Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-06 / 28.szám

Ezelt után áttérve a plébánia-utcai feljáró tervezetre,anuak csakis el ff ny HÍ felsorolásával foglalkozhatunk. Hogy megvalósítható legyen, természetesen az állandó híd nak a magyar agentia tájékán kellene épülni, mielleu egyetlen ok volna felhozható, hogy a hid nem meuue Párkány kel 15 közepének, mi azonban a fenébb mondottak szerént a kir. város anyagi érdekeinek rovására figyelembe már csak azon okból sem vehető, inert azon esetben Párkány terjeszkedésének iránya a hid felé gravitálna, miként ezt hasonló esetekbon a tapasztalat igazolja. Ezen figyelembe nem vehető esetleges kifogással szemben, nézzük előnyeit a Plébánia-utcai hídfeljárónak. A feljáróval szemben, mintegy folytatásául a szigeten át vezetett töltés és a kis-duuai áthidalásnak egyenes irányban halad a Plébánia, Klastrom és Sissai-utca, mely utóbbi a már megkezdett kaszár nyaópités által minden különös költség nélkül, a kaszárnyatervek értelmében néhány méterrel kifog szélesbülni. Eltekintve attól, hogy jobb.ról-bairól a kis-Duua széles partja vonul el, majd egy-két lépést jobbról-balról a feljáróra keresztbe az elég szóles Dunautca húzódik el s vezet a közelben lévő város és megyeházhoz, a Széchenyitérre, a piacra. Folytatva utunkat egyenes vonalban a feljáróval, balról az öreg utca jobbról pedig a Bottyán János utca húzódik el, s vezet ez utóbbi ugyancsak a Széchenyi térre, a piacra. Majd kiérünk a Buda utcára, moly keresztbe szeli utunkat, s jobbról az országúton a vasúthoz, balról pedig a piacra vezet. Áthaladva a Sissai utcán, keresztbe látjuk menni a Simor János utcát. Az előadotiakból láthatjuk, hogy mily tervszerűen megosztott, akadály nélküli természetes ós egészséges forgalmat idézne eíő, e terv megvalósulása. A hid feljáró előtt nagy tér, a híddal szemben egyenes ós hosszú mca, jobbról 6, balról 5 széles mellék utcával, mi mellett figyelembe veendő körülmény, hogy a Plébánia utca jóval magasabban fekszik a Lőrinc utcánuál. Ami már most a Plébánia és Klastrom utcák kiszélesbitését illeti ez csekély auyagi áldozattal a legegyszerűbben volna keresztül vihető, mert mig ha a hídfeljáró a Lőrinc-utcában lenne, legkisebb számítással, ha t. i. nem az egész utca hosszában sajátít at nak ki a házak, a kisajátítás ha'vau ezer forintba bizton belekerül,) addig ha a Plébánia utcánál (esz a hídfeljáró, ugy az összes kisajátítások, alig fognának öt — hatezer frtuál többe kerülni. Ott vau a város tulajdonát képező plébánia lak, a Plébánia utcán végig húzódó kerttel, melyből a megkívántató rósz rendelkezésére áll a városnak, s igy egyedül a plébánia lak átalakítási költsége idézne elő kiadást, mely átalakítás előbb-utóbb meg fog történni, a plébánia laknak, a kor követelményeinek megfelelő átalakításával. De tovább menve, ugy vagyunk értesülve, hogy a plébánia áthelyezése a kis-Duua partra, nem nagy idő kérdése. Kisajátítás egyedül a Klastrom-utcában válnék esetleg szükségessé, hol ugyancsak egy, míjdiem az egész Klastrom utcán végig huzodó kert, a Fereucrendiek kertje van, mely összes telekből, ha ugyan ez utcának szólesbitése cólszszerünek, szükségesnek mutatkoznék, olcsó pénzzel volna a megkiváutató rósz megszerezhető. Épület egyedül egy, a Vándor-fele ház esnék a kisajátít ásnak áldozatául, de ez is csak részben, miáltal egy hosszú és szóles ut nyílnék a feljáróra keresztezve, jobbról-balról mellék utcákkal. Mindezekből láthatjuk, hogy a Lőrinc-utcai feljáró, mig egyrészt óriási