Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-25 / 104.szám

A napkeleti bölcseket esi 1 ing vezé­relte e világosig forrásához. De csak ők magok, igen kevesen fogták fel a csillag jelentését s követték hívását. A világ, ka látta is azt a vezércyillagol, nem vette benne észre Isten jelét. Ha körülnézünk a mai kor fél homá­lyában, a világ szellemi s anyagi, er­kölcsi s társadalmi nyomorán, lehetet­len, hogy ÍIZ ember szive el ne szo­ruljon. Mi lesz mindennek vége? Lesz-e nhég valaha jobb idő ? Meddig fogja még a társadalom, a keresztény Európa boldogságát elvakultan sárba tiporni? Látva az ég, a társadalom, haza, köz­és magán erkölcsök, az összes világrend ellen folyton szaporodó merényletek hosszú sorát, nem egy gondolkodó elme állapodott meg már abban, hogy ily praemissák folytán más következmény nem jöhet, mint az, hogy a mostani világ féktelen szouvedélyei által űzetve, vagy maga-magát fogja felemészteni dühön­gésében, vagy a boszus egek büntető csapásai alatt meg fog semmisülni. Mondják ugyanis, hogy j o g­egyenlősóg van, de ez csak paszta szó, mert az uralkodó hatalom nem is­meri el a jog egyenlőségét s e hatalom kevesek kezében van. Mondják, hogy szab adság van ; de minő szabad­ság az olyan, melyben a tetterős ifjú­ság éveken át katonafegyelom alatt nyög, a férfiak pedig egy mindenható bureaukráeia lidércnyomásának vannak alávetve. Mondják, hogy testvéri­ség vau és soha a gyűlölködés nem volt általánosabb s nem volt, hogy egyesek öumagukra lettek volna utalva, mint jelenleg. Az egyforma életet foly­tatók nem képeznek többé érdekszövet­séget egymás támogatására, hanem a szabad versenyben egymás ellen törnek A. felekezeti kapocs lazán egyesíti a ke­délyeket. A modern állam nem a ha­zafiság nemes ösztönére fekteti uralkodását, hanem önmagában keresi célját ós polgáraink kényszerí­tésében találja az eszközt ön fen tartására. Államadóságok nagysága, gazdag plu­tokraták privilegizált osztálya, impro­duktív fogyasztó hadsereg, a gyáripar által teremtett munkás kérdés ; a föld­birtok mobilizációja s a kereskedelmi hitel formáinak a mezőgazdaságra al­kalmazása által tömegesen depossedált régi kis és nagybirtokosok, a földmü­müvesekből lett napszámosok ; harminc| év alatt tízen két háború — az egyre dagadozó budgetek, felcsigázott adók s az általános elszegényedés —* mindezeket bizonyára senki sem fogja a vélel len­ségek vak találkozásának, mondani, ha­nem a legkülönbözőbb gondolkodású férfiak ezekben vészijósló jeleket ész­lelnek a látóhatáron. Ha, az emberi hit — igy szólt G I a d s t o n e, mint a glasgowi egyetem rektora — valaha a kereszténység lényegétől s azon alap­igazságoktól, melyek ennek lelkét képe­zik, elszakadna, akkor ez kezdete és csalhatatlan jele lenne minden civili­záció teljes és gyökeres felbomlásának. A kérdés az — úgymond C a nova de Castillo, a spanyol cortes előtt — hogy a tekintély elve vau fenyegetve, a lázadás szelleme emelkedik és nö­vekszik s az általános civiliziót végső veszéllyel fenyegeti. Ideje, hogy mind­nyájan egyetértsünk, hogy megmentsük a h a z á v a l az európai civilizációt. Tehát bizonyos, hogy a társadalom, kereskedelmi civilizáció s az, amit min­den nemzet h a zá j á nak nevez, ve­szélyben forog. Minden nagy elme két nagy dolgot félt: hazáját s a civilizá­ciót. M o l t k e, a nagy hadvezér, lelke mélyéből merítve minden háborút még a legszerencsésebbet is, nemzeti