Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-08 / 46.szám

•egyetfmi 'korház ugyan kifogástalan, itt azonban csak 12—15 személyre van hely. A városi vagyis polgári kórház, •azt hiszem, a legrosszabb egész Európában. Ha nem láttam volna nem hinném •el, hogy ilyen is létezik a városban. Épület bútorzat, szolgaszemélyzet, szóval minden nyomoruli, büdös és piszkos. Egy kis dohos szobába 8 ágy volt, betuszkolva, az egyetlen ablak is be volt téve, pedig a hőség különben is elviselhetetlen volt.» Az egyetemre térve át, ezeket irja.: ^Az egyetemnek az alapítványokból 20,000 iont sterling jövedelme van, ebből a tanárok fizetésére 4000 font sterling jut. A minden egyetemen létező rendes tanszékeken kivül vannak móg természetrajzi, növénytani és gazdasági tanszékek is. A természettudományi eszközök és gépminták gyűjteménye elég jó. A természetrajzi múzeum pedig, mely Pillér tanár gyűjteményét is magában foglalja Európának legkitűnőbb e nemű intézményei közé sorolható. A könyvtár igen szép és tágas csarnokban van elhelyezve; ujabb tudományos könyvek csaknem teljesen hiányoznak, daczára annak hogy a közönség számára könyebben hozzáférhető, mint. a legtöbb nyilvános könyvtár, mégis kevesen •látogatják. A í'üvész kert is jó, csakhogy igen kis üvegháza vau. A csillagda a királyi palota egyik tornyában van elhelyezve.» To'Wiisou debreczeni tartózkodása alatt a város hites orvosával Weszprómivel is megismerkedett. Weszprómi hosszabb ideig látogatta az angol egyetemeket, s kora egyik legműveltebb orvosaihoz tartozott. A XVIII. század végétől és a XIX. elejétől való útleírások még kimerítőbben foglalkoznak Magyarország közegészségi ügyével. Több oly megfigyelésre akadunk ezeknek útleírásában, melyek hü világításba helyezik ama kor törekvéseit s eredményeit. S jóllehet az idegen utazó gyakran bizonyos elfogultsággal ós előítélettel vizsgálja a magyar viszonyokat, mindazonáltal itt ott találunk egy egy adatra, melyből következtetést vonhatunk a «régi jó idők* embereire és azok működésére. (Petites Lajos barátomnak ajánlva.) Mottó : Isten és haza ! Mindig érdekkel olvasom kedves szülővárosom lapját az «Esztergom és Vidékét.» De hát ki ne olvasná azt érdekkel, mely hivatva van arra, hogy az embert az élet küzdelmeiből visszáruigassa azon legkedvesebb emlékei közé, miket a gyermekkor, a diákélet, a legrégibb keletű barátság vésett be emlékezetünkbe. Bizony az élet ezer bajai között igen jól esik megpihenni amaz emlékeknél, mely az ös Bottyánházi gymnasium kis tornyából élénken kihallatszott csengetyü hívogató hangjától kezdve az impozáns uj gymnasium díszterméig vezeti és kiséri az embert ama feledhetetlenül kedves pillanatig, mikor a könnyekre fakasztó búcsúbeszédek és énekek elhangzása után kiosztották nekünk is azt az érettségi bizonyítványt, mely annyit jelentett: nesze az útlevél, a nagyvilágba szól, élj ott és boldogulj ha tudsz ! Nem volt olyan régen, — ma vaa kilenc éve ! Csak, vagy már, kilenc éve ! ? Ki hogyan mondja ezt az én iskolatársaim közül ? Szerintem nem volt oly régen és mégis oly nehezen találom meg őket édes hazánk nagy tömkelegében. Az akkoriban divatos Haudinger-féle kávéház kertjében tartottuk a búcsúzást. Onnan azután elváltunk egymástól. Egy-két jó pajtással még két évig tovább küzdöttünk a pályavégzettségért az óvári akadémián. Egy-kettővel meg az élet viharai között jöttem néhány pillanatra össze. Egyiknek jobban, másiknak balul kedvezett a szép