Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-22 / 7.szám

A vashíd és a városrészek egyesítése. Esztergom, jan. 21. Örömmel üdvözöltünk minden moz­galmat, mely a városzrészek egyesíté­sének eszméjét a megtestesüléshez kö­zelebb hozza ; immár elo-zlaui láttuk az akadályokat, melyeket kicsinyes ér­dekek tulérzékenykedése szült, de né­melyek, ugy látszik, ismét a viszály magvait akarják hinteni reményeink zöld mezejére. A duzzadni kezdő magvak csirái már a tavasszal előbukkannak a vasúti híd előmunkálataiban, hogy a dunáuluHal való állandó összeköttetésünk régi óha­jának és égető szükségének hatalmas fáját megteremjék, melyről forgalmunk, Összeköttetésünk állandóságának, keres­kedelmünk, iparunk fejlődésének, anyagi, szellemi haladásunknak gyümölcseit a üelyzet szülte módon szedhetjük, de mely fán nemcsak ezek a gyümölcsök, hanem Erisz almája is meg fog teremni. Az első pillanatra visszatetszőnek s ellentmondónak látszik ez állítási, de a szomorú való — melyet, kicsinyes érdekek szülnek — ezt igazolja. Már most kezdődik városrészeink közt a súr­lódás azon kérdés felélt, hogy hol épül­jön a nagy dunai hid ? Nnyyon hely­telenül választott és meddő e tárgy azok után, miket a szakminiszter a bu­dapesti értekezleten mondott. Tudva lévő tény, hogy a nagy dunai hid helyének megállapításánál két szem­pont lehet csak irányadó. Egyik a her­cegprímás óhaja, párosulva áldozat­készségével, a másik a célszerűségi és takarékossági szempont. S hogy e kettő a hidal a jelenlegi hajóhíd fölé parancsolja, az már túlhaladott állás­pont 8 kérdés tárgyát csak is a híd­fők helyének megállapítása képezheti, mire viszont határozó — minden évek­től menten — egyedül a talaj szilárd­sága lehet. N"in fognak itt városi, községi éidckek szorepvivők lenni, ha­nem egyedül célszerűségi okok s ezért méltán elítélendő az a felfogás, mely a vashidnak a magyar agentiánál leendő építését a kir. varos érdekéből látja oda tervezni. Tény, hogy valamint a viziváros a maga terülő éhez közelebb óhajtja a hidat, ugy óhajtja s joggal a kir. város is, annál is inkább, mert míg Vízivárosnak meg van a maga ál­landó ós külön kocsiközlekedése, hídja, addig a kir. városnak nincs. De, hogy döntésnél sem a Víziváros, sem a kir. város érdeke, hanem a cél­szerűségi okok lesznek irányadók, ezzel tisztában vauyunk, melyek viszont a hi­dat a magyar ag<-ntiánál látják legeél­s/erszerübbnek, hogy a kir. város ér­deke azt óhajtja, leginkább termesztés, mert míg most két községen át kény­telen a Dunán tuilal érintkezni, ugy fenti terv meg választása esetén a leg­rövidebb ut lesz előtte nyi'va. Belát ta ezt a város már az ötvenes évek­ben, midőn a jelenlegi kis Duna (vá­rosházköoi) hid helyén a szigeten át állandó kocsiközlekedést akart nyitni. E terv kivitelében — sajnos, hogy meg kell vallanunk — Viziváros volt az, mely tiltó szavával gátat vetett annak, hogy területén át a kir. város­nak előnyösebb közlekedést nyisson. Szomszédos városrészeinkkel való testvéries egybeölel kezesünk küszöbén nem is hinnők ezt, ha városi és me­gyei levéltáraink poros, de még olvas­ható ak ái nem igazolnák a tiszta valót, a maga rideg képében. Jagasics akkori volt megyefőnöknek és boidoguit Scitnvszky hercegprímás áldozatkészségének köszönh'tő az, hogy a jelenlegi — gyalogközlekedésre korlá­tolt összeköttetés létesít teteti. Sci­tovszky volt az, ki konyhakertjéből a jelenlegi — a haj-uilloináslioz veze ő — 11 (vonatat a városiak adományozta, mely nifg ma is a város tulajdona. Annyit elértek tiltakozó szomszédaink, hogy az összeköiós a gyalogközlekedésre re­dukálódott. Nem akarjuk ezért most illetni vád­dal szomszédainkat, csupán registrálui óhaj juk e tényt, azon alkalomból, amennyiben partikuláris és kicsinyes érdekek törni látszanak a jól felfogott közérdek ellen s veszélyez?el ni azokat.. Ne legyünk kishi üek, önzők. L'begj'U szemeink előtt az egyesülendő városok közös érdeke. Ha netalán tényleg szenvedne is csor­bát, egyesek önérdeke, áldozzuk fel azt a közjóért és városunk terjeszkedésének, szellemi és anyagi hatadásáuk oltárára is hozzunk egy kis áldozatot. Keres­sünk s törekedjünk más módon kárpó­tolni a netalán megrövidi ett egyéni ér­deket, de mindezek feleit az lebegjen szemeink előtt, hogy : salus reipublicae supremo lex es'o ! Dr. P. - Gry.