Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-25 / 51.szám

oly keveset építettek ott. Egy drága gyöngy fénylett ama pontokon, oly kedvesen s oly bájosan, Balaton-Füred, mely fölött kiöntötte a természet kellőméinek bőségét s a melynek csiszolásáért és fényéért fenkölt védnökök finom Ízléssel s választékos gyakorlati érzékkel évtizedeken át gondoskodtak; de mégis csak egy gyöngy. Pedig oly nagy a magyar tenger és a magasabb műveltség napról-napra terjed a szép Magyarországon s mind jobban ós erŐsebbeu ismerni tanulja a nagy külföld is az európai Kánaánnak és legendákkal átszőtt tengerének szépségeit. Tehát csak dicsérni lebet, bogy épen Balaton-Füreddel szemben lett fölállítva enuek a gyöngynek a párja, Siófok tengeri fürdő. A Balaton délkeleti csúcsán, ott hol a Sajó-folyó habzó vize a tóba ömlik, egy sor pompás épületet emeltek, balkonokkal, teraszokkal és zöld pázsittal, 700 móler hosszú parket-simaságu sótánynyalj közvetlen a majd tükörsima, majd magas hullámokat hányó, de mindig elbűvölő szép tóba pillantva, minden fónynyel és minden kényelemmel, melyet a legnagyobb találékonyság a legfinomabb gyógyhelyek számára gondolt ki és mindez a villamos világítás bűvös fényében. Meseként hangzik : Siófok, pompában és fényben Ostende-del, Schweningennek, Trouville-lel versenyez és e mellet az árak mesésen olcsók ; pedig eleven valóság ez. Persze ez uj alkotásnak is vannak hiányai. Egy emberi mü sem sikerül tökéletesen egyszerre s minden kezdet nehéz; de ma nem foglalkozunk a részletekkel, e pillanatban csak az az egymagában is örvendetes tény lebeg előttünk, hogy Magyarországon a Balaton mellett valami uj Keletkezett. Viruljon csak föl a Balaton körül mindenütt, nyíljék minden bimbó, minden virág, melyet a paradicsomkert körül a természet ültetett, nyissa meg kelyhét: egész Magyarország magasztalni fogja ez il'alot. Valamint az egész ország vasúti hálóval vette magát körül s egyik vonal sem árt a másiknak, sőt egymást emelik, ugy borítsák be magukat a Balaton partjai az emberi művészet ós korszerű műveltség alkotásaival és versenyezzenek egymással kedveltségben és az élvezetek gazdagságában : csak egymás kezére fognak dolgozni s több meg több vendéget ódesgetui,ami mindnyájuk javáralesz. A ki az egyik édent látta, látni akarja a másikat is és mennél több szépet láttak és jót élveztek, annál több élvezetkeresőt s gyógyulásra szorultat vonzanak később maguk után az egyszer ott megfordult vendégek. CSAHNOK, Jobbaián Mihály Amerikában.*) Igaz történet több folytatásban. Irta Sipulusz. ELSŐ FEJEZET. A háziúr távirata. Jobbadán Mihályt felesleges bemutatnom. Önök mindnyájan ösmernek egy-két házmestert, s minden házmesterben vau egy-két vouás az én Jobbadánomból. Ha az alak mégis ismeretlennek tetszik önök előtt, csupán annak tulajdonithatják, hogy a házmesterek kizárólag éjjel nyitnak kaput s éjjel minden házmester fekete. Vagyis a jellemző vonásai nem ismerhetők fel. Hogy én Jobbadán ban hamarabb fölfedeztem a jellemző tulajdonságokat, mint mások, ezt annak köszönhetem, hogy hajnalban szoktam haza járni. S hajnalban nem minden házmester fekete. Némely ember, ha