csapás­nak nevezi ; de azért még sem merte császári urának a hadsereg számának le­szállítását javasolni, mert félté hazáját; 6 is a nemzetek jobb neve­lésétől, mint évszázadok világtör­ténelmi fejlődésének gyümölcsét, várja a jobbra fordulást ... De az csak a messze távolban üdvözli a remény­csillagot. Igy gondolkoznak a nagy elmék ; a közórzület félre van vezetve, iránytű nélkül hullámzik le, fel, ide s tova. Majd a reménytelenség karjaiba veti magát, majd pessimistikus észjárás­bau elmerülve azt hiszi, hogy ennek igy kell történnie. Az egyik, mint a másik nagy lelki betegség, a mely gyógyítható, ha leg­tekintélyesebb orvosi tekintélyhez for­dulunk. Csak az igazság világos­s á g a szabadit meg bennünket, a tel­jes, tiszta igazság ismerete s a belőle fakadó társadalmi megté­rés, újjászületés erős szent akarata «E 1 nemzet e hazán*. Az isteni gondviselés nem gyönyör­ködik a halálban. A magyar egyház­fej e d e 1 e m n e k jelszava P a x legyen az a vezércsillag, mely óvjon bennünket a magyar átkos testvérhar­coktól és ápolja bennünk a békés újjá­születés csiráját. Mi — és erre éppen a mai ünnep em­lékeztessen bennünket — nem vagyunk olyanok, hogy az újjászületésre képe­sek ne voluánk. A kereszténység a hi­ten, reményen, szereteten alapszik ! Ezekből, ezekben, ezeknek él! A kereszténység ép azért a mai társa­dalom fölött nem esik kétségbe, világo­san látja a menekülés lehetőségét és az eszközöket is, melyek által zaklatott társa­dalmunkat az újjászületés és béke biztos róvparljába viszavezó­relni lehet. Ugy legyen ! RÉCSEY VIKTOR. A «Besszer» naptárból. Tanfelügyelő. — Hányféle szeszt ismerünk ? Jelölt. — Szesz van háromféle. — Hogyan ? — Spiritus simplex, spiritus rectificatus ós spiritus sanctus. Felső lányiskola. Tanítónő. —Erzsi k. a., mi jellemzi a Balatont ?' Erzsi k. a. — Az, hogy a partján sír­nak a kis lányok. Ballet. — Mit szólsz az uj táncosnőhöz. — Óh, nagyszerűen kezeli a lábait! III IMIK. — Boldog ünnepeket kívánunk t, munkatársainknak és. t. olvasóinknak egyaránt. — Lapunk mai Száma nem vasár­nap reggel, hanem a szt. ünnepekre való tekintettel karácsony estére jelent meg. — Kiadóhivatalunk kéri azon elő­fizetőket, kik még hátralékban vannak, hogy ezen összeget minél előbb bekül­deni szíveskedjenek. Az új előfizetéseket is, nehogy a lap expediálásában zavar támadjon, legkésőbb az új óv első nap­jaiban megejteni kéri. Lapunk kedvez­ményes előfizetési ára tanítók részére 4 frt. Gyűjtőkuek 5 uj előfizető után tisztelelpéldáuuyal szolgálunk. Kará­csonyi számunk az új évfolyam mutató­száma lévén, kiadóhivatalunk tisztelet­tel kéri azokat,akik még nem előfizetők, de Esztergom sorsa iránt nem közönyösek, hogy ezt szives megtekintésül elfogadui s megtartani szíveskedjenek. A kará­csonyi szám megtartása nem köteles semmire, csak az újévi szám elfogadása jelenti, hogy a megtartó tartani fogja az uj évfolyamot is. — Értekezlet. Az állandó hid ügyé­ben csütörtök dóiuíáu 5 órakor a Fürdő­vendéglő kis termében szokatlau érdek­lődós mellett értekezlet volt, melyet Vimmer Ferenc annak megbeszélésére hívott össze, hogy az építendő hid kö­rül a városrészek és Párkány érdekei kellő figyelemben részesüljenek. Az ér­tekezleten mintegy 120-an vettek részt. Az elnöki széket Vimmer foglalta el, ki néhány szóban előadván az értekez­let célját, felhívta a gyülekezetet el­nök választására, ki a tanácskozást ve­zesse. Erre nagy