— A kaszárnya-építés ellenőrzése. — Burány János képv. indítványa. — (Vége.) Ezeknél fogva el kerül hellénül szük ségesuek tartom azt, hogy a tek. köz­gyűlés az építés fölötti kellő szigorú ellenőrzést saját kiküldött tagjai által folytonosan maga gyakorolja. Ugyan­azért a következő indítványt terjeszteni a "ek. közuyülós elé : Hnározza el a tek. közgyűlés azt: 1. Hogy a tervezett kaszárnya- és mellék épületek felépítésével csak a min­ieii tekintetben teljesen megfelelő, jó minőségű, szilárd, vízmentes és szak­szerüleg kellő nagyságú legtartósabb '•pületanyag felhasználását engedi meg 3s ezen tulajdonságok megállapítása végett a magyarországi földtani inté­seihez, továbbá a felmerülő szükség­hez képest az országos vegytani intó­sethez és a Közegészségügyi tanácshoz fordul véleményadás végett. 2. Hogy a fölhasználandó építési mvag ejőszabott minőségnek folyiouos szigorú ellenőrzésére a kaszárnyaépilési bizottságot, — ós a munka célszerű Felosztása végett még hozzá kiküldendö képviselőket egyénenkénti személyes ós pagyoni felelősség mellett megbízza és kötelezi. 3. A bizottságot utasítja arra, hogy magjai közül hetenkint fölváltva, más <ót képviselőt együttesen küldjön ki, ikik tartozni fognak a két helyen tör­énendő épúkezesnél naponkint, együtt ••len lenni, az építésre előkészített kő­in vagot a kellő nagyság és eiŐszabott Az ppEsztBigom bs Vidéke" tárcája. HALLGASS A SZIVEDBE! — Egy leánynak. — Ha már kebeledben a nyár heve lángol, Izzó meleget sugarazva ki rád, Ha a szerelemnek a lángsuyarából Egy szálka szivedbe is betalált: Lobbanj epedő, vágyó szerelemre, Hallgass a szivedre ! Kyissad szivedet meg a nyár sugarának, Engedj beleírni egy férfinevet, Ha a sugarak oda lopva bejárnak, Képét is 6zivedbe beirva leled ; Lángolj örökös, ne tünö szerelemre, Hallgass a szivedre! Látod kivirulni a réti virágot, Illatjuk orozni a lepke leszáll, Egyszer nyilik az s ha az ősz szele jár ott, A lepke- s virágnak á sorsa: halál. Látod te virág vagy, nyilj szerelemre, Hallgass a szivedre ! . . . Elröppen a nyár, leperegnek a rózsák, Hervadva lehull a levél, a szirom, Halvány sugarak koszorúd beragyogják Ott künn az akácok alatt, a síron. Későn ne hevülj te sohsem szerelemre, Hallgass a szivedre! ALAPI GYULA. A teremben a hallgatók összeverődött csoportokban beszélgetnek, vitatkoznak, ne­vetnek és ebből meglehetős zűrzavar kere­kedik. A fűtetlen előszobában felkötött karú. hibás lábú, bepólyázott fejű betegek sóhaj­toznak. Egyszerre csak megjelenik a tanár. Ma­gas, atléta termetű ember, haja, szakálla egészen ősz, mozdulatai szögletesek, de még mindig nauy benne az életerő. Ar­cán bizonyos blazirtság ül s mikor nagy­számú assistenseivel végighalad a rokkant betegek során, egy cseppet sem ütközik met». Egészen közöiuösen benyit a tereml>e. A hallgatóság feláll, a moraj elcsendesedik, miközben egy kerekes labu ágyon két as­sistens betol egy beteget, akinek arca a remegéstöl, félelemtől, olyan fehér, mint a tanár ur szakálla. A tanár ur letelepszik egy borszékbe, mely azon vas kerítés mellett áll, amelyik a tanár ur területét elválasztja a hallga­tóktól. Ide, a vaskerítés mellé gyülekez­nek a stréber-természetű hallgatók, mig a többi a fokozatosan emelkedő padokban új­ságot olvas, vagy tiz órait eszik, mások a tanár belépése áltál megszakított társal­gást folytatjak ; olyik a ferblin való vesz­teségét panaszolja, vagy a másik szerelmi kalandját meséli, sokan a börzéről érte­keznek és akad olyan is, aki elővesz egy tükröt, egy kis