Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-25 / 51.szám

—, | I

I II. — — - , . ' '• . . .- ,i.m:-mtm ; ~ • Városi és megyei érdekeink közlönye. * uionc-rtor* MEGJELENIK JIETENIÍINT KÉTSZER : J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I műtő] íoo szóig 75 kr, íooSZÉCHENYI-TÉR 332 tó1 áÜ0

"

ig 1 frt 50 kr

' B

.%

tdl 30(M

S 2 frt 95 krv f A n i r/ II ÍM por *r> • Bólyegdij 30 kr. K Lv b i áv> 1 liöl A.«i hova a lap szellemi részét illeti! közlemények küldendők. , Egész évre 6 fi-h — kr. — MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodfís szerint legjutányosabFéi évié - - - 8 frt — kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közölieliiek. Negyed-évre 1 .frt 50 kr- SZÉOHKNYI-TÉIí 332. ~ Egy szám ára 7 kr. hová lap hivatalos és magán hinMései, a nyííítérbe szánt közle- NYILTTER sora 20 kr. <9 • a immyek, előíi/.(.'téni uénzek reklamálások inté/emlők. Q — • •— ——-— ——O Reflexió. (Ipar- és breskedfilmiMik érdekében.) . (S.) Az elégedetlenség korszakát éljük, melyben irigy szemmel nézik egyes iparkodó, jótörekvésü, szerencsés vállalat sikerét. Ezen elégedetlenség szomorú bizonyítékát nynjIja a szocializmus sötét eszméjének; erős terjedése és annak kihatása szaporán termi a sztrájk gyakori létrejöttét, melynek elnyomása nem ritkán emberi élet áldozatával történik. Szóljunk azonban ez alkalommal a bennünket közelről érintő veszedelmes tényről. Már hetek előtt a nyergesujfalusi kőfaragók bejelentették a sztrájkolást ós daczára azon előzékenységnek, melylyel őket a munkaadók fogadták és nekik részben a fizetési emelés megadása kilátásba helyeztetett, munkájukba lépni még mindig vonakodnak, noha a nyorgesujfalnsi munkaadók munkásaikat ép ugy díjazták, mint a piszkei és süttői vállalkozók, kikkel a kor szigorú intőszava szerint egyenlő versenylábou kell állniok, daczára, hogy tetemes költséggel hozatják a kőanyagot a piszkei és süttői kőbányákból. Szolidaritást refleclálunk sőt jogosan követelünk az intelligenczia fokán álló azon egyénektől, akik kezeiben van megyénk kőfaragó ipara ós nem csekély csodálkozásunknak kell kifejezést adni hogy azok kik in solidiun, erkölcsileg kötelezik magukat, — a fővárosi nagyobb vállalatok módjára — oly egyént, ki az egyik helyen a vad pressiojáuak sikerültelensége végett munkálkodását megtagadta, nála alkalmazást nem kap, könnyedón feledik adott szavukat — tisztelet a kivételnek — és kapva szerződtetnek oly kétes kőfaragó exitentiákat, kik a felbnjtogatás bacziltusait bizouynyal átviszik azon talajba, melyben a tárt karokkáli fogadás szellemüket táplálja, neveli és tökéletesiti. Nem akarunk a jóslat szemüvegén nézve szólni; de hivatkozva az ember természetszerű logikájára ós azon tapasztalatra, melyet az élet utján merítünk, fájdalmasan kell konstatálnunk, hogy oly katasztrófa előtt állunk, melynek kitörése a közel jövőben van, melynek hatása nemcsak Piszke, Süttő és Nyergesujfalu lakóira, hanem ugy városunkra, mint az egész megyére kártékony lesz és melynek esetleges veszedelme ép azokra fog legnagyobb teherként sulyosodni, kik a helyett, hogy a szocializmusból szült sztrájk fejlődósét csirájában megölnék ezt szemh u ny ássál, ós hitegetéssel fejlesztik és erősbitik. Vakok azon szemek melyek nem látják, hogy megyénkben a sztrájk hydrafeje majd itt, majd ott pusztít ? Süketek azon fülek melyek nem hallják a nélkülözők égbekiáltó kívánalmait ? Szőlőink elpusztultak, fuvarosaink szájából kivette a vasúti fejlődés a