Esztergom és Vidéke, 1893
1893-04-20 / 32.szám
mezőgazdasági szakértő 1 álla! oszlatilt be okszerű özem folytathatására alkalmas testekbe. Minden ilyen — nagyságánál fogva a vidék — helyesebben a helyi viszonyoknak megfelelő külön bérgazdaság lakóházzal és a szükséges gazdasági épületekkeli föl szerel hetesére a bérbeadó által (gyakorlati-, de semmi szili alatt nem fénytüző modorban való) tervek és költségvetések készíttetnek. Azon esetben, ha a bérbeadó nem rendelkezik az építkezésre megkívántató töke felett, ezt a bérbevevő szolgáltalja. De lehetnek oly esetek is, a melyekben sem a bérbeadó, sem a bérbevevő az építkezésre inegkivántaló tőke feleit nem rendelkeznek és a bérlő az óvadékon (ós a szükséges forgótőkén) felül pénzalappal nem bir: ekkor az imént megjelölt befektetések erejéig a bérbirtok földhitel kölcsönnel lenne megterhelhető, melylyel az építkezés és a telkesitósi munkálatok végrehajtatnának. Ez utóbbi esetben az ily igenis gyümölcsöző kölcsön kamatait és törlesztését színién a bóibevevő fizeti. A bérleti idő 25 évben állapittatik meg és az első tiz évi bér minimumát képezhetné a jelenleg — vngy az utolsó tiz évben átlagban fizetett bérószszeg; olyan esetekben, ha a bérbeadó teljesiti az építkezést, vagy ha ez a fentebb emiitett módon t. i. kölcsönök felvételével haj tátik végre, fizeti a bérbevevő a bérösszegen felül még a megjelölt beruházásokra fordított kölcsön kamatait és törlesztési hányadát. A második évtizedben 10 százalék, az ez után következő évtizedekben is mindig ennyivel emelkednék a fizetendő földbér összege. A bérlő biztosítékot köteles nyújtani, melyet készpénzben vagy óvadékképes papírokban ád ; a készpénzóvadékot a bérlő, a ki az építkezést a maga költségén végzi, ezzel egészen helyettesitheti; a ki nem maga épít, az az óvadékot bizonyos évszámokra háromnegyed részben cultur-technikai befektetések által is helyet lesii hei i. Az óvadékra kötelezett bórlőnél, azaz az olyannál, a ki nem maga épít, az óvadék nem tehet többet, mint az évenként fizetett bérösszeg felét. A bérletek nem árverés, hanem ajánlatok utján adatnak ki és a benyujiott ajánlatok közül a bérbeadó szabadon választ. A bérbevevőnek feddhetlen jellemű, mezőgazdaságilag szakképzett, lehefőleg negyven évesnél fiatalabb és lehetőleg családos, egészséges egyénnek kell lenni. A talaj termő erejének nem csak fen tartása, hanem annak fejlesztése valósítandó célt képez. Az albérbe adása egyes birtokrészeknek ki van zárva; a hosszú béridőt tekintve a bérlő elbetegedóse vagy elhalálozása esetében az egész bérlet átruházása engedélyezhető olyan részére, a ki különben az előzőleg körvonalozott feltételeknek megfelel. A heroinok elaprózása ilyen esetekben sincs megengedve. Az épületeknek évközökben való fokozatos felállítása, a lelkesitési munkálatok kivitele, valamint a kikötőit faültetések a megállapított tervek szerint, de ellenőrzés mellett, leginkább a bérlő által végeztetnek. A gazdaság első üzemtervét a kötendő szerződésnek megfelelően a bérlő készíti ol és mutatja be a bérbeadónak, mely ha jóvá hagyatott, betartandó és ailól eltérés csak a bérbeadó beleegyezésével foganaiősit ható. Ezek a főbb alapelvek, melyek az állam által létesített és létesítendő farm bérleteknél a többi kikötésekkel együtt ugy a bérbeadó, valamint a bérbevevő jogkörét ós kötelezettségeit megállapítják és a melyek rendszeres egymásutánban, az alább közölt szerződési tervezet általános és különleges részének pontozataiban kifejezést nyernek. Erdőégés. (Eredeti tudósításunk.) Falb időjós urat nem igen veszik nálunk komolyan. Nemrég Budapesten fölolvasást tartott és a napok előtt Magyarország több vidékén észlelt földrengést ügyesen felhasználta saját, céljaira. Azt mondta róluk, hogy hiszen ő ezt is megakarta jósolni. És a közönség elhitte neki, annál is inkább, mivel egyúttal előre is jósolt, kitűzte kritikus napul április 16-át. Tudtunkkal ez elsőrendű kritikus napon sem földrengés, sem más valami országra szóló szerencsétlenség nem volt sehol. Olyan t. i., ami Falb Rudolf elméletével, a hold vonzásának thooriájával összefüggésbe volna hozható. De történt ezek helyett más, nem kevésbé szomorú dolog. Porrá égéit egész Veszprém városa, majdnem e sorsra jutott Kalocsa is fa az ország különböző részein 7—8 faluban ütötte föl fejét a vörös kakas. Borzalmas részletekben gazdagok azok a tudósítások, mit a lángbabornlt helységekből írnak. Hogyan kelé'kezeit a tűz gondatlanság vagy gyújtogatás folytán, hogyan harapódzott egyik házról a másikra. A megrémült lakosság elveszti gondolkodó képességét, fejvesztettségóvel még inkább tetézi a zavart. Többnyire nagy vihar uralkodik, mi egyik tetőről másikra veti az izzó perjét. Viz későn érkezik, az a kevés tűzoltó is, ami van, jómagával tehetetlen. Emberélet számtalan odaveszik. Egy fél nap múlva pedig kormos kémények és megszeuesüll gerendák jelölik a helyet, ahol valaha rendezett utcák és csinosan épült házak állottak. Es a hajmeresztő tudósítások többnyire ezzel a s'ereotyp mondással végződnek : A tűzvészt valószínűleg gyújtogatás okozta; a lettes ínég eddig ismeretlen. Tehát a vörös kakas ismét felütötte fejét. Nagyban garázdálkodik az emberi el vetemültség legocsmányabb büue : a gyújtogatás. Igy tart ez már egy hete mindennap. Az újságok állandó rovatot nyithatnak a naponkénti tüzesetek elmondására ; bizonyos, hogy ez lesz legélénkebb rovatuk, Minekünk is meg kellett emlékeznünk Nag.v-Ölved pusztulásáról. Esztergom városát sem igen kímélte a múltban a tűz és mikor hallottuk, hogyan égnek egész városok, faluk porrá Magyarországon, aggódva testük, nem jelemkezik-e nálunk is a rettegett vörös kakas. Ez ideig még, Istennek hála, alaptalan volt félelmünk. De megyénkben újra óriási tűzvész volt. Leégett a doroghi és csolnoki erdőből vagy száz hold terület. Tudósítónk a nagy erdőégést, igy adja elő : Kedden délelőtt kilenc óra tájban Csolnok falu felől óriási füstfelhőket latiak égnek emelkedni az esztergomiak. A városban mindenki azt, hitte, hogy Csolnok ég. E hír azonban nem bizonyult valónak. Nem a falu égett; két erdő lángjának füstje ijesztette meg az esztergomiakat. Egyik a doroghi, az úgynevezett «Herrschafiwald-dülő», mely az esztergomi káptalan tulajdona, a másik a csolnoki erdő, a mely a közalapítvány nradalmi birtoka. Ezek égtek óriási lobogván nyal a nagy szélben, melynek segítségével ugy terjedt a tűz tovább a száraz füvön és a fák gályáin, mintha puskapor robbant volna föl. A pusztítás min egy 100 hold terűiéi ű erdőre terjed, ame ! y cser, bükk m<'gakácfabóM állo t. A tű*oka valószínűleg gondatlanság volt. Ugy mondják, hogy egy parasztember osiornyelet szedett az erdőben, munka közben pipára gyújtott, s ettől gyulladt ki a sok száraz ág és rőzse, körülbelül reggel kilenc órakor. Igy történt-e a nagyórtékü erdők felgyújtása, majd a már megindított hivatalos vizsgálat fogja kideríteni. Az oltásban résztvettek a doroghi bányalisztek, Csolnok ós Dorogh lakossága, csendőrség és az esztergomi tűzoltóság. De a legerősebb munkát a Drasche-féle doroghi báiiyatársulat emberei végezték. A vállvetett iparkodásuak sikertilt a lü/et délután kettőre lokalizálni oly módon, hogy a fák gallyait letördelték és a tovaharapodzó tűz elé árkokat húztak, hogy a láng tovább ne terjedjen. Az elégett erdőrósz nyolc éves vágás volt és még valóságos szerencse, hogy a tűz a szomszédos fenyveserdŐre át nem leijedt. IIIIMK. — A hercegprímás a merénylet óta teljesen visszanyerte egészségét és nyugodt hangulatát. Csak az utóbbi napokban hült meg kissé és rekedtsége miatt a szobát kénytelen őrizni. A hű titkár, dr. Kohl Medárd majdnem teljesen fölgyógyult sebeiből. Állapotát az orvosok megnyugtatónak mondják. — Dr. Vaszary Kolos. A hivatalos lap apr. 16-i számából vesszük át szószerint a következőket: Ó csász. ós ap. kir. Felsége f. évi febr. hó 23-áu kelt legkegyelmesebb elhatározásával megengedni méltóztatott, hogy a budapesti tudományos egyetem Vaszary Kolos Ferenc bibornokot, Magyarország hercegprímását és esztergomi érseket tiszteletbeli doktorrá avatván, neki a hit tudományi doktori oklevelet kiszolgáltathassa. — Az esztergomi fokáptalan elhatározta, hogy a káptalani tanácsterem számára lefesteti a hercegprímás arckópét ós alapítványt lesz, melynek kamataiból évenkint a merénylet évfordulóján ünnepi szentmisét mondanak a hercegprímásért. mét, a ki korán megtanult szenvedni és — dolgozni. Efelől tehát biztos lehet. De a kezemet nem igeiem oda. A férfi elsápadt erre a kijelentésre. Szereti és mégsem lesz a neje ? Hogyan lehet az ? Klára arcán pedig a rózsák még pirosabbra gyúltak. — Nem tehetem ezt, mert előbb valamit meg kell tudnia. Olyat, a minek hallatára talán ön sem fogja kívánni, hogy egymásé legyünk. Házasságunk létrejötte nem is annyira tőlem, mint inkább öntől függ, vagyis attól, hogy milyen hatással lesz önre az, a mit el fogok beszélni. Itt szünetelt egy pillanatig, aztán hirtelen Tiborhoz fordulva kérdé : — ön, mint idegen, nem ismeri a «fehér lányok* történetét ? — Nem ismerem. — Akkor majd elmondom. Érdekelni fogja önt. Élt városunkban szerény anyagi viszonyok közt egy hivatalnok, kit az ég szerető hitvessel és négy leánygyermekkel áldott meg. Pár év különbség volt mindegyikek közt csupán. Termetre egymáshoz csodálatosan hasonlók. Valamennyinek fehér volt az arca, mint a viasz. Ezért hívták őket <fehér lányok»-nak. Mind igen korán fejlődtek, de csak magasságban : a kéz, ft láb majdnem olyan kicsiny volt, mint egy gyermeké. A legidősebb volt Leöna. Gyönyörű szőke hajú lány, búzavirágszínű szemekkel. Eleven, mint a kéneső, csintalan mint egy gamin. Egy nap megszűnt a jó kedve, lesoványodott, összeesett és két hónap múlva meghalt. — A másodikat Alicenak hívták. A legkevésbé szép négyük közű), de a legokosabb es legműveltebb. Tanítónőnek készölt. Megismerkedett egy gymnasiunii tanárral, ez megkérte öt, jegyet váltottak s az esküvőt egy év utánra bűzték ki. A lakodalom napja eljött és Alice fejére menyasszonyi myrtus belyett halotti koszorút tűztek. Meghalt három nappal az esküvő meghatározott napja előtt. A harmadiknak neve Vilma volt . . . (Az imádkozó öreg asszony figyelni kezdett.) — Ez az elmúlt farsangot a fővárosban töltötte egy rokonánál. Csakbamar a bálok egyik királynője lett. Deli ifjak esengtek kegyéért, de ő egy hitvány embert boldogított szerelmével. Werner Alánnak hívták a nyomorultat, ki mikor jobb parthiera akadt, megcsalta, ott bagyta őt. Csalódása, fajdalma siettette a szegény lány halálát. — Vilmám ! sikoltott fel Bodroghinó és a sirra rogyva njra zokogni kezdett. A gyászos ruhájú szép lány pedig kinyújtotta karját a két fehér márványkö felé, a melyek mellé a frissen hantolt sir ideiglenes fakeresztje is oda volt már tűzve. — Látja e két dombot s itt e harmadikat: a mait? Itt szunnyad a három fehér lány, kiket éltük virágában iszonyú kór tört le : a tüdövész. Olvassa csak a föliratokat: «Leona meghalt tizenkilenc éves korában*, «Alice élt huszonnégy évet.* Szegény Vilma is csak huszonkét éves volt! Nos a negyedik fehér lány én vagyok, e három domb csendes lakói az én testvérnénéim voltak . . . Tibor meghatottan nézett maga elé. — ön orvos, — folytatta a lány, — tudni fogja, hogy a phthysis örökölhető. Atyánkról maradt ránk. Olyan ez családunkban, mint az antik tragédiákban a végzet. A tragikus sorsot nem lehet kikerülni. Három testvérem ebben halt meg, rám sem várhat más sors. Talán egy évig vagy kettőig még élni fogok, s aztán meg kell halnom fiatalon, elfoglalni itt a negyedik helyet. Nézze ezt a két kerek piros foltot az arcomon. Ha valamin felindulok, I rögtön megjelenik, mint látogató jegye a | zörgőcsontú kórnak, amit időnként itt hágy emlékeztető jel gyanánt: Itt jártam ! Meg ne feledkezzetek rólam ! — És most szóljon, óhajtja-e még e kezet, melyet a halál már elébb lefoglalt magának ? Akar-e férje lenni egy haldoklónak, kinek napjai meg vannak számlálva? Megosztja-e tüzbelyét velem, a szegény lánnyal, ki önnek semmit^ sem adhat, még egészséges testet sem ? Érez-e elég erőt magában arra, hogy boldog férj helyett egy ideges, beteg nőnek ápolója legyen ? És tudja-e majd elviselni a gondolatot, hogy a kéz, melyet megszorít, az ajk, mit megcsókol, talán rövid idö múlva merev lesz és fagyos ? Tibor nem felelt semmit, csak könnyes szemekkel forrón, szenvedélyesen keblére ölelte a minden izében reszkető leánykát. És a boldogtalan anya megdicsőült arccal felemelkedett a földről és áldásra emelt kezekkel áment rebegett a megkötött frigyre. Szinte megittasultak a boldogságtól mind a hárman. Bodroghinénak jutott először eszébe, milyen kegyeletlenség egyik lánya sírján Őrülni a másik boldogságának. Elszomorodva engedte le karjait. Klára észIrevette ezt, gyöngéden megölelte anyját és Ugy szólt Tiborhoz: — Most pedig igérje meg, hogy arról, a mi köztünk történt, senkinek szólni nem fog. ígérje, hogy a gyászév leteltéig idegenek leszünk egymásra. Ezzel tartozunk Vilmánk emlékének. — ígérem, — monda Tibor Aztán szótlanul megindultak hazafelé. (Folyt, köv.) — A magyar turista egyesület budapesti osztálya május 14-én kirándulást, rendez a Frédikálószék r 9. Iudulás a szt.-eudrei h. ó. vasút Ó-Budafőtér állomásáról reggeli 6 órakor vonattal Pomázra. Onnan gyalog a Csikó váron át s a Sikárosi erdészlak érintésével a Pródikálószékre. Itt pihenés, pihenő után leereszkedés Dömösre s átkelve á Dunán megérkezés NagyMarosra. Élelemről ki-ki maga gondos^ kodik ; gyalogolna 9 óra. (Vezető : DŐri Gyula.) Csatlakozás : Nagy-Maroson. Indulás d. 11. 2 órakor a m. á. v. nyugati pályaudvarából Zebegénybe • onnan a Csúcshegyen át, Nagy-Marosra, Találkozás a reggel indultakkal. Együttes visszatérés vasúton este; gyalogolás 3 óra. (Vezető: Bárdossy Antal.) Megemlítjük még, hogy tervbe vették a következő kirándulásokat Esztergom vidékére : június 1-én Dobogókőre*, jnlius 9-é» Visegrádra ós szeptember 17-éa a Pilis hegységbe.