dühbe jön, vagy ha be van csípve, mutatja magát igazi mivoltában. A házmestert csak a kapunyitáskor lehet igazi mivoltában felösmerni. Igy én Jobbadánt egészen lelke mélyéig kitanulmányozhattam. Jobbadán Mihály alelnöke a Hunyady János asztaltársaságnak, mely azonban se hadi erényeket nem ápol. se keserüvizot nem iszik s igy a Hunyady névhez semmi joga sincs. De hát ezt eddig senkise firtatta, ón se firtatom. Sokkal nagyobb dolgoknak nincs joga sokkal nagyobb dolgokhoz (mint pl. Angliának Indiához) s ezt se feszegeti senki. Jobbadán Mihály ama házmesterek közé tartozik, a kik lemondásnak ós áldozatnak tekintik azt, hogy ők házmesterek. Az ilyenektől a kapunyitás kegy és leereszkedés, melyet bizonyos fájó mosolylyal, az elnyomottak, a pá*) Ezt a tárczát a Budapesti Hirlap szívességéből e lappal egyidejűleg közöljük. Első közleménye ez egy fárczasorozamak, mely a Budapesti Hírlapban Sipulusz tollából megiiidil, s Jobbadán chikagót kalandjait beszéli el. E Jobbadáu-táiczákat a lap mindig szombaton fogja közölni. lyatévesztetiek fájó mosolyával teljesítenek. Sokáig tűnődtem azon, hogy Jobbadán mely hivatásról mondott le, midőn a házmostersóg rögleien ösvényére lépett. Nem sikerült megtudnom. De képzeljék el Napóleont, a ki a liarmincz éves háborút hallja maga körül tombolni, ő pedig kénytelen posztót mérni teszem azt, a lipcsei szabómestereknek. Ilyen volt Jobbadán Mihály. Hunyady János demokratikus irányú asztaltársaság volt, s Jobbadán ott igen erélyesen szokott föllépni a mágnások, a papok, a zsidók, szóval mindazok ellen, a kiknek házuk s a mi fontosabb, kapujok van, melyet szegény embereknek nyitogatni kell. Gyakran kifejtette, hogy a zárt kapu rabszolgaság jelképe, mert mindenütt, a h)l rabok vannak, egy egész csomó kapunak bezárva kell lenni. Enélkül rabok nem képzelhetők. A házmester tehát a szabadságot képviseli, mert hivatásszerül eg nyitogatja a zárt kapukat. A kapupénzt óvatosan elkerülte, mert nem volt népszerű tárgy miudazon hunyadijánosok előtt, a kik nem voltak házmesterek. Jobbadán olvasott ember volt. Az újságot mindig végigböngészte s könyveket is szorgalmasai! bujt. A könyvekben nem annyira az értelmet, mint inkább a szép kifejezéseket keresle s a mi neki megtetszett, azt megfigyelte és használta. Mikor alelnökké választották, gratuláltam neki, mire ő igy felelt: — Érdem előzi a móltóságot. — És miféle érdem ? kórdóm, a ki igen jól ismertem az ő nyelvét. — Szónoklat és intelligenczia. — Es akkor miért nem tették meg mindjárt elnöknek ? — Közeli elhunyás miatt több mint bizonyos. — Az elnök beteg ? — Nem mondható, de megrendült egészségnek örvend. A borivás okszerütlenségót sinyli. — Sokat iszik? — Inkább gyakran, de sokat. Egy idő óta Jobbadán a szokottnál tovább várakozott a kapu előtt. Máskor se siet a nyitással, de sohase szóltam neki, mert tudom, hogy fáj neki a kapunyitás. Az utóbbi időben azonban Jobbadán vasúti vonatnak kezdte magát érezni s csak a harmadik csengetésre indult el. Egyszer aztán megszólítottam : Jobbadán ur, nagyon sokáig vi• rat magára. Hogy lehet olyan mélyen aludni ? Jobbadán végignézett, s felelt: — Alvás a tőke öröme. — Hát maga nem alszik ? — Jelenleg keveset. Éjjel soha, — Hát mit csinál ? — Fejtörést folytatok. — Valami baja van ? 1

