Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-13 / 22.szám

ESZTERGOM. XIV. ÉVFOLYAM. 22. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. MARCZIUS 13. ©-----------------------------—--------------------------------------© ME GJELENIK IIKTENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Ebn FIZETÉSI ÁR : óv re............................•.................................6 fi t — 1er ( F ! t.iv;e........................................................................3 fit — kr Nt íjíjC'l óvni...................................................................1 fit 50 kr fgy 87áin ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye SZER KeTz TŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények kiihiend/fk. KIADÓ- hT V A T A L : SZÉCII ENYí-TÉR 331, hová, a lap hivatalos és magájiliii'íletÓRei, a nyilttárhe szánt kő/, menyek, előlizetési pme/ek ás reklamálások intéz,emlők. 0 —...............................................................................« HI RDETÉSEK : HI V AT A LOS HIRDETÉSEK I szótól 10O szóig 75 kr, 100- túl 2(»0-ijg 1 írt 50 kr, 200-ról 300-íg 3 fi t 05 kr. Bélyegdij 30 kr. 1 MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntíínyosah- 1 ban közölt etilek. NYILTTÉR sora 20 kr. €s----------------------------------------------------------------------9 jó tékonyság. Esztergom, nuirez. 12. Alig múlik el nap, hogy jótékony­ságról ne volna, jelentésünk. Ma a. azt. Y meze egyesület, tagnap Jótékony egye­sület, holnap valami folekezeli egye­sület áldoz a szegénye|{érl. Csak az imént oszt ollók ki a lierczegprimás h h nn a d f é 1 e z t t fo r i 11111 y i k 0 n y ö r a d o m á - nyát háziszcgén veknek. Nincsen nap, hogy valamelyik főpapunk ne gyakorolná az irgalmasság cselekedő leit s a város mégis (ele van koldusokkal. Szomorúan érdekes statisztikát állít­hatna össze rendőiségüiik é>s szolga.hÍró­ságunk, lia a váiosok nyilvános koldu­sairól rendes jegyzéket vezetne. Tan­nak erőtől duzzadó rongyos fiatal em­berek s iskolakerülő fiuk, munkakerülő asszonyok és nap lopó muu ka. bírók szá­zával és százával. Ezi a rétiénél es úton­álló hadseregei, kellene mindenekelőtt szigorúan sorozni s az «al kai inai Uno­kát» megfelelő munkára «kárhoztatni.» Mindjárt felére apadna a nyilvános kol­dusok rémes tábora. A valódi koldusokat azután el kel­lene helyezni szegények-házába. Minden tehetősebb esztergomi család szívesen fizetne Őrük vállságul évenkint öi-tiz forintot a szegények-házára, csak ne zaklatná őket uton-utfóloii a koldu­sok hada. A mint a szegények-háza megnyílnék, vége lenne a nyilvános koldulásnak s ez Esztergomnak csak jóhirnevét emelné, mert ha valahol az országban, úgy éppen a prímás székvárosában kellene és le­helne a koldulás ügyét egyszer s min­denkorra rendezni. Jószívűségre vall, ha az árvám egyel Ínségeseknek adakozunk. De nézzünk csak magunk körül. Esztergomban is vannak árva, ínségesek, a kik egész életükön át szenvednek. Tegyünk ezekért valamit első sorban. A jótékonyság oKárlángja sohase al­szik ki városunkban. Mért tűrjük to­vább saját szegényeink sorsát megol­datlanul. Rendezzük a koldus-kérdést. Ez lesz a legnagyobb jótékonyság, a mit életünkben valamikor elkövettünk. A helyettesek városháza. (Esztergomi karczolat.) Esztergom, márcz. 12. A napokban egy fővárosi vendégem volt, a kinek némi hivatalos dolg.a akadt, a városházán. Föl vezetem a sze­retetreméltó Niedermann Józsefhez, a ki már most is az egyesült Esztergom­nak megfelelő szorgalommal dolgozik. Kölcsönös bemutatások : — Niedermann József helyettes fő- jegyző. A fővárosi vendég ezt kérdi : — A város főjegyzője bizonyára sza­badságon van. — Örökös szabadságon. Meghalt. Átmegyünk a számvevőhöz. A tu 1 ­halmozott tisztviselő kimerült hangon mulatja, be magát : — Helyettes számvevő. — A számvevő nr bizonyára tanul­mányúton van. — Azám. A túlvilág kellemes szám­iét eleit tanú Imán) ózza. Vendégem megrémült. Szeretnék az aljegyzővel megismerkedni. — monda titokzatosan. — Valamikor együtt jár­tuk az egyetemet. A fess aljegyző bemutatja magit : — Kollár Károly, a város helyettes aljegyzője si b. — Hát te kit helyettesítesz az Is­tenért, Karcsi. — Mindenkit, a ki kidől s a kinek a helye örökre betölthetetleu marad. — Kérlek vau-e közgyámja a vá­rosnak ? — Van, de csak helyettes. — Hát gazdasági tanácsosa ?-— Az is helyettes. — Hát rendőrkapitánya ? — Szintén helyettes. No már erre kétségbeesett ábrázat- tal nézett végig vendégein a szobában. Azután el érzékenyül ve monda: — Igaz. Hiszen mindnyájan csak helyettesek vagyunk. Shaksperei hiva­talok ezek. De ez a fertál y mester, a kit most cigarettáid; küldök, csak va­lóságos hivalalhéli ? A fonálymesier vérig sértődve így szólott : — Ne kisálkodjék velem a tekin­tetes ur. Én kérem már harminczkét év óla becsületes helyettes városi ne­gyedész vagyok. Hivatalban. (Esztergomi fölvétel.) Esztergom, márcz. 12. Harmadik kopogtatásra impozáns basszszekund : — No ! A szerény állampolgár, a ki külön­ben üres óráiban egyetemi ha,Ugató, be bátorkodik lépni az irodába, hol a főnök ur egy kacskaringős Virginia füst felhői között olymposzi fenséggel nézi le a jövevényt, azután tovább ol­vassa az ötöd kézbe járó Nemzet teg­napelőtt,i esti számát. — Mit akar ?! Mi ? Ez a megszólítás nemcsak a vak­merő jövevénynek, de Apponyi Albert- nek is szól lőtt, a ki elég bátor volt megint magára vonni a Nemzet olva­sóinak figyelmét. Á főnök ur le sem téve a Virginiát s oda se nézve a szerencsétlen utón­ál lónak, ezt kérdi : — Hogy liívják ? Mi ? Azután tovább olvas. A liektográfok lázas lustasággal ásí­tanak s blazirt megvetéssel nézik a tolakodó fiatal embert, a ki kezd szí­neket játszani a hallatlan fogadtatás miatt. A főnök ur végigsiet vén Apponyi legújabb merényletén, még idegesebben kérdi : — Mit akar maga, mi ? Nincs az embernek még egy pereznyi nyugta se. Nem érdemes már hivataluokoskodui ! A jövevény megszólal : — Egy ügyein van itt másfél év óla, azt jöttem sürgetni. Itt a száma. Egyébként vegyék tudomásul, hogy hi­vatalos stílusukért jelentést fogok tenni a miniszternél. — Micsoda? Hogy hívják magát? Mi ? — kiáltja a főnök megvadulva. Még a virzsinia is kiesett a szájából. ASÏATLANIIL eliïelvs. â^EsïterpMiiékeliriiïàja. (Epi/ódok ) Már ál! a gyűlés, hosszú sorban Ül a sok jószivü óreg, Előcsarnokban, bús tömegben Köuyörgők hada kevereg. A ki soros, nevét kiáltják, Szabályosan bevezetik S szentencziát mond rá az elnök : «Felvétetik — nem vétetik.* Es vörös arczczal, szemlesütve Kivonul szépen sorra mind, Nyomja zsebét, meg a szivét a «Havi segély pénz — egy forint.» * * * Csend van. Belép egy hoszakálú Reszketve könnyező öreg. Mellén piros szalagra fűzött Ezüst koszorú díszeleg. Vérért cserébe kapta hajdan E koszorút a harezmezőn. Múlt negyven év s a kincs kamatján Honának ira koldusa lön. ♦ * * «Jó öreg, hát neked nincs senkid, Ki adna egy-egy falatot ?» «Van testvérein, dús asszony ő, de Nagyon meg vagyok már törődve : Jobb házmester kell : elcsapott.» S a szépszavú újságok élén Akkor is ez a hir vala : «Jótékony bál lesz, jelmez, ének, . . . Rendezi X. hölg-y, a szegények E valódi védaugyala.» * * * «Menjen, menjen jó anyóka, Mert utóbb még kimarad ! Megfagy a köny két szemében, ősszeroskad, meghal éhen ! — Ott az az ur, a ki ad.» ««Százszor inkább haljak éhen, —; Sírom úgy se messze van — Minthogy' azt az mat itten, Még talán megszégyenítsem, Hiszen ő az én fiam !»» * * * Oh minden költők koszorúzotfc Koronás őse, Elet : Neked van ám sok kiadatlan Reális költeményed ! SZÁVAY GYULA. Elbeszélés. VI. Ezalatt nagy feszültséggel várták a há­ziasszony visszatértét. Gyula többször meg­kísértő kedveséhez közeledni, hogy kitárja előtte szivét, hogy mentegetődzék, a miért három nap óta nem látogatta meg ; de Mrs. White mindannyiszor rákiáltott: Hagyja békében lányomat, ne zavarja fel még job­ban kedély et ! Te pedig lányom ne hall­gass rá ! A fiatalok nem mertek az anyával da- | ezolui és mint a kis gyermek, ha valmely csintalanságon érték, félrehúzod lak és — ! szepegtek. Később Vilma közeledett Nelly- j hez, hogy öt vigasztalja ; noha szomorú j arczárói nagyon is meglátszott, hogy ö maga : is vigasztalásra szorul. Halotti csend uralkodott a szobában, ! mél.y fájdalom honolt a jelenlevők arczán ; senki sem merte megtörni a csendet ; csak I olykor-olykor szakasztá meg azt a szerel- jüresek egy-egy kitörő sóhaja, egy-egy sze- Ipegése. A fali óra is több Ízben megsza­kíts már e borzalmas csendet, elütötte a nyolezat, a kifenczet és a háziasszony még sem tért vissza ; már tiz óra is elmúlt és Madame Mary még mindig késett. — Ugyan hol késik oly sokáig ? — kér­dik egymástól. — Nehéz, nagyon nehéz Mr. Smithet le­győzni — felelék maguk közt — és ma­dame Mary nem akar tágítani, mig jó ered­ménynyel vissza nem jöhet. — Bárcsak úgy volna ! mondák egy­szerre mindnyájan. Ugyanekkor kocsizörgést vettek észre, melyet a ház előtt megálló két kocsi oko­zott. Az elsőből kilépett madame Mary Mr. Smith által követve, a másikból pedig egy közjegyző írnokával. Mindnyájan be­léptek a szobába és a háziasszony intésére helyet foglaltak. Mr. Smith egész lényé*, meglátszott a hirtelen változás ; tekintete, minden mozdulata azt látszott elárulni, mintha nem saját jószánta, hanem titkos va­rázserő hozta volna ide. M. Mary is zavart­unk látszott, arcza még mindig komor volt ; de szemeiből a diadal és győzelem örömei sugároztak ki. Az általános bemutatás után, madame Mary igy szolt : — Íme, kedveseim, Mr„ Smith szívből megbánta elhamarkodottságát, hogy — ke­mény szavakkal illette könyvelőjét White Henryt egy csekély összegért, melyet mas­ter Gyulának adott és hogy hibáját jóvá tegye, nem sajnálva a faradságot, eljött szerény lakomba és késznek nyilatkozott Henry nek pénzbeli kárpótlást adni, a miért annyira megsértette és me-gszomo- ritoita. — Úgy van — monda Air. Smith zavar­ral — átvizsgáltam a könyveket és min­dent reudbeu taialtam. Valóban, magam sem értem, miként háuthuLtam emeg ezen becsületes fiút csak azért, mert fiamnak, egyetlen, szeretett .fiamnak egy csekély összeget adott,pénzemből. Bocsásson meg, fiatal barátom. És hogy meggyőződjek, mi­szerint teljesen bízom önben, tovább kell maradnia állásában és matói fogva ötszáz dollárral javítani éyi fizetését Mindnyáján csodálkozva néztek a szó-

Next

/
Thumbnails
Contents