Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-30 / 35.szám

emelve levén az alkotmány ép-ölete, betetőzve a korona jogainak helyreállításával egyszerre hanyatlásnak indultatok és most már ugy viselkedtek, mint nagy nyereményt nyert koldus, ki nem eszmél vissza a régi szenvedésre, csak a jelennek élve, duskálkodik. Mii annak a mult, mit annak a jövő, a jelennek szakaszd le virágát, ez a jelszó, mely politikátokat epikureiisnak jellegzi. Hát hogy lássad, mennyire vau igazam, némely sötétebb pontot kijelölök. Elsőbben is azt vetem szemetekre, hogy elfogadván az 1848-iki alapot, mely minden izében demokrata, mégis aristokralikusok maradtatok és most jobban talán, mint valaha. Ne vegyétek rossz néven, de ugy látom, hogy nálatok a legnagyobbtól a legkisebb fiúig, a falusi duhajtól a legutolsó pusztai komondorig aristokraiák vagytok. És e tekintetben nem feledtetek, nem tanultatok semmit, sőt régi hagyományaitokhoz hiven ragaszkodtok, pedigéz volt egyik ok, hogy hazátok politikai élete s minden, mi ezzel kapcsolatos, slagnatiónak indult. Hogy nem feledtelek, visszavezetlek benneteket a 18-ik század azon napjaira, midőn II. József császár halálos ágyán 17V0. január 28-iki rendeletével minden újításait visszavonta s az ország kormányzatát elébbi állapotába visszahelyezte. A francia nemzetgyűlés állal éppen ez időben proclamált emberi jogok világossága Európaszerte lö vei te sugarait 8 ti mit miveliotek ezen világító igazság lefolyása alatt? Örültetek szabadságotok visszanyerésének, de a szabadságot, a városok polgári elemeinek, a konoratiorokiiak kizárásával, a jobbágyság földhöz kötésével, — mi ismét mély visszaesés, csak a gens Yerbőciana számára szűkkeblűén foglaltátok le, sőt az 1790-ik év március 15-iki királyi leirattal június havára Budára egybehívott országgyűlés alkalmával a kerületi ülések megtartása révén — melyben a városok részt nem veitek — azoknak a törvényhozásra éppenséggel a minimumra szorítottátok befolyásukat s mi több, oly arisztokratikus irányzatúvá vált budai tanácskozás tok, hogy a közpályákról minden nem nemest kiszorítani 8 a városok polgári elemét kijátszani nem átadottatok. És mit műveltetek e csökönyös szükkeblüségetekkel ? Semmi jót, higyjótek meg ; mert a városokat ezzel magatok : ellen ingerelve, akkor, midőn közös ;ikaraira, közös egyel értésre volt szükség meggondolatlanul, mind"ii politikai jó zanság nélkül, a hyperloyaliiás köpe nyéhe burkolt reaktió táborába kény szerilétek, s midőn a nemzeti ébredéi ;iz erők egyesítését igényié vala leg jobban, megosztottátok azt annyira, hojrj a városok is jogaikra féltékenyek lőnek elfeledvén a közös haza, a szabadság szent céljait, ölébe vetették magukat á; osztrák császárnak. Olvassátok csal Pest, Pozsony, Nagyvárad, Eperjes, Kor pona, Temesvár, Zombor, Arad, Ujvi dék, Pécs sz. kir. városok ez időrö kelt panaszos feliratait. Lipóthoz éí ezekhez vegyétek jelesül Houth megyének a jobbágyság elnyomására, irányzott feliratát, az ezen réven keletkező számtalan lámadó röpiratokat és nézzelek azt a kizárólagos aristokralikus nisusl, mely napjainkban a sirból kikelt szellemként kísért, bár, beláthatjátok, hogj sem nem tanul latok, sem nem feledtetétek. De visszatérve a régen múltra, nem tagadható, hogy a szabadsággal ellentétes reakliós politikátokat, azzal tetőztétek, hogy még a Mária Theréziaféle urbáriumot, a jobbágyságnak szolgasággá sülyesztése céljából egy némely megyéi lekben meg is támadni nem irtóztatok. Ezen aristokraiiko-olygnrchikus törekvéseitek már-már forrongásba hozla a föld népéi és majdnem fegyverkezni kellé magatokat ellene. A szerb nemzeiiség is — bizonnyal a bécsi intelmekre indulva, hevesen mozgolódott ellenetek, és az 1779. évi « Deciaratori um Illyricuni»-i)ak fordulva, annak eltörlését kívánta, s rég táplált separatis tikus reménykedéseiknek; a bölcs Tököli Száva nyomatékos tanácsai ellenére is, élénk kifejezést adott. Idáig jutottatok ükkor, s hová lyukadtatok volna, ha időközben a királyi hitlevél fölött megáradt beszédeilek tengerét már megunt. Lipót t, (örökkel fegyverszünetet, a poroszkál pedig békét nem köt s belügyeiek gyeplőjét erősen de jó akarattal cneg nem ragadja ? (Yége köv.) ARISTIDES. HÍREK. Esztergom, apr. 29. Viharos megye gyűlés. Esztergommegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését, melyen a hizotlsági tagok szokatlan nagy számban jeleinek meg és rendkiviili érdeklődéssel várták a következendőkei. A rilk.i érdeklődésnek oka az volt, hogy ennek a gyűlésnek tárgysorozatára volt ki' tűzve Budapest főváros lörv. hatóság bizottságának ós Zemplén vármegye kö z<iiiségéiiek ál iratai a kormány egyház; politikai programmjának pártolása tárjgyában. | Tekintettel a tárgy fontosságára, iKruplaiiic Káhnán kir. tan. elnök as [ülést megnyitván, iudi

1 ványozta, hogy la tárgysorozat megváltoztassak és « Ipon ok a többi 73 előtt tárgyal lássanak, I A két. átírat fölolvasása után beterjesztetett az állandó választmány véleménye, amely szerint Es/,iergonuuegye [járuljon hozzá helyeslőleg a kormány j egyházpolitikai program injához ós baS'uiszellemü feliratot intézzen a kor' mányhoz. | Először A n d r á s s y János főjegyző beszéli a választ mányi vélemény elfogadása mellett. Nem akar a kormány valláspolitikájának megvitatásába bocsátkozni — úgymond — mivel a napi sajtóban e kérdés eléggé meg volt vitatva és mindenki előtt ismére jtes, de azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a katholikus vallásnak j'e politika absolute nem árt. Ezután |óriási zaj támadt, többen kiáltották : «Ne hallgassuk meg,» * Igen is árt!» Elnök [csenget ós csendre inti a jelenlevőket. lAndrássy ezuián folytathatja beszédét véleménye szerint, ezentúl a reform nem lesz annyi elválás, miut eddig volt és megalkotója ós szilárditója lesz az állandó békének. Az állandó választmány véleményét elfogadja. Utána fölszólalt dr. Majer I s tv á. n c. püspök, nagyprépost a választmányi vélemény ellen. Beszédét azzal kezdte, hogy mint honpolgár tiszteli a törvényeket, és keresztényi szent kötelességének tartja a kormány mindén egyes tagja iránt tiszteletiéi viseltetni, azonban annak politikáját nem helyesli. Egyházpolitikáját az államra károsnak, a kai holicisniusra nézve pedig hátrányosnak tartja. A szent béke érdekében indítványozza, hogy a választmány véleményének félretétele mellett a kél átirat egyszerűen tudomásul vétessék és a felett a közgyűlés napirendre térjen. Majd P a 1 k o v i c s K á. r o 1 y szollal!, fel az á. v. véleményének elfogadása mellett. Utal az 50 —60 év előtti i időkre, midőn nem csak — úgymond - nemet, de igent is lehetett e falai t közt hallani, ő abban a helyzetbe] Í van, hogy igent mondjon, s ellenzék - lettére ós dacára a kormány egyház i politikáját pártolja. Pártolja pedig er - kölesi szempontból, mert az elejét vesz - a vadházasságuak, másodsorban pedij - azért, mert a polgári házasság a fel bon tást előmozdít ja, s igy házasság-törésri , uem ad alkalmat, sem pedig hit cserén Í okot. Tiszteli a vallási buzgalombó 1 ered agitátiót, de elitéli a lázítás ' mérveket öltöt, bujtogatásokat, melyei . faluról falura, még az iskolás gyerme . kek között is űzetnek. Elítéli továbbá az utóbbi idők moz i gaimáit, melyek a társadalmi élet felbomlására vezetnek. Törekedjünk, hogj • mind egyesült erővel működjünk a hazíi • javára, amelynek ő -— igy szólt be széde végén — mindent alárendel, • Utal Franciaország és Belgiumra, mint ' a legkatholikusabb államokra, hol ÍI • polgári házasság már meg van honosítva, [, Palkovics Károly beszédét nagy tet, szóssel fogadták. Mattyasovszky Kálmán ügyvéd a választmány véleményét miu• dt-nekelőtt. az indítványozók szempontjából veszi bírálat alá és azt hiszi, hogy az indítványozók a vói leményt tisztán a kormány érdeke iránti lek ihletből adták. Erre óriási zaj támadt, «eláll», «vonja vissza* közbe• kiáltások hallatszottak, elnök csenget és szónok kifejezését erélyesen viszszaut.asitja és figyelmezteti a parlamentáris formák betartására. Mattyasovszky behozta beszédébe Esztergom megye volt főispánjának lemondását is. Szerinte a polgári házasság megfosztja valláserkölcsi jellegétől a házasságot. Pártolja Major István indítványát. Frey Ferenc országgyűlési képviselő átalánosságban hosszabb beszéddel helyteleníti a kormány politikáját. Sajátszerűnek tartja azt, hogy a megyei tisztviselők országszerte egyöntetű bizalommal viseltetnek a kormány iránt, mely a pártfegyelem jelszava alatt bókóba szorítja az önálló gondolkodást. Szerinte a kormány valláspolitikája a katholicizmus jogait csorbítja. Dr. Wargha D e z s 6 kőhidgyarmathi plébános mindenek előtt jelen kormányt uem tartja képesnek bármilyen programm megvalósítására, mert már születésénél törvénytelenséget kővetett el. Erre nagy zaj támadt. Elnök sértőnek látja a kifejezést az ő felsége által kinevezett ministeriámra nézve és szónokot rendreutasítja és figyelmezteti, hogy beszédét parlamentáris modorban folytassa. Wargha tovább ellenzi a polgári anyakönyv behozását, mert megbízható kezekből vétet nók az ki és csak ujabb megterhel tetesse! járna ós zaklatást okozna. Ezután fejtegeti a polgári házasság lényegét és rendkívül hevesen kikel a reformok ellen. Az egyház a szentségek kiszolgáltatását, a temetést meg fogja tagadni azoktól, kik polgári házasság bűnéinek. A kormány javaslatainak elvetésével hazánkat a kultúrharc szenvedéseitől akarja megmenteni. Revicky Gryőző főszolgabíró a közvetlen tapasztalás alapján azt állítja, hogy a polgári házasság megszüntetné a vadházasságokat, melyek Esztergom megyében is rendkívül el vannak terjedve* Egyedül az ő járásában mintegy ötszáz vadházasságot ismer. Dr. Földváry István városi főügyész általános érdeklődós között tárgyilagos és rendkívüli hatást keltett beszédben támogatta a választmány véleményét. Szerinte az állam fejlődósa szempontjából szükségesek e reformok, melyek keresztülvitele nélkül útjában ejtené porba az állam hatalmasságának egykor a zárdában ? Együtt dolgozunk, sétálgatunk. Egy szobában fogunk aludni ugy-e, mint régen, aztán éjfélig elbeszélgetünk a napi eseményekről ? Oh miiven boldogok is voltunk akkor. Szegény Crescentia nővér hányszor beszólt, hogy aludjunk már. Jó éjt kívántunk egymásnak és csendben is voltunk kis ideig, de mindig akadt valami mondanivaló. A kedves kis lány, az ő csicsergő hangjával egészen föl vidított a Jndithot. TJjra átélték az ártatlan gyermekévek naiv örömeit, s mig a sok apró csíny, gyorsan múló kellemetlenség, tartós boldogság édes emlékein mulattak, ugy érezték, bogy azóta semmi, de semmi sem változott s ők még most is olyan bohó gyermekek, mint ak-, kor voltakPedig mennyi történt azóta, s mennyire nem volt már gyermek sem egyik, sej másik. Klára észrevette Judith kezében a könyvet és lányos kíváncsisággal kérte el tőle. Micsoda regényt olvastál az imént? Hogyan csodálkozott, mikor meglátta a cimet: «Az idegbántalmak neurózisa.* Aztán a szerző neve ötlött szemébe és viszszaadta a könyvet. Judith véletlenül Klárára pillantott; észrevette, mint borul lángba a fiatal lány arca. Nem tudott magának számot adni, hogy miért. — Orvosi könyveket is szoktál olvasni Judith ? — Néha, az idegbetegségek különösen érdekelnek, mert ma már minden nő ideges, vagy legalább ennek mondja magát, tette hozzá mosolyogva. Különben a szerzőt személyesen ismerem. Még aránylag fiatal ember s már is igen jó nevű nőgyógyász : Kökeszy Tibor, talán hallottá róla ? Klára leszakított egy exadelfe rózsát és keblére akart tűzni, de nem volt nála mivel. — Adj kérlek egy gombostűt. Judith adott neki és Klára lassan, óvatosan, nehogy megszúrja magát, feltűzte a rózsát. Ez a manoeuvre két percnyi időbe került. Ez alatt jól meg lehetett hányni-vetni az adandó választ. Mit feleljen ? Eltagadja, hogy ismeri ? Hazudjék Judithnak, a ki ugy látszik, mit sem tud viszonyukról. Vagy bevalljon mindent, hogy titkon jegyese Tibornak, hetenként két levelet is váltottak, de nénje sirján megfogadták, hogy a gyászév leteltéig nem fogja a világ megtudni titkos mátkaságukat ? Nem, egyiket sem. Legjobb a középút. Közönyös hangot erőltetve magára válaszolt : — KŐkeszy Tibort? Igen, jól ismerem. Annak a rut lánynak a fénytelen zöld szemei pedig nagyon élesek voltak. Észrevette, hogy Klára keze remeg az elpalástolt izgatottságtól, mialatt a rózsát keblére tűzi. Élesen szeme közé nézett. — És nem több jó ismerősödnél ? — Még több, a jótevőm. Talán tudod, hogy Vilma halála után ő gyógykezelt. Ő ajánlotta, hogy fürdőre menjek. Nagyon beteg voltam még pár hónap előtt, s hogy most egészséges vagyok, azt neki köszönhetem. I Judith tapiutatlanságnak vélte továbl 'faggatni Klárát és nem kérdezett tők tölthet. Jó ideig hallgattak mind a ketten. A rut lány azt gondolta magában : H;i te szereted azt, kinek én lelkemet adtam és ha ö viszontszeret, akkor mi vetélytársnők vagyunk és többé nem szerethetjük egymást. A másiknak pedig nem itt jártak a gondolatai, hanem annál, a ki megmentette a haláltól, s a kinek egykor visszafogja adni életét kamatostul : a szerelmével együtt, üs olyan jóleső gondolat volt maga elé idézni Tibor férfias alakját, a tiszta tekintetű szemeket, a mikből egy tudós komolysága és az ifjúság lelkesedése sugárzott. Szereti őt és tudja, hogy viszontószegiemre talált. Lehet-e még valaha boldogabb ? Csakhogy mit ér a boldogság, a mit nincs kivel megosztani? . . Olyan az, mint valami nagy kincs a fösvény vaszáru ládájába csukva, heverő tőke kamut nélkül. Bárcsak valakinek elmondhatná. íme itt van Judith. Mért ne tudná meg legjobb barátnője, s a milyen jellemes lány, senkinek sem fogná elmondani, ha hallgatást ígér. Klára is csak nö volt, s egy maliciózus élcelő szerint ha a nő heroikus akar lenni: hallgat. Nem bírta tovább szivében tartani féltve őrzött titkát. A mellettük levő akácfáról leszakított lombot szerelmesek szokásaként levelezni kezdte: Szeret. . . nem szeret... Judith megfogta Klára kezét. (Folyt, köv.)