Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-27 / 90.szám

általános ostobaság kiirthatatlan, — a párosviadal

r

rossz szokása sem irtható ki. — Oh, nem éppen, nagyságos asszonyom. Rettentő pesszimista vagyok ugyan, de jól ismerem az emberi lélek szövedékét. Hiszen csak nevelési hiba az egész ; az egyének sokaságának nevelési hibája aztán úgy beleszivárog a társadalom szomszéd rétegeibe, mint beszivárog a folyó vize a partvidék talajába, vagy a testi seb genyedése az egészséges hússzövetbe. Oh, asszonyom, biztosítom önt, hogy az, a mit közönségesen társadalomnak nevezünk, nem tehet a saját állapotáról; inkább azok tehetnek rola, a kik nagyúri mivoltuk daczára nem érzik magukat kötelezve, szorgosan kerülni mindent, a mi ártalmas példa lehet. — Ilyen a vak szenvedély és a lelki sivárság, úgy-e bár ? — Ez már igy van, ezen nem változtat semmi. — De mit gondol ön, uram, ha már azokat, a kik ma férfiak, nem lehet megjavítani, talán a gyermekek helyes nevelése által segíthetünk a szomorú viszonyokon ? — Okos számitás. Ott, a hol a jelen szomorú, mindig csupán a jövőtől várhatunk javulást. Azért kell a jövőt jól előkészíteni a gyermekek által. De mégis, szigorú törvényhozás rendet teremthet a mai viszonyok közt; ez nem oly ideális, mint az az eszköz, a melyet ön gondolt ki, nagyságos asszonyom, de higyje meg, hogy sokkal biztosabb és egyedül férfias. — Ah! — Odáig haladt már a férfiak sivársága, hogy alattomos, titkolnivaló szenvedélyeiket, sőt gyerekes hiúságukat a politika finom fátyolába leplezik. Politikai párbajok is vannak. Haha ! politikai nézet-eltéréseket lovagias úton elintézni; nem tartja ön ezt szerfelett nevetségesnek ? — Valamit gondolok én most. Hallgasson ide, uram. Én azt hiszem, hogy, ha az emberek leszoknának a sértegetés csúnya szokásáról, sok lovagias affér nem esnék meg. — Igaz, nagyon igaz. Sok rossz modorú ember van a világon, de nem annyira ez a baj, hanem az, hogy az a sok rossz modorú ember is mind érvényesülni akar. Azt ugyan legkevésbbé sem lehet tőlük rossz néven venni, hogy érvényesülni akarnak; hiszen utoljára is ők is emberek, hadd érvényesüljenek. Csak az a megbocsáthatatlan vétek, hogy sokszor az ilyenek nagyon is feltörekvők; irányadók akarnak lenni; s e végből mindent elkövetnek: rombolnak össze-vissza, tapodnak jobbra-balra. Hiába, mégis csak állat az ember, még pedig csúnya állat, csakhogy finnyás, szerfölött finnyás. Összetalálkoztak. Az ismeretlen látogató arczára sűrű fátyol borult, de a ka'ap alól kibugygyant néhány ismerős, rézszinű hajkarika. • Dénes idegesen nyitott be a szobájába. Az öreg, csöndes, karcsú vöröskeresztes asszony a friss borítást facsarta. — Ki járt itt? A megijedt asszony elejtette a vizes ruhát és szinte könyörögve mondotta: — Isten bizony nem tudom. Szép uri asszony és nagyon szomorú. Abban az órában, amikor a méltóságos ur elmegy hazulról, rendesen benéz egy perezre . . . — Mit akar? — A fiatal ur után kérdezősködik, de benn nem volt nála egyszer sem. Meg a méltóságos úrról beszél sokat. Hogy haragszik-e a fiatal úrra és arra a személyre, aki miatt ily baj történt? Megígértem, hogy hallgatok róla. Dénes bievezentett fejével és másnap még korábban abbahagyta a sétáját. Fiatalos könnyűséggel ugrott át a lépcsőkön. Az előszobában az ápolónő tipegett, poharat vitt alpacca-tálezán a vízvezetékhez. Halkan, idegesen kérdezte : — Itt van? A kékbobitás anyóka rejtelmesen mosolygott. — Itt. A dolgozó szobába vezettem. Vizet kért, szomjas . . . Lábujjhegyen ment. a szobája ajtajáig. Ott megállott a küszöbön. A körútról bevilágító gázlángok sárgás reflexében érdekesen feketéllett a karcsú aszszony silhouettje. A barna Íróasztal előtt ült a mély, régi zsöllyében. A sok filigrán, czifra nippet nézegette, ezirógatta. A broncz cziczafamiliát, a soha sem használt aluminium-tollszárat, a lóherle— A rossz modorl Én is vettem észre, hogy sok rossz modorú ember mindig a mások modorába kapaszkodik. Segíteni kell ezen valahogy. Máskép nem lehet, mint a neveléssel. A törvény 1 annak már a legutolsó eszköznek kellene lennie; szomorú már az

