Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-10 / 73.szám

Az iskolák ajtai immár megnyíltak a gyermeksereg előtt. A milyen változatlanok a nevelés céljai, azaz, a milyen változatlan a tö­rekvés, hogy a gyermekből életrevaló holdog embert neveljünk, éppen olyan mértékben változók a pedagógiai el­vek, mert a mindent átalakító idők­heu változnak az utak ós irányok, s al­kalmazkodnak az idők folyásához. • » Ujabban is némi jótékony forrongás észlelhető tanügyünk szakférfiai köré­ben a reformok felé. Nem egy, de számtalan oldalról halljuk ama panaszt, hogy a modern tanügy és nevelési rendszer irtóhábo­rút folytat a képzelő tehetség ellen. A tapasztalat azt tanítja, hogy a mi­kor a gyermekbe rengeteg pozitív tu­dást ojtanak, figyelmen kívül hagyják azt, vájjon el bírja-e a gyermek ? A szülőknek is egyik legnagyobb öröme, ha azt moudhatják, hogy gyermekük sokkal többfélét tud, mint a mennyit 4k cudtak gyermekkorukban ; ezzel szemben azonban akárhányszor bebizo­nyul, hogy a nagyon sokat tudó gyer­mek, ha felnőtt, nem okosabb szülői­• nól, sőt ellenkezőleg: sokféle tudása terméketlen. A hol ezt a tényt felismerik, ott a tulsok tauulásnak tudják be, a helyett, hogy a tanítási rendszert s a ferde házi nevelést is okolnák. Itt is, ott is a képzelőtehetség elnyomása járul hozzá lényegesen ahhoz, hogy az ér­telmi erő s az önálló gondolkodás csorbít assék. Azelőtt a gyermekek nagyon sokat kérdeztek, többet minta mennyire vá­laszt kaphattak ; a mai gyermekvilág­ban ezt nem igen tapasztalhatjuk már; csak a különösen tehetséges s a szel­lemileg eleven gyermek hozza néha­néha zavarba a felnőtteket. A gyer­mekek zömében eltompította a racio­nalismus a tud vágyat, ezt egészen a flegma nívójára szállítva alá. Ennek főoka a taniiás pozitivizmusa. Ha pe­dig közelebbről vizsgáljuk ezt az ok­tatási positivizmust, akkor azt tapasz­taljuk, hogy abból a sokból, a mit a gyermek az iskolában tanul, vajmi ke­veset visz magával a gyakorlati élet­be, holott a modern nevelés alapelve volna, hogy a gyakorlati életnek prak­tikus, értelmes embereket képezzen. A modern pedagógia nem egy eset­ben ugy hat, mint a vákuum-fék a gyorsvonat haladására. Az irodalom ta­nításának módja például elhibázott. A modern iskola a költészet remekeit jól preparálva s fölboucolva, mindenféle kommentárral ellátva nyújtja az ifjú­nak, igen sokszor csak darabonként, ugy hogy a közvetlen hatás lehetet­lenné van téve. A szép iránti érzék, a lelkesülés vágya eltompul ily kom­mentálási tanmód mellett. Az ifju meg­tanulta az iskolában a remekmüvek szemelvényeit, kivonatait, részleteit, s igy később nem érdeklődik az irodalmi magymesterek müvei ránt, hiszen már megtanulja az iskolában, hogy mit tartson róluk. »Ne csodálkozzunk tehát«, — igy kiált fel a Fővárosi Lapok ,,Modern mostohagyermek" cimü cikkében, — »ha a modern ifjúságból hiányzik az eszmények magas röpte, s ha csak az anyagi jólétben talá'ja végcéljait«. A jelenkor pedagógiája benne reked egyik szélsőségben, a midőn rendsze­rével elnyomja a képzelőtehetséget s kipusztítani igyekszik a képzelet al­kotásait. A képzelőtehetség teremti a francia munkát s emeli a francia nép jólétét. Ez a tehetség, a mely minden irány­ban oly termékenyítőleg hat, mostoha gyermeke a mi pedagógiáukuak is. A reformhullámok során a tanítási idő kezdetének megváltoztatása is szó­ba került. Az élettan kimutatta, hogy mennyi alvásra van szüksége a gyer­meki testnek, milyen óletrendi sza­bályokat kell követnie, hogy az egyre fejlődő s igy folytonosan munkában levő szervezett el ne csenevószedjék. A mi rendszerünk szerint nyolcz óra­kor iskolában kell lenni mindenkinek. A kisebb gyermek lassan készülődik, fölverjük legédesebb álmából, gyorsan öltözködni küldjük, mire avval