Fortuna asszony ő nagysága, ki hogyan udvarolhatott neki. És ma már csak egy év választ el az akkor közösen tett igéret beváltása napjától, — hogy tiz év múlva visszamegyünk oda, hol elváltunk egymástól, hogy viszontlássuk egymást. Ott leszünk-e mind ? Vagy mi közülünk is hullottak el, mint az a halvány zsidógyerek, kiről a mult számban egy utánunk jövő derék, szép tollú iskolatárs emlékezett meg, — és az a piros pozsgás fiu, kiről ma két éve, hogy egy tanulmány utjok alkalmával szerencsém volt hozzá itt a Fertő mellékén, nem tudtam volna feltételezni, hogy ily hamar érjen a küzdelem céljához. — Szegény Laczi! megkönnyeztelek, de az én könnyűm nem nehezíti meg a rád szórt rögös hantot. A hozzátartozóknak pedig szolgáljon vigaszul az, hogy az a sir közös sorsa mindnyájunknak, — előbb-utóbb . . . És ti 84-esek, hol bandukoltok az élet útvesztő utiiin ? Egy-kettőt tudom, hol és hogyan létezik, d" hát a többi tizennégy merre, hol jár, él és létezik a szép hazában ? Nem tudom . . . Igaz, volt nekünk egy választott nótáriusunk is, kinek az lett volna feladata, hogy minden évben legalább egyszer tudassa a 84-esekkel, (kik esetleg 48-asok is lehetnek minden fúzió ós confusio nélkül, hogy a nótárius itt vagy ott él és uralkodik, vagy uralom alatt áll (értem a Hymen rózsaláncaifc !) Ha jól értesültem kedves nótárius uram, ugy te Budán élsz és a honvédszobor leleplezésénél is jelen voltál képviselvén a 84-eseket fess egyenruhában. Ezt persze biztosan kellene tudnunk, hogy viszont tudathassuk veled lételüuket, hogy igy tőled valamennyiünkről tudomást szerezhessünk és eddig is szerethettünk volna. Miután ezt a kölcsönös kutatást, keresést és lételünk felfedezését egymás iránt elmulasztottuk, a kitűzött találkánk évforduló napján elmulaszthatlan kötelességemnek tartom nótárius urunknak kedves Lajos barátomnak, ugy a többi kedves iskolatársaimnak beesés emlékezetükbe hozni azt az időt, hogy ha addig is nem jutunk a píros pozsgás fiu keresztes hadseregébe, akkor hozzon a jó Isten mindnyájunkat össze ott abban a városban, hol egymásnak kiIencz évvel ezelőtt «Isten hozzádot* mondtunk azzal az őszinte óhajtással, hogy tiz év multán a viszontlátás igazi örömében megelégedéssel üríthessük a barátság poharát a 84-esek boldogságára és volt profeszoraik egészségére ! A viszontlátásig is éljetek holdogul! MERÉNYI FERENC. HÍREK. — Megsértett tisztviselők. Feltűnést keltő őseiről beszélnek most városszerte. Az egyházi hatóság ugyanis Űrnapján az üuuepi istenitisztelethez a városi és megyei tisztviselőkart is meghívta. A tisztviselők diszmagyarban, Kruplanicz Kálmán alispán vezetése alatt meg is jelentek a főszékesegyházban. Azonban le nem ülhetlek, mert a tisztikarnak a főoltár közelében föntartott rendes helyeit a növendékpapok foglalták el. A tisztviselők ezen annyira felháborodtak, hogy nyomban ott akarták hagyni a templomot, csak dr. Helcz Antal polgármester békéi tető szavaira várták be az istenitisztelet végét. A körmenetben azonban már nem vettek részt. Most megtudták a tisztviselők, hogy előre megállapított terv szerint szorították ki őket. Űrnapján rendes helyükről : büntetés akart ez lenni, amiért a kormány egyházpolitikája mellett keltek síkra, Kruplanicz Kálmán alispán panaszt tett dr. Majer István püspöknél és erélyes hangu átiratában kvalifikál hatlannak minősítette ezt az eljárást, kijelentvén, hogy ha teljes elégtételt nem kapnak a megyei tisztviselők, soha többé a székesegyház