? ha törvénytől várjuk az egyedüli orvoslást. — íme, itt jön a férjem I — Szervusz, kedves Béla barátom! Pompás kis feleséged van, azt mondhatom. Nagyon jól mulattam vele, mig te odabent öltözködtél. — No de kérlek, ne nézz hát rám olyan furcsa görbe szemmel, mintha féltékeny volnál.' Hisz nem szerelmeskedtünk. Csak diskuráltunk a párosviadalról s a közben teát reggeliztünk együtt. Nagyon okos asszonyka, mondhatom. S a mellett kitűnő teát tud adni. Dicsérem az eszedet, barátom, a miért feleségül vetted. Bárcsak én is ilyen szerencsét csinálhatnék ! Faragó Henrik. HÍREK. Tisztelettel kérjük azon vidéki és helybeli olvasóinkat, akik lapunknak eddig küldött példányait megtartották, de az előfizetési pénzeket még be nem küldöttek, hogy eziránt minél előbb intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fenakadást szenvedjen. Az „Esztergom és Vidéke* előfizetési ára: Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 „ Negyed évre . 2 „ mely összegek vidékről legczélszerübben postautalványon, helyből pedig közvetlenül a kiadóhivatalba : Esztergom, Duna-u. 52. sz. küldendők. A kiadóhivatal. Esztergom, okt. 26. — Az egyház köréből. A király, a hivatalos lap szerdai száma szerint, az esztergomi fő székes káptalanban C z i b u 1 k a Nándor dr. legidősebb mesterkanonoknak a barsi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta, az üresedésbe jövő mesterkanonoki javadalmat Pór Antal pozsonyi kanonoknak adományozta; — továbbá a Szent-Mártonról nevezett pozsonyi társas -káptalanban Blaskovics Ferencz őrkanonoknak az éneklő kanonokságra és N ov á k Pál legidősebb mesterkanonokveles itatóhengert. Majd egyszerre észrevette a kis bársonyos párnán az asztal felett a fehér keresztet. Tétovázó, reszkető kézzel nyúlt utána, még habozott, majd hirtelen, lopva lekapta a rézhorogról. Ezt a primitív, megsárgult csontkeresztet Dénes mutatta már neki.^ Sokáig kérte az asszony, amig elvitte hozzá. Akkor mondotta: — Ez az én egyetlen kincsem, anyám viselte harmincz évig. Annak fogom adni, a ki a szeretetével az anyámat pótolja. Az asszony meredt, fátyolos szemmel sokáig nézte a sima kis amulettet. Majd egyszerre föléje hajolt és görcsösen odaszivta reszkető kis ajkához. Abban a perezben a parkett megcsikorgott Dénes lába alatt. Kúmánné felugrott a székről, halavány arczán akkor futott végig egy nagy, csillogó könycsepp. A feltolt fátyolt visszarántotta hamarosan. Kolthai iparkodott nyugodtan mosolyogva üdvözölni. — Milyen kedves meglepetés .... Ezer éve nem láttam. Az asszony csak a keresztet szorongatta. — Régen, ezer éve . . . rebegte értelmetlenül, azután hirtelen elfordította gyöngéd, megszinesedett profilját. — Bocsásson meg! . . . Laczi utáa kérdezősködtem. Cseléddel nem tehettem. Az ápolónő behozta a tálezát. Ilona felocsúdott, gépiesen a pohár után nyúlt. Alig nedvesítette meg az ajkát. Azután összerántotta a kis drappköpenyt a vállán, a gyöngy pergett róla, az ajtó felé indult. Az őszi este átlátszósága még küznak az őrkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az ekként üresedésbe jött kanonoki javadalmak egyikét Tichy tiszteletbeli kanonoknak és tardosk eddi esperes-plébánosnak, másikát pedigZandt Ödönnek, a Szent-Imréről nevezett pozsonyi papnevelő aligazgatójának adományozta. Ezeken kivül saját hiteles értesülésünk szerint dr. Majer István cz. püspök, káptalani nagyprépost megrongált egészségi állapota következtében lemondott az Esztero-om főegyházmegyei átalános érseki helynökségről. — Helyébe Vaszary Kolos herczeg-primás Boltizár József félsz, püspököt és nagyszombati érseki helynököt nevezte ki. — A nagyszombati érseki helynökségre Szilányi Ferencz esztergomi apátkanonok neveztetett ki. A kinevezési okmányokat a herczegprimás ma írta alá. — A városi tanács ülése. A városi tanács mult kedden folytatólagosan tárgyalta a város jövő évi költségvetési előirányzatát. A tárgyalás aznap délután is eltartott. Érdekes pontja volt a költségvetési előirányzatnak az, a mely a tisztviselők fizetésének javítására vonatkozik. Erre nézve a tanácsülés azt határozta, hogy a legközelebbi városi közgyűlésen előterjesztést fog tenni az iránt, hogy a tisztviselők az eddig kapott fizetésükön felül az új szervezési szabályrendeletben megállapítandó fizetési többletet személyes pótlék czimen már a jövő év folyamán megkapják. — Hymen. Kedden délután vezette az oltárhoz az esztergomi plébánia templomban Dosztái Jolán kisasszonyt Pintér Béla, m. kir. mérnök. Sok boldogságot a fiatal párnak 1 — Érdekes művészestélyt rendez szombaton, 28-án városunkban a budapesti népszínház egypár elsőrendű művésze és művésznője. Csongori Mariskát kell elsősorban kiemelnünk, ezt a kedves naivat, ki aránylag rövid idő alatt hódította meg a főváros közönségét. Németh József (van-e ki e nevet nem ismeri ?) couplet-ket fog énekelni. S már ez elég, hogy a Németh pompás mókáit szerető közönség elmenjen az előadásra. Kívülük Dárdai Gyula énekművész, Márkus Dezső zongoraművész, Weisz Arthur gordonkaművész lépnek fel. Különösen felhívjuk a müvészetszeretö közönség figyelmét Csongori Mariska művészutánzataira. Csongori kisasszony érdekes paródiában mutatja be, hogyan játszik a dött a szürkülettel. Künn még zöldek voltak a fák, de a kályhában már tűz égett. A kis Meidingerből kiáradó sugarak végigsuhantak a kárpitok együgyű képein, a fegyverposztóra szögezett kardokon, aranyporral hintették be a bútorok szépen megfakult selymét. A misztikus elair-obseureben Kolthai halkan, elfogódva kérdezte; — Hát kezet sem ád? Az asszony kihúzta a karját a köpenyke alól. Es a mint a kezet kinyújtotta, kis tenyerében ott fehérlett a csontkereszt. Olyan pirosság gyulladt ki arczán, mintha a ruhát tépték volna le a testéről. Valami értelmetlen mozdulatot csinált, de végtelen lemondást fejezett ki vele. — őrült vagyok . . . egészen zavart. Majdnem megloptam önt. Sokáig némán néztek egymásra. A szemük egyre jobban egymásba veszett, szinte megcserélődött. Csak a lelkük beszélt. Egyszerre szegték meg fejüket, mint a gyermek, aki szégyenli az elkövetett bolondságot. Kolthai az asszonyhoz simult és az izgatottságtól nyirkos kis kezet megszorította a kereszttel együtt: -— Nem fogadom vissza. Magának szántam már régen . . . És akkor bájos leányos pirulással tapadt az asszony a magas férfihoz. — Hát miért mondotta, hogy rossz asszony vagyok? A szomszéd szobából áthallatszott ja gyógyuló beteg dudolása. Valami paj|kos operettből próbált egy barcarolát. Munkácsy Kálmán. most nagyon aktuális hires olasz tragika: Duse, hogyan játszik a mi Dusénk: Jászay Mari, és primadonnánk a népszínházban : Hegyi Aranka. A részletes programm, melyet a nemzetközi színházi és művészeti iroda igazgatósága adott ki, a következő: I. rész: 1. 9. számú Rapszódia Liszttől, zongorán előadja Márkus Dezső. 2. Holdvilág-couplet Strauss-tól Németh József. 3. Dal a Parasztbecsületből Mascagnitól, Dárdai Gyula. 4. Művész utánzatok (Duse, Jászay, Hegyi A. stb.) előadja Csongori Mariska. II. rész: 5. Gordonka: a) L'Andalouse. b) Franczia parasztdal Poppertől, Weisz Arthur. 6. Couplet-k, előadja Németh József. 7. Dalok, Dárdai Gyula. 8. Magyar népdalok, Csongori Mariska. Az első és második rész között tiz pereznyi szünet. Helyárak: Támlásszék 1 frt, zártszék 60 kr, földszinti állóhely 40 kr, karzat 20 kr. Kezdete pont 8 órakor. Jegyek előre válthatók t. Brutsy Gyula dszmükereskedö urnái Széchenyi tér és a hangverseny napján egész nap a „Fürdő" szálloda első emeletén. — Új tanító-egyesület. Az Esztergomjárási katholikus tanítók egyesülete ezt a fölhívást küldte szét legutóbb a kerületi tanfelügyelőkhöz : „T. cz. Fömagasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos, bibornok, herczegprimás és esztergomi érsek úr ő Eminentiája mult évi deczember hó 5-én 6573. sz. a. kelt rendeletével meghagyni méltóztatott, hogy a főegyházmegye területén létező tanitó-egyesületek új alapon szerveztessenek, mely czélból az alapszabálytervezetet is szétküldötte. Az esztergomjárási katholikus tanitók egyesülete hódoló tisztelettel fogadván O Eminentiájának e magas meghagyását, a folyó év tavaszán megtartott közgyűlésében elhatározta, hogy az új egylet szervezésével és megalakulásával az ezidei őszi közgyűlésen fog foglalkozni, melynek napjául folyó évi november hó 7-ike tüzetett ki. Minthogy pedig az alapszabálytervezet szerint az új egyesületbe az esztergomi, bajóthi, budapesti és párkányi esperesi kerületek fognak tartozni; minthogy továbbá az egylet központja Esztergom lesz, vanszerencsénk főtisztelendő esperes urat, mint a kerület tanfelügyelőjét tisztelettel fölkérni, hogy az e czélból folyó évi november hó 7-én, Esztergomban, a szab. kir. városi tanácsteremben reggeli 10 órakor tartandó közgyűlésen megjelenni és arra egyúttal a kerületi papságot és tanítói kart is meghívni szíveskedjék. E czélból a megkeresésnek a többiekhez is intézendő kellő számú példányát ide csatolván, egyúttal a közgyűlés tárgyait a jelzetten kivül következőkben közöljük, megjegyezvén, hogy ez értesítés egyszersmind meghívóul szolgál az egylet eddigi tagjai részére, a kik a közgyűlésre ezennel tisztelettel meghivatnak. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegyzökönyvek felolvasása és hitelesítése. 3. A pénztárt vizsgálók jelentése. 4. Kecskés Ilona esztergomi tanítónő felolvasása: A nő vallásos nevelésről. 5. Faskó János leányvári tanitó értekezése. 6. Juhász Béla köhid-gyarmati tan!:ónak az „Esztergom és Vidéke" 60. számában a tanitók megtámadására vonatkozó felszólalása. 7. Indítványok. 8. Befejezés. Kelt Esztergomban, 1893. évi október hó 10-én. Dr. Csjrnoch János s. k. elnök. Major János s. k., alelnök." — Érsekujvárott a primási hires műmalom jelenlegi tulajdonosai, Fogd és Klein fiai az újonnan átalakított malomban még a nyár folyamán berendezték a villámvilágitást, mely mindenkép czélszerünek bizonyult. Most pedig a város tanácsa tárgyal az illetékes közegekkel a városnak villamvilágitással való ellátása iránt. — Kötelező védekezés a peronospora ellen. Marosvásárhelyről irják, hogy a vármegye közönsége, tekintettel a néhány év óta fellépett és folyton sok kárt okozott peronospora terjedésére, szabályrendeletileg elrendelte a kötelező permetezést. — A kerületi papság őszi közgyűlése. Az esztergomi egyházkerület papsága e hó 18-án tartotta ez évi őszi rendes közgyűlését az esztergomi városi plébánián G a b r i e 11 y János nyergesújfalusi plébánosnak, mint a kerület uj esperesének elnöklete alatt, ki első sorban búcsút vett Ébert Andrástól, a kerület volt esperesétől. Azután bemutatta a közgyűlésnek P e 1 c z e r Lipót doroghi plébánost, mint esperestársát. A bemutatás után az elnök fájdalmasan emlékezvén meg Nedeczky Gáspár dömösi plé-