Esztergom és Vidéke, 1893
1893-04-18 / 31.szám
tótele oly fontos és égető kénlés, moly elől kitérni nem lehet, hacsak azt nem akarjuk, ho.-y elsőrendű fontosságú iparágaink, melyeknek versenyképessége állandóan biztositól Inak még egyáltalán nem tekinthető, szépen megindult fej lődésü n ben megadj a na k. A szénkérdés megoldásának lényege tehát abban rejlik : hogy mily eszközökkel lehet a hazai ipar nagy összoségére néz re a széna rak lejebb szálutasát előidézni. Erre nézve különféle oldalról számos javaslat merült fel ; ki kell azonban emelnünk, hogy a kérdéses javaslatok elfogadásánál nem szabad szemünk elől iévesztenünk ama már fentebb érintett követelményt, hogy a szénkérdés a hazai ipar javára csak akkor oldható meg, ha magunkat szénszükségleiünk tekintetében lehetőleg függetlenné tudjuk tenni nyugoti szomszédainktól,*kikjrck szenére ma még jó részt rá vagyunk utalva 8 akik az összipar tekintetében is leghatalmasabb versenytársaink. Ennélfogva a szén olcsóbbá tétélére irányzandó állami akcióban mindazok az eszközök és intézkedések, melyek a belföldi széntermelés fejlesztését az öss/.ipar számára való könnyebb hozzáférhetését, s ezzel kapcsolatban az egészséges bel versenynek érvényesülésót előidézhetik, lehető erélylyel felkarolandók ; ellenben az oly eszközök és intézkedések, melyek a hazai széuipar alig megindult lendületet megcsappant halnák s a tőkének és vállalkozási szellemnek a szénbányászat iránt mutatkozni kezdő hajlandóságát elriaszthatnák, mindenesetre kizárandók. Ha fontolóra vesszük azokat az eszközöket és intézkedéseket, melyek által a széntermelés fokozását és ennek révén a belföldi verseny egészséges fejlesztését elérni lehel, első sorban vissza kell térnünk arra az álláspontra, melyet egyesületünk már 22 év előtt elfoglalt s melyet az 1884-iki szak tanácskoznia nyok alkalmával is fen tan ott, t. i. hogy az évtizedek óta várt bányatörvény meghozatala utján a föld bensőjében levő szén tulajdonának kérdése ezabályoztassék s ezáltal a szén kutatása és kiaknázása lehetőleg megkönyiiyiltessék. Tudjuk, hogy e kérdés megoldása a szénlulajdonnak a foldbirfokjtal való eddig fennálló kapcsolatánáI fogva némi nehézségekkel jár; de e nehézségei elhárítása nem lehelet len. Mert hisz itt tulajdonkép nem arról van szó, hogy a földbirtokosok érdeke megcsorbittassék, hanem arról, hogy az országban levő 1 számottevő szén telepek minél ilőbb feltárassanak, a mi senkinek sem áll inkább érdekében, mint az ez álta érintett földbirtokosságnak. Be továbbá„i„ cs kizárva az, hogy — a vízjogi lön,, y m i„iájára — a földbirtokosoknak i'zonyos haláridő engo; délyeztessék, m< v i( jő a | att „ földjében ; létező is kikutató sz „ ne t a maga ré] szere igénybe vehe^ . va i am j, lt az sincs I kizárva, hogy a közUL i( j ()nn;l | { „yiWáni\ tandó és szabad kui»t tárgyává (eon<lo i szén kibányászásánál a ^tulajdonos bi! zonyos méltányos jutalék j^pjo,,. Különösen a mi az érin <t i,,,^^ \ illeti, kétségtelen, hogy ^„telepeink mielőbbi kikutatására i» ve re||d _ kivül kedvező hatást gyakoi . és ha a törvény e mellett még ol^^. kedéseket is tenne, m^ek e ce . iy I érdekeltek erőinek összesít,£séi szabá.