Esztergom és Vidéke, 1892
1892-03-13 / 22.szám
ESZTERGOM. XIV. ÉVFOLYAM. 22. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. MARCZIUS 13. ©-----------------------------—--------------------------------------© ME GJELENIK IIKTENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Ebn FIZETÉSI ÁR : óv re............................•.................................6 fi t — 1er ( F ! t.iv;e........................................................................3 fit — kr Nt íjíjC'l óvni...................................................................1 fit 50 kr fgy 87áin ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye SZER KeTz TŐSÉG: PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illető közlemények kiihiend/fk. KIADÓ- hT V A T A L : SZÉCII ENYí-TÉR 331, hová, a lap hivatalos és magájiliii'íletÓRei, a nyilttárhe szánt kő/, menyek, előlizetési pme/ek ás reklamálások intéz,emlők. 0 —...............................................................................« HI RDETÉSEK : HI V AT A LOS HIRDETÉSEK I szótól 10O szóig 75 kr, 100- túl 2(»0-ijg 1 írt 50 kr, 200-ról 300-íg 3 fi t 05 kr. Bélyegdij 30 kr. 1 MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntíínyosah- 1 ban közölt etilek. NYILTTÉR sora 20 kr. €s----------------------------------------------------------------------9 jó tékonyság. Esztergom, nuirez. 12. Alig múlik el nap, hogy jótékonyságról ne volna, jelentésünk. Ma a. azt. Y meze egyesület, tagnap Jótékony egyesület, holnap valami folekezeli egyesület áldoz a szegénye|{érl. Csak az imént oszt ollók ki a lierczegprimás h h nn a d f é 1 e z t t fo r i 11111 y i k 0 n y ö r a d o m á - nyát háziszcgén veknek. Nincsen nap, hogy valamelyik főpapunk ne gyakorolná az irgalmasság cselekedő leit s a város mégis (ele van koldusokkal. Szomorúan érdekes statisztikát állíthatna össze rendőiségüiik é>s szolga.hÍróságunk, lia a váiosok nyilvános koldusairól rendes jegyzéket vezetne. Tannak erőtől duzzadó rongyos fiatal emberek s iskolakerülő fiuk, munkakerülő asszonyok és nap lopó muu ka. bírók százával és százával. Ezi a rétiénél es útonálló hadseregei, kellene mindenekelőtt szigorúan sorozni s az «al kai inai Unokát» megfelelő munkára «kárhoztatni.» Mindjárt felére apadna a nyilvános koldusok rémes tábora. A valódi koldusokat azután el kellene helyezni szegények-házába. Minden tehetősebb esztergomi család szívesen fizetne Őrük vállságul évenkint öi-tiz forintot a szegények-házára, csak ne zaklatná őket uton-utfóloii a koldusok hada. A mint a szegények-háza megnyílnék, vége lenne a nyilvános koldulásnak s ez Esztergomnak csak jóhirnevét emelné, mert ha valahol az országban, úgy éppen a prímás székvárosában kellene és lehelne a koldulás ügyét egyszer s mindenkorra rendezni. Jószívűségre vall, ha az árvám egyel Ínségeseknek adakozunk. De nézzünk csak magunk körül. Esztergomban is vannak árva, ínségesek, a kik egész életükön át szenvednek. Tegyünk ezekért valamit első sorban. A jótékonyság oKárlángja sohase alszik ki városunkban. Mért tűrjük tovább saját szegényeink sorsát megoldatlanul. Rendezzük a koldus-kérdést. Ez lesz a legnagyobb jótékonyság, a mit életünkben valamikor elkövettünk. A helyettesek városháza. (Esztergomi karczolat.) Esztergom, márcz. 12. A napokban egy fővárosi vendégem volt, a kinek némi hivatalos dolg.a akadt, a városházán. Föl vezetem a szeretetreméltó Niedermann Józsefhez, a ki már most is az egyesült Esztergomnak megfelelő szorgalommal dolgozik. Kölcsönös bemutatások : — Niedermann József helyettes fő- jegyző. A fővárosi vendég ezt kérdi : — A város főjegyzője bizonyára szabadságon van. — Örökös szabadságon. Meghalt. Átmegyünk a számvevőhöz. A tu 1 halmozott tisztviselő kimerült hangon mulatja, be magát : — Helyettes számvevő. — A számvevő nr bizonyára tanulmányúton van. — Azám. A túlvilág kellemes számiét eleit tanú Imán) ózza. Vendégem megrémült. Szeretnék az aljegyzővel megismerkedni. — monda titokzatosan. — Valamikor együtt jártuk az egyetemet. A fess aljegyző bemutatja magit : — Kollár Károly, a város helyettes aljegyzője si b. — Hát te kit helyettesítesz az Istenért, Karcsi. — Mindenkit, a ki kidől s a kinek a helye örökre betölthetetleu marad. — Kérlek vau-e közgyámja a városnak ? — Van, de csak helyettes. — Hát gazdasági tanácsosa ?-— Az is helyettes. — Hát rendőrkapitánya ? — Szintén helyettes. No már erre kétségbeesett ábrázat- tal nézett végig vendégein a szobában. Azután el érzékenyül ve monda: — Igaz. Hiszen mindnyájan csak helyettesek vagyunk. Shaksperei hivatalok ezek. De ez a fertál y mester, a kit most cigarettáid; küldök, csak valóságos hivalalhéli ? A fonálymesier vérig sértődve így szólott : — Ne kisálkodjék velem a tekintetes ur. Én kérem már harminczkét év óla becsületes helyettes városi negyedész vagyok. Hivatalban. (Esztergomi fölvétel.) Esztergom, márcz. 12. Harmadik kopogtatásra impozáns basszszekund : — No ! A szerény állampolgár, a ki különben üres óráiban egyetemi ha,Ugató, be bátorkodik lépni az irodába, hol a főnök ur egy kacskaringős Virginia füst felhői között olymposzi fenséggel nézi le a jövevényt, azután tovább olvassa az ötöd kézbe járó Nemzet tegnapelőtt,i esti számát. — Mit akar ?! Mi ? Ez a megszólítás nemcsak a vakmerő jövevénynek, de Apponyi Albert- nek is szól lőtt, a ki elég bátor volt megint magára vonni a Nemzet olvasóinak figyelmét. Á főnök ur le sem téve a Virginiát s oda se nézve a szerencsétlen utónál lónak, ezt kérdi : — Hogy liívják ? Mi ? Azután tovább olvas. A liektográfok lázas lustasággal ásítanak s blazirt megvetéssel nézik a tolakodó fiatal embert, a ki kezd színeket játszani a hallatlan fogadtatás miatt. A főnök ur végigsiet vén Apponyi legújabb merényletén, még idegesebben kérdi : — Mit akar maga, mi ? Nincs az embernek még egy pereznyi nyugta se. Nem érdemes már hivataluokoskodui ! A jövevény megszólal : — Egy ügyein van itt másfél év óla, azt jöttem sürgetni. Itt a száma. Egyébként vegyék tudomásul, hogy hivatalos stílusukért jelentést fogok tenni a miniszternél. — Micsoda? Hogy hívják magát? Mi ? — kiáltja a főnök megvadulva. Még a virzsinia is kiesett a szájából. ASÏATLANIIL eliïelvs. â^EsïterpMiiékeliriiïàja. (Epi/ódok ) Már ál! a gyűlés, hosszú sorban Ül a sok jószivü óreg, Előcsarnokban, bús tömegben Köuyörgők hada kevereg. A ki soros, nevét kiáltják, Szabályosan bevezetik S szentencziát mond rá az elnök : «Felvétetik — nem vétetik.