Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-08 / 46.szám

, _____ = _____ _____ ^ f 7~~~~ 9 Városi ós ine^ypi érdekeink közlönye.* lIir>n

__..

0

_

ir MEGJELENIK HETENKINT KETSZEB : ÖJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I »ZÓMI ÍOO SZÓI? 75 kr, 100SZÉOHENYI-TÉB 332 ^' 200-ig 1 frt &0 kr, '-JOO-tóI 300-ig 2 frt 95 kr. ELŐFIZETÉSI ÁR: _ov» a )ap szellemi részét illet5 közlemények küldendők. , Bély

egdíj 30 kr. Egész évre 6 frt — kr- ——; I MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutáiiyosabPél évre 3 frt - kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közüliéinek. Negyad évre 1 frt 50 kr- SZÉüHKNYI-TÉK 832, 7 Egy SZám ára 7 kr. hová lap huafalos és mngán hinl«tései, a nyUttérbe szánt közle- NYILTTER sora 20 kr. 0 — 9 ini'nyek, elön>eW*i pénzek cs teklamáások inté/entlftlc £ • ~Q A tengeri kigyó. Évenként az úgynevezett holt saisonbau felmerül a hírlapokban, a tengeri kigyó — kaesahire, — a mi lapunkban is nem egyszer felmerül színién a tengeri kigyó, t. i. váiosunk és vidékünk közegészségügyi hiányainak oly kiválóan fontos ügye. Nem tárgy hiány az oka, ha e lap hasábján annyiszor foglalkozunk ezzel, hanem hisszük és reméljük mennél gyakrabban ós nyomatékosabban tárgyaljuk e kérdést annál nagyobb a kilátás, hogy végre-valahára orvosoltatni fog. A lefolyt hóban városunkban több esetben a typhus 'megbeiegedósek fordultak elő, két családnál egyenkint 3 megbetegedés, — melyek tudomására jutottunk, —• nagyon félni lehet, hogy e snlyos betegség terjedd fog városnnkban. Majdnem teljés biztonsággal állítják a szaktudósok, hogy ezen betegség, valamint több más járványos betegség fő oka az egészségtelen ivóvízben rejlik, ha nem is lehetneezt tudományosan bebizonyítani, laikus tapasztalat utján minden kétséget kizárólag meggyőződhetünk, hogy az egészséges ivóviz egyik legfontosabb tényezője a közegészségnek. Számtalan példa közül kiemeljük Bécs, Budapest, Pécs városát továbbá Hamburgot. Bécs mindaddig a legegószséglelenebb nagyvárosok egyike volt, mig számos milliók áldozatával világszerte hires hegyi vízvezetékét meg nem alkotta, az előtt soha meg nem szűnt a typhusjárvány, évenként ezrével szedte áldozatait; — jelenleg egyike a continens legegészségesebb városainak a mult évi kolera, daczára annak hogy odabehurezoltatott, nem tudott gyökeret verni. Pécsett 2 év előtt borzasztó typhusjárvány uralgott, azon pillanattól fogva, mióta e város vízvezetéke elkészült, e járvány többé nem mutatkozott. Budapesten olyanok belegedtek meg kolerában, kik s z ü r e 11 e n Duna vizet ittak. Legfényesebben szól e mellett Hamburg példája, hol szintén az elkészült vizvezetók megnyitása után szűnt meg a kolera-járvány. Ezek után térjünk át helyi viszonyainkra. A mult évi cholera időszak alatt városunk számos kútja lett dr. Rigler szaktudós által megvizsgálva, s az eredmény igen szomorú ; nem talált egy kútban sem kifogástalan vizet; ez szól a kir. városra; a külvárosok még rosszabb helyzetben vannak ott többnyire a kis Duna annyira fertőzött vize szolgál italul, őrömmel registráltuk annak idején azon hírt, hogy herczegprimásunk Szt. Tamás lakói részére Dunai vizvezetók utján 3 nyilvános kntat fog kósziitetui, de sajnálattal jelentjük, hogy ebből eddig semmi sem készült el. Fő hibája és mintegy jellemvonása lakosúnknak, hogy minden baj orvoslását mástól várja, — ha van fontos és sürgősen megoldandó kérdés ez az ivóviz ügye, hiszen legnagyobb kincsünkről egészségünk és életünkről van szó, — ne várjunk itt mástól segítséget, hanem mi segítsünk önmagunkon. Miként ? Az igen egyszerű, ha nem is radikális, de jobb a jelen helyzetnél. Lemondtunk m?ir azon ideális álmokról, hogy hegyi vízvezetékünk lesz, anyagi erőnk ahhoz gyenge, hanem elégedjünk meg az elérliHiővel. Legkönyebben kivihet Ő volna egy vízvezeték a Dunából természetes kavics rétegen átszűrve, minden háztulajdonos köteleztetnék azt házába bevezettetni. Azonban ezen könnyűnek látszó dolog is jelen viszonyaink közt csak több év alatt lenne megoldható; ennélfogva gyorsan ható pótszerről kell gondoskodni, s ez a következőben áll. Fúrasson a város több nyilvános N o r t h o n kutat, gondoskodjék, hogy ezek környezete meg ne fertőztessék, buzdítsa a jobb módú háztulajdonosokat e példa követésesére, akkor a fő bajon a kir. városban ideiglenesen segitve lesz, mivel eddig Northon kutainkbau ha nem is teljesen kifogástalan, de aránylag sokkal jobb viz van miut ásott kutainkbau, melyek vize a talajtól meg van fertőztetve. S miután bizton reméljük, hogy testvérvárosaink vízszükségletére vonatkozólag kegyelmes hercegprímásunk beváltja adott igéretót, — városunk ily módon gyorsan juthat birtokába az egészségügyet annyira előmozdító intézménynek. — Kérjük városunk és megyénk vezetőit ne térjenek e kérdés felett a napi rendre át. Régi utazások Magyarországon közegészségügyi szempontból. (Vége.) Báró Born Inigó, ki 1770*ben utazza be a tavaszi bánságot és Erdélyt, a Temesvár vidékén dühöngő poslázról emlékszik meg. «A tartomány fővárosa és központja Temesvár, szabályosan épült csinos és erős város, a környező mocsárok azonban igen egészségtelenné teszik. Hideglelés ós mindennemű lázbetegségek folytonosan uralkodnak és az orvosoknak sok foglalkozást adnak. Az utczákon csupa sápadt és kísérteties alakok láthatók, a legszebb épületekből pedig mindenütt halavány ós beesett arczok kukucskálnak ki. Az asszonyok és leányok pedig fel vannak puffadva a hidegleléstől. Hisz ez a halál országa hol emberek helyett csontvázak járnak — kelnek ! ebédkor a körülöttem levő vendégek, sőt az idegenek közül is némelyek azt se tudták hova legyenek a hidegleléstől, egyik didergett, a másik a nagy fokú forró láztól keletkezett szomját alig győzte oltani.» Townson Róbert 1797-ben Londonban megjelent «Travels in Hungary* czimü müvében irta le 1793-ban Magyarországon tett útját. Az angol utazónak sajátos éles s mindenre kiterjedő figyelmével tekintette Magyarország viszonyait s egyes megfigyelései élénk világot vetnek Magyarország ama korbeli állapotára. Érdekes, a mit az akkori pesti kórházakról mond : «A kórházakról — azt irja — semmi jót sem mondhatunk. Az Az „Esitergos ós Tiiik«" tárcája. „Férjhez szeretnék menni." (Német eredeti után.) Sok ezer leány sóhajt fel igy naponkínt, kikkel a természet mostohán bánt el a külső bájak és földi javak, mondd: hozomány, kiosztásában. A középkorban a vebnczeiek ezen társadalmi bajon ugy véltek segíteni, hogy a szépek és nagy hozománnyal birok adták össze a hozományt, az ezen tulajdonokban szűkölködnek, ősi szokás szerint minden év január hó utolsó napján tartattak a la kodalmak, -%*1rdekes látványt nyújthatott a szép menyasszonyok hosszú sora, kik fehér ruhában avagy szalagokkal átfont hosszú hajjal, hónuk alatt az «arczellá»-val — azon szekrényke mely hozományukat rejtette — vonultak végig a nagy piaczon, a templom felé. Á templom előtt egy komoly férü megállította okét, arczelIájukból csekély adományt vett ki, — és ebből gyűlt össze a szegény és nem szép lányok hozománya. Évenkint több szegény leány jutott ez uton hozományhoz, — ezen hozomány varázsa által megszépülve végre a kevésbé szépek is férjhez mentek. Igy volt ez már a középkorban is, hogy nem csupán Amor nyila, hanem az «Egyszeregy* kötötte a házasságokat, annál nagyobb mértékben van az meg jelen materiális századunk végén, — s igy fog ez maradni mindaddig, mig a világrend alapját a tulajdon képezi és az egyenlőséget hangoztató emberiség a természet, által minden tekintetben egyenlőtlenül jut a földi javak birtokába. Ezen egyenlőtlenségnek sajnálatos áldozata a nő. — Az ezeréves kérdés : mikép mehetne minden leány férjhez, megoldhatlan talány maradt. A régi velenceiek meghatóan egyszerű szerrel igyekeztek segíteni ezen társadalmi bajon, de eltekintve attól, hogy már nincsenek régi velenceiek, maga a gyógyszer jelen viszonyaink közt nagyon is naiv volna, mert azokra is borzasztó volna, kiknek használna. Képzeljük el az úgynevezett szépségi adót a nem szépek javára. Melyik leány volna annyira ment a hiúságtól, hogy magát nyilvánosan nem szépnek vallaná ? Ennélfogva sok ezer kebelből a világon naponkint azon sóhaj szakad fel: «Férjhez szeretnék menni.* A mult évben egy párizsi lap kérdő szekrényében egy fiatal leány panaszolja el sorsát; — és Dumas Sándor a társadalom betegségeinek oly hires ismerője felelt a kérdésre. De milyen szellemes ezen felelet — a mi természetes is — annyira kegyetlen és igazságtalan. Pedig kis ismeretlen hölgyeink, rokonszenvesnek látszik és jogosult kérdése «mikép mehetne férjhez* nem érdemelt oly ridegen elutasító választ. A miért a lányka őszintén elmondá, ő polgári családból származik, a legjobb iskolákat jó sikerrel végezte, mindennemű nöi kézi munkákban jártas sőt a Háztartás teendőit is jól érti, egyszóval szüleitől mint mondani jó nevelésben részesült. — E mellett ő s z é p, az emberek mondják neki, tükre nem hazudtolja ezt meg és felteszszük, hogy a hízelgők ez alkalommal kivételesen igazat mondanak. De az úgynevezett hozomány kérdése rosszul áll, nem mintha az teljesen hiányzanék, hanem mint ő mondja, van némi apró pénze is. 18 éves korában belép a világba, azaz elmegy néhány bál, hangverseny és házimulatságba. Két éven át arcának verejtékével végig tánczolja a farsangot 20—22 éves ifjakkal, de az úgynevezett komoly jelöltek 28—36 távol maradnak. — Hol vannak, hol maradnak ? A lányka érzi. hogy ezek mindaddig nem jelennek meg a küzdtéren, mig az aprópénzből álló hozomány előnyösen ki nem kerekíttetik, — Mikép kezdje ezt meg ? Talán hogy maga is valami kereset után néz ? Mindenféle hivatás és állás elnyerése elé ezerféle akadályok tornyosulnak. Színpadra nem bir semmiféle tehetséggel, üzletbe menne, de szülei és rokonai nem tartják fiatal leányhoz illőnek, a nevelőnő és tanítónői állásban nagyon sokan már nem nyernek alkalmazást. Az orvosi tudományra is adná magát, de erre még tiz évi tanulás szükségeltetnék és kérdés, hogy tudna e versenyezni e téren férfiakkal ? Mit temyen tehát ? Várjon mig egy köszvényes vén ember — kinek ápolónőre van szüksége — megkéri kezét, vagy várjon mig vén leány lesz ? Francziaországban már 25 éves korban annak tartják és ha 30 éves korig nem mehet férjhez, akkor vége minden reménynek, vén leány marad, elhervad anélkül, hogy nemes női hivatásának élhetne, még részvétet sem kelt, sőt ellenkezőleg, a gúny tárgyát képezi; — csodálatos jellemvonása a kulturnépeknek, hogy a vén lányokból gúnyt űznek ; — csak Anglia képez e tekintetben látszólag kivételt. Huxley a hires természettudós azt állítja, hogy Anglia az erőteljes, egészéges emberi fajt a leányoknak köszönheti. Okoskodása a következő : Az angol erejét, egészségét kitűnő marhahúsból nyeri. A szarvasmarha legjobban hizik a vörös herétől. A heremag képzéséhez szükséges a dongó látogatása, annak pedig legnagyobb ellensége a földi egér. Ki pusztítja el a földi egereket ? A macska. Ki ápolja legjobban a macskát? A vén leány. Ez Huxley logikája. Ha jól átgondoljuk, az még nagyobb gúny. De térjünk vissza a párizsi leányhoz, ki vthetné neki rossz néven, hogy ezen szorult helyzetéből kibúvót keres, — Ő nem az első és nem lesz az utolsó. Mikép lehetet Dumas oly kegyetlen, hogy szegényt — kinek számtalan érdektársnői vannak— annyira lehurrogta. «Ne beszéljen oly kicsinylőleg a művészetről és tudományról* mondja Dumas «hanem inkább igyekezzék azokat elsajátítani s valamit e téren teremteni* és végül a következő tanácsot adja neki: dolgozzék kisasszouyom, dolgozzék ! űzze a festészetet mint Bonheur Rózd, az irodalmat,mint Saur Poerge, a drámai művészetet, mint Bernhardt Sarah, a bölcsészetet, mint Dacierné, az ipart, mint Erardné, a kereskedelmet, mint Boncicantné asszony ! Ez nem könnyű dolog ugyan, de kevésbé unalmas, mint folytonosan férjet keresni, és kevésbé szégyeuitő, mint férjet nem találni.* Dumas logikája felülmúlja Huxley logi| kaját. «Eessen miut Bonheur* mondja Du-