küszöbét át nem lépik. Az átiratban az alispán a botrány értelmi szerzőjét, a primás egyik udvari papjának személyében meg is nevezte. — A sajnos konfliktus a közönség minden rétegében kínos feltűnést keltett, s immár általános a meggyőződés, hogy a heczczelések a legsajnosabb helyzetet fogják teremteni. A megsértett törvényhatóság tekintélye megkövetelte, hogy a törvényhatóság feje elégtételt kérjen az egyházi hatóságtól. Majer István nagyprépost az alispán levelére választ adott már, melyet Csernoch János kanonok személyesen adott át e hó 5-óu Kruplanicz Kálmán alispánnak, de a válaszban nem volt meg a joggal elvárhatott elégtétel és igy a főszókesegyházban megkezdődött heczczuek a megyét érmében is folytatása lesz, ami éppen azoknak lesz kárukra, akik folyton békét hirdetnek, de szakadatlau vihart, békétlenséget idéznek elő, a társadalmi együttlétet lehetetlenné teszik. A konfliktust maga Majer István püspök ur is mélyen sajnálja és Csernoch kanonok is elitélőleg nyilatkozott a szereplők felől, de a kényes kérdést békésen megoldani nem sikerüli. Mert a törvényhatóság vezetője minden irányban megnyugtató elégtételt követelt, a mi teljesen jogos kívánalom, mert.hasonló funkczióknál az alispán egyenesen a fejedelmet képviseli és igy a köteles figyelem elmulasztása, a tervszerű provokálás szigorú megtorlást követel. mas a kérdezőnek, ép ugy ajánlhatta volt : •Legyen lángész kedves kisasszony 1 vagy pedig : Legyen gazdag akkor semmire sem lesz szüksége.* Hiszen épen az a baj, hogy százezer nő közt csak egy Bonheur található, kinek képei 50—80,000 frankért kelnek el. Mikép menjen ily nö férjhez azon ne törjük fejünket, hanem inkább azon, hogy a többi 99,999 nő, kik nem oly genialisak . . . Dudevan asszony egy nem sikerült férjhez menetel után az irodalomra adja magát és lesz belőle Sand George. Heloise bölcsészettel foglalkozik. Dacierné a házasságban nyomorát elfojtja a classicusok tanulmányában ; de csak egy Sand George, egy Heloise és csak egy Daeier létezik." És Erardné? Boncicantné ? Mikép lett az elsőből hires zongoragyárosné, — az utóbbi hol nyerte azon képességét, hogy egy óriási üzlet élén állhatott ? — Házasság által. S ez épen az mit a párizsi leányka óhajt; — férjhez szeretne menni és nem mehet, mert nincs meg a kellő hozománya. Ily lányokkal nemcsak Párizsban, hanem az egész világon találkozhatunk nagy-, kisvárosokban és falukban, Duna, a Themse, a Tiber és Rajna partján. A színházban látjuk őket a páholyokban, — salonokban, a *hea asztal mellett, — száz bálon szenvedélyesen tánczol, csakhogy minden keringő és négyes szövege : «Férjhez szeretnék menni \» Évről-évre szerényebb lesz kívánságaiban, csak egy feltételt nem engedhet el rangjához illően akar kivánság-át nem is rosszalhatjuk hiszen kis kora óta mindig halja, hogy rangjához illően lesz nevelve. A ranghoz illően! Ezen két szó már sok galibát okozott ez az előítélet és szinlelés erős vára, továbbá képlegesen kifejezése a nélkülözésnek. Kinek «r a n g j á h o z illően* élni kelt az többet ád ki, mint mennyit bevesz, vagy pedig annyira takarékoskodik, hogy örökké a nélkülözéseknek van kitéve. A jó módúak és gazdagok nem érzik ezt annyira, ámbár elég gyakran fordul ez náluk is elő, — j mert a ranghoz illő életmód változik a városok, faluk, sőt az utczák szerint, átjárja a társadalom minden rétegét kezdve ai szatócs udvari szobájától a miniszter fogadóterméig és mindenütt gondot okoz, kényszeríti