* Es vörös arczczal, szemlesütve Kivonul szépen sorra mind, Nyomja zsebét, meg a szivét a «Havi segély pénz — egy forint.» * * * Csend van. Belép egy hoszakálú Reszketve könnyező öreg. Mellén piros szalagra fűzött Ezüst koszorú díszeleg. Vérért cserébe kapta hajdan E koszorút a harezmezőn. Múlt negyven év s a kincs kamatján Honának ira koldusa lön. ♦ * * «Jó öreg, hát neked nincs senkid, Ki adna egy-egy falatot ?» «Van testvérein, dús asszony ő, de Nagyon meg vagyok már törődve : Jobb házmester kell : elcsapott.» S a szépszavú újságok élén Akkor is ez a hir vala : «Jótékony bál lesz, jelmez, ének, . . . Rendezi X. hölg-y, a szegények E valódi védaugyala.» * * * «Menjen, menjen jó anyóka, Mert utóbb még kimarad ! Megfagy a köny két szemében, ősszeroskad, meghal éhen ! — Ott az az ur, a ki ad.» ««Százszor inkább haljak éhen, —; Sírom úgy se messze van — Minthogy' azt az mat itten, Még talán megszégyenítsem, Hiszen ő az én fiam !»» * * * Oh minden költők koszorúzotfc Koronás őse, Elet : Neked van ám sok kiadatlan Reális költeményed ! SZÁVAY GYULA. Elbeszélés. VI. Ezalatt nagy feszültséggel várták a háziasszony visszatértét. Gyula többször megkísértő kedveséhez közeledni, hogy kitárja előtte szivét, hogy mentegetődzék, a miért három nap óta nem látogatta meg ; de Mrs. White mindannyiszor rákiáltott: Hagyja békében lányomat, ne zavarja fel még jobban kedély et ! Te pedig lányom ne hallgass rá ! A fiatalok nem mertek az anyával da- | ezolui és mint a kis gyermek, ha valmely csintalanságon érték, félrehúzod lak és — ! szepegtek. Később Vilma közeledett Nelly- j hez, hogy öt vigasztalja ; noha szomorú j arczárói nagyon is meglátszott, hogy ö maga : is vigasztalásra szorul. Halotti csend uralkodott a szobában, ! mél.y fájdalom honolt a jelenlevők arczán ; senki sem merte megtörni a csendet ; csak I olykor-olykor szakasztá meg azt a szerel- jüresek egy-egy kitörő sóhaja, egy-egy sze- Ipegése. A fali óra is több Ízben megszakíts már e borzalmas csendet, elütötte a nyolezat, a kifenczet és a háziasszony még sem tért vissza ; már tiz óra is elmúlt és Madame Mary még mindig késett. — Ugyan hol késik oly sokáig ? — kérdik egymástól. — Nehéz, nagyon nehéz Mr. Smithet legyőzni — felelék maguk közt — és madame Mary nem akar tágítani, mig jó eredménynyel vissza nem jöhet. — Bárcsak úgy volna ! mondák egyszerre mindnyájan. Ugyanekkor kocsizörgést vettek észre, melyet a ház előtt megálló két kocsi okozott. Az elsőből kilépett madame Mary Mr. Smith által követve, a másikból pedig egy közjegyző írnokával. Mindnyájan beléptek a szobába és a háziasszony intésére helyet foglaltak. Mr. Smith egész lényé*, meglátszott a hirtelen változás ; tekintete, minden mozdulata azt látszott elárulni, mintha nem saját jószánta, hanem titkos varázserő hozta volna ide. M. Mary is zavartunk látszott, arcza még mindig komor volt ; de szemeiből a diadal és győzelem örömei sugároztak ki. Az általános bemutatás után, madame Mary igy szolt : — Íme, kedveseim, Mr„ Smith szívből megbánta elhamarkodottságát, hogy — kemény szavakkal illette könyvelőjét White Henryt egy csekély összegért, melyet master Gyulának adott és hogy hibáját jóvá tegye, nem sajnálva a faradságot, eljött szerény lakomba és késznek nyilatkozott Henry nek pénzbeli kárpótlást adni, a miért annyira megsértette és me-gszomo- ritoita. — Úgy van — monda Air. Smith zavarral — átvizsgáltam a könyveket és mindent reudbeu taialtam. Valóban, magam sem értem, miként háuthuLtam emeg ezen becsületes fiút csak azért, mert fiamnak, egyetlen, szeretett .fiamnak egy csekély összeget adott,pénzemből. Bocsásson meg, fiatal barátom. És hogy meggyőződjek, miszerint teljesen bízom önben, tovább kell maradnia állásában és matói fogva ötszáz dollárral javítani éyi fizetését Mindnyáján csodálkozva néztek a szó-