Esztergom és Vidéke, 1893

1893-04-02 / 27.szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke" 27. (1893. évi április 2) számához. Bajza és Vörösmartyval, s ekkor kezdtek Versei egymásután megjelenni a magyar szépirodalmi lapokban Petőfi név alatt. Az 1843-iki országgyűlés megnyíltával nyugtalan szelleme Pozsonyba vezette, aliol másolással tengette éleiét, a nyomorúságos helyzetónok igazi lükrét adia a «T á v o I b ó 1» eimü gyönyörű költeményében, mely az édes anyja iránt érzett gyöngéd szereletének Í8 oly remek allegóriája: . .. Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőKik mis izepjek ? Szó játok be, földiek, ha lészen TJtazástuk háza közeiében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse . . . Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek ! Pozsonyi tartózkodása idején jó barátainak közbenjárása folytán ajánlatot kapott Pestről Nagy Ignációl a «Külföldi Regény!ár» cimü vállalat számára néhány regény lefordítására. Pestre menvén Bemard Károly «Koros hölgy* cimü francia regényéi, majd James György cRobiu Hood» angol regényét fordította le a nevezett vállalat részére, tisztességes honoráriumot juttatván részére a válInját szerkesztője. Színészi ábrándjai azonban ismét a színpadra vonzották, a mely számára most is csalódást termett. Az erkölcsi és anyagi sikertelenség folytán újból bekövetkezett nélkülözések közt, be'dgeu Debrecenbe vánszorgott, ahol szükölődve élie át a telet, melyet «E g y telem Debrecenb e n» cimü költeményben oly meghatóan fest. Egy esomó letisztázott verssel zsebében indult el Debrecenből 1844. február bávában Pest felé, a mikor Eger várogát útjába ejtvén, ott Tarkányi Béla után tudakozódott, kinek költői neve már ekkor ismerős volt. A semi!) áfium lm utasított utas neve csakhamar lázba hozta a fiatal klerikusok lelkesedését s tomboló ötömmel fogadták vendégükül, kiknek őszinte magyar Vendégszeretetét három napon át élvezve, még ott az együHlét hatása alatt megörökitette az «E g r i k a n g o k» cimü költeményben. Pestre érkezvén, a nemeslelkü Vörösmarty ajánlatára a «Neni/eti kör» nevű kaszinó megvette Petőfi költeményeit. 150 frt honoráriumén, amely első gyüjiemény Budán 1844-ben «P e t ő f i versei* cini alatt jelent meg s a közönség részéről a legkedvezőbb fogadtatásban részesült az egész ors/ágbau. Hosszas távollét után meglátogatta szüleit Duna-Vecséu, hol három hónapot töltött. Az öreg Pefrovics már ekkor kihékült hírneves fiával, költői lelkű édes anyja pedig, aki minden hibái mellett mindig szerette fiát, a leglialártalanabb örömmel Ölelte keblére. - Ő anyja iránt érzett forró szeretetét családi képeket festő költeményeiben oly megható és nemes hangon rajzolja le, amely gyermeki szeretele emberi s költői egyiínségének jellemző vonását képezi, mint ezt «E g y e s t ó m o 11 li o n» cimü költeményének következő strófái oly szépen illustrálják. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám ; Fielnem kellé, hát az írást almán hagyám. És vége-hossza nem lett Kéi de/get'seinek ; . D- nejein e kérdések Olyan jól estének ; Most mindenik 'ükör volt, A honnan látbatám, Hoir\ a földön nekem van Legszeretőbb anyám ! (Folyt, köv.) —- Történet. -— Es az asszony vallott. — Bűnös vngyok, megcsaltalak, hűteleu voltam hozzád. Az az erős, nagy ember meg csak állt az Íróasztalához dűlve, de szólni nem tudott. Mikor aztán az asszony a lábait kulcsolta át és a keze után kapkodott, hogy megcsókolja, akkor remogeti. Reszketett a nagy, erős ember. Nagy sokára, reszkető hangon susogta : — Megbocsátok, minden jól lesz mint eddig. , És sirt. Sírtak mind a ketlen. Egy hét múlva meg már éppen ugy nyalták, falták egymást, mint azelőtt. Ugy látszott, hogy Póri Ede ismét boldog. Közönséges tucat fiskális volt; sok pön vittek hozzá, öt. segéddel dolgozott. Nagyon becsületes gentleman volt volt, divatos francia szakált hordott; mély basszus hangja kihivia az emberek tis/.ieleét, akik még messziről is elvitték hozzá a pereiket. Peri Ede szerette az asszonyát, ahogyan" a nagy tagbaszakadt Herkulesek szeretik a feleségeiket. Szerette és féltette Ágotát, meri szép volt. Ágota is szerette urát, bár ebben nem volt szenvedély, csak vastag szentimentalizmus ; meg