Esztergom és Vidéke, 1893

1893-09-07 / 72.szám

mondta, hogy Buda és Pest ezentúl egy város. Teremtett ez által egy hatalmas, központot hol tudomány, szép művészet, kereskedelem egy név fo­galma alá gyűjtessék. Es Bpest az országunk fő- és szék városává lőn. Coneordia parvae res crescuut dis­cordia maxiimé dilabuntur, régi latin közmondás de igaz ! Bár Esztergom is megértené, bái felfogná a horderőt mely ezen köz­mondásban rejlik. És mi áll ennek útjában, tán az annélküi is parányi megye szűkebb határok közé szoritása ? Ez ok nem lehet, mert a megye, ha az államo­sítás küszöbén fenn akar maradni, számot kell vetnie helyzetével, mér­légbe kell dobnia azt, hogy egy erős központot teremtsen mely fenmaradá­sát igazolttá teszi. Legyen ez a központ egy nagy vidék, értelmi és kereskedelmi empo­ríuma. Ha ezt ideje korán be nem látja ha szükkeblüsködésóvel megakadályozza a városfejlődését, mely saját szókhelye, mire fogja számodását alapítani ma, midőn az érseki székhely csak névleg Esztergomé, midőn ahelyett hogy minden anyagi érdekét ineg'e z tve o fővárossali direct összeköti et est létesíttete volna, egy zsák-vonat ki­építése érdekében merítette ki azt, hogy napi procesussait Komáromban el­végezhesse ! Ha megye ós város fenn akarnak maradni, fejlődni ós virágozni, szerény felfogásomhoz képest e célhoz egyedül e két úc vezet. Egyesülni a részek­nek a kir. várossal, és minden lehető áldozattal létesíteni a fő ós szók város­sal a díreet összeköti etóst. Szóval jelentékeny vidéki várossá fel küzde­nek magokat, mert a kaszárnya épí­tés az ipart ós kereskedést csak az oddigi színvonalon fenntartani vau hivatva. De a fővárossal való össze köttetést pótolni fogja Esztergom gyö­nyörű vidékénél fogva azon forgalom csökkonését, mely az érseki szék ele­sése folyiáu érheti iparát és kereske­delmét. ' Félre kell tenniök e tekintetben minden kicsinyes érdekeket s bármily -anyagi áldozattal ápolni, érvényre jut­tatni a célt, megvetni minden mellék­érdeket s csak ezt mint supremam le­gem rei publicae szem előtt tartani. Meglehet, bogy ha Önnök közt él­nék, nem ilyenek volnának ma ni pártok és felekezetek érdekeitől men-! nézeteim, de ma midőn még csak kéj szülőben vagyok, hogy ott letelepedjem, bátran elmondhatom a nagy reformá­torral : «Itt állok, ezt mondom, mert egyebet nem tehetek, Isteifongem ugy segéljen !» B. L. CSAKNOK Egy bunda kalandja. Hogy mint születtem, azzal Heh untatok senkit, elég az ahoz, hogy éti is csak úgy keletkeztem, mint más e­gyéb becsületes bunda. A külsőin sem különb a többinél, hanem a belsőmre már büszke vagyok. Csupa merő szíriai vadmacska prém borítja a belsőm. A gazdám, nemes Gólyaváry Bódog de Gólyavár, ismerte értékemet s azért nagy tiszrességbeu tartott. Móg nyáron a holt saisoubau sem feledkezett meg ró'aiu; nem vitt ugyan fürdőzni, de minden héten finom dohány levelekkel preparálgatott, gyógyítgatott, hogy a molyok valamikép erőt ne vegyenek rajtam, a télen pedig minden útjára magával vitt, mely Gólyavár határán túl vezetett. Az igaz, hogy csak min­den tizedik esztendőben szokott meg­történni, mindazonáltal éu kedveltem ?