nagy futtában végezett,[asztalhoz ültetjük, a reggelit pár pillanat alatt bele diktál­juk, hogy azután futhasson az isko­lába, mert külöubeu elkésik. S ez igy megy egyik napról a másikra. A ki nem pihent testet a készülődéssel min­den reggel még jobban ki fái asz 1 juk s azután az iskolába küldjük, hova pihent elmével, nyugodt testtel kelle­ne menni. Ezek a gyermekek azután (élen sötétben, hidegben botorkálnak kora reggel, csakhogy az iskolából el ne késsenek. A meleg ágyból kiverjük a kis fiút, miudjárt utána kiküldjük a ködös, hideg utcára, — s még azon tűnődünk : ugyan mi is okozhatja azt, hogy a külömböző járványos betegsé­gek télről-tólre kiújulnak s egyre sze­dik áldozataikat ? Azt hisszük, községi iskolaszékünk egészségügyi követelményeknek tenne eleget, ha a kisebb iskolákban a téli időben a tanítás kezdetét nyolc óráról kilencre tenné át. Az iparosztály és a tanügy. Minden társadalmi haladásnak alap­feltétele a társadalmat alkotó egyének nevelés és oktatás általi müvelése, ne­mesítése. A mezőgazdaság emelése nem gondolható iskolázott, a gazdálkodást céltudatosan fejlesztő mezőgazdák nél­kül. A kereskedelem terjedése, élénkü­lése a kereskedők kiképeztetósétől, szakismeretétől és a tudástól támoga­tott élelmességtől függ. Az ipar vi­rágzása ós gyümölcsözése az iparosz­tály iskolázottságának ós jellemességé­nok mivoltával áll szoros kölcsönha­tásban. Még a hadviselés sikereit sem tulajdonithaljuk manapság annyira a hadsereg erejének és tökéletesített fegyvereinek, mint inkább értelmessé­gének, fegyelmezettségének ós holmi más, a korszellem iskolájában elsajá­tított erényének. «Többet észszel, mint erővel» a jelszó minden vonalon ; esz­es nem izomerővel akarja a 19. szá­zad fia fölülmúlni az örök pihenés or­ii„Entirpoi»W tárcája. — L. J. barátomnak. — Csak menjetek, rózsás az utatok, Telettetek sok, sok csillag ragyog; Borutalan boldogságtok ege, Nem ülte el a búnak fellege ; szép az élet, ami vár reátok, Szép a jövőtök, szép lesz álmodástok . . Az ábrándoknak sohse higyjetek, Mert megcsalódik ifju lelketek, Élvezve az élet költészetét Mind elkerül, elhagy, ami setét; Higyjetek el a bú csak ott terem, Ahol nem benső s mély a szerelem. ... Ti értitek a kis madár szavát S megfejtitek virágok illatát, Szellő susog tinektek vig regét, Igy szívjátok egymás lehelletét . . . Boldog szerelmesek be irigyellek, — Nekem más ut van kiszabva, mint nektek! Nem ismervén az élet száz baját, A szemetek ebből semmit se lát, Nektek az élet még csak fényt mutat, S a lelketek mögötte nem kutat . . . Ne is lássátok soha meg az árnyat, A kétséget, a miből bánat támad. Egymásnak élve végig, boldogan, Az élet elrepül, az idő elrohan, És felidézve maj d a multakat, Nektek ez csak szép emléket mutat, Kitetszik ebből a madár dala .... Szellő csókja . . . virágok illata . , . ALAPI GYULA. NÁSZ, (Rajz.> _ Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája — A pap Összadta Bittsey Tivadart a gaz­dag Völgyi Elizzel. Az orgonista, mikor kiment a násznép, gyalázatos hamisan játszotta Lohengrin nászindulóját, pedig tiz aranyat kapott érte. A nagy publikum pedig csodálkozott és bámult, mint mindig. Ismerik-e azt a kopott mesét ? Hogyne ! A papa gazdag kereskedő, a leányának van félmillió hozománya. Mindenük megvan: boldogságukhoz csupán egy hétágú koro­nás cimer hiányzik. A papa parvenü ; meg­szerezte magának a vagyont, de cimert még csak ezután akar szerezni, Óh és semmi sem könnyebb ennél. Vannak régi, ősi családok, akiknek utolsó sarjadékaira a kutyabőrön és a cimeren kivül csupán né­hány ovatolt váltó maradt; az ilyen jó családból származó lionok szívesen megen­gedik aranyozni a fakó, kopott oimert s rajta a színehagyott koronát .... Nagyon fájt a tudat Völgyi urnák, hogy