megélhetés falatját, tehát szomszéd városaink mintájára kifelé kell fejlesztenünk haladásuuk irányát ; adjon a megye és a város, gyárak emelésére módot és lehetőséget a vállalkozó kapitalistáknak ! Érzéketlenek azok kik nem érzik hogy az aligmegélés már lidérczként nyomja stagnáló ipar és kereskedelmünket ? És miért ? mert ha van város melyben az egyenetlenség kártékony magva elszórva van, akkor bizonynyal ezen a téren a mi négy felé szakadt szegény városunk az első. A házalás városunk ós megyénkben egy legfelsőbb rendelettel tiltva van, és joggal kérdezzük, hogy van-e nap a melyben közönségünk a tolakodó «vigéczek»-től busásan megpumpolva nem lesz ? és van-e ki megbánólag nem nyilatkozik, midőn helybeli szolid iparosaink és kereskedőinket mellőzve bevásárlását oly egyénnél eszközli, ki nem a vásárló közönség jeles kielégítését, hanem annak kizsarolását tartja alapelvéül ! Továbbá a piaczon való árulás törvénybe ütköző dolog és nem látja senki egyes földön áruló insolid irányát, melylyel a nagy adót és házbért fizető kereskedők boszaukodására, kárára ós rovására a helybeli kereskedelem jó hírnevét megrezzenti, agyon silányítja ós a tönk szélére juttatja ? Fűszeráru kereskedőink megkárosított helyzetéről egy más alkalommal kivá* uunk szólni, most azonbau refleclálunk arra, hogy az illető törvényhatóság azon piszkei ós süttői kőfaragó-vállalkozókat, kik megszegve adóit szavukat, a sztrájkoló munkásokat szerződtették, mihamarább utasítani fogja kötelességük teljesítésére és a régi rend helyreállítására. Reflectálunk továbbá arra, hogy éberebb figyelemmel legyen városunk és megyénk megóva a veszedelmes házaló rajtól és hogy a földön árulás irtózatos gordiusi csomója már valahára a megoldás medrébe jöjjön. A magyar tenger mellett. «Akárhol ragadjátok meg mindenütt érdekes.» A halhatatlan német költő ezt az emberi életre mondja, de betüszerint illik ez a természet ama pompás életére is, mely a regényes Balatonnál, a magyar néplélek az óbrenlevő álmánál virágzik. E pompás viz mellett nincs egyetlen pont, ahol önkénytelenül fel ne kiáltana az ember: itt épitsünk hajlékot! És eddig mégis „Esitorgom és Vidéke" tárcája. ÉNEK A NYOMORRÓL. Szegényes pinczelaknak ablakán át Kíváncsin néztem egy munkás szobáját. Nyomor tanyáján kiáltó az inség, Nem élvezik a napsugárnak kincsét. A kis szobában semmi hang se rezdül, Fojtó bűz csap az ablakon keresztül ; Kicsiny bölcsőt ringat benn az anya, Kebléről néha feltör sóhaja. Nevet a kisded ringé bölcsőjében, Tán angyalokkal játszik fenn az égben. .. Nevess poronty, te rögnek gyermeke, Neked az élet most még csak rege, Nem álmodol, nem tudsz még szenvedésről, Kinos csapásról, gyászos sorsverésről, Nincsen fogalmad, nem tudod ten-átkod : Hogy sírodat saját kezeddel ásod. Ma boldog vagy, mert lelked nem remélt, S nem ismered a bűnt, a szenvedélyt! ALAPI GYULA. &% első btnjo&ii. (Németből.) — Vége. — — Első sorban egy levélke akadt kezembe, a melyről bajos lett volna rögtön kisütni, hogy miként került oda. Palzow grófnőnek Kersting bárónéhoz intézett levele volt, a melynek boritéka kétségtelenül igazolta, hogy a levél először postán Kersting bárónéhoz került ós csak azután jutott a gróf kezébe. Ezen véleményt támogatta az is, hogy a reggeli látogató, kit a gróf fogadott nem volt más, mint Kersting báró. — S miről szólt a levél ? — Csak néhány sorból állott ugyan, de szórói-szóra már nem emlékszem tartalmára, csakhogy az volt benne, hogy a látszólagosan boldog családi életet élő grófnő magát nagyon szerencsétlennek érzi. — Ne csodálkozz semmin drága Margitom, irja, ez a házasság leend halálom ! — Ezzel tehát a talány meg volt fejtve. Á grófnak átadták a levelet, nem tudni mi okból. Lehet, hogy őt figyelmeztessék. S 8 a dolgot nagyon is tragikusan fogván fel, elhatározta, hogy először a háládatlant a kit talán hűtlennek is tartott, majd önmagát öli meg. Ez volt a végrendelkezés oka. De mint sok más gonosztevő, ugy ő is csak fele elhatározását változtatta tetté, a másik feléhez, t. i. hogy önmagát megölje, ahhoz nem volt bátorsága. — És ezen esemény a gróf elítélésé vei ért véget ? — Sajnos, hogy nem — viszonzá az ügyész. — Esküdtszék elé került a dolog s ez felmentette öt. — De ön bűnösnek tartja őt ? — Inkább, mint valaha, épen ellentétben azzal a bizonyos «elsö benyomással.» — Még kénytelen lesz nekem erről az ügyről egyet-mást elmondani. Küiönösen hogy mint védekezett a gróf s hogy neje meghalt-e ? — Csak sorjába — türtözteté az ügyész barátja kíváncsiságát; a többi csodához még az az egy is járult, a melyben egy orvos sem hitt, hogy az asszony kigyógyult. A golyó keresztülfurta ugyan a tüdő egyik szárnyát, de nagyobb baj nélkül el volt távolitható. És a tüdő . . . hát az behegedt ... A mi a grófot illeti, ő bizonyára méltóságán alulinak tartotta, hogy védekezzék. Ahhoz, a mit a vizsgálat során vallott, egy szót sem tett hozzá. Ha az, a mit elkövetett gyilkosság, ugy ennek ő csak vak eszköze volt. ő várta az ítéletet. Kersting báró vallotta, hogy a vészthozó levélkét o adta áfc a kérdéses napon a grófnak. A gróf ugyan meg volt mélyen rendülve e felfedezéstől, de mélyebb harag kitörésére mi sem mutatott. Egyébként ő a grófot — s abban vallomása a többiekével egybehanezott — ily tettre képtelennek tartja. Mindezek daczára az ügy reám nézve kedvezően állott. Mert az én s egyedül helyes felfogásomat támogatták a grófi házasságnak általam kifürkészett előzményei is. A gróf tettének áldozata — a min magam is csodálkoztam -— nem lépett önként e házasságra. Ifjúkori szenvedélyes szerelmet érzett, egy időközben külföldre költözött tbeologus iránt. Családjára, különösen fiatalabb testvérekre való teli intettel kel lett talán akarva-akaratlan ezen frigybe beleegyeznie. Azon levél azonban, a melyet elkeseredettségében barátnéjához intézett, igazolta, hogy túlbecsülte erejét s bogy ezen házzsságban boldogtalannak érezte magát. S még valami bizonyított felfogásom helyessége mellett: a gróf rövid vizsgálati fogsága alatt háromszor próbált véget vetni életének. A lelkiismeret nem hagyta nyugodni — kétségtelen, o volt a tettes, ''a gyilkos . . . — Es mégis elkerülte a büntető igazságszolgáltatás kezét. A bizonyítási eljárás már úgyszólván be volt fejezve, midőn a grófnak egy megmentője akadt. A hallgatóság köréből egy napbarnitotta arczu, korán megőszült férfiú — már az Öltözete is elárulta benne a papot — egy keletafrikai hittérítő jelentkezett tanúul és kihallgattatását kérte. Hogy eddig hallgatott, ezt azzal okadatolta, hogy nem birta kétségét eloszlatni, vájjon nem érintené-e a grófot fájdalmasabban az, a mit mondani akar, mint a per kedvezőtlen kimenetele, ön is kitalálja doktor, hogy ez volt az a férfi, kit a grófnő egykor szeretett, ő beletörődött sorsába, de azt hitte, hogy egykori jegyese szintén nem lépett házasságra. Súlyos betegség kényszerité, hogy hazájába visszatérjen és jövetelét tudatta ifjúkori szerelmével. S ámbár a levél csak a grófnő