csupán erős ferfiu vala. Ágotának pedig szenvedély kellett, tüz amiben el lehel olvadni Addig-addig csüngött az ura nyakán, mig elmentek sétálni, mint azelőtt. A járókelők megint összesúgtak a hátak mögött. — Gyönyörű egy pár, mennyire szeret hol ik egymást 1 Jól esett ez Póri Edének, mert szerelmes volt a feleségébe ; jól esett az asszonynak, mert hajlott a hivalkodásra . . . Tél lett. Sok, sok meghívót kaptak bálokba, mulatságokba. Az asszony könyörgött az inának, hogy vigye őt valahová. És az a bolond, szőke óriás megtette. Olyan különös is volt az az asszony. . . . Kitombolta a lelke felét, táncot volna szilaj jókedvében reggelig is, alig leheteti hazavinni. Az ura majdhogy kituszkolta reggel fele. Ott tartotta neki a prémes belépőt vagy félóráig, akkor aztán azt mondta neki az asszony : — Ede, ha szeret, még egy falatnyi csárdást engedjen csak, Mezei úrral vagvok foglalkozva. És az a'bolond Góliáth isméi engedett. Hát megint megcsalia az urát rá egy hétre, elszöuött a háztól. Csak két, nap múlva tért meg. Céda volt, csakúgy lóggott rajta a ruha. Estére vissza sompolygott. Megint sírni, megint könyörögni akart, de Póri Ede nem engedte. Megelőzte felesége mondókáját és kurtán ezt mondta neki. — Mától fogva eltisztulsz a háztól, nem nekem való vagy. Rossz vagy, megcsaltál ismét. Emlékezzél rá, ugy emeltelek magamhoz, mert kaszirnő voltál. De ezt nem India meg a viiág, mert nem akartam, hogy megtudja. Eljöttem ide érted a fővárosba, ahol senki sem ismert. Befogadtak a társaságba az én révemen. Most aztán mindezért csúnya hálátlansággal fizettél. Felszedtelek a porból és te megcsaltál engem nyomorult, alávaló módon. Ne lássalak többet »* » Az asszony csak ott állt ezek után is lompos, gyűrött ruhában ; a szemei alatt sötét, ólomszinü karikák feketéiettek. A selyempillák meg fárad* aii lecsukódtak bűnös, szép szemeire, Valószínűleg az álom kínozta, de lehet, hogy a lelkiismeret. Póri hátat fordí* tott neki. Ágota ott állt egy darabig szótala* uul, mikor az ura kemény hangon, szárazon kérdé tőle : — Kívánsz még valamit? — Nem . . . nem, felelt amaz. Akkor lassan elindult ós elment, Peri Ede még sokáig utána nézett, pedig az asszonya betette maga után az ajtót. Aztán háborgott magában Peri Ede. Ugy tusakodott magával, ugy megvádolta magát: — Kegyetlen vagy Peri Ede, meg kellett voltia bocsátanod még ez egyszer. De hátha meginti megcsal az aszszouy ? Nem, nem! Az asszony hü lett volna hozzád, ha szépen beszélsz hozzá. De te gorombáskodtál a gyönge nővel. Lovag vagy ? Nem . . . Elmout . . ha elöli magát te leszel az oka. Kegyetlen, rosz ember vagy Póri Edef Igy viaskodott magával . . . Észre se vette, hogy a szemei elborultak; fojtó fájás nehezedett mellére. Aztáu sirt a nagy ember, mint egy gyermek, Az asszony hamar vigasztalódott — és kárpótolta magát. Visszament a szeretőjéhez a másik városba Póri Ede nem sokáig bírta . . . elküldött Ágota után, hogy jöjjön haza, megbocsát. De az inkább vétkezett. .. azt izente, hogy igy is igen jó dolga vau. Az a bolond ura meg nagyon vágyakozott utána ezután is. Mikor barátai sajnálkoztak felette ós igen keményen szóllak a feleségéről, ismét sirt a hatalmas ember. Ami bizony nem illett, hozzá. Nem lévén asszony a háznál, minden felfordult. Az ügyvédséget nagyon el* hanyagolta, pereket sem vittek már hozzá, különösen mikor a törvényszék mulasztások miatt bírságokat rótt ki rá. 0 csak búsult a felesége után. Barátai se igen törölitek már vele, hagyták a maga szabadjára, hisz igaz is, minek olyan vén bolond, hogy bánkódik az asszonya után, aki annyira megcsalta. DALOK, I. Ketten kóboroltunk árnyas erdő alján És az erdő zúgott, nagyokat sóhajtott ... Belőlem is feltört egy panaszos sóhaj, De ezt nem hallottad, sohasem is hallod... Dalos madárt láttunk, énekelt vidáman, Jött a gonosz vércse s szegényt összetépte: Te a kis madárkát könnyekkel sirattad, Azt nem siratod meg, aki annyi éve Tépett szívvel kér, esd mindegyik dalában! II. Zizegett az avar, a haraszt meg zörgött, Egy szellő fuvásra sok sok levél hu!'ott; Sárga volt már minden, öszi hervadás volt, A nap se tűzött már, sápadtan lenyugvóit. Kettecskén bolyongtunk árnyas erdő mélyén, Tán egyet gondoltunk a csendben én és ö: Engem bánat kínzott, öt pedig az önvád, Tudva azt, hogy most már minden minden [késő! sav mm$mM* - Kazlat Mikor a második

; négyesnek vége volt* Pápay Győző helyére vezette Véltess Etelkát és elment a buffet-be. Vértessné pedig oda súgott a leányához: -T- Nos mégsem nyilatkozott ? -r Ugyan hagyja eat mama! — Ne vedd Etuskám olyan könnyen, tudod, már nemsokára váltóra megy nálunk minden ... Aztán odajöttek Györöky tanácsosékés másról folyott a diszkusszió. * Pápai Győző a társaság egyik legkedveltebb alakja és az arany ifjúság elismert vezére. Vidám, bohó fiu, mókáin egész város nevet. A lányoknál ellenállhatatlan. Fiatal férjek rettegnek töle, fiatal asszonyok nem. És emellelt Pápay Győző közönséges komédiás. Becsapja az egész világot — néha önmagát is. Csupa külső az egész ember, de van egy nagy művészete, egy kiváló tulajdonsága, amellyel magát a felszínen tartja, az : hogy ügyesen födi el jellemének fogyatkozásait. Az ő kártyáiba még nem pillantott be senki. Barátja nem volt, de valának cimborái, akiket felhasznált alout-nak, trotilnak, ahogyan a helyzet kívánta. Diákkorában se voltak barátai. Egyes embereket lekenyerezett, skatthan tartotta s ha valami csínyt tett, ezeket tolta előtérbe, ő meg kényelmesen elbújt a hátuk mögé és a markába nevetett vagy grimace-f csinált reájuk. Az apja nagyon gazdag, a fiának is van pénze bőven. A leányok szeretik, cimborái nem különben, parketten otthonos, a pezsgőket ismeri, úgyszintén a lovakat is meg a kutyákat is. Szóval nélkülő/hetlen, kedves férfiú; ehhez csinos ember — tehát ellenállhatatlan Adonisz. Valami f

diak mulatságon, amelynek ünnepeit középontja ö volt (20 pezsgős palackot és két tükröt nyomorított agyon) minden leány ismerősének szerelmet vallott — és minden leánynak elcsavarta a fejét. A mulatság után egyik hakhs bizalmasan megsúgta barátnőjének az örvendetes titkot. Az csodálkozva vallotta meg, hogy ö is igy járt Pápayval, a harmadik is, meg a többi is. Alig volt huszonhét éves, fellépett képviselőnek. Pénze futotta bőven. Tariott programmbeszédet is (vezércikkből ollózta össze), geszti tilált hevesen. Beszélt a há/.a jó.létéről, felvirágzásáról nagy vervevel. Délután pezsgő mellett pedig a táborkara előtt non cbalance-szal vetette oda: — Higyjétek meg, amit a haza érdekeiről beszéltem az nagy banalitás. Ostobaság az egé>z. Egy üveg Duminy-t vagy Carte Blanchet nem adok az egész komédiáért. Nevetséges ma már a hazáról beszélni A táborkar azt mondta rá: milyen szellemes ember ez a Papay, aranyos egy fiu. Csakúgy szikrázik az ötletektől. És megbukott. A város azt mondta rá, bogy gyalázat, skandalum. Szidták nyakrafőre a parasztokat, azokat a buta parasztokat, akik nem tudják a zsenit megbecsülni és választanak egy dolmányos kurtanemest, akin bizony nem érzik Heliotrop illat. * A cigány búzta a souper csárdást. Pápay Győző sietett Vértess Etelkához, akivel foglalkozva volt. ^ — Eszeden légy Etelka, tudod a váltók, jó parthie ... Aztán fenhaugon folytatta; — Meg ne hűlj Etelkám ! — Óh vigyázunk nagyságos asszonyom, szólt Pápay. Vértessné pedig boldogan mosolygott a távozó pár után. És terveket szőtt, aranyos légváru álmot, mikor hajlongva escomptáijak a váltókat . . . Mindenki irigyilte Vértess Etelkát, hogy ily mód nélkül ki van tüntetve. Szinte ott ült a sóhaj a lányok ajkán : — Milyen szerencsés, milyen boldog! Papay nagy eleganciával táncolt; a körülötte lévőket fel sem vette, pedig meg volt győződve, hogy mindnyájan- őket nézik. Szóval nagy graudezzával lejtette a souper csárdást. Aztán susogott a leánynak sokat, amitől az kipirult és szemei kigyúltak. Később mást is susogott a leány fülébe, amiért haragosan nézett rá, majd lebontotta karját a válláról Pápaynak és batiszt zsebkendőjével megtörülte veritékes homlokát. Papay meg mosolygott, mint mindig. Csak a szeme volt valamivel fényesebb és bajusza volt gondosabban kihegyezve. — Rosszul érzem magamat, köszönöm Pápay ur. Legyen szives anyámhoz kisérni, szólt Etelka. — Maradjon Etel! —- Nem. Jó éjt Pápay ur ! — Nos hát nem áll rá? — ön elfeledte, hogy tisztességes nővel beszél — Etelka még nincs késő! — Fripon ! Aztán odasietett az anyjához. Akik látták, hogy Etelka a táackózbeo