Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-10 / 21.szám

ESZn^í)^. XIV. ÉVFOLYAM. 21. SZÁM. 08PTÖRTÖK, 1892. MÁKC/HJS l<>. "~. ?. Városi és nrVeg^i érdekeink kö'/Jonye.? — — MI«fl.MíU<:NH\ IH-: TKNKINT KISTSiZlSU: * ____ HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: i «' * ATALOS HJIÍDKTKÉJIÍK J JO.» Ajg ion. PFALZ-tfAZ, FÖLDSZINT, • t

"

1 2e0-nc 1 frt nO kr, víOn-tól 2 fn 9o kr. LU-'IZI'

1

TFSl Ali • í,0Vií íl S!te

"

e

"'i rés/.ét illeti kö>,leiaétiy«k küldendők. H'-ly

e^dij 6

0 kr. _ •_>««»! érre ........ 6 frt — kr U l A ti "h" U l \l A T A I • MAííÁN HJÍíDKTÉSEIC niesíálJawofJás n/.#r'mt iegjutitujuiab" gSI «v«« .3 irt - kr MflüU-HIVft I ML. fcfi, kö/.ölieUiek. N-gml" áv.., t frt 50 kr SZECIíiáNYI-TlíR 331, ,„,~^~ Fgy ára 7 kr. ''ová a lap hivatalos és lungáiiliinlotései, a iiyiltt<

{

rbe szánt knzlo- NYJLl'J'Ert sora 20 kr. 9 •— —J.....—. . _ . __ j 15 menyek, éUfftaeiési pénzek és reki;unál;ísok iutézi-ndők. % _____ _ . _ . • __—_—g P a x. Egyházpolitikai füzet jelent még. Czii.víe : Az ftj herczegprimás ás a béke állii 111 és egyház között. Szerzője ; Pax. /Az első fVjezet. előbeszéd, melynek císitk retorikai erényei vannak. Kiindul égy történeti pára lel Iából : szembo/ álliija a két benczés szerzetest, kik f a magyar primási széken korszakos / feladatra voltak hivatva. Az egyik Aszfrik volt, I. István király idejében, ki a szent királynak a magyar monarhiát megalapítani segített, — a-másik Vaszary Knlon, kit a magvai* nemzeti állani építési munkája kö/ben szólít elő Pannon hal máról az uralkodó bizalma. A füzet politikai fe}!égetései a második fejezőiben indulnak meg, hol Elodázó politika czim alatt éles kritikát mond Simor primás egyházi főnökségéről s a közhajokról, melyeket Vaszary Kolos a primási ha gyulák ball talál. Hadd kövessük innen Pax eszmemenetét. Simor a lefolyt 24 év aktuális egyházi kérdéseit, megoldatlanul hagyja, hátra. Vaszary Kolosra néz ezek gyors elintézésének s az elrontott ügyök reparálásának feladata. Nagy tér- és idővesztést, kei! szaporán kitölteni, mert Simor elodázási politikája egyfelől bizalmatlanságot, másfelől elkeseredést kel telt, különben objektív dolgokat belevitt a szenvedelmekbe s ezzel súlyos politikai hibát követett el. Hogy mit mulasztott Siinor, a harmadik fejezet fejti ki. Erős magyar egyház az erős magyar államban jelszó alatl. Történetírói szemmel különbözteti meg az egyház feladatát 1848-ig s az ujabb időkben, —a magyar rendi államban s a magyar nemzeti államban. Bebizonyítja, hogy Asztrik óta az egyház egyik hiva'ása. Magyarországon az állam fenntartása, erősítéses vész idején védelme volt, mert csak erős állam olialma, élhetett, másik hivatásnak a lelkiekben. Állam és égy "ház érdeke évs/ázakon át kölcsönös : az állam egyházfon tartó az egyház állam lenn tarló volt s az érdekek 0 közössége, a jogok egyensúlya a magyar korona apostoli prérogaliváiban birta a biztosítékot, moly kizárt minden rivaliiást a két intézmény közi. Érdekesen jelöli meg Pax az egyház módosult hatáskörét az 1848 után következett nemzeti államszervezetben. A megváltozott államjogi viszonyok közt az egyház helyzete a régi nem maradhaloil. A kath. vallás nem szenvedett jogvesztést,, csupán Jogainak kizárólagossága szűnt meg, a mennyiben az alapjogok a többi felekezetekre -kiterjesztettek, — do mogszünlek a kath. egyház ama politikai szolgáltatásai is, melyekkel addig a rend államnak tartozott. A papság addig föl van mentve a hadakozás, a bandériumokj állítása s vezetése, a hajdan gyakorlott birói, közigazgatási és közkormányzaii fnnkcziók alól melyek azelőtt az ő 11 obi le offíciumja voltak szerepköre az egyháznak kisobbedettt, de gyarapodott iutenzivitásban az erkölcsi és k n 1 m rá l i s té ren, mely et a mod e ru á 11 am fejlett szervezete és berendezései melleit közhaszonra tölthet, be, mert a régi érdekközösség a kath. egyház s a magyar állam közt a változott viszonyok közt sem csorbult: a kath. egyháznak hazánk földjén egy eres magyar állam megalkotása a, legérzékenyebb politikai oxigencziája. Ha megdűlne a magyar nemzeti állam, az egyház talán a lengyel kaiho'ikusok sorára jutna, szemközt akár a német protes

!

aniizmus, akár az orosz sizma inváziójával ! Minden oly törekvés, mely a magyar állam konszolidálását megnehezíti, végzetes egyházpoliiikai hiba, mert elidegenitené a nemzetet az egyháztól, koczkáztatná ennek jogállását és vagyonát. Itt emelhetik a nép, nemzet, haza és állam imperativ igénye az egyházzal szemközt, mert csak magyar nemzeti talajon lehet élete a magyar egyháznak, — e nélkül megszűnnék szükséges tényező lenni államélelünkben. Ki adna még csak vendégjogot is az ilyen egyháznak ? — kiált, fel P.*x. Hogy Simor egyház kormánya alatt a nemzeti érdekközösség ápolása elhauyagolialott 24 éven át, — a füzet nem nyomtatja ki, de a sorok közt megvan hangos szemrehányás gyanánt, midőn ez alapon jelölve meg az egyház hivatását, utal a bizalmatlanságra, keserűségre, a gyűlölködésre és testvérüldözésre, melyek fariái ma az egyházpolitikai téren dúlnak, mint Simor elodázó, visszavonult, cselekedni sem akaró, sem tudó politikájának következései, — óhajtván a béke angyalának megérkezését. A politikai betegség diagnózisát meghatározni a negyedik fejezet kisérte meg. A kérdéshez két oldalról nyul: egyfelől hibáztatja az egyház uemzetszervi funkczióinak meglazulását, másfelől felpanaszolja az egyház jogállásának a nemzeti államhatalom által történt ignorál ását; Mindkettő okozója a mai áldatlan állapotnak. Az első hibát az 1848-iki törvényhozás követte el, midőn a független apostoli jogait a parlamentáris szervozethez applikálni nem tudta s a vallásegyenlőség elvének gyakorlati alkalmazásával az egyház jogállását ismételve megsértetie. Ugyané hiba ismétlődött, midőn a felekezetek viszonossága kimodatván, jogi ellentmondást idézett elő, mert egyfelől kimondta a hitel vek integritását minden felekezetre nézve, másfelől a viszonosság czimén oly jogelveket terjesztett ki a kath. egyházra, melyek ennek hitelveivel ellenkeznek. S az ellentmondással Eötvös b. óta a magyar kultuszminiszterek nem bírtak, Simor primás uem tudott, nem akart megküzdeni. A viszonyok pedig.. eipLOSváiiyosodtüJ., a bajok elmérgesedtek. Pax e hibás politika állomásai gyanánt utal az autonomikus szervezet kérdésének zátonyon hagyására, a kath. felekezeti iskolák kisajátító! t állapotára, a kath. kérvények és zsidók polgári házasságának meghiúsult, kísérletére s a februári rendeletre, mig mászrószt, a kougrua-ügy 20 évig halasztódott, az elkoresztelósi esetek miatt pedig csak a kath. papság szenvedett sikánokat. A füzei, talál mentséget a miniszterek s az elhalt prímás magatartására, de nem Í!,,E!itirpÍ!ratb"tártiáii. Elbeszélés V. Csiga lassúsággal, ólom szárnyakkal döczögött tova az idó szekere és ugy tetszett — legalább az általunk ismert három családnak — mintha az idő is ellenük esküdött volna, mintha ez is csak növelni akarná kétségbeesésüket ; nem akart megvirradni a várva-várt nap, a midőn Mr. Smith elhagyta ágyát és megtudhatják tőle további sorsukat. De elvégre az égitestek nem állanak veszteg útjaikon és lön este és lőn reggel — a harmadik nap és Mr. Smith megjelent üzletében. Gyula és Henry sápadt arczczal, hallgatag ajakkal ültek az irodában és végeztek rendes munkáikat ; mindenik mély gondolatokba Volt merül ve és egyik saru merte a másikat felriasztani gondolataiból. Délutáni két óra volt már és egyik sem merte megzavarni a mély csendet. Hirtelen megnyílik az ajtó, belép a szolga meghívandó G-ynlát az ebédhez. Zavartan, gépiesen emelkedett fel székéből, kalapját vette és távozni akart. — Könyörülj rajtam ! — szólt Henry alig hullható hangon a távozóhoz — és mély sóhajtással visszahanyatlott -székéhe. .Halotti csend uralkodott <iz asztal fölött, melynél Mr. Smith ült üával. Ebéd után az apa szakitá félbe a csendet és kemény hangon szóla íiához : I — Látod, ham, az ember élete csak hajszálon függ ; harmadnapja egészségesen , hagytam el ágyamat és néhány perez múlva félholtan feküdtem idegen házban is ha az ülés csak hajsv.