őt és ő szeretett, engem. A mult télre esett éppen az a ti­zedik JesztondŐ, a mikor is nagyon megváltozott az ón sorsom. Figyeljenek csak, milyen csúfság esett, rajiam. Van ennek az éu gazdámnak egy unokaöccse, a mi magában véve még nem baj, hanem hogy ez a jó firma Budapesten tartózkodik s azonkívül még jogász is, ez már országos csapás. Hát a télen gazdámnak valami dolga akadt Budapesten, elhatározta tehát, hogy fel keressük Pistát, s költség kí­mélés szempotjából nála szállunk meg. A masina csakhamar beröpitett szép Budapest városába. Az első dolgunk volt, Pista után nézni. Az utcát meg a házszámot tudtuk: fel volt irva egy cédulára. Nosza gazdám kivette bu­tíyelárisából s elindultunk kettecskén szépen házról-házra, utcáról-utcára. Ha­nem hiszen őgyeleghettünk, bandu­kolhattunk volna mi akár itélét na­pjáig! Uram Isten! dél volt s még mindig ott voltunk, a hol a mádi iz­raelita szokott lenni ! Ekkor már a gazdám gyomra pro­testálni és hargosan diskurálni kezdett. Végre egy piros sapkás ur meg könyörült rajtunk . s elvezetett a j helyre. Valami óriási babiloni torony el vezetett. — Tyhű, az áldóját ! hüledezet a gazdám, hogy találjam én me| ebben a Pistát? A vörös sapkás ur megest bizlatolt Kerüljünk csak beljebb, a házmeste majd ulba igazit. Mivel azonban m még nem láttunk eleven há/m stert a vörös sapkás urat továbbra i igénybe vettük. Elvezetett a házmes­terhez, a hol először azt láttuk, hog; nem látunk semmit, mivelhogy ab laknak hire sem volt. Nagyon furcsái löttaui ezt az építkezési szisztémát Azután valami zólai bűz ütötte mej az orrunkat az egyptomi sötétségben Miután a piros sapkás ur egy idei*! hiába kiabált bele a sötétségbe, végi'( valami behemót elkezdett prüszkölni majd némely tót szenteket dicsérgetni. Hanem iszen emberére akadt ! A gáfc dámát már úgyis ette a méreg, ha­marosan előkerült a magyar lítaniával Addig-addig páriámon tiroztak, mi| végre is a tót szentek maradtak szé­gyenben. Győzött a magyar. Valahogyan megtudtuk, hogy a Pisla fiam a harmadjk emeleten la­kik. Bi/,ony a gazdám jócskán szu­szogott, mikor oda. felértünk. Jó, hogy útközben ki is melegedett, mert a szobában olyan mérsékelt volt a le­vegő, mint a — dobsiuai jégbarlangban. Pista éppen nagy igyekezetben volt a lakótársával. Olyan formán fog­lalatoskodtak a kezeikkel, mint a kocsisok, mikor fázik a gyeplőtartójuk. Ujongva fogadták a gazdámat, de pihenni sem hagyták, hanem elvezették, mit tudom éu, hova. Engem ott hagytak. No várhattam én reájuk; vagy éjfél felé vetődtek esak haza, mind a hárman aranyos hangulatban. Némi disputa után el­határozták, ki hol aluszik. Mikor, ezzel tisztába jöttek, ha­marosan levetették a gúnyát • ós Morphousuak ajánlották lelkeiket. Né­hány percig csend honolt a szobában még nem egyszer úgy éreztem, mintha valami apró állatok hadgyakorlatot tartanának rajtam. A gazdáin is ve­szedelmesen fészkelődött, a mikor csak egyszer kitört belőle az elnyomott düh. — Jaj, öcsóin ! az áldóját, nem tu­dom én, mi, de egész falka valami legelész rajam. A Pista úrfi készen volt a fele­lettel. — Sohse bánja, bátyám, csak afféle poloskák azok. — Mit ? hogy ne bánjam ! hátha fából volnék ; hiszen rosszabbak ezek a filoxeráuál, pedig az is gonosz féreg ! A lakóság is beleszólt a vitába. 