Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-20 / 24.szám

ESZTBROOM. XIV. ÉVFOLYAM. 24. SZAM. VASÁRNAP, 1892. MÁRCZIUS 20. es MEG^WNIIv lltTKNKlNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. mAm'MCV&% AH: E:íé*/, évre 6 frt — kr l'VJ évre . . 3 trl — kr Neg;eil évre, 1 frt 60 kr Fgy 8iám ara 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye.t S Z E R K ÉTI f Ö S É G : PFALZ-HÁ%, FŐLDSZl NT, liov;i a lap szellemi részét illeiö közlemények kiíMeu-lJJk. K I A D Ó - HTV A T A L ; SZBOIIKNYJ-TÉR 331, hová R iajt lifíAtftffts és iti:tgiÍ!ihiitíi'.ti'i«i'i, a iiyill.fv'rle szánt ItRzl.'- ; menyek, eltyízé-léw pcii'/.ek éa .reklainsUiíMök jiintiok. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól JOü szóig 75 kr, JÜO­tól víOO-iií 1 frt 50 kr, 200-t..',! HwA% 2 fri 95 kr. Bélye-dij 80 kr. MA«'«ÁN HIRDETÉSEK ine^atlapo.bis szerint íö^DÍlííiyd^ftW bau közölteinek. NVILTTÉR sora 20 kr. Márczius idusza. Esztergom, mire*. 19 Ma zarándokol ki Esztergom lelkes közönsége a hon védtemetőbe, hogy aj márczius tizenötödike néma vérianui­nak beszédes sírján önzetlen hazafisá­got tanuljon. Esztergom minden talpalatnyi földe hősök vérével van megszentelve. Sok ezer névtelen hös szelleme lebeg kö­zöttünk. A fénvcs idők romjait- orok repkény gyanánt Jfaijh be zúalaros multunk véráldozatainak emléke. Sze­rencsétlen testvérharczok, gyászos párt­küzdelmok csontjai termékenyítik meg s'znbadságharczra érett, lalajunkat ; né­met-, tatár-, török-verő vitézek drága hamvai szemelik meg mindenült azt a földel, mely most fehér kenyeret és piros bort terem. ; Esztergom története szomorú elégia. -Pusztulása és végső itéleie 1241 ben Trója, Karthágó és Koriulh meg­rendítő katasztrófájara emIékeztet. Nem ^szenvedett annyit; egyetlen magyar vá­íros sem ezer esztendő alatt, mint Szent •'István szülővárosa. Alig hegedt be az a seb, melyet hon védi emeiőuek nevezünk, ujabb csa­pásokat mértek reánk, kifosztottak élet­;erőnkből s megingatlak S/t. István dicső alapítását : a közei kilencz szá­zados eszi ergo mi érseki széket. «Megbünhödfe már e nép a multat fi jövendőt.» Valóban ránk illenek a -költő ezen szavai. Esztergom megszen­vedett szebb jövőjéért. Hazafias hivatá­sát fényesen betöltötte s jobb sorsától nnmesak történelmi nevezetességű otn-ja ma emoit píadesztál márványát hol Indokaiban keres julalinal., hanem fel­virágzásában. «Legven bástyája, a magyar kultú­rának !» ragyogó hazafiságú herczeg­primásunk óhaja szerint. Taniisák fa­laink közt édt'S magyar szóra az ide­genajkti felsővidékiekei, a kik szent emlékeink közt nemcsak beszélni, de érezni és lelkesedni is meg fognak ta­nulni magyarul. Terinókenyitsék meg lelkünket már­czius iduszáuak magasztos gondolatai. Merítsünk ujabb reményeket á kikkel, hónapjának fenséges emlékeiből. Küzd­jünk szt'bb jövőnkéri, mert előttünk a vigasztaló példa, hogy valódi érde­meinket még névtelen sírunkban is meg fogja koszorúzni a kegyeletes utó­dok hálája. Az esztergomiak itthon. Esztergom, marcz. 