tálat, szappant, borotvát, aztán leveti nyakkendőjét, gallérját és — megborotválkozik. Az ágyon fekvő beteg ezen változatos Sebészeti előadáson. (Természet után.) csoporton nagyot bámui és még nagyobb rettegés vesz rajta erőt, mikor azt tapasz­tala, hogy nuly kicsibe veszi ez a csoport ember az ő rettenetes baját. A tanár ur pedig megkezdi előadását. Nagyon természetesen a beteg baját rész­letezi. Elmondja, hogyan kell gyógyítani. Mindezt csak nézi, hallgatja a beteg, arca eg^re merevedik s szinte látja az ember; hogyan szorul össze szegénynek a szive. Egyszerre hirtelen összerezdül, arca egészen eltorzul . . , Nem történt egyéb, csak a tanár ur az ágyra tette a kezet, mert a gesztikulálás-) bnn elfáradt. Menyire megijedt szegény. Pedig csak most következik a java ! A borotválkozó ur már megborotválko­zott, a tiz órai cipók is elfogytak, az uj- 1 üágót is elolvasták, az érdekes kalandokból is kifogytak. Szóval most halálos csendben lesik a hallgatók a tanár ur szavait, aki már azt magyarázza, milyen eszközökkel kell a beteget operálni. És mutat hosszú drótokat, különböző késeket, ollókat, fűré­szeket és más csúnya eszközöket. Szegény betegnek ezt is látni kell! Végre feláll a tanár ur, mikor a kékj kaftános assistensek már körül vették a beteget. Egyik kezét, másik fejét fogja, harmadik egy tálat tart, a uegyedik kezé­ben különböző eszközök vannak, amelyek! közül egyet átvesz a tanár ur ós iszonyú csendben kezdetét veszi az operáció. A be­tegnek csak idegei rángatóznak ós néha-néha felszisszen, majd a tanár ur megszólal : j — No, megvan ! és tovább magyaráz.' Az assistensek tudatják a beteggel, hogyl szerencsésen megtörténi. A beteg felveti szemeit a magyarázó tanár úrra, amelyek­ből olyan h ilas tekintet sugárzik ki, hogy ezt Qsuk az Képes megérteni,- akinek a tanár ur már megreparálta, egyszer az életét. Mikor a beteget annak rendje és módja S2erint bekötözték, két assistens ismét ki­tolja a teremből/Ennek megtörténte után kezdődik a könnyebb betegek felvonulása, Ez már érdekes is. Vannak ugyan esetek, mikor súlyos be­tegek is mutatkoznak, de vannak aztán mu­latságos helyzetek is. Bevonul például egy tizenhat éves fekete szépség, akin már a felvételnél vagy husz orvos növendék gyakorolta a tapintás ér­zésének fejlesztésit. — Kos ? kérdi a tanár ur. — Hal., kérem, kérem . . . nagyságos ur . . . itt, itt . . . az ajkamon egy pat­tanás támadt. Félek, hogy . . . — Ne féljen ! drága kisasszony! Majd lecsókolja azt onnan valaki . . . Bejón egy negyven éves asszonyság, akinek a lába fáj. Gondosan veti le a ci­pőjét, amit a tanár ur a/onnal észre vesz és megereszt egy szelletnek megjegyzést. — Nézze nagyságos ur! a lábamat . . . — Mutassa először a cipőjét asszonyom ! szól a tanár ur. S mikor kezében, van a cipő azt hallgatói felé mutatva szól: — Látják kérem, ez a cipő hegyes,, sarka^ pedig tizenöt centiméternyi magasságig kegyed lába pedig nem ilyen formára vau alkotva. Hanem csináltasson ilyen cipőt la ! (és megmutatja az övét, amely borjú szájú, lapos sarka vau és ötven centimé* teres hosszú.) •"' ~~ " # Városi fő megvj énl<*keink közlönye.*- , n n T^TTZ T7 t * MEO.IKLENIK HETENKINT KÉTSZER: °* J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIIM.ETKSEK I *,,ót,.i 100 *Úk W kr, 100­. ,T-T7— • p DUNA-UTCZA 48. SZÁM, m 1 fn E&fftf % * 95 kr ELOPJZE1 ESI AK: hova a lap s/..'llerni it's/et jilef,". kö/.lei.ién V Hc küld^nclSk. , . Egész évre 6 frt — ki- ————-—- MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legju'ányosab­Pel évre 3 frt — l<r KIADÓHIVATAL: bau közölteinek. Negyedévre 1 frt ÓG kr. SZÉ< TlKNYl-TÉI! :i32, 71 Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hi>a*a'os «'s m.'gán hinlniései, a nyitiféitie É%<fni közle- Aillil hK nora *° *T, Q —. 0 menyek. el<">fi/''t"«i pénzek <-s i eklamá ások ii>iézen<l">k gt • Q

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents