Esztergom és Vidéke, 1892

1892-03-06 / 20.szám

nos műveltsége közöli, a mi most van — s nálunk is volnának a vidéken a kuli arának oly góezponljai, a minők mindet! müveit nyugati államban van-, uak, s a molyok nélkül egy ország egyenJoNis fejlődése nem is képzelhető. Porzsolt Kálmán. * Porzsolt Kálmán nagybecsű közleüuAnyére a következő észrevételeink vannak. A hazai történet tanárai országszerte aria serkentik az ifjúságot, bogy 4i mi régiség az anyaföldből kikerül, az megóvandó ós összegyüjtendő. Tiz év óta a szórványos kőtárgyak, bronzok, cserepek, népvándorlási, Árpád-kori s «gyéb régiségek már nem kerülnek szemes bécsi és külföldi házalók kezére. Mindenütt vannak magángyűjtők és régiségkedvelők, s valóban nemes és hazafias hivatást teljesítenek, midőn vidékök .régiségeit megmentik egész ön tudati aJIUI saját vidékeik számára. Esztergomban pl. öt-hat ilyen magángyüjtő van, a ki azonban az Esztergom-városi mu-' aeum megalapítására szívesen odaadná mját készletét. Az eszmét országossá kellene tenni. A törvényhozásnak a a vidéki muzeumok számára előnyöket én kiváltságokat kellene biztositauL Mert az anyag már megvan mindenütt, csak a foglalatot adják inog hozzá. Esztergomban a miUénium emlékére igen csinos városi muzeumot lehetne megnyitni. Holischer könyvtárával, a levéltár ereklyéivel, Feicht inger herbáriumával, Bárány kőzet-gyüjfoményével ö a buügó magángyűjtők régiségkószleteivel. Tegyen valamit az állam is liazai történelmünk és kultúránk decentralizált csarnokai érdekében. A hazafias és müveit magyar vidékek egymással versenyezve fogják a városi muzeumok alapjait megvetni. Nyissuk ki sziveinket! Esztergom, miiűz. 5. (lt.) Szán alom keltő hirek járják be az országot azon szerencsétlen honfiaiuk sújtó álapoiáról, kik a felső, különösen Árva és Turóczmegyóbeu a legnagyobb éhínséggel küzdenek. Ezrekre és ezrekre megy azok száma, kik a mull. év kedvezőtlou termése következtében az óletfeniurtás legszerényebb eszközeit is nélkülözni kénytelenek. A felvidék népe hazánk legszegényebb lakosságát képezi. Rendes körülmények között is oly siláuyul él, hogy ha n/. éhségről gondolkodik, elképzelhető a nyomor, melyben sínylődik. Nagyobb iparvállalatok vagy oly kereskedelem, mely az éhezőnek némi kor-eset forrásokat nyitna, nincs a felvidéken és igy az éhkalállal küzdő nép egyedül a könyörületó, a közsogélyre van utalva. A kormány ugyan — jóilehof kissé elkésve — nem fogja elmulasztani meglenni mindazt, a mi a nyomor enyhítésére szolgálhat, de a társadalomnak is honfiúi készséggel kellene a segélyezés munkájában részt vennie. Meg is indultak már a gyűjtések Testületek és magánosok versenyezve sietnek tanúságot szolgáltatni az emberbaráti szerelet meleg érzelmeiről és készséggel küldik filléreiket azok fájdalmainak enyhitesére, kiket a mos oha viszonyok oly nyomasztó helyzetbe döntöttek. Nem is maradhat lávol a szenvedők támogatásától senki, a kinek köblében a hazafiúi és emberbarát szeretet lángja ég és tudja azt, mily nagy azon segély értéke, moly kellő időben 11 juj tátik. Városunk történetének lapjain nem egy ténye van már megörökítve az olyatén nemes felbuzdulásnak, melylyel egyes jótékony czólokat előmozdítani, közszükséget enyhíteni, kínzó fájdalmakat csillapítani iparkodott. Az emberbaráti érzelmek is sokkal jobban ki vaunak fejlődve városunk fönkeltgondolkozásu lakosságánál, hogysem azok nyílvánulását a hely és idő szük korlátai közé engedné szoríttatni. Voltak már eseteink, hogy lő lünk sokkal távolabb álló c/.élok uiegvalósi tása érdekében hoztunk nem jelenték telén áldoza'okaf, miut azon jelen alkalom, mely saját honfiunk szmvodéseinek csillapítására ni fel. Ne zárjuk el tehát most sem sziveinket, hanem nyissuk fel azokat és szabad folyást engedve megszokott, lolk esed és ü n k n ek, rész v ó f ü n k n e k szán a 1 * mIIliknak, ügyekéznünk a rendel kezesünkre álló eszközök igénybo vételével hozzájárulni a legnemesebb azon felad a, megoldásához, hogy felszárítsuk az éhezők könuiit, elnémítsuk ajajveszéklést, melyek a Kárpálok ormai szí vetrázólag hangoztatnak vissza. Azok a leikes férfiak, a kik számtalan jelét adták már sikerdus Iállékonyságuknak akkor, midőn a nagy közönség áldozatkészségének felkeltéséről volt szó, módot fognak találni bizony -íra most is arra, hogyha felvidéki polgártársaink segélyezését sürgeti az ijesztő nyomor. Esztergom városa ne álljon az utolsó helyen. -HiiircKT" — A prímás udvarából. Vaszary Kolos herczegrimásnál pénteken Bánffy Dezső báró, a képviselőház elnöke tett hosszabb látogatást. Kivülo Nogáll fölszentelt püspök, a nagyváradi püspök helyettese, Kornis grófné és Esztorházy Mihály gróf voltak a prímásnál. — Tisztelgés a herczegprimásnál. A magyar gazdasszonyok országos egy esii létének választmánya szerdán Vaszary Kolos herczogprlmásnál tisztelgett. A tisztelgőket Damjanich Jáuosué elnök és Hol Ián Ernőiié alelnök vezetlek. Az üdvözlő beszéd után az elnöknő a küldöttség tagjait egyenkint bemutatta a főpapnak, a ki mindenikkel kezet fogott s élénk társalgásba bocsái kozott. Beszélgetés közbuti a herczegprimás megjegyezte, hogy az egyesület árváinak juttatott adománya csak előleg volt s az árvaházat ezentúl is hathatós pártfogásában fogja részesíteni. — A herczegprimás és tanítványai. Mikor Vaszary Kolost herczegprimássá kinevezték, mozgalom indult meg egykori tanítványai köréhen, hogy testületileg fejezzék ki örömüket egykori tanáruknak. Legutóbbi értekezletükön az érdekeltek megállapodtak a tisztelgés módozataiban. Egyhangú óhajtásra Baross Gábor minisztert, mint a ki a herczegprimásuak volt tanítványát, kér«ék fel a köldötiség vezetésére. A miniszter szives készsóggol olvállalta a küldöttség vezetését. A tisztelgő küldöttség e hó 10-óu, délelőit 11 órakor tog a kereskedelmi minisztériumból kiindulva a herczegprimás palotájába von u lui. — Primási palota Budán. Vaszary Kolos herezegprimásnak az volt a kedves terve, hogy a budavári Mátyástemplom szomszédságában uj palotái emeljen. Az uj palota terve azonban egyelőre csak terv marad. Legalább erre következtethetni abból a körülményből, hogy a régi primási palotának teljes újjáalakítását tervezik. A régi palota terjedelmes telken áll í három ulczára néz a homlokzata. A palotának a bástyára eső része jelenleg teljesen használatlan s ide építenék a terv szerint egészen uj szárnyat, az uri ulczai reszt pedig kél. omeletosre emelik. A pri más hir Szerint több te