az embereket gondok közt szerzett pénzöket a látszat kedveért kiadni és végre ha ezen élet ranghoz illően befejeztetik, még a halálos ágyon is megjelenik ez udvarmester, mert ranghoz illően kell eltemetkezni. A párizsi leány beszél ranghoz illő neveltetéséről. Azonnal oly szülőkre gondolunk, kik legnagyobb anyagi áldozatokat ] hoztak, az apára, ki minden szórakozást megvont magától, hogy kedves leányának a legjobb tanítókat tarthassa, — az anyára, ki a legvégső határig fukarkodott a háztartásban, hogy a ranghoz illőségnek látszatát fen tartsa. A finom nevelés leend hivatva a hozományt helyettesíteni. A férfiak azonban többre becsülik a ropogós ezreseket mint az ily ideális hozományt; mivel ők is a ranghoz illőségnek rabszolgái, félnek afc„ói, hogy az oly előkelően nevelt nó', finom és előkelő igényeket fog támasztani. Ha már ez igy van, nem illő, hogy a nőknek még mindig nehézségeket gördítenek utjokba, ha önálló életpályát akarnak választani, — ha ez nekik könyebben fog menni, könyebben is férjhez mehetnek. De ezzel még mindig nincs megoldva a| sociális kérdés: «Hogy megyek férjhez ?» Ezen kérdőjel előtt Salamoni bölcseség is elnémul. A statistika által a dolog még bonyolultabb lesz, — majdnem minden culturállamban a Balkán félsziget és Olaszországot kivéve több nő van mint férfi (pl. Ausztria-Magyarorsz.-ban 900000-eltöbb a nő. Móg aránylag kedvezően van megoldva felvett kérdésünk, ha birunk elég bátorsággal a «ranghoz illőség* zsarnokságától magunkat felszabadítani. Lássa kedves kisasszony (Paris, Bécs, Bpestről) ön igen szép és okos kérdő levelet irt a férjhez menetelről, de egy szócska nem fordult benne elé t. i. a szerelem. — Szerelem és Egyszeregy! Szükséges, hogy e kettő karöltve járjon. Gyakran megtörténik a férjhezmenetel az egyszeregy nélkül és ezen könnyelműség nem szülte a legszerencsétlenebb házasságokat. Mindkét részről őcsak kevés bátorság kell a ranghoz i 11 séggel szakítani. — Telefon megnyitás. Az esztergomi állami közhasználatú telefon tényleges megnyitása szombaton f. hó 10-éu fog végbemeuni; mielőtt ez megtörténnék az itt levő m. kir. állami telefon mérnök szives tudómására adja a n. ó. közönségnek, hogy aki ezen életrevaló intézmény iránt érdeklődik, ma esetleg még holnap pénteken is a legnagyobb készséggel hajlandó az egész telefon hálózat központi hereudezését részletezve bemutatni. Csak arra figyelmeztetjük az érdeklődőket, hogy a menynyire lehet ne egyenkint, hanem lehetőleg csoportosan jelentkezzenek a főpostán, ahol az előadás ideje még pontosabban megtudható lesz. Lapunk egyik mult számában részleteztük az eddigi 39 telefonbórlő névsorát, mel^Jfbz' azóta a következő 5 telefonbérlő csatlakozott: Buzárovits Gusztávné, Schenkengel Antal, Bokros Károly, Városi tűzőrség ós dr. Földváry István. Eiőjegyzésbeu vannak a következő 18 bérlők: Ezredesi lakház, A cs. és. k. ezred iroda, Kir. városi tüzoltófőparaucsnokság, Uj esapatkórház, Külső pótlaktanya, Feichtinger Sándor dr., Áldori Mór dr., Simonyi Adolf dr., Kovács Albert, Brutsy János, Borcsarnok, Gőzhajóállomás, Csavargőzös állomás, Schalkhász Ferenc, Helc Kálmán, Horn Mór, Primási gépgyár, Eszlergom-Füzitői vasút állomás. Nyilvános telefon állomás eddig egyedül Niedermaun János urnák a posta épület melletti házában van létesitvr " — Veszett eb kóborolt Szentgyörgymezőu f. hó 5 én és megmarta JDikacz Juliska nevű 13 éves kis leányt, akit a Pasteur-féle intézetbe Budapestre szállítottak.