Esztergom és Vidéke, 1893

1893-05-07 / 37.szám

1 MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: Í ™«* «

S megyPJj^kMIlk közlÖBye J HIRDETÉSEK: ^ VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 „.ÍM 100 szóis 75 kr, 100——r— . DUNA-UTCA 48. SZÁM, 161 2ü0

'

i

« 1 flt %£j£tf?2»* * " 96 ELŐFIZETÉSI J\ R: ji

0Víl a j

a

,p K

^

(

,{|«mj reszt

1

) illető közlemények Itiildendök. t Jü Egész évre 6 frt — kr. ——**— MAGÁN HJRDETIÍSEK megállapod ig szerint legjutányosabPól évre 3 frt - kr. K I A D 0 - H I V A T A L : ban közöli étnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. ÍSZÉ<;HKNYl-TÉK 882, ~, Egy SZám ára 7 kr. hová lap hivatalos h magán hirdetései, a nyill.térbe szánt közte- NYJLTTER sora 20 kr. % «f, uHMiyek, elöfi'/.<'ti

;

si pénzel; I•eklamá'ások iniézpndfik ® 1 1 ;

—— • - % Megyei közgyűlés. Esztergom, máj. 6, Vármegyénk legutóbbi közgyűlésének jelentős eseménye : az egyházpolitikai felirat még mindig élénken foglalkoztatja az elméket s széles körben képezi vitatkozás tárgyát. A n d r á s s y főjegyző magvas bevezető beszéde, dr. Majer püspök higgadt, de mindazonáltal erélyes ellenzése ós nyomós érvei, Palkovics Károly sziporkázó, majd szabadságérzettől dagadó felszólalása, valamint az ellenzők vehemens támadásai mély nyomokat hagytak. Kétségtelen azonban, hogy a viharos gyűlés főeseménye!, dr. Földváry István nagyhatású beszéde képezte, s a folyton megnyilatkozó tetszés kitörések egyaránt lel késit ették a szónokot és a hallgató közönségei. Több oldalról vett felhívásnak teszünk eleget s hírlapírói kötelességünket véljük teljesíteni, midőn e sokfélekép commentáll és kiszínezett beszédet megszerezvén, egész terjedelmében közöljük. Szónok a helyzet adta bevezetés után kijelenti, hogy a határozati javaslatot elfogadja, aztán igy szól : Elfogadom a határozati javaslatot pedig azért, mert az ország mai helyzetében és fejlődésének azon a fokán, melyre főleg vallásügyi szempontból a legutóbbi 3 év eseményei folytán elért, a kormány által inaugurált politikát elkerülhetlennek s ekként szükségesnek ismerem föl. Avagy képzelheti-e bárki is, ennek a kormánynak vagy bármely más kormánynak visszavonulását a kitűzött zászló alól a nélkül, hogy futása közben az állami tekintélyt, porba, ne ejtse s hogy az országot a felekezeti villongások állandó szinterévé ne tegye ? Már pedig tek. Me gyeközönség a felekezeti viták kora régen lejárt s biztos vagyok a felöl, hogy csak egy fél század múlva is mosolyogni fognak azon, hogy mi a XIX. század végén hasonló kérdések felolt vitatkoztunk s hogy az emberiség tovább fejlődésót egyértelmüleg fel nem ismertük. Mert mi történik tek. Megyeközönség a célba vett törvényhozás által ? Egyszerűen az, hogy az állam elhatárolja a saját jogkörét és'hatalmi erejót a vallási tértől, egyszerűen kezébe veszi azon jogot és hatalmat, amely mindenha az övé volt. do a fejlődós primitívebb fokán a felekezetek által gyakoroltatott. Avagy ki vonja kétségbe azt, hogy az államnak joga, sőt, kötelessége a polgári statust nyilvántartani ? hogy első rendű érdeke a házasságkötést, mint a család és igy az állam egyik alapját egyöntetűen szabályozni ? ! Mindenütt ugy volt tek. M. K., hogy ez intézményeket első kelet kezesükben, — az állam támogatásával, — főleg a felekezetek ápolták és növelték fel, de amidőn az állam azokat maga kívánta kezelni, fájó szívvel bár és sokszor nehéz küzdelmek árán, az állam kezére átbocsátották ! Es aztán ? aztán megnyugodtak és elfoglalták azt a tért, mely a szorosan vett hitélet tere s az egyház felséges tanai, nem szűntek meg a népek üdvére lenni. Meg van ezen külön állásnak alapja magában a szent írásban is, abban a szent tanításban, hogy adjuk meg Istennek ami az Istené és a császárnak ami a császáré. «A célba vett törvényhozással nem történik j más, minthogy az állani elhatárolja, | kikülöníti az ő halaimat, amely.elkülönítés, hogy szükséges-e az a második kérdés. Ad az: hogy az államok fejlődését vallási dogmák nem akadályozhatják. Az emberiségnek oda kell jutni, a hova aj soha nem szünetelő fejlődós processusa viszi. A nagy nemzetek története tanítja, \ hogy ez a fejlődés feltartóztat hatlau és elhárít minden akadályt amely útjában áll. Az 1848-iki nagy események óta, a midőn a nemzet ereje ós szabadságérzete oly fényesen megnyilatkozott, félre ismerhetlenül jelentkezik azon óhaj, majd közszükséglet, hogy a vallásszabadság és annak következményei törvényes szabályozást nyerjenek; ezen szükség a nemzet megizmosodásával erősbödik s mindegyre követel/íbben lép fel, míglen egy negyedszázados alkotmányos élet és SZÍVÓS munka után, éppen a felekezeti egyenjogúság előkészítésének munkája közben kell az államnak azon tudatra jönnie, hogy államiságának egyes biztosítékai, az egyház kezében vannak s azok használata, dogmákra való hivatkozással egyenesen megtagadtatik ! Ha ezen helyzetben nem akar az állam dogmákba avatkozni, vagy amiről már is vádolják, azokon erőszakot venni, nem marad más hátra, sőt. egyenes kötelessége, bármily áldozatok árán az állami hatalom garantiáit hatalmába venni, a saját hatalmi körét kivonni, elhatárolni s az állami akaratnak ezen a téren is, — a lelkiismereti szabadság sérelme nélkül, — érvényt szerezni 1 Hogy az anyakönyvekkel az állam nem rendelkezik, az a közelmúlt eseményei által igazolva van ; hogy házasságjoguuk kiismerhetlenül zavaros és hogy 7 felekezet 8 féle törvény ós szabály szerint bánik azzal, az ki lett már mutatva sokszorosan ; hogy a szentszéki bíráskodás, enyhén szólva lul érett instilutió, azt legjobban mutatja, hogy közel 27 püspöki ós érseki szentszéknek máig sincs egyöntetű perrendje s hogy mindegyik a saját házi szokásai szerint jár el. (Közbe szólás: a polgári perrendtartás.) A polg. perrendtartás pusztán a coinpetentiát szabályozza, de a t. közbeszóló jobban tudja mint én, hogy a tridenti szent zsinat szabványait, melyek szerint a szentszék eljár, nem fedik teljesen a polg. perrendtartás szabályai. És mindezeken felül nem tarthatom helyesnek, hogy egyházi személyek ülnek birói széket, holott a papi nevelés, a coelibatus tiszteletre méltó fogadalma, de maga a reverenda méltósága egyenesen ellene mondanak annak, hogy egyházi férfiak, sokszor igen fiatal egyházi férfiak, a családi élet legbensőbb redőit tegyék bírálat tárgyává. Mindezekből önkényt folyik, hogy a házasságjog rendezése nem csak mint előbb kimutattam jogos, de szükséges is. A harmadik kérdés, vájjon célszerű és időszerü-e ezen törvényhozási intézkedés most? Az „Esztsrgom cs Vidéke" tárcája. TRAGÉDIA. Miért botoltam én a te utadha, Miért mutattál nékem boldogságot ? Miért is hittem, hogy mindaz valóság, Mit benned akkor ifjú lelkem látott? Miért kellett néked az ábrándos ifjút Boldogtalanná tenni életére ? Oh hidd meg, néhány percnyi élvezetnek, — Mit adtál — ez nagy, szörnyűséges bére. Te láng voltál, szép volt nagyon a fényed, Én meg csak hitvány, bohó éji lepke : A fényed megcsalt, megégette szárnyam Es én a földre hulltam szárnyamszegve! ALAPI GYULA. • • ••« ->o^o<-—i PtDUTo (Elbeszélés.) Irta: Nógrádi Jenő. íFolvtatás.) — És ön még nekem azt meri mondani, hogy szeret? Nekem, uram, nekem, a kinek testvérnénjét az ön hűtlensége kergette a halálba ? Még mintha most is látnám halálos ágyán szegény Vilmánkat. Midőn tudtuk már, hogy legfeljebb pár óráig tarthatjuk élve karjaink között, azt mondta, hogy könyebbeo érzi magát. Kinyittatta az ablakot, hogy még egyszer láthassa a kert fait, a mik alatt, annyiszor andalgott és önre gondolt. Mert Vilma szerette önt egész utolsó leheletéig. Es ön megvetette öt, mert szegény volt, pedig nem egy önfeledett percében házassággal hitegette a vakon bizó leányt. Jól esett volna látnunk, hogy a szenvedő beteg átkozódással könnyít fájdalmán. De oh egy rosz szó se jött soha ajakára. És ez a láng a mi tápot nem nyert, és soha ki nem tört, oz emésztette fel lélekerejét. A haláltusa órájában is azt a megszáradt gardéniát szorongatta kezében, a mit ön elvesztett volt s a mit ő ereklye gyanánt őrzött . . . Hallanunk kellett, hogy mikor az elszálni vágyó lélek utolsó harcát vivta az összetört beteg testtel, még akkor is az Alán nevet suttogta. A legutolsó percben aztán kinyújtotta kezét és megfogta az enyémet . . . ajkait mintha szólásra akarná nyitni. Mindnyájan halálos csendben lestük utolsó kivánatát. Odavont magához, megcsókolt és ezt suttogta fülembe : «Ovakodjál attól az embertől ...» Aztán nagyot sóhajtott és meghalt. És ön vár most tőlem viszontszerelmet ? De Judith ? Mit szól ehhez Judith, a ki önnek menyasszonya, s ki miatt ön Vilmához hűtlenné lett? Werner hidegen válaszolt: — Bah, micsoda korlátoltság! Judithot nőül veszem, hanem azért magát fogom szeretni. — Vagy ngy, tehát szeretőjének akar engem ? . . .. s Judithnak csak a pénzére jáhilozik? ön nyomorult gazember ! I — Kisasszony, válaszolt Alán, ha ezt nekem egy férfi mondja, fognám tudni, hogy mit csináljak. De igy csak azt tartom : nőkkel harcolni nem üdvös dolog, mert őket legyőzni nem dicsőség, általuk pedig legyőzetni gyalázat. Hanem a terroristák királya nem fog elfeledkezni az imént mondottakról. Jó napot! És elment. A kik láttak fütyörészve lemenni a lépcsőn, utána néztek és azt kérdezték : — Micsoda nagy öröm érhette Wernert, hogy ilyen jó kedve van ? IV. Csárdás alatt. Osgyán János házi mulatságot rendezett a két nagy lány tiszteletére. Tamás sugárzott a boldogságtól, mikor sikerült kivinnie, hogy az estély re imádott barátai a terroristák is meg lesznek hiva. i A többi vendégek nagyot néztek, mikor) hírül vették, de Tamás megnyugtatta őket. I hogy a terroristák clubja csak idegenben < csinál skandalumokat, itt tekintettel lesz

1 arra, hogy e^yik «tagjának* vendégszerető' házánál van. Mi több, a színész monolo-' got fog szavalni a szünet alatt, Niki báró flótázással mulattatja a társágot, (milyen eredeti lesz, ha kisül, hogy a báró hires címeres botja tulajdonképen nagyon ártatlan hajlamokra van praedestinálva, mivel méhében egy fuvolát rejteget). Kelevéz János pedig rakétákat fog sütögetni a kertben. Az angolflastromos ugyan sem művészi, sem pyroteennikat hajlamokkal nem rendelkezik, de szenvedélyes táncos és ötj helyett kitesz magáért. No ilyenekre csak-1 ugyan nagy szükség van házimulatságokon. Aztán valamennyien kifogástalan fiatal urak. Tamás nem érti, miért néznek: rájuk mindenhol görbe szemmel. Denique a terroristák meghivattak és be is váltottak az érdekfeszítő mutatványok — illetőleg hallgatványokra nézve tett Ígéreteiket. Azaz hogy nem egészen. Sólyom Sándor előadott ugyan valami monológot, de abból nem volt lélek, ki csak egy árva szót is értett volna. Oly annyira a legmagasabb regiszterekben kiabált, bogy egy siketnémákból álló gyü-! lekezet bizonnyára lelkesen megtapsolta volna előadását. Niki báró botjáról csak az utolsó pillanatban sült ki, hogy nem. engedi méhéből kicsavartatni a fuvolát; két év óta bele van már rozsdásodva. Igy a báró kénytelen volt elfütyülni az illető zenedarabot. Kelevéz Jancsi rakétái meg hol alul, hol az oldalukon, hol egyátalában nem sültek el. Mindamellett egy tűzkerék olyan jól szuperált, hogy kis hija felgyújtotta vele a háztetőt. Lett persze nagy riadalom, mit a szellemes fiu még avval is fokozott, hogy midőn a hölgyek legjobban sikoltoztak, — békákat sütögetett el padok alatt. Ellenben az angolflastromos nagyon jól viselte magát. Táncolt eszeveszetten, háromszor elesett a táncosnőjével, kétszer neki keringőzött az üveges aímáriomnak és fujt hozzá olyan nagyokat, hogy a teremben mindenféle ventillációt fölöslegessé tett. Mikor aztán a harmadik karambolra csakugyan sikerült mindenestül felbontaniaaz üveges szekrényt, a háziur felkérte,, hogy ne táncoljon tovább. A heves ifja