anyagi áMoza'áha kerülne a városnak, addig másrészt a helyzet szülte forgalmi akadályokkai .kellene küzdenie, mig ha a feljáró a Plébánia-utcában lenne, egyrészt nagy ós mivel sem indokolt anyagi áldozatoktól szabadulna meg a város, másrészt pedig a legtermészetesebb ós akadályoktól ment forgalom nyílnék meg e terv meg valósi fása. által, A felett fordul meg a kérdés, hogy melyiket akarjuk, az olcsóbbat ós emellett jobbat, vagy a felette nagy költségekkel járót és roszabbtt. E felett lesz hivatva ma dönteni a képviselő testület, mely a minister februári rendelete értelmében a hídépítéshez szükséges területmegszerzése és az állam részére való ingyenes átengedése, netalán szükséges utcák szólesbitése, rendezése, a hídhoz vezető utak, híd építése és feutartása ügyében fog határozni. A hozandó határozat meghozatalát a ministeri rendelet elvileg értelmezi csak, vagyis, hogy mondasék ki a csak most mondottakhoz való hozájárulás, melynek érdemi része, vagyis a teherviselés csak akkor lesz a' maga képében előtlüuk, ha már elvileg hozzájárul tutik. Jól fontolják meg városatyáink, mielőtt e kérdésben döntenének, ne elvi kijelentés, elvi hozzájárulás legyen a határozat, hanem mondja ki a közgyűlés nyíltan, hogy készséggel járul hozzá a a híd építéshez, kész a ministeri leiratban jelzet áldozatok meghozatalára, ha viszont a hid építésénél a város érdekei is szem előtt tartatnak, mely célszerűségi és anyagi okokból csak a Plébánia-utcába tervezheti a hídfeljárót. Ezt kívánja a város jól felfogott érdeke, ez legyen szemeink előtt most, midőn válIáinkat a 700,000 frtos kölcsön nyomja, ily ércemben hozzuk a határozatot. Ha tény az, mi felett ismételjük jogunk van kételkedni, hogy a feljáró kérdése a minister rövid ittléte alatt döntetett el, ugy járuljunk ő exceleutiájához küldöttségileg, világítsuk fel a a helyi viszonyokról, városunk érdekeiről tájékoztassuk a helyzetről, élőszóval küldöttségileg, írásban egy memorandum ál:al s tapasztalai okkal, melyeket a minister csakis a helyszínén szerezhet, magának a viszonyok minden oldalú figyelembevétele mellett s az érdekeltek ós illetékes hatósági közegek közbeujöttével. Indítsuk meg a mozgalmat, állítsuk élére országgyűlési képviselőnket, ki mert közöttünk él legjobban ismeri a viszonyokat s ki bizounyára nem fog késni, hogy mint városunk érdekeit képviselő, befolyosát ez utou is ne érvényesítse. Hogy ő excolentiája oldala mellett kit üuő és szakképzett férfiak vaunak tudjuk, de, hogy a hídfeljáró helyóuek meghatározásánál hatóságaink meghallgatása, a helyszíneli gyűjtött s a viszonyoknak ós körülményeiknek minden oldalról figyelembe vett adatai nélkül a holt betűk, a néma vonalak, a városnak helyzetrajza alapján lehetne ez ügyben döntő határozatot hozni, bár laikushoz nem illik, de ebben mindamellett szabadjon kételkednünk. Az idő itt vau s rövid arra nézve, hogy ez ügyben tehesünk. Ne kóslelkedjűnk, hogy el ne késsünk. Városunk s önmagunk anyagi érdeke forog kérdésben, azért hát: munkára fel! CgAHNQK (Keleti történet.) El-Kodru felkelt, elhárította az indákat s kinézett a kertbe, de nem látott semmit. Eszébe jutott, hogy a a szellemek éjszakája vau s készült visszaülni, hanem a zörej ismétlődött Nemsokára rá egy férfi alak bontakozott ki a sűrűből ; egy cseppet som hasonlított a szellemekhez. A másik pillanatban vékony, éles hang furt bele az éjszaka csendjébe, mire a szomszéd rózsáiugasból egy szépséges huri arc bukkant elő. Hit ez sem volt dzsin. A. hold épen reá tűzte