Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-17 / 93.szám

Az u} kormány. Magyarország uj kormánya a következőleg alakult meg : Miniszterelnök és pénzügyminiszter : Wekerle Sándor dr. Belügyminiszter: Hieronymi Károly. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csáky Albin gróf. Igazság ügy miniszter: Szilágyi Dezső. Kereskedelmi miniszter: Lukács Béla. Földmivelési miniszter: Bethlen András gróf. Honvédelmi miniszter: Fejérváry Géza báró. A király személye körüli miniszter: Tisza Lajos gróf. Horvát miniszter: JozipOViCS Imre. — A herczegprimás a jelenlegi megállapodások szerim, a tél nagy részét ez idén is Budapesten tölti, a tél beállta előtt azonban még ellátogat székvárosába. A herczegprimás most egészen visszavouult.au él s udvari papjai sincsenek környezetében. Titkárán, dr. Kohl Medárdon kivül, csak Francsics Norbert orsz, képviselő vau mellette. A budapesti vikariátus felállításának s életbeléptetésének idejére vonatkozólag a főpap még nem határozott. — Kitünteté8. Dr. Fehér Gyula belvárosi plébánost, mint értesülünk, ő felsége udvari káplánná nevezte ki. — A közoktatási tanács kiküldöttje. Az országos közoktatási tanácsnak a király legfelsőbb elhatározásával jóváhagyott szabályzata igy intézkedik : «Hogy a tanács tagjai az iskolai állapotokat személyesen megismerhessék s a helyszínén szerzett tapasztalataikat a közoktatási tanács kebelében kifejtendő munkásságuk közben hasznosíthassák, a miniszternek a tanács ajánlatára az egész iskolaévre adandó felhatalmazása alapján, de rendelkezési jog nélkül, meglátogatják évközben, vagy a vizsgatatok alkalmával az ország ama tanintézeteit, amelyre felhatalal mázasuk szól.» Ebből folyólag és tekintettel az 1876. évi XXVIII. t.-cz. 3. §-ára is, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1892 — 93. iskolai évre az esztergomi kath. tanítóképző-intézethez H Ö m a n Ottó tanác

stagot küldötte ki. f j Hübschl Antal. | A régi gárdának egy közbecsülésben álló alakja dőlt ki ismét. Abból a korból való, a mikor még nem külsőségei után ítélték meg az embereket. Érdes modora volt kifelé, de annál emberszeretőbb lélek lakozott benne. Tizenhat évig állott jniut orvos a város szolgálatában s kötelességeinek mindenkor becsülettel meg is felelt. A szomorú esetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Hübschl Antalné született Bencze Zzuzsanna mint neje, Hübschl Károly, Hübschl Vilmos, Hübschl Alajos, Hübschl Sándor mint testvérek, fájdalommal telt szívvel jelentik maguk és az összes rokonság nevében, szeretett férj, illetve testvér Hübschl Antal Esztergom kir. város nyugalmazott alorvosa 1848—49-iki évi honvédnek folyó hó 15-én hajnali 1 órakor a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 66-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hült tetemei f. hó 16-án délután 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a szab. kir. városi sírkertben örök nyugalomra helyeztetni. Lelki üdvéért az engesztelő sz. mise-áldozat folyó hó 17-én reggeli 10 órakor fog a szent Ferencziek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1892. 