1 kel; megvásárolt az TJri-utczában s kertet csináltat rajtuk. Ezenkívül a píimása' Német völgyben is vett egy nagy telket. — Egyházpolitikai röpirat «Az uj herczegprimás és a béko állam és egyház között» cziineii Pax álnévvel röpirat jelent meg, mely Vaszary Kolos herczegprimás nyilatkozatára szolgál válaszul. Békülékeny szellem lengi át a röpiratot, melynek irója sok tekintetben megegyező nézeteket vall az uj herczogpriiuással. A röpirat lényege főbb vonásaiban a következő : «Az egyház elkeseredése onnan származik, hogy az állami eszme rohamos térfoglalása es haladása mellett a magyar egyház erősen elmaradt és a kezdeményezést egészen az állam ragadta magához. Ez nem vált ugyan az egyház kárára, mert Magyarországon az egyház legerősebb bástyája az erős magyar állam. Az állameszme megerősödésének akadályozása végzetes hiba volna az egyház részéről. A most uralkodó zűrzavar egyedüli megoldása a békés megalkuvás. Az elkeresztel és ügyének nemcsak politikai, de dogmatikai megoldása is vau ós az államnak nem áll érdekében, hogy mindén áron egy rossz törvénybe kapaszkodjék.* A röpirat szerzője bízik az uj herczegprimás bö leses égé ben, mely helyre fogja állifcaui az egyházpolitikai bókét. — Esztergom szegényeinek. Kegyelmes Főpásztoruuk Ő Herczegsóge szék foglalása alkalmából az Esztergom városi szegényeket megvigasztalandó, segélyezésükre ni. Major István püspök s a jóiékouyogyesület elnökéhez 2500 forintot méltóztitolt átküldeni, bogy ezen összeg a helybeli plébános urak meghallgatása mellett a helybeli házi szegények közt osztassók ki. Ezen nemes szívű szándoka a mu!t napokban ily arányban foganatosíttatott : 1. Királyi városi 419 szegény család kapott 1461 forintot 2. Vízivárosi 18 szegény család kapott 139 forintot 3. Szenttamási 209 szegény család kapott 545 forintot 4. Szeiitgyörgymezei 119 szegény család kapott 355 íorintot. Öszvoseu 765 szegény család kapott 2500 forintot. A sanyarú tói közepén nyújtott ily nagylelkű adomány ügyefogyoftaiukra nézve valódi atyai áldás volt, kik legforróbb hálával áldják horczegpritnásunk jószívűségét. — A herezgprimás a történetírásról. A. történelmi társulat csütörtöki választmányi ülésén felolvasták azt a levelet, melylyel a herczegprimás megköszöni a hozzá intézett üdvözlő feliratot. A levél igy szól: Megbocsátanak bizonyára tisztelt uraim ós tagtársaim, hogy rendkívüli elfoglaltságom miatt csak most válaszolok szives levelűkre, a midőn forró hálát szavazok ama kedves üdvözletért, melyben szerotve tisztelt tagtársaim uj pályám küszöbén a történelmi stúdiumnak nevében felszólítanak, hogy jóindulamat a történetkutatás ós írás valamint a nagyérdemű társulat iránt továbbra is fontartsam. Mélyen tiszteit tagtársak ! A mit tőlem kérnek, az reám nézve nemcsak egyszerűen pártolást érdemlő tény, hanem szigorú hazafiúi kötelesség. A történelem Ciceró szerint az élet ükre, az idők tanuja, az erkölcsök ós étet iskolája, a múltnak hirdetője. Nagykorán meggyőződtem én a római iró szavainak igazságáról s egész óteem feladatául tekintettem az emberiség ÍS hazám múltjának megtanulását ós uásokkal való közlését s bátran elmondhatom ugyancsak egy római irő a lány ijedten — ugy-e, li ed vess anyám, <esak tréfálsz ? — tevé hozzá hízelkedve. -— Jól tudod, lányom, nem szoktam tréfálni. Mr. Smith azt akarja, hogy fia Mr. Black lányát vegye nőül. — És Gyuia teljesitendi atyja akaratát ? kérdé a lányka reszkető hangon. — Teljesíti vagy nem teljesiti ; az most mindegy. Én szigorúan megtiltottam neki, hogy még egyszer házam küszöbét átlépje. Te pedig lányom, feledd el őt, töröld ki emlékét szivedből és boldog leszesz nála és atyja pénze nélkül is. — Feledd el ! töröld ki emlékét szivedhői ! — ismétlé á lányka keserűen és záporként omlottak könyei — oh anyám, és hogyan feledjen el ?! Ne hidd, anyám, hogy én a vagyon után áhítozom ; ő és csak ő kell nekem, ő utána epedez szerelmes szivem. . . — Gyérek vagy