sugarait s El-Kadru emir megismerte Hali inát, háremének legszebb virágát. A szívós ráesozaiot. oroszlán erővel kitörni, a kertben teremni egy pillanatba került csak. Az asszony sikojtva Kint el ismét a rózsalombok közé, de El-Kadru uem vetett rá ügyet; vérben forgó szemeivel csak a férfit kereste. Hanem ez is észrovette a veszedelmet; gyorsan felkúszott a falra feszitett kötélen. El-Kodru utána. Akkor az ott fön éles kést vont elő, elvagdalta a kötelet s El-Kodru visszaesett a kertbe. El-£odru azonban nem hagyta enynyibeu. Egy titkos nyílás volt a falban, csak ogy követ kellett elmozdítani; tudta a módját, hamar .keresztül bujt azon. Túlnan csakhamar megpillantotta a menekülő embert. Egy épületbe tért az be, El-Kadru oda is uyouiou követte. Hosszú terembe ért, mely tele volt álomba merült horkoló férfiakkal. ElKadru a sötétben nem látott, elkezdte háí, tapogatni a horkoló emberek szive tájékát, mind rendesen vert azoknak a .szive. Végre ráakadt egyre, ánuafc a mell©'nagyon zihált, a teste izgatottan remegett. El-Kadru fellélegzett, kihúzta handzáárját — jóféle damaszkuszi penge volt az — egyet nyiszautott, vele s elszelte a remegő ember fél bajuszát. Azután csendesen eltávozott, mintha mi sem toriéul, volna. R iggel majd leszámol a fél bajuszos emberrel. De nem hiába, hogy dzsinek éjszakája volt, reggelre olyan történt, a mire El-Kadru nem gondolt. Alig pirkadt kelet felöl az ég pereme, Taj-el-Moruk városában mindinkább erősbödő zúgás támadt. A BeniAmerek ijedve tekintettek ki az utcára, hát csak elámultak azon, amit láttak. Az utca közepén a követség tagjai zajongtak, dühös szitkokat szórva a Beni-Amerek fejére. A legcsodálatosabb azonban az volt, hogy valamennyinek hiányzott a fólbajusza, meg a szultán fiánakis. El-Kadru is nagyot ámult, mikor meglátta, mi történt. Annyit már tudott, hogy a fólbajuszosok valamelyikével leszámolni valója vau, de hogy melyikkel, ki tudná azt megmondani ? Omár talán tudott volna valamit beszélni, de az is csak ugy zajongott, mint a többi. El-Kodru nem vette sokáig tréfára a dolgot, élére állt a Beui-Amerekuek s kiverte a zajongókat. Azok vissza kiabálták, hogy véres boszut vesznek a rajtuk esett csúfságért. Nem is mentek Bagdadba, hanem szépen Szíriába. A szultán dühbe jött, mikor meglátta fél bajuszos fiát, rögtön nagy sereggel kerekedett a Beni-Amerek ellen. Vitézül küzdöttek azok, de kevesen voltak s mind ott vesztek. A szíriaiak mint a sáskák ellepték a Beni-Amerek földjét, raboltak, pusztittaks a paradicsomot sivataggá változtatták. A mit az ember talán megkímélt még, azt azután elpusztitta a homok. A fehér csontok pedig ismét megszaporodtak a puszta homokjában. t SZABÓ LÁSZLÓ. tikai kérdéseket. Innen csak elmosódva hangzik ki egy-egy szó, egy hangosabb | mondat: «Tisza Kálmán . . . az ország erélyesen követeli . . . Freycinet ur alaposan téved ... az angol gyarmati poli-' tika könnyelműsége . . . Budán . . . Be- í fakciák . . . egyházpolitika ... az aradi zászló-sértés . . .» A szerkesztői szoba rőtbarna plüss bútorai közt trónol Barna Izidor, a Pesti Napló felelős szerkesztője, akinek asztala előtt mindig áll egy-egy titkolózó ur, diskrét dolgok felől suttogva. Barna nemcsak hogy a lap egész magatartását intézi, frisséi frissebb ötletek felöl gondoskodik, sőt maga is egyik legszorgalmasabb munkatársa lapjának, de ö reá tartozik a lap egész idegen forgalma, ami, csak a beavatottak tudják, nem tartozik a világ legcsekélyebb föladatai közé. Az ő kizárólagos érdeme, hogy a Pesti Napló szerkesztőségében jelenleg oly nagy a kollegiális szeltem, hogy még a kollégiálisságukról nevezetes magyar lapok közt is ritkítja párját. Szinte családias élet van ebben a népes szerkesztőségben, minden egyes munkatárs igazán testvérül szereti és becsüli egymást. Az érdem e tekintetben teljesen Barna Izidoré, vagy, ahogy mi magunk közt nevezzük őt, Dórié, aki jószívű, szerény, őszinte s igaz lelkéből gyűlöl minden pose-olást ás nagyképűséget. Csak akik igazán ismerik, tudják felőle, hogy nagy elméssége, maró szatírája mögött milyen meleg, szinte gyerekesen érzékeny szive van. Itt e helyütt nekem nem szabad mindazt megírnom felöle, amit szeretnék, mert hiszen e néhány sort is csak gondod oaempé&és mellett lehet bejuttatnom ebbe a könyvecskébe. — Oly pontosan, mint a kisértetek mesebeli lánccsörgetése, fordul meg tizenkettő vagy egy felé a lépcsőház kis ajtajának kulcsa. Ilyenkor a mienk egészen Ábrányi Kornél, a Pesti Napló főszerkesztője, aki minden éjjel pontosan bejö a szerkesztőségbe, hogy a kiszedett kolunitiakat átnézze, itt-ott javítson, pótoljon egy paszszust s néhány barátságos szót váltson lapja összes munkatársaival. Az esti órákban egészen elfoglalják őt az újság politikai gondjai, a tervek, a szerkesztőségi tanácskozások, de éjjel nem komoly politikus Ö, hanem egy szellemes, jólelkű, szeretetreméltó kolléga, aki a legkisebb munkatárssal is ugy tud bánni, mintha egészen egyenlő volna vele. \J minden tréfának, minden elmésségnek leghálásabb olvasója s igazi mester abban, hogyan szerezhet örömet mindenkinek egy kedves bókkal, egy-egy barátságos ós jóindulatú megjegyzéssel. A szerkesztőségről lévén szó, nem szabad elfeledkeznünk Grill Rikhárdról, a Pesti Napló kitűnő igazgatójáról, aki minden este büségesen meglátogat bennünket, Barna Tivadarról, a kiadóhivatal buzgó és szakértelmes főnökéről és mindnyájunk közös jóbarátjáról, Marich bácsiról sem, aki a Pesti Napló-nak harminc év óta a mettőrje s oly ügyes, intelligens, okos, hogy akár maga is megszerkeszthetne egy politikai napilapot, ö mindig páratlan tapintattal itéli meg, mi az okvetlen szükséges, mi a kihagyható. Ha egy cikk vagy egy újdonság megtetszik neki, még a legtulterheltebb lapba is beszorítja, valami csodálatos és emberfölötti hatalommal. — A szerkesztőségnek minden éjjel vannak bejáró vendégei, egy-egy tárcaíró, más lapok munkatársai, akik dolguk végeztével, jó szomszédokhoz illően, bekopogtatnak hozzánk. Ilyenkor Boross Samu, a szerkesztőség stewartja, fölgyújtja a pompás, vörösréz szamovárt s Öt perc alatt olyan theát szolgál föl, hogy a legköszvényesebb angol lord is megnyalná utána a száját. Ilyenkor folyik, hosszan folyik a beszéd, a tervezgetések végtelen sora, melyet csak a telefon csöngetyöje vagy egy elkésett táviratkihordó zavar meg egynehány pillanatra. A táviratot fölbontják, a szegény távirószolgát barátságosan megkínálják egy csésze theával. A beszéd mindig halkabbá, álmosabbá lesz s az utolsó, kolumnákat is fölhozzák a nyomdából. És egyszer csak kialusznak a lángok és a csönd átveszi az ő mélységes birodalmit. APRÓSÁGOK. Zo ngoratanár: Lassabban kisaszszony, ne verje oly nagyon a billentyűket. Bankár: Csak üsd Irma ... Ne sajnáld . . . Hadd lássák a szomszédok, hogy telik nekünk zongorákra. * — Férjhez mész ? — Férjhez. — Szerelmes vagy ? — Igen, de nem vőlegényembe. Fin-de->iécle apa a fiának lélekemelő oktatásokat ad a házasság kátéjából: • • — Fiam, ne nSsülj máskép csak szerelemből, de —• nagy hoiomioyuyal I