álnyival közelebb érintette I volna szivemet, ma már az örök birodalom ! lakója volnék. Ezt meggondolva és megfontolva elhatároztam mielőbb biztosítani jövődet. Gondolkoztál-e már te is e fölött és határoztál-e már az általam emiitett házasságot illetőbg ? Nagyon szeretném, ha minél előbb kereztííl esnénk rajta. Most Gyula kitárla egész szivét atyja előtt ; lángoló hévvel ecsetelte Nelly hez való viszonyát. Kért, könyörgött, ne erőltesse öt oly lányhoz kötni életét, kit nem szerethet soha, kivel boldog nem lehet. Engedje elvenni Nellyt, kit oly forrón szeret, kinek számtalanszor odaesküdte életét és, kivel örökké boldog leend. . . — Hallottam — szólt az atya dühösen — rég hallottam, hogy viszonyt folytatsz szolgám nővérével, de nem akartam hinni ; és ime, most magad vallod be, te rossz hu. És azt hiszed, en valaha megadnám beleegyezésemet, hogy elvégy egy szegény lányt ? — De atyám, hisz Nelly szülei nem szegények I — monda Gyula siránkozó hangon. | — Egy oly lányt akarnál nőül venni, ki pénzért dolgozik ? — Hát a becsületes munka is szégyen ? — De én nem engedem meg, hogy szegény lányt hozz házamba ! lís még egyszer és utoljára mondom — monda ingerülten, felkelve székéről — készülj az áltabmi em1 litett házasságra és feledd el ama szegény lányt ! E szavakkal el akarta hagyni a szobát, de Gyula útját állta és könyörgő hangon igy szóla : — Még egy kérésem van, atyám. Noha, mint tudod, rendes életmódot folytatok,) mindazonáltal adósságba keveredtem; ót-' száz dollárral tartozom és azokat ma meg kell fizetnem. — ötszáz dollár ? — ismétlé atyja nyugodtan — jól van ; küldd el hitelezőidet ós iegotfc kiűzetem. Gyula szive megdermedt ezen szavak hallatára és levegő után kapkodva, börgé ; — De, kérlek, atyám, ezek oly hitelezők, kiknek neveit nem tudathatom veled. — Játszottam és vesztettem és többeknek maradtam adós . . . — Ha igy áll a dolog, nem segíthetek rajtad; egy fillért sem kapsz többé tőlem, jól tuttad, mennyire gyűlölöm a játékot. És ezzel elhagyta a szobát. Gyula megsemmisülve érezte magát. Visszatántorgott' az irodába és elbeszélte Henrenek a történteket. Alig végeztetői beszédét, belépett hozzájuk Mr. Smith. Átnézte az utolsó három napról szóló számlákat, elolvasta a beérkezett leveleket. Ezt elvégezvén, magához rnte Heuryt és inkább mentegetödzö, mintsem parancsoló hangon igy szólt hozzá : — Üzleti viszonyaim arra kényszerítenek, hogy elbocsássam önt szolgálatából. — És mivel érdemeltem ezt meg ? — kérdé az ifjú ijedten. Hű szolga ataért —folytatáa főnök, nem tekintve a fiatal ember ijedtségét — káp tőlem ötven dollárnyi jutáimat, hogy legyen miből élnie, mig más állomásra tesz szert. A pénzt kiveheti a pénztárból és holnap reggel leszámolunk. — És én még egyszer bátorkodom kérdezni, uram : mit vétettem ? — Reményiem, nem vagyok köteles tetteimről önnek számot adni, fiatal ember. Ismétlem, holnaptól fegva megszűnt szolgálatomban állani. Megkapja az ígért ötveu dollárt, azonkívül egy jó bizonyitványfe képességéről és hűségéről. Reményiem — tevé hozzá — a pénztár rendben van. — Ha uraságod állhatatosan ragaszkodik szándékához, ám legyen. És Henry elbeszélte főnökének, hogy ötszáz dollárt adott Gyulának a pénztárból azon reményben, hogy jövő hó elsejéig, a leszámolás papjáig megtéríti. — Tjgy van, atyám* — szólt Gyula atyjához lépve — én, C-akis én vagyok a hibás. g. — Tehát sikkasztás! — monda Mr. §miiih gúnyoló mosolylyal — sikkasztás ! J£s azt hiszi, fiatal ember, hogy ezen rósz fiu — Gyulára mutatott — tanúbizonysága kónynyit valamit a dolgon ? Különben elhiszem, hogy ő neki adta az emiitett összeget ; és vájjon mire fordította a jó fiu az arozom verejtékével szerzett pénzt ? Bizonyára szép ajándékot vett rajta kedvesének, az ön nővérének I —: íme utolsó szavam ; most négy óra van, kilencz óráig szerezze meg a hiányzó összeget ; ellenkező esetben kénytelen leszek önt mint közönséges sikkasztót a törvény kezébe kiszolgáltatni. — Atyám, az Istenre .kérlek, mit művelsz ? — kiálta Gyula kérségbeesve. — Hiszen te, te vagy az, ki engem ke* gyetleuségre kényszeritsz. Barátod sor&a