15-én. Áldás és béke lengjen hamvai fölött! Temetésén nagy számmai vett részt a város közönsége s a város tisztikara testületileg jelent meg, megkoszorúzva elköltözött társuk sirhantját. — Halálozás. Viola Imre fővárosi tanácsost, városunk kiváló fiát súlyos csapás érte. Tizenhárom éves lánykája Viola Ozenczi rövid szenvedés után Budapesten elhalálozott, — Utószemiék. A hírlapoknak] azon közlése daczára, hogy a katonai szemlék a kolerára való tekintetből országszerte be lettek szüntetve, jelentik lapunknak, hogy a megyére szóló ulószemlók meg lesznek tartva. E szerint a honvédségi utószemlék ma 17-ón tartatnak meg Nyitráu, miig a hadsereghez tartozók, kik a főszemléről elmaradtak, holnap 18-án kötelesek jelentkezni. — A párkányi vásár végleges elhatározás szerint most már biztosan meglesz tartva s hé'főn veszi kezdetét. A többszörös halasztást szenvedett országos vásár iránt általános közérdeklődés nyilatkozik mindenünnens ú gy látszik, hogy a késedelem sem tudott ártalmára lenni az őszi vásárnak. Már nagyban emelkednek is Párkányban a hagyományos sátrak s kereskedőink a legszebb reményekkel tekintenek a prolongált vásári hét elé. — Habent sua fata libelli. Ezen czim alatt jónak látta az «Esztergomi Hírlap* nov. 13-iki számában egy elveszett kéziratomra vonatkozólag megjegyzéseket koczkáztatni. Régóta nem kaczagtain oly jóizüt, mint mikor olvastam, hogy fővárosi tárogatók és vidéki riporterek előtt mily hírnévre vergődtek szerény kézirataim. Sajnálom különben, hogy egy szót is kell vesztegetnem ily haszontalanságra; de mivel találkozik, ki ilyenben találja kedvtelését, legyen meg az öröme 1 Másrészt nem szeretném, hogy valamely jámbor olvasó elhigyje, hogy a felolvasó estély rendezősége is kész a hívőket ámítani; ad evitandum s c a udalum pusillorum nyilatkozom| tehát. Hogy felolvasásom kézirata az estélyen még meg volt, arról tanuskodhatik Hampel József dr, Némelhy Lajos, Schédl Áruulf, a kik azt kezemben látták, részben nézegették. — Hogy kéziratom közvetlenül az estély után is megvolt, arról tanúskodik az egyesületi szolga, ki a garderobban átvette tőlem és másnap reggel hibátlanul visszaszállította. Es ezzel be is fejezhetném, ha nem találkoztak volna oly kíváncsiak, kik azt szeretnék tudni, hogyan veszett el kéziratom, melyet a «M. Á.» hirdetett. Ezt is megmondom. Okt. 27-éu kelt az az irat, melyben a műemlékek orsz. bizottsága dr. Czobor Béla előadó révén fölszólít, hogy esztergomi ásatásaim eredményéről jelentést tegyek, hogy azt a bizottság nov. 3-iki gyűlésén elő lehessen adni. Ezért rándultam le nov. 1-ón Budapestre ós magammal akartam vinni hosszú tekercsben fogalmazványaimat a rajzokkal együtt. A mint azonban a propellerrel lekésve, az egyetlen párkányi bérkocsin egy ismeretlen uri emberrel vágtatva, az állomáshoz hajtattam, a tekercs valahogyan legurult a kocsiról, mert Nánán már annak hiányát észrevettem. Bittér bérkocsist (tessék megkérdezni) rögtön visszaküldiem keresésre s az állomás portását (tessék megkérdezni) a találmány átvételével biztam meg. Budapestről mindjárt megsürgönyöztem czimemet, melyet nevezett portás mai napig is mutogat, mint a történeti nevezetességű kéziratra vonatkozó adatot. A jelentést megtettem pedig szakemberek előtt hrussói kézirat nélkül is. Hazaérkezvén, kidoboltattam az elveszett tárgyat, nehogy illetéktelen kézre jusson, nov. 4. a királyi városban, nov. 5-ón Vízivárosban és Párkányban. A városi kapitány, vízivárosi bíró ós párkányi jegyző tanúim, hogy nov. 1-ót és nánai utamat jelöltem meg, mint közelebbi körülményeket. De ha valaki oly nagy figyelemmel kísérte az érdekes históriát, olvashatta volna az «Esztergom és Vidéke» nov. 6. számának 3. oldalának, 4. hasábján azon erre vonat kozóhirdetésemet. A mint ugyanaznap tudomásomra jutott a «M. Állam* szerk üzenete, azounal irtam a hrussói plébánosnak, hogy főképen az elveszett mérnöki rajzra van szükségem ; k ézirataimra nem fektetek súlyt; csak azt nem szeretném,ha