jégtáblát. (Folyt, köv.) SCHEIBER REZSŐ. — Farsangi naptár. Febr. 5. A |Tarka8ág táncestélye, Tóth Mihály fŐ! láncpróbája a «Magyar Királyban* és a polg. olv. kör jótékouycélu műkedvelői sziniolőadása. Febr. 8-áu a főgymnásiumi ifjúság táncmulatsága a «Fürdőben.» Febr. 11. A tornaegyesfilet estélye. Febr. 12. Álarcos bál a Baross-szobor javára ós a kath. iparos ifjak fötáncpróbája saját helyiségükben. — Helyreigazítás. A tornaegyesület részéről fetkéret tünk annak kijelen* lésére, hogy amennyiben a dalárda f. hó ll-én rendezni szándékolt hangversenye elmarad, ugy a tornaegylet estélye nem f. hó 13-án, mint eddig tervezve volt, hanem ll-én lesz megtartva. — Sálon zongora igen jó karban, jutányosán eladó. Bővebbet szívességből a kiadóhivatalban tudhatni meg.