19. Tanulságos és gondolatokat ébresztő fejtegetésekre mindig alkalmas az esz­tergomiak sorsa saját szülővárosukban, Esztergomban. Fölemeljük ugyan tehetségesebb fia­inkat a vállunkra, de csak azérl, hogy leejthessük őkei. Koszorút fonunk ugyan az érdemnek, de gondoskodunk róla, hogy hódolatunk gyorsan hervadó virágai után a szúró tövisek annál to­vább emlékeztessék ünnepeltünket le­járt népszerűségére. Népszerűség .. . Tiszavirágból font koszorú. Gyerek lelkesedósü felbuzdu­lás, mely csak addig tart, mig ki nem fogyott a czukor. Népszeszólye, mely nap szertetördeli s romjaival megkö­vezi azt, a ki előtt nem régiben lebo­rult. Délibáb, melyért esengeni kell ; kacz< : T asszony, a kién szenvedni, a kit ünnepelni, a ki után járni kell ezer megalézialással, ezer fájdalommal. Ez a népszerű ság. A ki állhatatosan keresi, megtalálja egy időre, de soká nem bérli. A ki megveti, az ellen felzúdul s besározza jellemét, beszennyezi tehetségét. A ki kerüli, azt kísérgeti, de mindig haszon­leséssel. Mutassanak nekünk esztergomi em­bert, a kit valódi érdemeiért valódi, teljes, tiszta és tartós elismerésben ré­szesített, volna szülővárosunk. Jelesebb szülötteink akkor kezdenek a hírnév szárnyain emelkedni, ha el hagyják fészküket. A ki idehaza ma­rad s odaadja minden gondolatát, ér­zelmeit, szellemét a közjó szolgálatá­nak, azt mindenki csak a hibái után emlegeti. Nem a napfénye keil nekünk, hanem a napfolt. Nem az aranyat néz zük, hanem a salakot elemezzük. Nem a feuköit eszméket kutatjuk, hanem a bibiresókokal. Kicsinyek vagyunk nagy­jaink megítélésében. Irigyebbek a szom­szédos szatócsoknál, fösvényebbek az Önző uzsorásoknál s kiválóbb szelleme­inket másutt födözik föl, iné Hatják és ünneplik. Az esztergomi érdemek kultusza le­verő. Egész nemzedékek elsatnyulnak, mert nem látnak maguk előtt elismert, buzdító mintákat. Mikor a legelsőket leszállítjuk, a legutolsókat emeljük föl. És alkalmat nyújtunk saját fiaink ki csinyilése és mellőzése állal azok emel­kedéséhez, a kiket inkább fűz hoz­zánk ez érdek, mint a származás tra­dicziója. Mikor fog ez a szerenczétlen irány­zat megváltozni ? Mikor fog Eszter­gom saját, kiváló szülöttjeinek olyan koszorút nyújtani, melyet oddig csak idegenben kaptak tehetséges földieiuk ? Egyesületi éiet. (A kath. legényegyesület közgyűlése márez. 13.) Az esztergomi kath. legényegylet f. é. közgyűlését márcz. 13-án d. u. 3 óra­kor tartotta meg az egyesületi helyi­ség nagytermében. Jelen voltak : a ta* gok túlnyomó részben, több vendég, köztük dr. Rnpesák Imre, dr. Pro­hászka Ottokár stb. Mielőtt a közgyű­lés kezdetét vette volna, az egyosületi énekar a szokásos «Isten áldja a tisz­tes Ipart !» kezdetű dalt s a Szózatot elénekelte. Ezutnu Eitner. Elemér Ákos elnök üdvözlé a jelenvoltakat, mit ugymond-aunál inkább is ürömmel teljesít, mert az egyesület, leküzdve a nehézségeket, végre is e czélra ab­kalmas saját helyiségben gyűlhet össze. — Áttérve azután tulajdon képi elnöki megnyitójára, kijelenti, hogy mai be­szódeben ama kérdésre kivan röviden megfelelni, vájjon : Korszerü-e a kath. legény-egylet? - Magvas ós hatásos fejtege lései nek legelejóu utal az egye­sületnek csak nemrég történt keletke­zésére, mely idő nein volt még ugyan elegendő arra, hogy máris rendkívüli eredményeket mutasson föl, do elég Az^Esstergom is Vidéks^tárcsája. á SZABAB3ÁSEAECZSQL I. A béke után kivívott átalakulás emlé­kére rendelt egyházi ünnepéljek alkalmá­val 1846. márczius 18-áu. Isten ! hatalmas trónodig E nép imája felhatott S hazánkra