azelőtt Blumenthalnak hívták . . . S igy nagyon természetes, hogy Elizt hamarosan odaadta csetneki és tarkeöi Bittsey Tivadar cs. és kirkamaiásnak, igy lett Elizből métóáágos asszony. Völgyi ur pedig, a Völgyi és Win­teruitz cég beltagja, nagyságos úrrá avanzsirozott. Eliz szép és üde volt, elhalmozva a fiatal­ság minden bájával, mig Bittsey, habár még csak harminc év kórul járt, erősen kopaszodott ... De azért a társaságban nélkülözhetlen férfiú vala, mert virágkorzót, kotiliont, vadászatot senki nem rendezett nála ügyesebben és gondosabban. Szétfésült hajával, mindig kifogástalan öJtözékével, mindig jó benyomást tett. Azok közé az urak közé tartozott, akiket kellemeseknek tartanak. A kik sehol sem hagy­nak működésükkel nagyobb nyomot maguk után, de egy nagy, elvitázhatlan érdemük az, hogy születtek, előkelően születtek. Eliz nagyon kevés fiatalembert látott még s akivel találkozott is, azok mind egy­formák voltak, olyanok mint Bittsey. Az ö kis szive dobogását nem hallotta meg a fűzőtől, amibe gondosan belepréselte a komorna minden reggel. Mikor a papája elhatározta, hogy Bittseyhez adja nőül, azt mondta rá, hogy jól van. Este, mikor se­gített neki a vétkezésnél Zsuzsanna, a ko­morna, megkérdezte tőle, hogy milyen­ember lehet Bittsey, a vőlegénye ? Zsuzsanna azt felelte, hogy derek férfiú, igen elegáns­nak és gazdagnak látszik, mint egy mágnás. Zsuzsanna hihetőleg arra az őt forintosra gondolt, amit délelőtt kapott, mikor oda­nyújtotta neki az előszobában cilinderét. Eliz életében csak annyiban állt be vál­tozás, hogy ezentúl mindennap fogadta jegyesének látágatását, a ki ezenkívül gyak­ran ebédelt is náluk. Bittsey pedig annyiban változtatott élet­rendjén, hogy zajos társaságba nem igen ment és nem járt fel a kaszinóba kártyázni, sem pedig ballettekre. Az alatt a három hónap alatt, amely az esküvőtől elválasz­totta, egyszerűen élt, omelettet, sajtot meg vadhúst evett és nehéz öreg vörösbo­rokat ivott a Völgyiek pincéjéből. Igy készülődtek a nászra. Völgyi ur és Bittsey a közjegyző előtt megcsinálták a hozomány-levelet, Bittseynek néhány sür­gős és diszkrétebb természetű váltóját ren­dezte leendő apósa, aki igen kulánsul vi­selte magát méltóságos vejével szemben. A szép, kívánatos Eliz pedig el se pirult, mi­dőn barátnői célzásokat tettek a jövőre nézve, olyan ártatlan, olyan üde volt, mint egy liliom. Bittsey azonban, — mivel a hitele szi­lárdabb lett, mint valaha, — fényes nász­ajándékkal lepte meg menyasszonyát. Esküvőjük után villás reggelit ettek s a déli gyorsvonattal nászútra indultak Abbá­ziába. Igy kívánta a Völgyi és Winter­nitz cég. Abbáziában élénk feltűnést keltett a nyulánktermetü, nedves szemű, üde asz­szonyka; hát bizony nagyon elütött a ko­paszodó, de illatos ruétól, aki a férje vala. Az alatt a három hét alatt, amit ott töl. Esztergom , XV. évfolyam. " 73. szám. Vasárnap, 1893. Szeptember 10. • — ; f VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. ; ° MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER : _ , HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ VAROSHÁZ KÖZ 323 E °'' HIVATALOS HIHHETÉSEK I *zótoi 100 szóig n k r , 100­. hova a lap fczellemi részét illet?; közlemények kfildendSk. tó1 1 frt ™ kr ' 300-ig 2 frt 95 kr. E fi Ö PI Z E T ESI A R: — B el v egdjjJJO kr. Egész évre 6 frt - kr. K 1 V 0 ^"" ' L: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Félévre 3 frt - kr. • , , t SZEUH íNl l-TEIt 332, ban közöltetnek. Ne"ved évre 1 frt 50 kr- hova lap lnvata'os ós mngan limujlesei, a nyiltfeibe szánt közle­EdV SZálll ára 7 kr. menyek, elf'ilketési pénzek es reklamálások intézemtöl:. NY1LTTÉR sora 20 kr. # e 27. Telefonszám. ~~^m 9 — __ 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents