Esztergom és Vidéke, 1893

1893-10-25 / 89.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE r~ _ j VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. ^ | Megjelenik hetenként háromszor: \ — | Hirdetések: ^ | szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hivatalos hirdetés i szótói íoo szóig 75 kr., íoo-tói f. I hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos \ 20

°1

g 1 flt 50 kl-> 200-tól 300-ig 2 frt 25 kr. | Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és f Béiyegdij_30 kr. | | Egész évre 8 frt — kr. í reklamálások küldendők: | iw,„,-„i,;,

f

i

0

fác»i. -ii

a

™ai« Liu«ru* ? ? Fél évre 4 ? ^ Magánhirdetések megállapodás szerint. | \ Negyed évre ,2 — \ Duna-utcza 52. szám (Tótfr-ház). I _ | g Egyes szám ára .....—„ 8 „ \ Nyiltter sora 20 kr. • ® > | 32. telefonszám. "W LL»«»«^^^ Tornaegyesületünk. Esztergom, okt. 24. (—p.) A társadalmi élet terén felette fontos és nagy szerepe jutott az egyesületeknek. A tudományos értelemben vett társas közösség a külső szabadság rendszabályozásában adja meg az egyedeknek azt, mit az egymásra utaltság és természetes függés követel. A száraz és merev formák az erkölcsi és állampolitikai czélok szolgálatában állanak, melyekkel szemben az egyesületi élet az, mi az egyednek közvetlen, a társadalomnak pedig közvetve áll szolgálatában. Számos példáját látjuk annak, hogy társadalmi, egyesületi uton oly kérdések oldattak már meg, melyek különben, vagy egyáltalában nem, vagy nagy anyagi áldozatok árán lettek volna megoldhatók. Egy ily kérdésnek társadalmi uton való megoldását tűzte ki feladatául tornaegyesületünk is. Nagy lelkesedéssel és hévvel indult útnak a sport lejtőjén megeresztett hógomolyag, de a puszta lelkesedés nem volt elég arra, hogy a feladat megoldásában fáradozók czéljuk megoldásában akadálytalanul haYád. Az én nagy keservem nem érti meg senki, Búgó vad haraggal nem hirdethetem ki, Nem tudom leirni, ami lelkem nyomja : Mily súlyos, mily nehéz a szerelem gondja. Hosszú éjszakákon elkerül az álom, Ténfergek, virrasztok puha nyoszolyámon ; Megkínoz egy vágyás, ennek vagyok rabja, Mint boszorkány-nyomás, lelkem fogva tartja. . . . S rémképeket látok, álomlátást, ébren, Vakitó, tündöklő alakokat éjben, Incselkednek vélem vihogó koboldok, Fülembe kaczagván: sohse leszel boldog! Aztán megjelenik ... ez az Ö alakja, Arczán halaványság, fehér ruha rajta ... . Tekintete vádol, lemondás az arczán, Szemrehányás ül a néma, hideg ajkán. Szám nem nyilik szóra, szivem nem is dobban, S a néma ajk vádol: „Boldogságom hol van ?* Szörnyű az én vétkem, nincs ki megbocsássa, — Üldöz mind a sirig az ő csalódása . . . Alapi Gyula. Egy napig tőzsdében. „Felvirradt a dicső nap hajnala." Az első ablakon át beszűrődő sugarak ágyából kergetik ki a szép trafikosnét. Pedig ugy szeretne csak egy félórácskát még aludni; de sietnie kell üzletébe az újságokat rendezni. ladjanak előre, mert útját állotta annak az, mi egyesületi életünkben nem ritka: a pártolás hiánya. Nem vádként hozzuk fel, habár talán azt joggal tehetnénk; csak registrálni óhajtjuk annak felemlitésével az okot, mely a nemes és hasznos törekvést a czélul tűzött feladat megoldásában lassította, minek természetes és megszokott szimptomája a pangás lőn. A rendszeres tornázást és vivó kardok csörgését, a tekepálya golyóinak dörömbölése váltotta fel. Ez volt az életjel, mely tudatta, hogy az egyesület nem halt meg, hanem csak szendereg. A sport ügynek lendületet adó mozgalom szele, melyet a törvényhozás indított meg, tornaegyesületünkhöz is eljutott, s miként ma már örömmel konstatálhatjuk, eredménynyel. Az egyesület, illetve annak ujabb generátióju tisztikara számolva az egyesület sorsával, jövőjével, az orvoslás nagy munkájához fogott. Merész és kivihetetlennek látszó terveket munkált ki, minek eredménye lőn, hogy az egyesületnek ma már egy állandó nyári, kert helyisége van, melyet tulajdonul bir. A szabad mozoghatás és önA rémhistóriás czimképeket boltja elé aggatva lesi első vevőjét. Jönnek. A kora reggeli vevők csaknem kivétel nélkül 4 darabot kérnek 10 krajczárért vagy 2 darabot 3-ért. A munkás osztály olcsó szivarokat vesz, a „jobb" vevő két czigarettát, a favágó, házépítő tót és házaló egy pakli 3 krajczáros dohányt. Egy napi porczió 1 A reggeli vevők nem beszélgetnek, mind napi kenyere után siet. A „beszélgetők" 8 és 9 óra között jönnek. Ezek már urak: hivatalnok, orvos, ügyvéd, kereskedő, kik maguk és irodájuk szükségletét reggel egyszerre szerzik be. -— Már felméltóztatott? — kérdi az egyik, elfeledve, hogy egy év óta mindennap azt mondja. — Oh már régen 1 — hangzik gépiesen a megszokott válasz a szép trafikosné ajkáról. — Jól jár ez az óra? — Tiz perczczel siet. — Brávó, különben elkéstem volna. 1