őrködő szemed Perite fényes korszakot. Tied szivünknek hálahaiigja, f Mely mint kegyelmed hirharangja 'ÍJ nagy nevekben dus hazát Orom riadva hatja át! iöfiifl^Mifc a lenyügzőtfc nemzetek Erőszak által nyertek el, áfi Hazánk egén fén)esiflagul Szilárd törekvés kelti fel. Tied szivünknek hálahangja stb. Mit szent malasztod önt belénk Szabaddá, lett a gondolat, Mely annyi századok során Epedt nyomasztó zár alatt. Tied szivünknek hálahangja stb. S mit e hazának szent java, A lelkek üdve megkíván, Mint szózatod fog hangzani Százezrek ihlett ajakán. Tied szivünknek hátahangja stb. Ledöntve néped s a király Között az ármány gátfala S engesztelést óhajtva, lett Nekünk a béke angyala. Tied szivünknek hálahangja stb. Nem foly hazánkban vérpatak, A rend és béke -zászlaját Kagadva kézbe nemzetünk Okot remegni igy nem ád t Tied szivünknek hálahangja stb. Hogy mind ez igy lön, égi kegy Virraszta hű néped fölött, Mely szebb jövőre a dicső Kírálylyai nj frigyet kötött. Tied szivüuknek hálahangja stb. Áldás lehegjen a hazán S forrón imádó népeden, A mit.kivívtunk oly dicsőn Egész világon ugy legyen. Tied szivünknek hálahangja, Mely mint kegyelmed hirharangja E nagy nevekben dús hazát örömriadva hatja át! II. Jézus dicső nevében Csatára férfiak ! E szók : «a hon veszélyben U Már szerte hangzanak. Csatára ! mind leverni A pártütök hadat, Kik vérőzön be fojfcui Szeretnék a hazát. Hol az,, ki most remegne Felkötni fegyverét? Hadd adjuk a jövőnek Gyalázatul neveti S ne védné egytöl-egyig Mint hös e drága hont, A melyre pártütők uek Szilaj hatalma iont. Tehát Jézus nevében Csatára férfiak ! E szók : «a hon veszélyben !» Már szerte hangzanak. Km.dvén a hon s királyért Az Isten lesz velünk S karunkat ő vezetvén, Ki győzne ellenünk ? SUJÁNSZKY ANTAL. JLETAXLAHUL BUTILVa. Elbeszélés. (Vége.) Nem akarom az öreg sebeket feltépni, röviden végzek. A mint felgyógyultam, valópert indítottam feleségem ellen és mint­hogy ő is beleegyezett, csakhamar megtör­tént az elválás. A gyermeket nekem ítél­ték : az anyával többé nem törődtem. Gömori ftfjOJ azóta nem hallottam. Egy este eljött hozzám a szálloda szolgája azon isen ettél, hogy egy idegen ott vár reám és kéret, látogatnám mag. Követtem a a szolgát és a szállodába érve, kinyitja az egyik szoba ajtaját és eltűnik. Belépek és — oh uram I — kit látok V Az én Luozí­feremet, életem hóhérját: Gömöri Pszkárt Tán észrevette első mozdulatomról szándé­komat, mert. nyugodtan igy szólt: Uram, már két izben mértük meg erőnket ée mindig én voltain a győztes, látja tehát, hogy erőszakkal mitseia használ magának. Kérem tehát, üljön szép csendesen és hall­gasson végig. —- A múltkor-nem sikeröli; tőrömet szivébe mártanom, hoztam most oly tört, mely bizonyára ríeni hibázza el irányt és szive közepébe hatol , . Kérem, Csak maradjon veszteg —- foly tata hideg nyugodtsággal, imdön menekülni akartam előle — nem közönséges fegyver ez, ezer rendőr sem volna képes ezt kezemből ki­I ragadni *, nem is kezemmel fogom azt szi­j vébe mártani, hanem— nyelvemmel. Hall­gasson végig, hadd marczangolja szivét, \mik 1 nt maiGzangolta az "én szivemet azon j tudat, hogy szem tett Mary m má>:nak kar­jai között pihen. Az öu neje ártatlan,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents