Esztergom és Vidéke, 1893
1893-03-30 / 26.szám
* 4 Városrendezés. Esztergom, márc. 29. A tavaszi enyhébb idő beáll Iával újra nekiláttak a városház-tér rendezési munkálatainak, á mi télen a természettel ogyttit csendes álmát aludta. A kövezés tehát nemsokára, elkészül. Jli természetes következménye a munka eddigi folyamának? Kétségkívül a p a r k i r o z á s. Nagyon szűk látókör, kisvárosias önzés kell ahhoz, hogy valaki ellenezze Esztergom egyetlen valamire való torének szép sétatérré átalakításai. — Akik azt hiszik, hogy a Széchenyi-téri kereskedők érdekében beszélnek, mikor nem akarják innen elvinni a szombati hetivásárok gabonás kocsiait, nagyon csalódnak. A vásárok közönsége bizony nem sajnálja a fáradságot, bogy bejöjjön a város közepébe, és itt jó hírnévnek örvendő, régi, megszokott boltjaiban vegye meg azt, a mire szüksége taii. Aztán a Széchenyi-tér akár befásitva, akár a mostani paradicsomi állapotban mindenhogyan városunk legélénkebb pontja maiad, a belváros kellő közepe, a hol meg van a kellő forgalom csirkés asszonyok és visító malacok nélkül is. Szeretnők látni, mit vesztenek a pesti András«y-uti kereskedők azáltal, hogy például az Istvántéri vásárosok nem üthetik az Octogon-térre sátoirudjaikat ? S aztán vannak bizonyos magasabb szempontok, a közérdek szempontjai, a mit humánusan gondolkozó városi lakos kell, hogy alárendeljen az önérdeknek. Mert tegyük fel, hogy a Széehenjitéri kereskedők csakugyan megsinylenek a heti piacnak máshová helyezését. Még akkor is itt van először az esztheiikai szempont, amely nem engedi, hogy Esztergom kellő közepét, ormótlan sivatagnak hagyjuk. Mi máshogyan festene egy ízléses park, fák és bokrok, kavicsozott utak és csinos padokkal az utak mentén. A főváros sajtója mind azon sopánkodik, hogy nincs elég üdülőhelye az egészségtelen lakásokban tartózkodó közönségnek. Nekünk itt van egy pompás terünk és nem tudjuk kellően felhasználni. A parkírozott S/échenyi-tér Eszlergom első és utolsó szép helyévé válhatnék. Előtérben az Ősrégi Bottyánpalota, most városház, amit nem is nagyon utópikus ábrándképen még egy emeletiéi fölebb lehetne emelni, a mely módon a városi hivatalok kényelmesen elhelyezhetők lennének. Jobbra Esztergom legizlésesebb háza: A Btschitzkyféle, aztán a Mihalik-ház és a többi, a mik szintén nem nagyon rontják a hatást. Háltórbon a takarékpénztár ós íparbank kisvárosi méretekhez képest impozáns épületei. És akkor itt lehetne a város korzója, nem pedig a viziváros szűk és piszkos járdáin az úgynevezett Krinolin-hidoii tul, amely Ind nem csak az esti korzó határát, jelöli, hanem azt a helyet is, a hol ép szaglású járókelő mindég befogja az — orrát. A Szécheny-tér ilyetén kicsinosodásával önként előtérbe lép a szentháromság kérdése. Ugy tudjuk, már tetemes összegek folyiak be kegyes adomány képen azon célra, hogy a mostani százhetven éves szobrot, lebontják és helyette uj, díszes szentháromságot, emelnek. Az idea szép, természetesen, de nekünk van ogy inog szebb ideánk. Mi szükség volna ezt a szobrot, szétrombolni, kérdjük, mikor az más helyen nagyon szépen megfelelne rendeltetésének ? Modern képfaragói szempontból nem kifogástalan, de tisztes régiség, a mit kár lenne egyszerűen sutba dobni. Hanem igen, vigyék ezt a szobrot a plébánia-előtti térre, hová tulaj: donképen való, renoválják, lássák el uj kőkerítéssel és ekkor a város egy tisz-' tes emléke sem pusztul el és a templom tér megfelelő szobrot kap. A Szécheny-tér közepére pedig állítsuk fel a legelső magyar király, SzentIsiván szobrát, a ki Esztergomban született, Esztergomban tartotta székhelyét, kit tehát nem jog nélkül mondhatunk magunkénak. Nem indítványozunk mi olyan nagy méretű Szent-István szobrot, mint amilyen Deák Ferenc, vagy Arany János készülő emléke Budapesten. Elég lenne nekünk bronz helyett kifogástalan minőségű kőből, ha nem is márványból. Olyanféle megfelelne a célnak, aminő Hunyady János áfló szobra a bazilika előcsarnokában. De a szobrászi kivitelt természetesen művészre biznók, csak az anyagban lehetuo