/

2

9-kor konzíliumom van X. tanárral Y. bárónál. Ha valaki azt hiszi, hogy a kezdő doktorocska most siet betegéhez, — az téved. Csak most kezd javában diskurálni. Szidja szomszédos kollégáját, a ki rossz reczeptjével majd a másvilágra liferálta leggazdagabb betegét. Ha öt éjjel nem hívják és ha ő öt perez alatt a sirszéléről gallérjánál fogva vissza nem rántja . . . Azóta ő ott a háziorvos. Csak egy óráig trécsel igy. Majd jönnek a „késő kelők." Magaállóság ezen emiitett alapfeltétele: a korlátlan tulajdon, mint lánczszem, egyik a másikból fűződött s szülte az uj eszméket. Hogy az egyesület a hasznost a kellemessel párositsa, s hogy az egyesület iránti érdeklődést felkeltse, egy lawn tennis pályát rendezett be saját kerthelyiségében, hol a tagok nagy része kellemes találkára gyűjt egybe. Alig népesült be a kerthelyiség játszótere, már az egyesület annak alapos rendezése körül fáradozott, majd semmi áldozattól sem riadva vissza, elhatározta, hogy még e tél folyamán kerthelyiségében létesítendő műjég-pályával fogja tagjait s a nagyközönséget meglepni. Hetek óta folyik a munka serényen, hogy elkészüljön a pálya, mely a téli évadban Halifax kedveltjeinek, a nyáriban pedig a lawn tennis, croqet, karikajáték stb. híveinek fog kedves és kellemes találkozóul szolgálni. A kerthelyiségnek tervbevett átalakítása és rendezése, a rekonstruálás az egyesület anyagi viszonyait erősen igénybe veszi, mert százakat nyel a nagy munka, de mely áldozattól az vissza nem riad. Uj élesabb rangú hivatalnokok, kik csak nevüket aláírni járnak jól későn hivatalukba és még az igazak álmát alusszák, mikor alantasaik már izzadva dolgoznak. A legjobb szivart veszik. Ott gyújtanak rá és a napi eseményeket tárgyalják a szép trafikosnéval. Természetesen ők mindig és mindent „jobban" tudnak. A délfelé közeledő órákban a „véletlen arra járók" jönnek csak szivart venni; akkor jönnek a „burnót" vásárlók is, Túlnyomólag öreg bácsik, kik a huszadik utczából jönnek ide, mert a „tubák" itt legjobb. Betéved egy-két vidéki atyafi is, kik nem győzik dicsérni, hogy milyen szépek a pesti nők; persze a trafikosnét is beleértik. Harangoznak délre. Egymást érve sietnek a vevők, mind siet, egy sem diskurál. Ezek pont 12 órakor ebédelnek és 10 perez után már dohányoznak. Azután jön a jobb osztály. Vesz három britanikát, melyet ebéd után kávéházban fekete kávéja mellett füstöl el. Majd jönnek a délutáni „stammkundschaftok." Ezeknek csak délelőtti foglalkozásuk lévén, most ráérnek és agyon beszélik a trafikosnét, tele füstölve kis helységét. Estefelé az üzlet vegetál. Itt-ott téved be egy diák, vesz 2 herczegovinát és mentegetődzve emliti, hogy ezek most a legjobbak. Ez iskolai gyakorlatait nagyzolja el és mert tudománya kurta pórázra van kötve, gyorsan távozik. Este a „séta utczák" tőzsdéit látogatják jobban. „Sétálni csak füstölve élvezet," ez természetes és hogy egyiktet akar önmagának adni, czélul tűzött feladatának és hivatásának akar eleget tenni, hogy szolgálja a közügyet s hogy a szerepvivő és irányadó társadalmi tényezők között méltó helyet foglalhasson. Örömmel üdvözöljük az üdvös mozgalmat, mely szilárd alapok lerakásán fáradozik, s mely nemcsak elismerésben, de pártolásban is kell hogy részesüljön. Járuljunk hozzá a nagy munkához, haladjunk tovább a megkezdett alapon, hogy a közeljövőben már biztos hajlékot adhassunk a sportnak, hasznos szolgálatot a társadalomnak, hogy párosítsuk a hasznost a kellemessel. Vegyünk példát más nemzetektől, tekintsük meg az angolt, mely nagy mestere a játszvaedzésnek, vegyük fontolóra azt, hogy ép lélek csak ép testben lehet. A magyar erdők. (M.) Az erdő fontos érdekei nemcsak az erdőbirtokosokat, hanem a legszegényebb népet is közelről érintik; mert mig a mezei gazdaságokban a munka nagy része egész télen át szünetel, addig az erdőben a szegény nép folytonosan munkát és keresetet talál. másik fiatal ember minden szivarért más-más trafikosnét szerencséltet meg, azon csodálkozni nem lehet. Annyit titkos rendőreink is sejtenek, hogy az ifju urak nem azon üzletbe mennek, hol öreg anyókák szolgálnak ki. A kék, fekete szemek körüli tanulmányutat nem tiltja egy kincstári rendelet sem. Trafikosnét a kincstár sohsem bírságolt még meg azért, mert — szép. Igaz-mondásért nem kell minden fejet beverni. De már késő van. A trafikosné szép szemei álmosan pislognak, szépen árnyalt pillái nehezek lesznek. Vevő nem jön, kár a légszeszt fogyasztani. Üzletét zárni akarja. Ekkor toppan be a „tolakodó" vevő; a trafikosnék életének elkeseritöi. Egy szultánt vesz 2 krajczárért. Aztán lapot olvasva, vagy szellemtelen ostoba dolgokról locsogva, ott szívja el. A szegény trafikosné lesi, hogy már vége legyen a czigarettának; de a kíméletlen még egyet vesz és azt is ott akarja elszívni. A trafikosné pokolba kívánja öt. Ásít. A ficsúr felugrik. — Mit? Kegyed ásit? Elalszik az é n jelenlétemben ? No várhatja, mig én lábamat még egyszer ide beteszem I Hogy lehet egy nő ilyen udvariatlan? Éjfél körül végre megérdemlett nyugalomra tér a trafikosné, hogy másnap ... hogy minden nap . . . (lásd újra első sortól végig.)^ H- K—. Áz Eszterffom és Vidéke tárnája.