— Nincs, de lesz. — Váltója jár le ? — Mellékes gond. Más bántalmaz. — Mi az? Mondani nem lehet. Mutatni igen. Holnap bátor leszek. Másnap beállít hozzám, s oda ád egy táviratot. A táviratot a háziúr küldte fürdőről. Rövid, de megdöbbentő volt : »Jobbadán ! Készüljön fel az útra. Pár nap múlva indulunk Amerikába, a chikágói kiállítás megtekintésére, Perthey.« Jobbadán feszült figyelemmel leste vonásaimat. Nem árultam el megle* petésemet. — Nos, hát felkészült ? — A kezdetlegen tul vagyok. — Mennyiben. — Két pipám tisztázva van, tiz pakli dohány együtt. Nőm esernyőm megvarrását végig eszközölte. Komótsipkám bojtja felvarrva . . . Itt megakadt. — Jobbadán ur, ez nem elég, — mondám neki igen komolyan. — Nincs tudomásom a többletről. — Vagyis nem tudja, mi kéne még egy amerikai útra ? — Zajos helyeslés, — felelt Jobbadán, a mi annyit tett, hogy fején találtam a szöget. — ösmeri Amerikát, vagyis hallott már róla valamit — kezdem az examinálást. — Nem vagyok oda járványos s ezért túlnyomó bennem a Merikára vonatkozólag az ismeretek távolléte. — De azt tudja, hogy az egy egészen más világrósz ? — Tudom. — Hogy roppant messze van ? — A tekintetes ur kilépésétől függ. — Én nem léptem ki, Jobbadán ur, de vannak sokan, a kik ott jártak. Jobbadán ur arcza hirtelen kiderült, s bátrabban nézett a szemembe. — Ugy vau ! — monda, — Koluinbács Kristóf. Olvasmányok utján észleltem. — Helyes, igaza van, Jobbadán ur. Ha Kolumbács históriáját tudja, azt is tudja, hogy sokáig kell tengeren utazui, míg odaér ? — Viz nem baj. Úszás segit. — Igaz, igaz. (Minek ijesztgessem, mikor a Kolumbustól ugy megjött a a bátorsága? Ugy fogta felKolumbust mintha az neki egy amerikai ismerőse volna, aki ott várja a parton.) Elővettem a földglobust s megmutattam neki, hogy a Liliom-utczából hogy lehet Araerikába jutni. — Furfangos elme munkája — jegyzé meg Mihály gazda a glóbusra — de a Merika távolsága nincs messzebb három arasznál. — Azért megtart két-három hónapig, a mig kigyelmetek megjárják és megnézik. — Két-három hónap ? Nagyon huzamos. Nőm bánata erős lesz. — S Jobbadán elszontyolodott. A mi már napok ota gyötörte, ismét erőt vett rajta : valami homályos sejtelem, bogy ez az utazás sok kellemetlenséget és veszedelmet fog rá hozni. Nőt, hunyadiakat, alelnökséget, tekintélyt, pozicziót, mindent itt kellett hagyni s fölmászni arra az ördöngös földgolyóbisra. leánykori nevére szólt, azt mégis kézhez kapta és ezzel — ugy látszik — az éveken át elnyomott szenvedély újra kitört. Ezért irta az emiitett levelet barátnőjének és ezért teljesítette egykori imádója azon kérelmét, hogy mégegyszer találkozzanak. — És midőn e hittérítő a kertben, a hol találkozniuk kellett volna, a grófnőt keresgette, egy férfit látott a kertben végigmenni, a kinek tartása elárulta, hogy ö ezen kertnek ura. A mély s látszólagosan komoly gondolatokba merült férfiú — a gróf — úgyszólván teljesen mechaniue eresztette le a fegyvert válláról s csakúgy félkézre fogva sütötte a levegőbe, illetve a sürő