Esztergom és Vidéke, 1893
1893-07-23 / 59.szám
Esztergom, XV. évfolyam. 59. szám- Vasárnap, 1893. Jú lius _23. # f VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. t~ T" * MEGJKLENIK HETENKINT KÉTSZER s —— ( HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZ SZÉOHENY/TER 332* 6 = HIVATALOS HIRDETÉSEK I MI ÍOO SZÓÍ* 75 kr, 100— hova a Inp mlúm részét iljet« lelemények köldendök. tói a00 *^ 1 flt 5 °, kr ' Jí^l 300 : ig 2 frt 95 kr, ELŐFIZETÉSI ÁR: —: Bely egdíj d O kr. Egész évre 6 frt - kr. K I A D O-H I V A T A L: MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legjutányosab- . Félévre 3 frt - kr. 8ZEOHKNYI-TEU 832, baa közüliéinek. Negyed évre ----------- 1 frt 50 kr- hová Inp hivatalos és tmigáu hirdetései, a nyilttérbe szánt, közleEOV SZám ára 7 kr menyek, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök. NYILTTÉR sora 20 kr. e - • 1*F~ 27. Telefonszám. ~*qm e , Q A nweiis egésssigiaaa. ií. Hat éves korban befogjuk a gyereket a népnevelési törvény rendelkezése szerint. Felmerül lebát az a kérdés, hogy e befogás korai-e, vagy nem? A iskolai betegségek nagy sora arról tanúskodik, hogy korai a befogás, vagy helytelen a tanulmányi rend, vagy mind a két tényező közreműködik. A fejlődós korában minden élő lény érzékenyebb ós kevesebb ellenálló erőt tud kifejteni, mint meglett korában. Erre vallanak a biológiai törvények. Oly hatások, melyek a kifejlett szervezet erőkifejtésére szolgálnak, elgyengülésre, tehát az erőkifejtés megakasztására szolgálnak a fejlődós korszakában. A meglett ember elbírja a terhet, a gyermek nem. Az erős ág meg sem inog a ráaggatott suly alatt, a fiatal hajtás leszakad. A mai nevelés ós tanulmányi rend nem ez elvek alapján épült fel, ma még a Horatius énekelte állapot közkeletű : «Qui studet optalam cursu coutingere metam, multa túlit fecitque puer, sudavit et alsit.« Viijjon a gyermeknek a játszótérről korai kiszorítása, a szabad mozgásnak felcserélése az iskolai padokkal, a napi 8—10 órai értelmi munka, ismereti tárgyak tanulása megfelelő fogalmak hijával nem arra vailanak-e, hogy az élettani elvek alkalmazását mellőzzük? E tények nem igazoiják-e, hogy nagyobb terhet rovunk a gyermekre, mint a meglett emberre ? Nem azt igazolják-e, hogy anatómiai es élettani ismeretek nélkül nem lehet neveléssel foglalkoznunk, hogy szülő, tanító és professzor el nem lehet ebbeli ismeretek nélkül, egy szóval, hogy a nevelés egészségtana nélkül neuí boldogulunk ? Látni való, hogy a gyermek meg van terhelve. Az orvosok, természettudósok és néhány kiváló pedagógus látja azt közei kétszáz év óta ós mégis alig van számba vehető javulás. Miért a csökönössóg ? Valamint más téren, ugy itt is a fennáló intézményekhez való szívós ragaszkodás oka a lassú haladásnak, meg az a körülmény, hogy a szülők ós a nevelők, anatómiai és élettani ismeretek nélkül nőnek fel. Megkísértjük a megterhelés fogalmát meghatározni, hogy állításunkat tüzetesebben kifejthessük. A nevelés körében megterhelésnek nevezzük mindazt, a mi az ember testi vagy értelmi kifejlődését megakasztja. A fejlődés megakasztását csak akkor ismerhetjük fel, ha magában a fejlődéstudományban jártasak vagyunk. Tudnunk kell, hogyan gyarapszik a gyermeki szervezel, mely korszakban növekszik leginkább súlyra és nagyságra, milyenek e viszonyok a serdülő korban, mikor éri el a teljes kifejlődést, a teljes érettséget? Súlyra és nagyságra legtöbbet nő az ember egy éves korában. Születéskor 3—3 5 kilogramm sulyu a gyermek, nagysága pedig 45—50 cm., egy éves korában 9—11 kg. sulyu, hossza 70 cm., tehát súlyra egy év alatt háromszorosan gyarapszik, hosszá pedig 20—25 centiméterrel. Az élet többi korszakaiban nincs ilyen gyarapodás, a mely tény intő figyelmeztetésül szolgálhat, hogy a csecsemő a leggondosabb ápolásra szorul. De minthogy a halálozási statisztika tanúsága szerint legtöbb ember pusztul el életének első esztendejében, 25%j azaz az összes halálozások egy negyede esik az első esztendőre, nyilvánvaló, hogy sok mulasztást követünk el. Sok oka van a csecsemők e nagy halandóságának, a railyeuek az öröklött bajok, a nyomor, de kiváló helyet foglal el köztök a nevelés legelemibb fogalmának a hiánya. Két éves korában 11—12 kg. sulyu a gyerek és hossza 80 cm.; hat éves korában 17 —17'5 kg., hossza 105 cm. ; tiz éves korában 25 kg., hossza 125 cm. ; tizenkét éves korában 30 kg., hossza 135 cm. ; tizennégy éves korában 38—39 kg., hossza 145 cm.; tizenöt éves korában 45 kg. Teljes kifejlődését 30 éves korában éri el a férfi : a nő valamivel hamarább. Ebből látjuk, hogy a gyermek az első évben rohamosait gyarapszik, a második és harmadik évben szintén gyorsan fejlődik, azutáu a tizedik évig lassúbb emelkedést tanusit, de ettől fogva megint rohamosan emelkedik. Ha a gyermek fejlődése rendes, ilyen módon gyarapszik; ha nem tanusit ilyen gyarapodást, akkor a nevelés körül kell hibának lenni. Az a szüle és az a tanító, a ki az anatómiában és az élettanban jártas, megleli a hibát. De vájjon hány szüle, hány tanító járatos a nevelés ez alapvető ismeretei" ben ? Minthogy az iskola ügyet sem vet ezeknek az ismereteknek tanítására, nyilvánvaló, hogy a neveléssel foglalkozók nem tudnak nevolni. A fentebb elősorolt tények igazolják e tudatlanságot. A. sok sápadt, szükmellü, ideges, görbehátu gyerek ; a sok vértelen, gyenge csontú, apró khinaí lábu leány; a férfikor delelőjén levő munkára képtelensége ; az életkor rövidsége : mind arra vallanak, hogy a nevelés helytelen. A neveléssel foglalkozóknak első sorban ügyet kell vetniök a táplálkozás fiziológiájára, azután a ruházat ós lakás egészségtanán kivül a közoktatás egészségt anara is. Ezek az ismereti ágak nem ujak, csak alkalmazásuk hiányos, vagy egészen mellőzött. A gyermek és a serdülő a bevett táplálékot kiválóan testi növésére, fejlődésére fordítja. A fejlődós rendes menete megakad, ha a táplálók fogyatékos, de megakad akkor is, ha a táplálékot más célra fordítjuk. Nemcsak a kézimunka, hanem az értelmi munka is kenyérrel táplálkozik. Ha tehát az értelmi munka foglalja le a táplálákot egészen vagy nagy részben, akkor a test gyarapodása csorbát szeuved. Minél jobban haladja meg az értelmi munka a gyermek tehetségét, minél több erőt kénytelen ráfordítani, annál több tápláló anyagot von el testi fejlődésétől, tehát annál inkább elsatnyul. A meglett ember, a teljesen kifejlődött ember többé nem a test növésére Az „Esztergom ós Vidéke" tárcája. Hiz&isigi ajánlat. — Monológ. — Irta: Gárdonyi Géza. (Egy hü lap hátulsó oldaláról olvasva:) „Eyy 28 éves fiatal ember aki kelezer forint tiszta évi jövedelemmel lendelkezik, ismeretség hiányában ezen az uion óhajt valakivei megismerkedni, akit nőül is venne. Levelek és arezképek „Éljen a házasság" czimmel „poste restante" kéretnek." • (A lapot gondosan összehajtva zsebre teszi.) Ez a fiatal ember én vagyok. Szabad-e élőszóval is elmondani itt tisztelt angyalok, Hogy hirdetésein nem hamis. Komoly szándékkal léptem én e térre, S szavankint két krajczárt fizettem érte, Csakhogy a férji rangra szert tegyek. Meguntam már a nőtlen életet, A kis szobát, a melyben ugy lakom, Hogy mással este nem beszélhetek, Csak árnyékommal a fehér falon. Meguntam mindent nap és hold alatt, És legjobban meguntam magamat. A földnek annyi szép leánya van, Közölök egy jut nékem is talán; Megnősülök és élek boldogan S lesz sógorom, ipam, napám, komám, De főképpen egy bájos feleségem, Akivel síromig elcziczázok szépen. Mindegy nekem, ha lány, ha özvegy, A leányok főképp tetszenek! Az utczán mindig nézem őket S a szivem gyakran megremeg. Es mig a bajszom pödröm epedon, Sóhajtok: bár az, bár ez lenne nőm. Igy választok én némely délután A szépnemböl kettöt-hárinat-hatof, De sajnos egy szultán lebet csupán, S még sajnosabb, hogy ez nem éu vagyok. Ám most komolyan hozzálátok én! E naptól függ, hogy ne legyek legény. Mindegy nekem, ha szőke, barna, Karcsii, magas vagy alacsony, Ha Isten és ő ugy akarja, Lehet a házi angyalom. A szőke haj pikán^ regényes Nekem ez tetszik végtelen! Kivált, ha finom, sárga, fényes, Aminőt csöndes éjeken Az álom kertjén járva szerteszéjjel, Csókolgatok lázasan, szenvedélylyel. De a barna haj selyemhulláma Lehullva csipkés pongyolára, Tán. még jobban szivemre hat. Az emeletről kandikálva, Egy csinos, boldog kis szobába, Láttam már ilyen szép hajat. A vereshajnak ellenállni Meg éppenséggel nem tudok. Az gyújt. Valami mesevári i Boszorkány # báj alá jutok. Veresbaj! Édes istenem, uram! A borbélynál is dupla ára van! Szeretnék nőül egypár kékszemet, Mosolygó két szép búzavirágot, A mely szelíden rámnevet A havas rózsák közt integet. A barna szempárt is imádom, Ez régi vágyam, régi álmom. Két égő csillag a barna szeme. A rejtett tüz, ha benne fellobog, A szivem mintha mámort érezne, Vagy nobelspitzet, úgy dobog. (Merengve.) Egy kedvesem volt, tengerzöld szemű ... | Szokatlan tán, de mégis nagyszerű. E két szem mély volt; mély, zöld s végtelen. Szerelmes lelkemnek tekintete, Hévvel vitorlázott e tengere n, De házasságra nem léptem vele, Lemondtam róla.. . mert muszáj vala: Mással szökött meg szivem angyala. Ám volt szerencsém szürke szemhez is. A szürke szem mind kedves és hamis. Hová jártam e kedves szürke szemmel? Az állomásra. (Megvallom ezennel.) , A rendez-vous-nk künn volt: az állomás, S a perronon, — mig jött-ment a vonat, Mint búcsúzók váltottunk csókokat, S ölelkeztünk, mint ottan a szokás. Azóta minden bájos szürke szemre Paktáska, plaid (s egy nyakleves) jut az eszembe. Nőmtől különben semmit sem kivánok, Ámbár zenéhez jó lesz, hogyha ért. Magam művészileg okarinázok, ő verhetné ehez tán a klavért, Vagy czimbalmozna. Ez tetszik nekem. A hangját mindenek közt kedvelem. Bár drága hangszer.! Néha, — elsején (A füle mellett mozgatott kézzel hejehujázást jelez.) Tiz, husz forintom tisztán erre mén. Ha énekelni tudna, azt szeretném: Csillagvilágos nyári éjeken. Mikor a hold az égen megj'elen Az erkélyen, mig egymást átölelnénk, A szózatot kettősben énekelnénk, S minden dalt bár uj, bár ha vén. A prímet ő és a szekundot én. Ha még ozentul hímzést értene, Hogy névnapomra meglepjen vele, S befőttjeit egy hosszú télen át Bámulhatnám, miként maradt ily. frissen. Sonkával adhá mindig a teát, S a nyakkendőm megkötné gigerlissen, 0 mily boldogság lenne az nekem! Óh add meg ezt, óh add meg istenem! A háztartás legyen egy szép idyll, A milyent csak az erszényünk kibír: Három szobácska, pompás, függönyös; Az ablakban egypár vidám kanári; A padlón szőnyeg, olyan ... különös! Meleg lágy pamlag s a konyhán egy Sári, Ki gyakran mondja: „Csókolom kezét." S nem engedjük, mert ő kedvelt cseléd. De jó is íesz: szemem, ha felnyitom, Ő szol: „Jó reggelt édes kis papa! u