0 egészen tudományos alapokra helyez­kedett. — Kedves urambátyám ! nem kell azt az egész dolgot olyan komolyan venni, hiszen ez nem más, mint egy árdekes példa, mely Darviu hires teó­riáját, a létérti küzdelmet, kézzel fog­liatólag illusztrálja. A kis állat neki negy az erős embernek is, hogy eg­sisztenciáját biztosítsa. — Köszönöm, kedves öcsém a szi­kes felvilágosítást, hanem itt a fődo­og az, hogy az állatok csípnek, míot-j iogy pedig csípnek, én ezt ki nem tllom ós punktum ! Mondta és a punktumra olyat rúgott iz ágyon, hogy az menten szerteszéjjel unlott. Gazdámat a guta környékezte, mig \<L átkozott Bukovai azzal igyekezett lennünket megbékíteni, hogy hiszen 3 z az egész incidens jogilag véve uem egyéb, mint a legújabb sikerült dönt­vény, a melynek indoka az, hogy ő az ágydeszkákat eltüzelte s csak imitt­amott hagyott meg egy-egy vékony lécet: Példát vehetne róla a királyi kúria. A gazdám azonban pokolra kívánt minden döntvényt, ő többet ilyet nem csinál. Szedte is a gúnyáját, macára szaporán. Mikor már csak ón voltain hátra, a Pista odaszólt :• -— Bátyáin, ha nem szereti a, kis állatokat, akkor azt a bundát ha yja itt, mert abban most egész ármádia van belőtök elszállásolva. Majd hol­nap ki tiszti Itatom, aztán szépen utána küldöm. — Szereti az ördög ! hanem oko­san beszólsz ! látom vau benned vala­melyes ész is. Erre elbúcsúztak, én pedig ott ma­radtam a poloskák martalékául ; alig vártam a reggelt, a mikor majd ki­purgálnak. Reggel csakugyan elvittek egy in­tézetbe, a hol mindenféle alakra, uemü és minőségű ruhadarabok köze he­lyeztek. Vártám itt, csak vártam, mi lesz, de hiába vártam ; nem jött értem sen­ki. Elkezdtem hát panaszkodnia szom­szédaimnak, ezek aztán felvilágosítot­tak, hogy majd csak akkor szabadu­lunk ki, ha árverésre kerül a sor, mivelhogy a magyar kir. zálogházban vagyunk. Szabóniusz. utána. A színpadon az isteni Lola, az első primadonna énekelte a nagy áriát: «Ha látsz az uton hervadó virágot . . » Ede alig volt már eszméleten, mikor az igazgatót előtalálta. — Gratulálok Bán ur a fényes sikerhez. — Igazgató ur, az istenért adjon, ha te­heti pénzt .... Nelli nagyon, nagyon beteg . . . Mikor a nyugtát aláirta, zsebre gyűrte a százast és belevetette magát az első bér­kocsiba. Aztán bevásárolt sok mindent, bort, süteményt, sonkát, déli gyümölcsöt. A ko­csisnak öt forintot igért, csakhogy jobban hajtson; a lovak ugyszólólván repültek hazáig. Kezébe nyomta a kocsisnak a pénzt és futott lépesőkön fel. A szobában félhomály volt, a házmes­terné aludt az ágy mellett a karosszékben, Nelli ott feküdt az ágyon, csöndesen, némán. Ede lerakta a holmit és lábujjhegyen ment az ágyhoz ; ott odahajolt a beteg fölé, aki felnyitotta fárradt, beesett szemeit, me­lyek a betegségtől még nagyobbak, még feketébbek lettek. ' — Nelli, jól van minden, óriási siker .... susogta azoknak a kerekre nyilt, nagy pupillájú, merev nézésű szemeknek. Csak annyit tudott válaszolni Edének : — Késő I * Mire a házmesterné visszatért a doktor­ral, addigra jóformán