^ emelnék és az ily kutatóknak bizoK! kedvezményeket nyújtanának, alig k hető, hogy a földbirtokosság is örömim _ ne fogadná ez ügy törvényes rendezé-, }| sót; annál inkább, mert hisz maga a szénipar mint ilyen a mező gazdaság intenzivebbé tétele és a föld értékének felszökieiéso által, knzveive is kiszámithatlan előnyt uyuji a föliibirlokosoknak, A második nagyfontosságú eszköz, mely állal a széntermelés fokozása és még inkább az egészséges vrseny előmozdítható, a figyelemreméltó s/énvidékeknek vasúti összeköttetésekkel való ellátása. Tagadhatatlan, hogy a magyar állam ez irányban már rendkívül sokat tett és a vicinális vasutak ügyének törvényhozási rendezése által arra is bőven alkalmat szolgáltatott, hogy az érdekeltek maguk is gondoskodhassanak telepeiknek az ország vasúti hálózatával való összeköttetéséről. Mindazáltal még mindig van elég teendő e téren. Különösen a kisebb vagy kevésbé értékes szénlelepok gyakran nincsenek abban a helyzetben, hogy önerejükből létesítsenek ily vasutakat. Ez ügyet tehát melegen ajánljuk Nagyinéi lóságod kegyes figyelmébe ; ineyj- gyezvén, hogy a kérdés részleteibe bocsátkozni nem kívánunk. Csupán egy pontot bátorkodunk itt különösen kiemelni s ez az Esztergom m egy ében fekvő dorogi széiitelep vasuli összeköttetése a fővárossal. Miután Budapest fő- és székváros a legnagyobb számú és legjelentékenyebb gyáripari telepeket, foglalja magában, az itteni szénárak a hazai összipar szempontjából a legnagyobb nyomatékkal bírnak. Több oldalról felhozatott már, hogy a budapesti piacra nézve a szén olcsóbbá télelének leghatályosabb eszköze az lenne, ha a dorogi szén telep a fővárossal egyenes vasúti összeköttetésbe hozatnék, miáltal itt, egészséges verseny állana elő. Ez kétségtelenül való; de ha azt akarjuk, hogy a dorogi szén lehetőleg olcsón juthasson a budapesti piacra és az ez által elérhető értékkmömhözet a fogyasztó ipar javára váljék, a vasút létesítésénél arra kell a legnagyobb súlyt fektetni, hogy ama gazdag és jelentékeny s/óntelepeknek a fővárosra gyakorolható jelentékeny hatása ne legyen a vasúti szállítást dijak által megbénítható. Legcélszerűbb volna tehát, ha ezt a vasutat maga a magyar állam építené, mi által a tarifák feletti intézkedés oly kezekbe kerülne, melyeknek a hazai ipar iránti jó indulatára feliétlenül számítani lehel. Hogy e vonal a magyar államra nézve áldozattal ne járna, az magától érthető, inert közltidomásu, hogy a legjövedelmezőbb vasutak az egész világon mindenütt m úgynevezett szénszállító vasutak. De ezenkívül e vasútnak állami kiépi'ését még az a körülmény is indokolttá teszi, hogy e vasnti vonal oly láncszemet képezne, melynek segítségével a Budapest «s Bécs kö zötti legrövidebb összeköttetést könnyen [•leállítani lehelne. Az elősorolt eszközökön kivül magnLól érthet öleg még számos eszköz is van. mely által a kormány a szempár FejIesziésót előiuozdi1.11atja. Még nem késő. Az országgyűlésnek idestova napirendre kerülő tárgyai kö^zt a polgári házasságon kívül alig van tárgya, moly a társadalmat jobban érdekelhetné mint a tanítói fi/etósek kérdése. A tanítóság azt kéne az állam kormány lói, hogy 600 frt minimális fizetésben és ötödéves fizetési pótlékban részesüljön minden okleveles tanító. Az orsz. közoktatási kimutatás szerint az ál Unnak (?) mintegy 4 millió kiadást okozna. Nem kívánjuk részletezni ama módozatot, mely az illetékes egyénekel e \agas számhoz juttatta, hanem csodál1 /ásunkat kell kifejezni a felett, hogy a hivatalszolgák és más alkalm Uak fizelégrendezéséfői volt szó; akkor soha sem hangoztat iák olj olszöriiyedéssel a végösszegeket, mint épeti a tanítókuál I Hát tehei a magyar tanilóság arról, hogy soraiban ezrek és ezrek 300 fnnál kevesebb fizetésen nyomorognak ? E* tehet az egyes tanító arról, hogy ezer meg ezer tanítóra van szükség ? Adjunk hálát az Istennek, hogy nemzetünk szaporodása egy-egy ujabb iskola állítását teszi szükségessel Most tehát a tanítókat az fenyegeti, hogy mivel sokan vannak, há 1 egyik sem íog részesülni a kért és remélt jobb sorsban, legfejebb a 300 frion aluli fizetésiek ha nyernek valamit. Hozzá még egy téves fd fogás kezd lábrakapni, különösen a központon és befolyásos egyének közt. Az ugyanis, hogy a tanító mellékkeresettel biztosítsa megélhetését. Tévesnek és helytelenítek kell mondénunk ezt az eszmét, inert hiszen ha a tanítók nem szemeibe!ik egész erejüket és idejüket az iskolának : annak a káros következményeit a társadalom fogja elszenvedni. A tanítók azt meglehelik, hogy privát munkákat vállalnak, gazdálkodással, kéziiparral vagy egyébbel foglalkoznak s ez ő rájuk hasznos is lehel, de a megosztott figyelem, a megosztott erő nem fog aztán az iskolában olyan eredményt elérni, mint kellene. Es a bajt az növeli, hogy tanításban ez a különbség nem fog meglátszani a laikus előtt. A leckéket a gyermekek jól elvégezhetik, de az értelmi képzés, a tanítás legfontosabb kelléke, hátramaradhat a nélkül, hogy a tanítót vádolni lehetne. A tanító munkája csak ugy üdvös, ha egész erővel, lelkes buzgósággal és kedvvel hajtat ik végre. Ha a lanitókat a silány anyagi helyzet által elkedvetlenítjük, vagy őket a tanításon kívül egyéb munkára utaljuk, ne csodálkozzunk rajta, ha a. pályájuk iránti lelkesedésük lelohad, ha az anyagi bajok őket elkedvetlenítik s utóvégre csak a köteles gépies munkát végzik el. Jutott-e valaha valakinek eszébe azt kívánni, hogy a járásbirók vagy törvényszéki tiszt viselők hivataluk mellett <uszterséget, kosárfonást, ügynökséget vagy handléságot viseljenek a megélhetés céljából ? Ugyebár sziule nevetséges kívánság! A lanitókat, pedig efféle niellékkere-i -leire kezdik utalni. Kiszámiihatailan kár és baj forrása: lehel a tanítók hovatovább terjedő elé1 ajedetlensége, mely a méltatlan semmibevevés miatt már-már az elkeseredésig fokozódik. Valóban eljött az ideje, hogy a társadalom vegye kezébe ezt az ügyet, valóban nagyon kívánatos, hogy minden családfő latba vesse erkölcsi súlyát s igyekez/ók oda hatni, begy mint a polgári házasság kérdését a társadalom magáévá telte: ugy a tanítók érdekében is iskolaszékek, községi és megyei hatóságok rábírni igyekezzenek az orsz. képviselőket, hogy a tanítók kérvénye szerint a 600 frt fizetési minimumot és ötödéves pótlékot el fogadják. Kérjük a befolyásos egyénekel, hogy ti küszöbön levő országgyűlési tárgyalás előtt még tegyék meg a tehetőt a tanitók, a tanügy, a társadalom és közművelődés érdekében ! Még nem késő, sőt ilt az alkalmas pillanat ! Országgyűlési képviselőinktől * a társadalomtól függ, hogy az uj örvény méltányos volta jóvá tegye uindazt, ami méltatlanságot a tanítók •ddig szenvedtek s ha már az országos lör^ény az irodaszolgák részére is| négadta a méltányos fizetést: ne tagadja meg azt a tanítóktól sem. —> Varosokban még tűrhető a tanító helyzete, de az ötödéves póilék Úk is feltétlenül kívánatos s a csekélyebb fizetésű állomások 600 frtra legalább is emelendők, azonban a varosok értei miségéiiek kell a falukon és ti nyákon nyomorgó tanitók érdekében is föllépni. Tegyük meg, hiszen a dolog csak jóakaratot, kiváu tőlünk, uem anyagi áldo/atot! V. IIMtMK. — Államcsíny Szerbiában. Milán szerb ex-k irálynak van egy kis fia, Sándornak hívják és még nem több tizenhét évesnél. Ez a gyermek-ifju különben névleges királya is volt eddig Szerbiának. Csak névleges, mert ő, az ártatlan, még csak vizsgáira készül. Hanem ott vannak bíbor palástja árnyékában egyéb ravasz urak, akik a gyermek kezével pompás sakkhuzást csináltattak az elmúlt csütörtökön, a jiiláni naptár szerint április elsején. (Honny sóit qui mai y pense !) A kis király az Obrenovicsok trónján kezébe vette a királyi hatalmat, elcsapta két régensét, ministereit elfogatta, önmagát nagykorúnak nyilváuitotla, a katonasággal letétette a hűség-esküt és eddigi nevelőjét — Dikics államtanácselnököt — bízta meg egy egész uj kormány alakításával. Valóban sok egy gyerinekiljutól. — Lőn persze nagy riadalom egész Európában, mikor a villamos drót szétvitte mindenfelé ezt a szenzációs újdonságot. De legjobban megijedt a börze, ez érzékeny higanyoszlopa a politikai hőmérsékleteknek. Mindenféle árfolyam hanyatt homlok rohant lefelé. Most már mindoki nyugodtabban itéli meg a helyzetet. Tudjuk, hogy az egész palota-forradalom a híres boulevard-hős : Milánnak a műve, nem pedig a kis Sándoré. A szerb radikálisok el fogják érni titkos programújukat, közelebb viszik Szerbiát Oroszországhoz. Lesz-e valami nagyobb európai bonyodalomnak okozója a kis király államcsinyje, azt csak a. jövő fogja megmutatni, de hogy amit Milán tervez, nem bir a nagy történelmi események komolyságával, ez feltétlenül bizonyos. Nincs más hátra, mint megvárni a jövő fejleményét. A háborútól meg egyelőre — habár mindig jobb félni, mint megijedni — ne iiren tartsunk. i 6 vn i»i<<a« — A kaszárnyaügy. Tudvalevőleg a nemsokára építés alá kerülő esztergomi kaszárnya telkén most még a következő házak állanak : MűMer-f'óle, területe 795 négyszög-öl, Niedermann János-féle, területe 485 négyszög-öl, S/-voboda-ház 399, Horn ckv-fédo két ház 654, Kadietz-ház 500, Viola-ház 123 négyszögöllel. A'kaszárnyaépitési bizottság most folytat alkudozásokat a, tulajdonosokkal házaik vételára felől. Örömmel jelezhetjük, hogy majdnem valamennyiükkel békés egyezség jött létre, s mert a város tisztességes vételárat ajáiilt, a tulajdonosok meg nem kivárnák a szerencsés véletlen túlságos megfizetését : kisajátítási eljárásra valószínűleg egy ház sem fog jutni. Mihelyt Esztergom város mindegyik háztulajdonossal megegyezett, ki fogja fizetni a körülbelül hetvenhatezer frtra rúgó vétel árt, s akkor mi sem áll az éuitós tényleges megkezdésének miában. — A katholikus körnek f. hó 12ére tervbe ve t hangversenyét, tekiutetfel a hercegprímás ellen intézett merényletre, elhalasztotta a rendezőség. — He ybenhagyott alapszabályok. A nemrég megalakult kathotikus-kör alapszabályai a belügyminister jóváhagyásával már viszaérkeztek. Mpllfldet az „Esztergom ós Vidéke" 31. (1893. évfaprilis 16) számához.
