Esztergom és Vidéke, 1893
1893-04-23 / 33.szám
Esztergom, XV. évfolyam. 33. szám. Vasárnap, 1893. Április 23 Q • ^ • Városi **s nicgv^i érdekeink közlönye. «• ~ MEGJICLENIIÍ HETENKINT KÉTSZER: _ ' * HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZT ŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 **6tói íoo szóig 75 kr, moDUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 ' m-*s 1 frt fi0 l?r ' y . 00 * tó1 mA s 2 írt 95 kl 'ELŐFIZETÉSI ÍR: hova a lap kellemi 1 eszét ÜletR közlemények küldendők. Bély egdíj 3 0 kr. Egé*7. évre 6 frt — kr. „ . . n ~j. '"""' - T « , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosabFél évre 3 frt - kr. KIAUU-HIV A I AL: ball közölteinek. Negyed évre 1 fit 50 kr 8ZÉOHHNYI-TÉR S32, Egy SZálll ára 7 kr. hová lnp hnafalos m«gári biniMfései, a uyilltérbe szán); közle- NYILTTER sora 20 kr. A 4| nn'iiyek, el3fi%etó»i pénzek es reklamálások in'ézendflk ^ £ A főkáptalan szent István dija. Esztergom, apr 22. Szent István kultusza egyenlő korú Magyarország tizennyolc százados múltjával. Szent István volt alapitója a magyar királyságnak és a magyar keresztény egyháznak. Mikor II. Szilveszter pápa elküldte neki a királyi cimet és koronát, államalkotó intézkedéseit és egyházi alapításait megerősítette és »* végül István király és neje, Gizella, a szent koronával Esztergomban fényes gyülekezet jelenlétében megkoronáztattak : éreznie kellelt mindenkinek, hogy egy hatalmas nemzet kezdi meg pályafutását, amely részt fog kérni magának fényes sikerek dicsőségéből. És hogy nagy sikerek váltották fel a nagy szenvedéseket, ebben a honalapítónak legnagyobb része volt. Ezért kell, hogy minden magyar hazafi kegyelettel őrizze István király emlékét, ezért kell, hogy minden magyar ka- j thoíikus megemlékezzék szent Istvánról különösen most, mielőtt a millenium ünnepélyességei ránk irányítanák egész Európa figyelmét. Mivel lehet szent István kultuszát • 4 tovább vinni? Minden évben megüljük körmenetekkel az ő emlékét, de vájjon a budai szent jobb évenkinti körülhordozása lenne mindaz, mit a szent király nagy történelmi alakjának áldozni tudunk ? Az esztergomi főkáptalan megfelelt erre a kérdésre. Nemcsak katholikus, de magyar célokat szolgált, midőn a honalapító szobrára ezer koronát ajánlott föl és é lat rajzára pályadíjul kitűzött kétezer koronát. A legtöbb ember csak azt tndta az esztergomi főkáptalanról, hogy nagy vagyonnal rendelkezik. De hogy jó és áldozatkész hazafiak is egyúttal az esztergomi kanonokok, azt ezzel a pályadíjjal és adománnyal mulatták ki. Ez a pályázat bizonyára alkalmul fog szolgálni, hogy egy jó szent Isi váu életrajz jöjjön létre, aminek eddig még nagy híjával vagyunk. Az esztergomi primási ós káptalani levelesládák nagy számmal rejtegetik azokat a becses okmányokat, mik egy kimerítő, tudományosan alapos biográfia anyagául kínálkoznak. Ezért van kiváló értelme annak, hogy az esztergomi főkáptalan tűzött ki pályadijat az Esztergomban székelt szeut király élettörténetének megírására. Csak egy megjegyzésünk van. Nem ismerjük a részletes pályázati föltételeket, de abból, ami idáig nyilvánosságra jutott, sehol sem láttuk azt, mit pedig hasonló pályázatoknál mindig látni szeretnénk. Érijük ez alatt azon kikötést, hogy a születendő pályamunka ne legyen a k a d é m i k u s mű, e szónak ma használatos értelmében. Nehogy a pályázók vagy száraz adathalmazzal, vagy a nagy közönségnek megeinészthetlen nagyképű tudományossággal, citátumokkal és forrástanulmányokkal álljanak elő. Nekünk magyaroknak oda kell tö• rekednünk első sorban, hogy minden, amit tudományos uton produkálunk, egyúttal a nagy közönségnek is szóljon. Kövessük itt is egy kiváló, tudományosan művelt nemzet: a francia j példáját. Szent István életét szigorúan I tudományos eszközökkel kivitt, de ó 1'vezhető formában kell kívánni az esziergomi káptalannak, igy huz a pályázatból hasznot a magyar műveltség és igy éri el igazi célját a neinesszivü adományozó. Mi nem régen, lapunk e helyén fölemeltük szavunkat, hogy Szent Istvánnak szobrot kellene emelni a milleniuinra Esztergom legszebb terén, a mostani szent-háromság szobor helyett. A főkáptalan pedig egy B u da p est e n állitaudó szoborra adakozott ezer koronát. Nem rontja le ez sem érzett örömünket, de mi mégis ugy gondoltuk volna, hogy szükségtelen a gazdag fővárost még inkább gazdagítani. Magyarország összehordta Budapestre majdnem valamennyi kincsét ós a szegény elmaradott vidéknek e kincsekből csak morzsák jutottak. Vájjon az esztergomi fŐkáptalannak nem inkább egy városunkban emelendő szent István szobor alapját kellett volna megvetnie az ezer koronával ? íme megjegyzéseink. Ami azonban nem akadályoz abban, hogy a vallásos, a magyar érzelmű esztergomi kanonokokhoz el ne vigyük a nyilvános elismerés koszorúját. Nógrádi Jenő. A primási birtokok bérbeadása. Minden uj rendszernek meg vannak a maga nehézségei. A primási birtokok haszonbérbe adásának kérdése is igen sok és jelentékeny nehézségek előzetes lebonyolítását teszi kötelességévé az erre hivatott tényezőknek. Az érseki birtokok tudvalevőleg több megyében szétszórva vaunak. Az igy szótszórva lévő birtoknak részletekben való bérbeadása alig lehetséges, mórt a bórbeadott birtokok ellenőrzése, nyilvántartása, a haszon béri összeg pontos behajtása tömérdek dolgot adna ; de a részletekben való bérbeadás esetében több lenne a bérlő, mint a hány gazdatiszt ma az érseki birtokon akalmazva vau. Az összes birtokok egybefoglalt haszon bérbeadásánál pedig oly óriási összeg befektetése kívántatik, hogy igen kevés vállalkozó akad az egész birtok kibérlésére s igy már eleve is kizártnak tekinthető az egész ország érdeklődésót fölkeltett bérleti ügynél a szabad versenyzés. Ami pedig ennél a nagy fontosságú, kérdésnél nem csak kívánatos ós előnyös volna, hanem a főfeltótelfc kellene, hogy képezze. Ezek a körülmények már magukban véve is oly fontosak, hogy ezek elhárítása szorgos körültekintést igényel. De azon akadályok is pontos és előzetes megfigyelést igényelnek, a melyeket az ily birtokok bérbeadására előirt tulszigoru rendszabályok idéznek elő s a melyektől a bérlők, különösen a gabonaárak rohamos apadásánál, a mai üzleti viszonyok mellett már előre is visszaiz „Eszter jomísMíb" tárcája. MINEK TALÁLKOZNÁNK... Minek találkoznánk mi többé ? Felejtsük a multat örökké : Mit akarsz még, ha nem szeretsz ? Vagy azt hiszed, hogy újra hatsz rám, S szerelmed nélkül elfogadnám A te ezer szépségedet? Nem azért sírtam én miattad: Hogy elveszítem csókos ajkad S kebledre nem borulhatok. Nem kell nekem az ölelésed, Meghányt vetett férjhez jővésed, Ha szivedet nem adhatod. Ha elhagyott egy szebb reményed, Én kész leszek zokogni véled; Tudom, mi a fölébredés! De büszke, ábrándos szivemnek Az a te maradék szerelmed Alamizsnának is kevés. Sz.— Fűd W» (Elbeszélés.) Irta: Nógrádi Jenő. (Folytatás.) II. Terroristák társasága. — En garde ! Rajta! A fejet védd. Ezt bekaptad. Vigyázz, vigyázz a könyöködre, oldal vágás, hopplá ! Hopplá bizony, mert Tamás akkorát kapott kardéllel a csupasz jobbkarja könyökére, hogy a saját fegyverét menten kiejtette kezéből. A ki tanult valaha vívni, bizonyára jól tudja, hogy micsoda arcfintoritó érzés az, mikor az embernek a könyöke bütykére vágnak a vivókard élével. (Tanuló kardok nincsenek kiélesitve.) Tamás fölszisszent fájdalmában és szétnyílt tenyeréből a kard a földre esett. Nagyon furcsa arcot vágott, miwt mikor nem tudja valaki, sírjon, nevessen, vagy boszankodjék-e inkább. Szörnyen mulatott ezen az ellenfél: Werner Alán. — Te ugyan derék ember vagy ! Hát nem tudod födni az oldaladat, mikor én fél óráig kiabálok, hogy oldalt védj. Már most oda irtam a kézvonásomat a bőrödre, hordozhatod vagy három hétig. Különben katonadolog. Gyerünk tovább. En garde ! Tamás megkísérelte fölemelni a kardját, de csakhamar belátta, hogy ez egy negyedóráig hiu kísérlet marad, azért lemondó (hangon szólt: — Elment a kedvem a vívástól. — No bizony, e kis kudarc miatt ? Oda se neki. Azt hiszed, az én üstököm nem eleget izzadt, mig annyira vittem, a hol ma vagyok ? Mig az ember megtanulja, hogy mi az a cercle, quarte, primvágás, belső arc, manchette, riporté, assaut, a mit mind ugy kell tudni, hogy mikor az élesre fent acél ott villog az orrod előtt, össze ne téveszd egyiket a másikkal, mert különben az orrod bánja meg. Na jó, mára hagyjunk a kardnak békét, jön a célbalövés. — Jól van. — A célbalövés tudománya pedig kedves Tamás, — magyarázta professzori hangon, miközben leakasztotta a szegről pisztolyát, — talán még fontosabb egy tizenkilencedik századbeli gentlemanra nézve, mint a kardvívás. A biztos kéz, mely egy emberi koponyát biztosan el tud találni, adja meg egy gavallérnak a — hogyis mondjam ? — no, a jellemét. A ki nem tud jól lőni, az rossz párbajozó ; a ki rossz párbajozó, annak nincs becsülete, az nem is ember, csak filiszter. E bevezető elméleti megjegyzések után következett a gyakorlat. Alán kihúzott zsebéből egy pakli kártyát. (Mindig volt nála.) — Fogd a kezedbe például ezt a pikknégyest és tartsd ki centrumnak. Hányadik szemét kívánod, hogy kilójjem ? — De hát ha a kezemet fogod meglőni a kártya helyett? — taniáskodott Tamás. — Gyerek vagy. Nézz ide. Kihalászott zsebéből egy susztertallért, földobta a levegőbe és ellőtte estében, mintha valami repülő vadkacsa lett volna. Erre Tamás nekibátorodott és tiz lépésnyire odaállt centrumnak a pikk né(gyessel. De egy kicsit reszketett a keze, pedig ugyancsak a körme hegyével tartotta a kártyát. — Ugyan ne citerálj, te gyáva ! Gyáva ! Mindent eltűr Tamás, csak erre az egy szóra nem akar rászolgálni. Azért sem fog reszketni a keze. — Hát lődd ki a harmadik szemet. A pisztoly eldördült s a megjelelt szem helyét csak egy kis kerek lyuk mutatta. — Most a másodikat. Ez is kitűnően sikerült. És igy mind a négy szem. Tamás áhítattal rebegte a Canverhoz méltó produkció után. — Alán te nagy ember vagy! Alán a domború mellkasára ütögetett az öklével. — Hisz ez régi dolog. Meg is kell adni, hogy szép szál levente volt. Magassága megközelítette az egy ölet; vállai szélesek, akár egy zsákhordóé, erőteljes, de azért úrias testalkat, s hozzá a szénfekete szem és az «asszonybolonditó» hetyke bajusz. A mint a vézna, kis, csupasz arcú Tamás mellett állott gladiátori poseban, imént kisütött füstölgő pisztollyal kezében, olyan volt, akár egy ünnepelt torreádor. A bal szemére csíptetett monokli s az összeszorított ajkak valami kegyetlen kifejezést adtak e szép arcnak, ngy hogy a természettől nyert szépsége dacára sem hatott a nézőre kellemesen. A [férfi nézőre tudniillik, mert az asszonyok
