Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-11 / 47.szám

f MEOJKTJENIK HETENKINT ICIC'I'SZER : * Városi ás megypj érdekeink közlönye. J HIRDETÉSEK: ~T VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK i reótói 100 szóig 75 kr, íoo­SZÉCHENYI-TÉR 332. tó1 1 {H l? 0 ^',. 8 . 00 ^ 2 fít 95 * ELŐFIZETÉSI ÁR: k oVa a ]ap SZtí u e mi részét, illet?! közlemények küldendők. , 6 ^ % ' J Egész évre 6 frt — kr. -— ' m MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fól évre 3 frt — kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közüliéinek. Negyed évre - - - 1 fit 50 kr. SZÉOHKNYI-TÉR 882, 71 Egy 8lám ára 7 kr. hová Inp hivatalos ós tní.gán hirdetései, a iiyilliérbe szánt közle- NYILTTER sora 20 kr. #— 9) menyek, ©löflzetóM pénzek es reklamálások iiiié'/.endők. £ ——— — O Az esztergomi vasút. Bada^est, jun. 9. A budapest esztergomi vasút nehe­zen lép a megvalósulás stádiumába; pedig iát alig van vasút, mely köz­gazdasági szempontból és különösen a fővárosi gyáripar, építkezés, kereskede­lem és a főváros minden egyes lakosa első rendit szükségleteinek szempont­jából szükségesebb volna ennél; s igy igazán megfoghatatlan az a közöny, mely a vasúttal szemben átalában, de különösen a főváros részéről mutatkozik. Nap miut nap hallunk panaszokat a kőszén drágaságát illetőleg s még sem gondolunk arra, hogy a főváros közvetlen közelében, az alig 40 —50 kilométernyi távolságban fekvő szón­bányákat hozzáférhetőkké tegyük. A tervezett vasat mentén, kapcsolatban -az üzemben levő eszlergom-almásfüzi­tői vasúttal, eddig 4—5 szénbánya van müvelés alatt; de mégannyi fog keletkezni, ha a vasút épitése ténnyé válik. A már eddig müvelés alatt levő Dorog-Tokod, Annavölgy-Sárisápi bá­nyákon kivül itt vannak: Leányvár, Dág, Ung, Csolnok és Mogyorós köz­ségek, melyek határaiban gazdag és jóminőségü széntelepek vannak. Igaz ugyan, hogy a müvelés alatti szénbányákból a tokodi és annavőigyi szénbányáknak van a fővárossal vasúti összeköttetésük; ámde Almásfüzitőig 128 kilométer utat kell tenuiök, mig a fővárost elérik ; holott ha a buda­pest-esztergomi vasút létesülne, Tokod­Dorogh irányában még a legtávolabb fekvő Annavölgyí bánya termékei is alig 50 kilométer utat léve szállíttat­hatnának a fővárosba ; — tehát 78 kilométernyi útnak költségeivel tenné olcsóbbá a vasút e bányákból a szál­lítást, mi természetesen a szén árának alakulására is befolyással volna. Kétségtelen, hogy e vasút főtáplá* lékát a szénbányák termékei nyírj tn* mik ; de az eszlergom-almás-füzitői va­súttal kapcsolatban tápláltatnék ez még a nyerges-új falusi, lábatlan i és piszkei márvány-kőbányák és czement­gyárak termékeivel is. E bányák ós gyárak használhatják ugyan a vizeni olcsó szállítást, ámde a téli hónapok­ban ettől elesnek, s így vagy tenge­lyen — amint ez az uj országházhoz szállilott kő és márvány-anyaggal tör­ténik, vagy pedig Almásfüzitőnek ke­rülve, tehát 78 kilométer kerülő utat és az ennek megfelelő nagyobb költ­séget téve, kénytelenek termékeiket a fővárosba szállítani. A létesítendő vasút megrövidítené továbbá a főváros összeköttetését Bécs­csel ; a mennyiben Almásfüzitő állomás a budapest — brucki vonalon 93 kilo­méternyi távolságra fekszik a főváros­tól, mig az Esztergom-almásfüzitői vasut­tali kapcsolat — via Dorog—Tokod, csak 78 kilométer távolságra van ; tehát 15 kilométerrel rövidebb uton le­hetne Bécsbe jutni, mi a Budapest— Bécs közti élénk forgalmat tekintve, mindenesetre számot tevő tényező. — Jóllehet e körülmény nem hathat buz­dító lag a kormány támogatására, mert a Bécs felé irányuló állami vasutvona­laknak versenyt csinál; de hát az ál­lam feladata mindenkor a közjó elő­mozdítása ós ezt minden körülmények közt teljesítenie kell, még az esetben is, ha ez által fiskális érdekei szenved­nének, különösen pedig akkor, ha a kínálkozó előnyök értéke meghaladja a más oldalról előálló veszteség nagysá­gát. Különben itt mindössze is egy 78 kilométer hosszú vasulvonalról van szó, melyet az állam, ha általa érdekeit al­léi álva látná —- könnyen magához vált­hat, mi jelen esetben, eltekintve a ver­seny által okozott károsodás vagy jö­vedelemcsökkenéstől — a kérdéses vasútvonal közgazdasági és hadászali jelentőségénél fogva indokolva is volna. Már most eltekintve az eddig felho­zott és mindenesetre fontos közgazda­sági monumentumoktól, melyek a fő­város többrendbeli szükségleteinek el­látását olcsóbbá és hozzáférhetőbbé ten­nék, s e mellett egy ideig nagyon is elhanyagolt, a filloxera pusztításai ál­tal erősen megkárosított vidék vagyoni gyarapodását magukban involválják a vasút mentén elterülő kies és jó leve­gőjű vidék, a főváros lakosságának köny­nyen megközelíthető nyaraló helyeket is nyújthatna. Budapesttől 24 kilométernyire fekszik a pilis-csabai szép erdőség, mely iga­zán mintha csak nyaralótelep helyéül lenne teremtve. Pilis-Csabától 2 kilo­méter távolságra van egy hegykatlanban a tinnyei határhoz tartozó regényes fekvésű garancsi-tó, melynek környéke kiválóan alkamas volna nyaralótelepek s igy vizgyógyintézet létesítésére is. Innen három kilométernyire fekszik a kitűnő levegőjű és páratlan jó ivóvízzel bíró, csinos fekvésű Tinnye község, a hol az egykoron jómódú, de már fáj­dalom, nagy részben kipusztult közbir­tokosok és részben a mostani birtokosok által nen használt uri lakóházak köny­nyen megszerezhetők és kis tatarozással alkalmas nyaralókká alakithatók leimé­nek. A vasútvonal közvetlen közelében fekszik továbbá Leányvár és veleszembeu két kilométernyire Csév községe s kissé távolabb Dorogh felé Kesztölcz helység. E tiszta, csinos s rendeseu tartott falvak mindannyi kellemes nyaraló helyekül kínálkozik. De végre maga Esztergom is csak 42 kilométer távolságra esik Budapesttől. E várost ismeri a főváros közönségének nagy része s bizonyára felkeresi, ha az olcsó ós gyors vasúti összekötetés létesül. Az itt csak futólag felemiitettekből látható, mennyi előnyt nyújtana ez a főváros lakosságának s ennek daczára azt kell tapasztalnunk, hogy a főváros érdemes atyái — dicséret a kivételnek a legridegebb közönyt tanúsítják 0 vasúttal szemben, még csak tudni sem akarnak e vasút segélyezéséről; mintha bizony az érdemes városatyák nagy ré­szének egy-egy szénbányája volna s ezt féltené a versenytől. Minden nehézség ós közöny daczára azonban, bizváu a magas kormány bölcs belátásában, re­méljük, hogy a tárczáját oly lelkiis­meretesen kezelő és közgazdasági érde­keink iránt oly kiváló érzékkel biró tevékeny kereskedelmi miniszterünk, támogatva a pénzügyi tárcát vezető Az „Esztergom es Vidiko^ 6 iároája. ISTENEM, ISTENEM •.. Istenem, Istenem De meg is büntettél, Hogy a legszebb lányhoz* Oly közel vezettél! Megláttam a lelkét Teljes ragyogásban — S azóta szivemen Búbánatos gyász van. Mit tegyek, mit tegyek, Hogy fussak előle ? Mikor életemnek Ő a levegője! Levegőm, napfényem, Lelkem hajnal álma, — Mégis hogy eláraszt, Beföd az éj árnya. Beföd az éj árnya, Sötétben bolyongok . . . Sohsem érek czélhoz, Sohse leszek boldog. RUDNYÁNSZKY GYULA. Ék $ KI S (GOKOA DEZSŐ szenzácziós regénye.) Nem régen a fővárosi előkelő képes la­pok egy divatos iró arczképét közölték, a kinek legutóbb megjelent regényéről a budapesti lapok kritikusai a teljes elisme­rés ritka egyértelműségével nyilatkozik. Hosszan elmerengve szemléltem a férfias, szép arcot, melyből a rózsás ifjúkor bol­dog illusiója sugárzott elő. Nem hittem szemeimnek, kétkedtem, ez lenne az a Gonda Dezső, kinek homlokát már ifjú éveiben ővezó a babér ? Hát ilyen fiatal az az iró, kinek minden sora visszaálmodtatja velünk a multat, elénk varázsolja a jövőt és tiszta, bájos fény nyel mutatja be az életet ? Szóval a valóság tiszta képe az, hogy Gonda nem járta be az élet iskolá­ját, csak tanulta azt és átérezte, belehatolt gondolataiba és eszméibe, s mégis a rea­lizmusnak mily bájával, erejével, az élet­tapasztalatoknak mily színgazdagságával tük­rözi le — az életet. Különös, de mégis érthető, Gonda Dezső fiatalsága daczára már sok mindenen át­ment, nagy világot látott és sok embert nyilt módja tanulmányozni. Már az egye­temen sokoldalú zsenialitása egyik vezérévé avatta az ifjúságnak s a véderővita emlé­kezetes napjaiban nagy szónoki erejével magával ragadta hallgatóit, s az országos ifjúsági gyűlésen mondott beszéde nem­csak a budapesti lapok vezércikkeiben, ha­nem a külföldi sajtóban is viszhangot kel­tett. Mint az «Egyetemi Lapok* szerkesz­tője Gonda Dezső éveken át adott irányt a magyar egyetemek és akadémiák esz­mehullámzásának. Majd külföldön, Fran­czia-, Német- és Olaszországban tartózko­dott hosszú ideig s tanulmányai kedvéért épugy ellátogatott a kórházak, börtönök és pincék nyomorultjaihoz, mint a dogé palota, a francia Elysée, a müncheni ki­rálylak termeibe; Visszatérvén «Ismerőseim» czimü novella-kötetével hódította meg a magyar olvasóközönséget magának, mely­nek már egyik legkedveltebb novellairója­ként lön a «Magyar Géniusz* segédszer­kesztője, s a «Pesti Napló» belső munka­társa. Mialatt irodalmi pályáján jóformán rohamléptekkel haladt előre, nagy szónoki tehetségét a kriminalisztika humánus terén érvényesiti, mint védő, jogilag és szóno­kilag egyaránt kiváló beszédeivel szerepel­vén a budapesti törvényszékek előtt. Ezért mondhatta róla a kiváló szellemű Kóbor Tamás a Pesti Napló tárcájában, melyet Gonda Dezső uj regényéről «Ág­nes»-ről irt, hogy «ez a fiatal iró egy ritka képzettségű, széles filozófiai látókörű em­ber, a ki épp oly ismerős Paris boulevard­jain, mint a József-köruton.» Irodalmi műveiben a szenvedélyek szi­laj háborgását, az örömök andalító voná­sait festői plaszticzitással domborítja ki, s ha az ő műveit olvassuk, oda kell hagy­nunk a köznapiasság légkörét, felemelke­dünk az érzelmek boldog világába. A köl­tészetnek, a magas röptű phantasiának himporával bevonja pazarul az emberi gyar­lóságokat, s megoldja a nagy társadalmi problémát, hogyan ülhetnek diadalt a szép és nemes fenséges eszméi. Elolvastam, átélveztem «Águest» Gonda Dezsőnek e nagy feltűnést keltett regényét és tiszta fényében láttam itt ragyogni az iró nemes idealizmusát, mely üldözi azt, a ki szivéhez tapasztja az önzés szennyét, ellenben megadja jótevő nyugalmát annak, a ki egyedüli mentsvárát, boldogságát a morálban keresi, mely előtte oly isteni szép. «Agnes» a legszebb regények egyike, melyet valaha olvastam, s midőn fejezet­röl-fejezetre lapozgattam, folyton előttem lebegett Jókainak örökzöld babérral koszo­rúzott idealismusa, mely realisztikus alak­ban keres és talál formát. És a valóság vonzó varázsával tartja fogva a lelket, bi­lincseli le a sziv érzelmeit. Gonda Dezső regény hőse Pradár György, egy uzsorás, az anyagiság kiéhezett pro­letárja. Nem érezte mit kivan a sziv, nem áhitozott a családi élet enyhe fészkébe, s az érzelmek szines világa helyett aljas üz­leti érdekek után sóvárgott. S itt megjelenik előttünk ragyogó szí­nében a költő idealizmusa, midőn leirja, hogy végre eljött az idő, mikor az érzel­mek húrja megcsendült a gonosztevőben, s lángoló érzelmek váltották fel az önzés­telt szenvedélyeket. A gonosztevő szivének minden érzeményével ideális szerelem után eped. S ugy véli, meg is találja azt. Gonosz fondorlatokkal halálba űzött szülők egyet­len leányát Ágnest, veszi gondjaiba és ne­veli fel, hogy az ártatlan sziv melegénél szerezze meg a családi élet nyugalmát. De a sors könyvébe nem ez volt megirva. Pradárnak a cselszövényekben társa is volt, a ki tudja, ismeri az ő terveit és tudta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents