Esztergom és Vidéke, 1893

1893-06-04 / 45.szám

Esztergom, XV. évfolyam. 45. szám. Vasárnap, 1893. Június 4. ""MEO.TIÍLENMÍ HETENKINT KÉTSZER: ' Vá

''

()SÍ «* "'^J érdfkeillk közlöllje. ] HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I nóM íoo sz% 75 kr, íoo^ SZÉCHENYI-TÉR 332. tó1 1 « *°^'ífí? k™'** 2 * 95 * ELŐFIZETÉSI ÁR: hova a ]

ap MB

j|

en

,i ieS

/,éh illttff kü/.lemények küldendők. . 6 J6g '

J Egész évre ------ 6 fit — kr. ——— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legjutányoiabFól évre 3 frt - kr. K I A D 0 - H I V A T A L : bau közüliéinek. Negyed évre 1 frt 50 kv ÍSZÉntlKNYI-TÉl! 832, ~ Egy SZám ára 7 kr. hová lap hivatalos ^8 m«gáii bír<l*léééli a nyiltlérl.e szánt közié- NYILTTER sora 20 kr. • -f) iHi'nyek, elíifi/.etéwi pénzel; <

j

s i«klamá

!

ások infé/enilfik £ , . o A buda—esztergomi vasút. (N.) A buda-esztergomi vasútnak, mint gállumvasuinnk leendő kiépítése ügyében, dr. Darányi Ignácz orsz. képviselő vezetése alatt, több fővárosi előkelő nagyiparos a miniszterelnöknek és kereskedelemügyi miniszternek emlékiratot nyujott át a következő értelemben : Magyarország iparának versenyképessége érdekében sokat kell küzdenie, kemény harczot kell vivnia a nemzetközi piaczou az összes külföldi-, a belföldi piaczon pedig az osztrák iparral. Mi sikerei vannak, azokat az iparosok szorgalmának, odaadásának, szakképzettségének, valamint annak a körülménynek köszönheti, hogy az iparosok nemcsak mnszaki és kereskedelmi tekintetben tudtak mindenkor a helyzet magaslatán maradni, hanem egyúttal arra törekedtek, hogy folytonosan lépést tartanak minden üzemi ujj itassál és javítással. Nem lehet tagadni, hogy Magyarország legtöbb iparágainak és nevezetesen a mezőgazdasággal legszorosabb kapcsolatban álló iparágaknak a helyzete egyre súlyosabbá vált és ennélfogva azok a feladatok, amelyek megoldására és teljesítésére ez iparágak hivatva vannak, az összes erők megfeszítését igénylik. Az uj ipari vállalkozások létesítése és különösen a létező iparágak kiterjesztése egyre inkább megköveteli, bogy a termelő költségek lehető legolcsobbá tótessenek és csak ha ez sikerül, vankilátás arra, hogy Magyarország legfontosabb iparágai fennmaradhatnak. A termelési költségek kiváló, sőt talán leglényegesebb részét azok a kiadások képezik, amelyeket a fűtőanyag beszerzése, vagyis a szén ára vesz igénybe. A szénár kérdését mi már hosszabb idő óta a legfontosabbak egyikének tartjuk, nemcsak a létező, hanem a keletkező ipari vállalatok szempontjából is. Mert meg vagyunk győződve, hogy iparunk emelésére és gyarapodására irányúié minden törekvés meg fog hiúsulni, sőt kell, hogy meghiúsuljon, ha nem történik gondoskodás az iránt, bogy a szén olcsóbb legyen. Hiszen, ha olyan ipari vállalatok alapításáról van szó, melyek Magyarország belfogyasztásának ellátását ezélozzák, ugy ide első sorban azok, az iparágak tartoznak, amelyek Ausztriában főleg Csehországban otthonosak. És ha összehasonlítjuk a szénárakat Csehországban és Magyarországban, azt fogjuk találni, hogy Csehországban a szén több, mint felével olcsóbb; amiből aztán könnyen érthető, hogy ilyen már magukban is a kedvezőtlenebb termelési viszonyok mellett iparágak létesítésére aligha lesz még hajlandóság. Egyes iparágaknál, ugy a szesziparnál a fűtési költségek az összes termelési költségeknek csaknem felét képezik és, hogy ismét Csehország példájára utaljunk, ott egy közép terjedelmű szeszgyár, amely évi 36,000 hektolitert termel, jó 20 ezer írttal kevesebbet költ szénre, mint egy megfelelő termelésű magyarországi szeszgyár. Hogy kőszénáraiuk magasak, azt nagyméltóságod nemcsak az ipari körökből jövő felszólalásokból tudni, hanem a vezetése alatt álló magyar királyi államvasutaknál is tapasztalni méltóztatik. Nagy méltóságod bőven ismeri, hogy mily bajos és költséges hazánkban a szén beszerzése ós hogy különösen az utóbbi években, az olcsóbb szállítási dijak daczára mennyire emelkedett a szén ára. Az ipar fellendülése, de még inkább vasúti hálózatunk terjeszkedése nagy mértékben fokozta a szénszükséglelet, még pedig sokkal nagyobb mértékben, semmint a széntermelés növekedett. S ha nem tekintünk egyebet, mint vasúti hálózatunk továbbfejlesztését, ami kétségtelenül a hazai közgazdaság megoldásra váró feladatainak egyik legfontosabbika"; ugy már ez magábíin , véve sürgősen paarncsolja, | hogy a közélet minden tényezője közrehasson abban, hogy a szén hazánkban olcsóbbá telessék. Nézetünk szerint a szénárak olcsóbbá tételére a leghathatósabb mód a hazai széntermelés fokozása és ezzel közvetlen kapcsolatban a közlekedési eszközök kiépítése arról a pontról, ahol a szón található, oda, ahol ezt fogyasztják. Mar pedig Magyarországon igen sok széntelep van, amelyek ma még nincsenek fellárva. Ezeket kell első sorban hozzáfáihetővó tenni. Hiszen valamely ország csak ugy lehet gazdag, ha természeti kincseit saját erejéből kitartással ós erős kézzel maga értékesiti ós maga használja ki. Mivel pedig a természet Magyarországot bőven megáldotta szénnel, kell, hogy ne hagyjuk azt létlenül a föld gyomrában, hanem országunk javára, iparunk felvirágzására, közgazdaságunk emelésére és közvagyonosodásunk gyarapítására nyissuk meg a kincset a közforgalomnak. Mi, fővárosi iparosok, a.sors kegyét látjuk abban, hogy a fő- és szókváros közelében olyan szénleiepek léteznek, amelyek eddig — fájdalom — csak kis mértékben lettek kihasználva, de amelyek elég bőségesek, hogy most ós a jövőben is, beláthatlan időre, nagy részben fedezhessék a fő- ós székváros szónszükség letét. Az esztergomi szénmedenczét értjük. Enesülésünk szerint e vidéken már mintegy 30 — 40 év óta négy bányát tartanak üzemben és pedig : 1. A doroghi bánya (az esztergomi káptalan tulajdona) mintegy 400,000 métermázsányi évi termeléssel. 2. A tokodi bánya (a nagyszombati papnövelde tulajdona) mintegy 700,000 métermázsányi évi termeléssel. 3. A szarkási bánya (a primási uradalmak tartozéka) mintegy 100,000 métermázsányi évi termeléssel. 4. A csolnoki bánya Annavölgyben (a m. kir. vallásalap tulajdona) mintegy 1.000,000 métermázsányi termeléssel. E négy bánya össztermelése tehát ez idő szerint mintegy 2.200,000 métermázsa évenkint. Ezekhez négy év óta a következő ujabb telepek sorakoznak, u. m. : a) a doroghi bánya (Dorogh község tulajdona), a melyen a «Kőszénbánya és As „EntergoD is Vidiko" tárcqa. JULISKA EMLÉKE. Horpadt sirhalomnak mohos a fejfája, Kizöldült sirdombon kis ibolyák nyílnak; Viruló tavaszkor a tűző nap fénye Beragyogja táját a picinyke sírnak ... A piczinyke sírnak . . . Te nyugszol alatta . . . óh már reges [régen ! Alig hogy gügyögtél, már a mennybe [szálltál ; Kicsi bimbó voltál s már elhagytál minket Szeode ibolyácska, feselő virágszál, íefclő, szép virágszál .... Elhívott az Isten, angyal lett belőled, Onnan mosolyogsz ránk, kik sírodnál [állunk, Piczí kis Bírod a nap megaranyozza . . . Alugyál, légy angyal kicsi virágszálunk, Feslő rószaszálunk! ALAPI GYULA. — Rajz. — Szép szálas férfiú volt Márjási Lajos. Sok leány szeme megakadt rajta, ha almás-szürke paripáján véyig nyargalt a városon. Ilyenkor magas karcsú termete még jobban kiegyenesedett s nagy fekete szemei még jobban égtek. Szép férü volt a szó legszorosabb értelmében. Aki azonban látta, szánakozva mondta utána: — Milyen kár ezért a szép férfiúért. Hiába, ez már örökre a «falu rossza* marad. Mindenki megvetéssel nézett reá. Csak az édes anyja nem, akinek ö volt egyedüli boldogsága. Az, ha hallotta, hogy az ő fiára mit mondanak, vérző szívvel kiáltott fel: — Nem ! Nem ! az én fiam nem rossz, az én Lajosom nem becstelen. De hát ki hallgatna az édes anya szavára, mikor a tények mást bizonyítottak ? Nem kutatta senki, hogy igazak-e, amit róla terjesztenek, vagy csak a látszat szól mellette. Egyik a másik után mondta: — Ni-ni, ott megy a városunk «falu rossza.* Már gyermek korában kapta e nevet. Mikor a városban először adták elő Tóth Kde «Falu rosszát*, az ott lévő diák sereg másnap ujjongva kiabálta. — Nekünk is van egy Göndör Sándorunk. Ez a Márjási Lajos. Gazdag szülőknek volt egyetlen gyermeke. Mindent megengedtek neki. A hol egy gyermek-esiny el lett követve, mindig ott volt Márjási Lajos. S ha kutatták, hogy ki volt a gonosz tett kezdeményezője, Márjási Lajos büszkén oda mondta : — Én ! Egyszer egy olyan csínyt követtek el, a minek szintén o vallotta magát a felbujtónak, ekkor kicsapták az iskolából. Ezzel sem törődtek a szülei. — Elég gazdag vagy — mondta az apja — megélsz tudomány nélkül is. Mikor az apja meghalt, már fel nőtt ember volt. Az egész vagyon rá maradt. A városban a legmulatóbb ember lett. Jó barátokban nem volt hiány. Akik mulatni szerettek, mind felkeresték a társaságát. Márjási Lajos fizetett mindenért. Ha mulatozás közben történt valami, miudig o volt a bűnbak. Sőt ha nem volt is abban a társaságban, s olyasmi történt, ami miatt ! józan állapotban restelkedni kellett volna, azt is magára vállalta. Számtalan eset volt, hogy borozás közt egyik-másik olyan dolgokat is elkövetett, hogy másnapba rendőrségnél volt a folytatása, ilyenkor rendesen mindig Márjási Lajos állt beiyt pénzével és — becsületével. Elvesztette végre mind a kettőt . . . Azután még jobban sülyedt. Nem törődött semmivel. — Én vagyok a «falu rossza*, szokta | fájdalmasan mondani, hát hagy legyek az I igazán. Veszett híremet költötték, hát hagy vesszek el egészen, hisz engem ugy sem szeret senki, én ugy sem szeretek senkit... S ekkor, midőn már mindenét elvesztette, bele szeretett egy kedves szép leánykába. Oh, mint szerette volna ekkor elölről kezdeni az életet . . . Mint szeretett volna oda menni, ahhoz az ártatlan szép leánykához, s azt mondani neki: — Légy az enyém. Jó, becsületes, mindenki által tisztelt nevet ajánlok neked. Gazdagságot, jólétet biztositok számodra. Egy lelkileg és testileg egészséges férfiú kéri a kezedet, aki boldoggá akar tenni, aki a sziv legmagasztosabb érzelmeivel szeret . . . De ennek örökké vége . . . ő a «falu rossza* a mindenki által elitéit ember, nem remélhet soha többé boldogságot. Neki megvetve; szeretet nélkül kell élnie . . . Átkozta az atyját, aki oly könnyen hagyta, aki nem tanította semmire, aki nem nevelte becsületes embernek. Hisz ő sem született rossznak. Őt is lehetett volna másnak nevelni. Óra hosszat ott ácsorgott szive szerelme ablaka alatt, csak hogy legalább távolról láthassa. De az, ha észre vette, nem mutatta magát. Irtózott tőle . . . Minek hát neki az élet ? . . Mióta pénze elfogyott, a «jó barátok* is kerülték. Elhagyatva, boldogtatanni bolyongott ide oda a városban. Egyszer csak azt kezdték beszélni róla, hogy az. elméje megzavarodott. Egy napon aztán kitört rajta az Őrültség. Egy régi cimboráját, a kinek igen