valami vissz 'élés történnék ezekkel. Ebből látszik, houy nov. l-ig meg volt még kézirataimnak Hmssóra került példánya is. Látszik továbbá hogy megtarthattam volna előadásomat kézirat nélkül is, ha nem lett volna is meg, a mikor tényleg mégis meg volt. Ez onnan is világos, hogy okt. 30-án 885. sz. a. az orsz. régészeti társulat titkári hivatalától is felhívást kaptam, hogy f. hó 29-én a Magyar Tudományos Akadémia üléstermében felolvasást tartsak sz. Lőrincz templomáról és én szokás szerint benyújtottam a kéziratot hrussói kézirat nélkül is. Ha tehát három különböző alakban ki tudtam állítani ugyanazt a tárgyat, csak el tudtam volna mondani 11 e c z k ó m e t az estélyen esetleg kézirat nélkül is. De jobban örültem azoknak az élénk éljenzéseknek, melyekkel felolvasásom elmaradása fölötti örömüknek adtak kifejezést a tánezot már türelmetlenül váró hölgyek. A türelmetlen közönség ily hangulata mellett nem koczkáztathattam, hogy előadásom a nyugtalan figyelmetlenség kátyújában megfenekeljen. — Vigasztalasomra szolgál, hogy Csernoch János apát-kanonok sincs egy nézeten az «Esztergomi Hírlappal», mert az újdonság megjelenésének napján oda nyilatkozott előttem, miszerint úgyis tudták, hogy nem a kézirat elveszte miatt maradt el a felolvasás. Mindezek után csodálom, hogy nem akadt egy Csontosi, ki a drága kéziratot el nem sikkasztotta, és saját önképző köre fogalmazásával nem cserélte fel. Különben alapos gyanúm van, hogy n em ti sz tessé ge s uton kerüli kéziratom Hrussóra ! Valaki meg akart tréfálni, de nem sikerült. A herczegprimás nagylelkű példáján okulok s azt mondom oda: Pax vobis! Végül ennek kapcsán egyúttal azt is kijelentem, hogy az <cEsztergomi Hirlap*-nak R. alatti szerkesztői üzenete nem nekem szólhat, mivel ón sem szóbelileg, sem irásbelileg nem nyilatkoztam senki előtt nevezett lapnak dr. Hampel előadására tett megjegyzései felől. Ezen nyilatkozatomat különben egyidejűleg az «Esztergomi Hirlap*-nak is megküldtem közlés végett ós megköszönöm eddigi figyelmét, magamat továbbra is jóindulatába ajánlva, vagyok lekötelezettje — Récsey Győző. — A Széchenyi-tér kövezése szakadatlanul halad előre s hihetőleg e héten a Buda-utczánál levő térség s a Mihalik-ház előtti terület teljesen elkészül. A jövő héten a főtér feltöltése s az uj szent Háromság szobrának helye kerül egyengetés alá. A munkálat — kedvező időjárás esetén — két hét alatt teljesen elkészül. — Az Uj kálvária főcsoportjának egyes szobrai már a közel jövőben föl lesznek állítva. A szobrok felvitele folyamatban van. A főcsoport alakjai a párhuzamosan felállított sfatiók tengelyvonalára merőlegesen lesznek elhelyezve. A szobrok süttői kőből faragottak és Miiller bányatulajdonos által szállíttatnak. — Vajda Jánosnak, a kitűnő költőnek tollából hoz inai számunk egy érdekes czikket, mely vonatkozással vau városunkra is. Ha nem is oszthatjuk e tekintetben a költő álláspontját, mint egyéni nézetnek szívesen adunk auuak helyet lapunkban. — A kolera. Míg a óvárosi lapok már-már kezdik beszüntetni a «kolerarovatot* s nap-nap után a járvány csökkenéséről adnak hírt, addig nálunk olyan inlermezzók izgatják föl a kedélyeket, a melyek éppenséggel nem lehetuek megnyugtatók. Minden napra esik egy-egy beteg s minden betegségnek halál a vége. A Tóth Lajos tizenegy éves fin csakhamar elhalálozott; a szentgyörgy mezői járvány kórházban meghaltak : Simönyi Leni és Turányi Gyula 10 éves téglamunkás. A legépületesebb história esett meg Gulyás Vendel ó-gyallaí beteggel, a kit a városi közkórházba szállították s csak ott, tizenhat beteg közt fekvő konstatálták rajta a kolerát. Ez után a szives ténykedés után néhány órán keresztül azon folyt a tanácskozás: hova is szállítsák tulnjdonkópen a «befurakodott* nyavalyást? A megyeivagy a városi kórházba-e ? Hogy-hogy nem : az illetlen koierás fogta magát ós be nem várva a jogerős határozatot, — átköltözött egy «j o b b hazába.* Utána költözött Fink Anna nevü 18 éves leányzó, a ki elhalálozása előtt való éjszakán hajnali 3 óráig lánczolt egy 8zentgyörgy mezői engedélyezett korcsmái-mulatságon. Ezek után hatóságainkat még csak arra a körülményre kívánjuk figyelmeztetni, hogy a legutóbbi kolera idejóbeu Esztergomban igazában csak akkor tört ki a járvány, mikor már Budapesten megszűnt pusztítani. — Megszökött reczitátor. A M. H.-ban a következő humoros apróságot olvassuk, melyet «rosszulértesültsége» daczára is alkalomszerűnek tartunk reprodukálni. Egy dunamelléki csöndes kis magyar városba bekopogtatott a napokban egy idegen. Termetre Holubár, nyelvre német, mesterségre reczitátor. Vészjósló tekintetében Coriolán haragja, hatalmas hóna alatt Schiller «Ha« rang»-ja, kaczajában Petőfi «őrüit»-je és sóhajaiban Heine «Kewlári bucsu»-ja. Nagy falragaszok, nagy remények. Az óriási porosz bemutatkozik azoknál a családoknál, akiktől csak azt a kis szívességet kéri, hogy engedjék magukat fejenkint egy-egy forintjával germanizálni. Néhány szál milligyertya vet titokzatos fényt néhány szál búskomor hallgatóra. Az elkeseredett reczitátor rágyújt Július Caesar nagy fórumjelenetére olyan haraggal és szenvedélylyel, bogy az üres terem vakolata hulladozni kezd. A közönség elkábul a nagy gyönyörtől. Hanem a mellöztetós fájdalmának mérgét a vendéglőben adta ki a nagy reczitátor, hol saját megrovási kalandot szavalt el Ázsia határszéli álomásáról, a barbár magyar városról és végre belekötött egy ifjú barbárba, aki azonnal kiküldte a reczitátoruoz mokány segédeit. A nagy reczitátor neszét vette a merényletnek s eszeveszetten csomagolni kezdett. Mikor a segédek megjelentek, nem találtak a reczitátor asztalán egyebet kifizetetlen számláknál, melyeket a nagy germán emlékül hátrahagyott. A szokásos nyílttéri közlemények természetesen nem maradtak el és szokatlan hangokon nyilatkoztatták ki, hogy a megszökött reczitátor gyáva. A nagy reozitátor azonban azóta annál nagyobb hősiességgel bukik el mindenütt, ahol belügyminiszteri engedélylyel germanizál s párbaj-segédek hiján gorombáskodik, mert meg akarja czáfolui a gyávaság rettentő vádját. *) A budapesti járvány bizottság meleghangú köszönő levelet intézett a gróf Esterházy Géza féle angyalföldi cognacgyár igazgatóságához, a szegény sorsú kolerabetegek között való ingyenes kiosztás czéljából rendelkezésére bocsátott kitűnő minőségű cognacért. A hamburgi járványbizottság pedig hivatkozással a gróf Esterházy Géza féle cognaogyár igazgatóságának bebizonyított humanizmusára, következő levélben adott kifejezést hálájának. «A városunkat ért csapás természetesen a szegénysorsuakat sújtja legerősebben. Kétszeres jótétemény volt tehát Uraságtok részéről a szegényeket segélyben részesíteni » nemes szivre vall ama nagy, 200 pnlnczkból álló cognac küldemény, mely* t ínségeseink és betegeink számára hozzanu juttatni kegyesek voltak. Fogadják elismert kitűnő minőségű és valósággal gyógyhatású nagy cognacküldeményükért meleg hálánkat és azon kívánságunk kifejezését, hogy szép hazájukat a minket ért csapástól óvja meg amindenható. Legteljesebb tisztelettel: a városi syndicatus megbízásából RodofF.*