sokat megtakarítani. A szobor költségei közadakozás ut* ján fedeztetnének. Itt van Esztergom első főura, az ország főpapja: a hercegprímás, itt a gazdag káptalan, kik bizonnyára nem vonakodnának tetemes összeget aláírni a szent király szobrára. Vegye kezébe egy bizottság az emlék ügyét és intézzen fölhívást mindenfelé, bocsásson ki gyüjtőiveket, — ós a millenium idejére Esztergom történeti múltjához méltó emiéket emelhetne magának. Irodalom. A Pesti H i r I a p az uj évnegyedre is az érdekes közlemények egész sorát helyezi kilátásba. Gazdag tartalmú húsvéti számon kivül, mely megnyitja a második évnegyedet, közölni fog egy érdekfeszítő francia regény és egy kitűnő angol iró elbeszélése mellett, uj regényt Jókai Mórtól, a jubiláris nagy irótól, ki mint rendes munkatárs fobüszkesége a lapnak; hosszabb — legalább 20 számra terjedő — elbeszélést Mikszáth Kálmántól, kinek a «Lublói ember* cimü, legutóbbi történeti elbeszélése is annyira meghódította a magyar közönséget s aki azonkívül tárcáival és országgyűlési karcolataival állandóan gazdagítja a Pesti Hirlap tartalmát, mely* nek vázlatossá, mulattatóvá tételéről jeles munkatársak egész gárdája gondoskodik. Quinlus (a lap felelős szerkesztője), kinek tárcái és szerkesztői üzenetei a hölgyek kedvenc olvasmányát képezik, oly themák megbeszélését tervezi — a hölgyközőnség hozzájárulásával, — melyek az egész ország női közönségét élénken fogják foglalkoztatni. Szóval a Pesti Hirlap marad, ami volt: a legnagyobb élénkséggel szerkesztett lap, melyben politikus, gazda, szépirodalom-, művészet és csevegés-kedvelő hölgyek egyaránt örömüket leibetik. Előfizetési ára — noha ujabb időben már Az „EsUorgoin és Vidaks" tárcája. • (Vázlat.) Forró júliusi napon történt a Margitsziget paradicsomi üdülőhelyén egy delelőt!,. A fürdővendégek csoportosan ültek kedvenc helyeiken, a nők hímeztek és csintalan megjegyzéseket tettek a férfiakra, kik mosollyal ajkaikon s felvillanó szemekkel hallgatták. Távolabb gömbölyű kis bébék mászkáltak elnyúlva a homokban, szórakozott dadáik felügyelete mellett. A kis csoportok egyikében csinos nő tilt; ki kissé bágyadt kellemmel vezette a társalgást. Körülötte ifjú emberek; versenyeztek a szóéit, hogy magukra vonják a figyelmet, mig ő alig látszott hallgatni re£jok, néha, egy-egy szót ejtett ki, mire mindannyian elhallgattak és figyelve lestéli beszédét. E nőt nevezzék csak keresztnevén Teréznek. Születésére nézve svéd volt ; szerelemből nient férjhez egy fiatal német festőhöz, ki azonban kevés nappal a menyegző után meghalt. Teréznek gyönyörű hangja volt s ezért, elhatározta, hogy ezzel fogja keresni kenyerét s. elhagyta hazáját, mindenét egy kis norvég temetőben hagyva bátra. Egy év óta Budapesten lakik s Szünet nélkül tanul, egyedül, elzárkózva élve bánatával. Finom vonásain csöndes komolyság üonolt. Haja szőke volt s fekete, átható szemek élénkítették arckifejezését. — Urak ! — szólott egyszerre a társaság tagjaihoz, — melyik szó az, melyet legjobban szeretnek ? — A dal, — sóhajtott egyikök. — Norvég, susogta a másik. — Szerelem! — kiáltott fel hirtelen egy hang. E szó oly naivul volt odavetve, hogy mindenki elnémult s maga Teréz fölemelte fejét, bogy lássa, kitől ered. Tibor volt, egy gyermekifju, büszke, de nőies kecsesei. Magas homloka volt, egyenes orra, tág és mozgó cimpákkal és gunyoros szája. Teste szikár volt, kezei hoszszukásak, de széliemre vallottak. Terézre emelte szemeit s gyöngéd, érdeklődéssel nézett reá. De a társaságban derült megjegyzések törtek ki. — Nincsenek többé gyermekek ! — Helyet az ifjaknak ! Szerencsére ebédre csöngettek s a fecsegők szétoszlottak. Tibor és Teréz egyedül maradtak zavartan, az egyik se tudva, hogy mit szóljon. Minthogy a hallgatás terhes volt mindkettőjokre, elkezdtek beszélni, az időről, a gyönyörű napokról, a friss estékről. Azután a gyermeket ajtójáig kisérte Teréz s hazatért. Már régóta feltűnt neki e nő. Rég kerülgette önkénytelenül is vonzatva csábjai által. Gyakran ha sétára indult, ösztönszerűleg követte, mint kutya a gazdáját. Ha pedig leült hódolói köréhe, ő is azok közé vegyült, meghúzódva egy távoli zugban és irigyelte az ifjú urakat, kik veié nevetgéltek, az érdemrendes öreg urat, ki Ugy hívta: «Kedyes gyermekem !* Több izben akart már hozzá szólani. De mindig valami Csüggetegség, igénytelenségének valami fájó érzete visszatartotta őt. Árván növekedve fel, egyedül állott a világban. Gyámjává egy távoli rokona lett, ez vállalta magára taníttatását, ki egyúttal szigorral kezelte Tibor kis vagyonát s csak hivatalos száraz rokoni indulattal bánt vele. Ez e levegő nem felelt meg az ő fejledező természetének. Mikor Terézt meglátta, egy soká visszafojtott érzelem egész lázával belé szeretett. Behunyt szemekkel adta át magát szenvedélye árjának s kitárta végig szivét, mint gazdag, kinek osztogatni való kincsei vannak. Hogy visszafogják-e majd fizetni, arra gondolni sem mert. Minden álma az volt, hogy térden imádhassa Terézt, mint pap az Istent, kielégített szerelme boldogságában. Következő napokban Tibor és Teréz újra találkoztak. Hosszasabban beszélgettek és jobban megismerkedtek egymással. Minden reggel együtt sétálgattak a sziget füboritott partjain vagy a tölgyek árnyéka alatt. A gyermek ajkán vallomás vallomást ért, Teréz bölcs tanácsokkal felelt, de néha a rokonszenv némi jelét is adta s komolysága nem egyszer mosolyba olvadott fel. Mult az idő s a nap lehanyatlott. Lassú léptekkel tértek haza, körülöttük a rózsák buján illatoztak s Teréz Norvégiából .való eljövetele óta először feledte bánatát. Tetszett magának a mama szerepében, melybe bizonyos öntudatlan kacérságot is vegyitett. Mindegyre mondogatta: «De hiszen én már öreg asszony vagyok* és a közben rejtett mosolylyal gondolt husz éves öregségére. Nem is sejtette, hogy a gyermek imádja őt. Első napokban, az igaz, némi gyanuja volt, de Tibor magaviselete ezt hamar eloszlatá. Minden álszemérem nélkül beszélt vele, csak ugy, mint idősb nővérhez szok* tak és soha sem # tartott attól, hogy nevetségessé válik. Es ez meggyőzte Őt arról, hogy Tibor nem lehet szerelmes. Arra pedig, hogy esetleg viszonozza is e szerelmet, még csak nem is gondolt. — Megfontolt ragaszkodással viseltetett irányában, őrizni vágyva őt az élet megtepetésitől. Anyához hasonlított, ki eltávolija gyermeke útjából a köveket s még csak gondolata is annak, hogy Tibor iránt más érzelmeket tápláljon, bűnnek tetszett volna előtte. Egy fullasztó meleg délután kártyázni indultak a kis szigetre. A kártya Teréz eszméje volt s Tibornak nagyon tetszett. A nap nyugvóra szállott s bibor sugarai kéjesen fürdöttek a Duna kék habjaiban Az egész láthatár meggyúlni látszott s a fák aléltan csüggesztették le ágaikat. Kiterítették a kártyákat a sötétzöld gyepen s játszani kezdették «a harmincegyet.» Tibor a fűben hasalt s két könyökére támaszkodott, mig Teréz téloldalra dőlt s kissé felcsúszott ruhája látni engedte formás kis lábait. Rózsás ajkai remegtek, mint a virág a szélben. Tibor akaratlanul belemerült a fiatal asszony bájainak szemléletébe. Lassankint elvesztette Öntudatát, gondolkozása zavaros lett és mintha egész lelke a szemeibe költözött volna. Különös érzés fojtotta a torkát, tagjaira mintha teher nehezedett volna. Érezte, hogy az égető nap mámora fejébe száll. Kijelentette, hogy a • ______— - ~ # Városi < 4 s nie^voi érdekeink közlönye.* * MK0.1K1.KNIK IIKIKNKINT KRTSZRR : °* , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIRDETÉSEK l »z*tól loo szóig 75 kr, loo___ DUNA-UTCA 48. SZÁM, tó1 *<HM< 1 f,t 50 , kr « '^o-tói 300-ig 2 frt 95 kr. RLÖFIZKTÜSI ÁR: hova » l«p MWHMMÍ ruwdt Ml'etfl közlemények küldendők. Bély egdíj 3 0 kr. KiráttK évre 6 frt — kr. -j. _ MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod <n szerint legjutányosabKl évre :! f,t - kl- KIAÜU-HIVA lAL: baü köaö H étnek. Negyed évre 1 frt 50 kr ISZROHKNYI-TÉU S82, Egy SZálll ára 7 kr. hová Inp hna'aioR ó» m.'igan hininiósei, a nyillíáilie szánt közié- NYJLTTER sora 20 kr. ^ \ _____—_____ —menyek, el<"-Í7.et' 1 NÍ pénzek eg leklamá áaok iti'é/Pinlők ^ j |