még, lányom. Idővel megtanulsz feledni, szólt hidegen és eltávozott. Nelly egyedül maradt mély bánatával ; megeredtek könnyei, hogy kedvese nem látogatja meg. Mert nem iparkodik rábírni anyámat, hogy szigorú parancsát visszavonja? Mért nem jön és kitárja bánatos szivét előttem, mint ezt máskor szokta ? mért nem jön hozzám vigasztalást nyerni szerelmünktől ? Avagy elfogadta már atyja ajánlatát és elfordította szivét tőlem és inis.s Black felé hajlik ? Vagy tán nem is szeretett soha és eddig ís csak hitegetett, csalogatott ? — Nem, nem ! ő nem lehet oly IK esteien .; szeretett mindig s most is szóra. De hát mért nem jön ? ! . . . Két napig nem evett, nem szólt senkihez, az álom is kerülte szemeit ; folyton távollevő kedvesére gondült. Szülei nem sokat gondoltak vele ; ismerték a hatalok szivét és meg voltak győződve, hogy idővel elpárolog ez a szerelem. Sokkal többet szomorkodtak Henry miatt. Az általános bajból Henrynek is kijutott a maga rásze. Nagyon jól ismerte főnökét is, fiát is és éppen azért tudta, hogy minél inkább vonakodik a fiu atyja akaratába járni, annál makacsabban ragaszkodik Mr. Smith akaratához ; de tudta azt is, miként Gyula semmi áron nem követendi atyja parancsát, minthogy teljes rabjává lett szerelmének. — Hallotta, hogy Gyula több barátjához fordult kölcsön iránt, de eredménytelenül. — «Igy tehát— gondola és borzadály fogta el egész lényét — ha főnököm átnézi a könyveket és a hiányt felfedezi, rajtam tölti ki hoszuját, elcsap, átszolgáltat a törvénynek és odavan minden reményem és Vilma* ... itt iszonyúan megrázkódott és nem merte folytatni gondolatait. — Szívesen megtérítette volna a hiányzó összeget sajátjából — ha lett volna miből. Ha lett volna ! Persze, akkor nővére sem került volna hálóba. . . E közben megtudták, hogy az általános zür-zavar, izgtottság és fájdalmas napok barátnőjüket, Madame Marit sem kímélték meg. Mióta Mr. Smith ágya előtt eiájult, folyton gyengéikedék, az örökös mosoly eltűnt arczárói, szemei megtörtek és a redők, melyek ama végzetes eset óta arczán megjelentek, mindmegannyi tanujel, hogy valami benső bajnak férge rágódik életén. Leánya eléggé iparkodott, hogy vigasztalja, hogy eloszlassa buskomorságát, de hasztalan. Azon kérdésére : «Mért szomorkodol, kedves anyám ? » nem felelt egyebet, csak a mit már első izben mondott, hogy t. i. először látott alélt embert és ezt nem tudja elfeledni. Whiteék nagy fájdalommal értesültek barátnőjük betegségéről és nem tudták megérteni hirtelen buskomorságának okát. A mit lányának mondott, azt nem tartották elegendő okul és odamagyarázták a dolgot, hogy bizonyára oly dolog történt, melyet lánya előtt el akar titkolni. Mennyire meg valának lépetve, midőn kérdésünkre ugyanazon feleletet nyerték, a mit már Vilmától hallottak. Ezek a jó emberek nem tudták, higyjenek-e a szegény asszonynak, nem-e ? Midőn azonban észrevették, hogy valahányszor ezen kérdést érintik, m. Mary elsápad és másfelé tereli a beszédet, nem alkalmatlankodtak többé kérdéseikkel. (Folytatása következik.) — A Magyar Sión februári füzete aktuális tartalommal jelent meg. Első közleménye egy óda a primás eouselratiójára, második czikke Ünnepnapok Esztergomban, harmadik közleménye Halmos Ignácz űr lói A pozsonyi generális szeminárium, Várnay Wolsoy bibornokról ír. Irodalmi ós művészeti ro vata is gazdag s rövid közleményeiben az aktuális eseményeket dolgozza föl. [Szóval a februáriusi füzet a legkiválóbbak közül váló