meghalt. A doktor menni készült; Ede csókolta Nellinek száraz, hideg ajkát, átlátszó, fehér kezét ... A házmesterné pedig el emelt egj r- üveg bort és három doboz süteményt. Edét ott hagy­ták a kétségbeesésnek. Néhány szomszéd lakó jött át, akik stereofcip módon sajnálták a kisasszonyt, mindannyijaazt mondta, bogy kár volt szegényért. A színházban tombolt a publikum a szer­zőt akarván látni. Helyette a rendező je­lent meg és eldarálta, hogy «szerző család­jában súlyos beteg lévén, nincs módjában megjelenni.* Pedig a súlyos beteg már akkor meg­könnyebbült. A színházból kitóduló közönség pedig a harmadik felvonás fülbemászó románcát dúdolta, amit hatszor kellett megismételni : Miénk a boldogság örökre, Csak szerelemre, csak gyönyörre Születtünk kettan Tarkányi Bertalan. 1 —- Az Uj pénz. Bécsi jelentés sze­rint az egy forintos államjegyek kia­dását szept. 1-től beszüntették. Az állampénztárhoz viszszaözöulő haszna­vehetetlen egy forintos jegyek a mai naptól fogva nem cseréltetnek ki uj jegyekkel, hanem ezüst forintosokat vagy koronákat adnak értük, hogy a közönséget ilyen módon fokonkint hozzá szoktassák az ércpénz használa­tához. Októberben száz millió értékű uj államjegy kibocsátására vonatkozó törvényjavaslatot terjesztenek az uj oarlameutek elé. HÍREK. Az uj kisdedovónö-képzó intéze megáldása. A hercegprimás áldozatkészsége éi Szamord Ignác, igazgató buzgósági folytán létrejött kisdedóvónő-képző in tózet megáldása ós megnyitása e h< 4-én, azaz hétfőn ment végbe. Az ün nepély a Szt.-Annáról nevezett temp lomban 9 órakor szt. misével vett< kezdetét, nielyeu Komióssy Ferenc egyházmegyei főtanfelügyelő pontifikált A misén ott lá tuk Frey Ferenc, or­szággyűlési képviselőt, Helc Anta polgármestert, Niedermann János fő kapitányt, Földváry István főügyészi és Baral Rezső s b. tanfelügyelőt. A mi se után «Veni sancte» jelezte az is­kola év megnyitását. Ezután követke­zett az uj épület megáldása, amit színién Komióssy Ferenc végzett éí pedig először az intézet külső falait, azután pedig a belső termeket áldotta meg, mire a közönség a tornaterembe vonult, a hol az ünnepély első pont­ját Komióssy Ferencnek lelkes és buz­dító beszéde képezte. Az ünnepélyen Roszival kanonok is ott volt. A nö­vendékek éneke után Sziklay Fanni, Il.-od éves növendék szavalt egy al­kalmi ódát, Heíc Antal polgármester a város közönsége nevében mondott rövid beszédében köszönetet a herceg­prímásnak, a kinek jóvoltából ez az uj intézet támadt. Számord Ignác i­gazgató a tanári kar nevében, melyet szintén a hercegprimás nevezett ki, köszönte meg az őket ért kitüntetést. Horváth Mariska, Il-od éves növendék a főtanfélügyelőt, Komióssy Ferencet köszönte föl. Ezután az intézet növen­dékei a Hymuust énekelték el, mire a közönség szótoszlott. Értesülósüuk sze­rint Csikasz Villebald, főgzmnáziumi tanár fogja az uj intézetben a termé­szetrajzot tanítani, Miklóssy tanító^pe­dig az éneket ós hegedűt. Az intézet növendékeinek száma 88. A mai választások. A három meg­üresedett állásra beérkezett pályázók száma 17. Ebből a hegy mesteri állás­ra esik 7 pályázó ; uóvszerint: Sinko-

Next

/
Thumbnails
Contents