bokorba, a mely mögött kitsem sejthetett. Ezt vallotta hit alatt a térítő. Az esküdtek lépre mentek és felmentették a grófot, őket is eltántorította az az «első benyomás* a mely első pillanatra engem is megtévesztett, de a mely sohsem lehetett tévesebb s hamisabb mint ezen esetben. A bölcsész hallgatott egy darabig. Belátta, hogy ily megrögzött előítélettel szemben hiába küzd puszta szavakkal. S mégis ez az eset nemcsak kíváncsiságát költötte el, hanem kutató szellemét is foglalkozatta. — Hit — kérdé végre — senki sem tartotta szükségesnek ismerni a gróf végrendeletén e k tartalmát ? — De igen, a védó' minden lehetőt elkövetett, hogy a végrendelet fölbontását kierőszakolja. Ezt azonban a törvények írtelmében csak akkor lehetett volna elendelni, ha a grófot elmebetegnek nyilvánítják, ami ellen a gróf határozottan tiltakozott, nem akarván végrendelete érvényességét az által megdönteni. J — Furcsa, valóban nagyon furcsa! De ; tényleg nincs semmi, ami az ügyet meg| világítaná. És hirtelen félbeszakítva e tár| siil«ást, térjünk vissza — úgymond — a | társalgási teremből a való életbe, kedves | barátom ! Kik voltak azok, akik itt elhaIjókáztak mellettünk és akik velünk egy szállodában laknak ? — Palzow gróf és neje. — Azt mindjárt sejtettem. Bizom benne, hogy nemsokára ez ügyben még egyet-mást fog hallhatni. Hartung doktor nemcsak tudós, de világfi is volt. Nem tartozott azok közé a férczregényekben rajzolt szögletes modorú, j ügyetlen könyvmolyok közé. Harmadnapra ezen beszélgetés után már megismerkedett a gróffal és egyheti rövid ismeretség után a fiatal pár már meghívta, hogy svájezi uta! zásukban velük tartson. S hat hét még alig telt le, már ismét alig ült az ügyészel törzs-vendéglőjükben, a már évek óta megszokott helyen. — Tudja-e, kedves barátom, mint szólt Palzow gróf végrendeletének egyetlen pontja ? — Ön talán tudja, doktor ? — Igen -— a grófnő maga olvastatta el velem az eredeti okmányt. Csak ez a néhány szó volt benne : Altaláuos örökösül nőmet nevezem ki és teljesen reá bizom, hogy cselédségemről is megemlékezzék. Azon óhajjal halok meg, hogy özvegyemnek lehetségessé váljék azzal egyesülni, kit miattam elhagyott. — Ezt önmaga olvasta, — kérdé az ügyész meglepetten ? — Ez volt az utolsó benyomás, a melyet ez ügyben nyertem és mindenben megegyezik azon tisztán természetes első benyomással, amelytől ön sem szabadulhatott, épen, mert benne a természet a tiszta emberi érzés nyilatkozott meg. Megindultan adott az ügyész igazat a jóságnak az emberi kebelben székelő mentőjének. F—p. — A primási vagyon. Vaszary Kolos bibornok, herczegprimás nevére kiállított adóhivatali fizetési meghagyásban a kinevezési illeték 4.229,809 frt 90 krt érő vagyon után 26,437 frt 50 krban lett kiszabva. Szép összeg, hanem azért sokan szeretnének ilyen illetéket fizetni. — Gyászrovat. Özvegy Polácsek Antaliig — Liszkay Alajos mészárosnak — a «Tarka8ág» derék titkárának nagynénje, f. hó 17-én elhalálozott. — Zenevizsga. A helybeli zeneiskolában (Széchenyi-tér Szerencsés-féle ház emeletén) f. hó 27-én délután 3 órakor tartják a hegedű vizsgát, mellre a t. szülők ezennel meghivatnak.