lelkesedéssel Vimmert kiáltották ki elnöknek. Vimmer meg­köszönvén a bizalmat, bővebben szól az állandó hid tervéről, ismerieti azou ta­nácskozmáuy lefolyását, a moly a ke­reskedelmi miniszter jelenlétében, Esz­tergom megye ós város kiküldöttei rész­vételével Budapesten tartatolt. Felem­líti azt, hogy azon meggyőződés által vezéreltetve, a mely szeriut az eddigi tervek által a városrészek (Víziváros, Szenttamás, Szentgyörgymoző) és Pár­kány érdekei jelentékenyen károsodná­nak, egy memorandumot terjesztett a miniszter, ki azt, miután formális meg­bízatása nem volt, el nem fogadta. Ő azonban ebben meg nem uyugodhatik, ós kéri a gyülekezetet, hogy az ügyet magáévá téve, ne idegenkedjék azon kellő lépésektől, a melyek érdekeik megóvása tekintetében szükségesnek mu­tatkoznak. Hogy mely indokok vezér­lik ezen mozgalom megindításánál, erre nézve az általa benyújtott memoran­dum nyújthatna legjobb tájékozást. Kéri tehát, engedné meg az értekez­let, hogy ezt egész terjedelmében fel­olvashassa. A memorandum főleg 4 ér­vet sorol fel, amelyek világosan kitün­tetik, mily jogosult volna azou óhaj, hogy az Ő terve szerint a hídépítése esetén a mai útvonal megf artas­sék. A memorandum éljonzéssel foga­dott felolvasása után indítványozza Vim­mer, hogy az értekezlet először is a hercegprímást kérje meg óhajának ma­gas befolyású támogatására. Megem­líti, hogy a vízivárosi ' előértekez­let ezen eszmét magáévá téve, már egy felterjesztést is készített ez ügyben. Ha az értekezlet hozzájárulni hajlandó, célszerű lenne ezen okiratot is felol­1 vásni. Miután az értekezlet ez indít­ványt elfogadta, a hercegprímáshoz be­nyújtandó kérvény egész terjedelmében felolvastatott, és minden módosítás nélkül elfogadtatván, beható eszmecsere után egy 7 tagu bizottságot választot­tak meg azon küldetéssel, hogy azt a prímásnak átnyújtsa. A felterjesztést az értekezlet színhelyén 65-en írták alá. Ezután választottak egy 25 tagu bi­zottságot, amelynek feladata lenne az ügy további fejleményeit figyelemmel kísérni és a szükségesnek mutatkozó lépéseket megtenni. Miután az értekez­let Vimmer Ferencnek buzgóikodásáórt lelkes köszönetet szavazott, az elnök az értekezletet mintegy 2 órai tanácsko­zás után berekesztettnek nyilvánította. — A hercegprímás hazautazása. Csütörtöki számunkban jeleztük, hogy a hercegprímás már szók városába érke­zett. Az udvar ugyanis az elmúlt va­sárnap azt az értesítést vetle, hogy csütörtökön már a primás székvárosá­ban lesz. Semmi kétség sem maradt tehát fenn annak ellenkezője iránt s igy jutott lapunkba a tévesnek bizo­nyult értesítés. Szerdán délután az ud­vari személyzet csakugyan előkészüle­teket tett a prímás fogadtatására, azon­ban a késő esti órákban egy távirat érkezett a primási titkártól, melyben a hazajövetel elhalasztását jelezte. -Primási adomány. Mielőtt a her­cegprímás távozott volna, a jótékony-egy­letnek 100 frtot, a sz. Vince egyesület­nek sziutón 100 frtot adományozott mondd, nem fájna-e a szived itt hagyni mindezeket ? Margherita végig hordozta nagy, fekete saemeit a dalos mezőkön, fényes levelű babérfákon, kristály tiszta patakokon, mo­solygós égen ; elsurrant tekintete a kis kunyhón, virágos kertjén, citromfáján és nem volt hozzá semmi szava. Hiába, min­denütt csak azt a yarázslatos ösvényt látta, mely karbunkulusokkal, gyémántokkal van kikövezve, a legszebb virágokkal szegélyezve. Köm értette meg a fiút, nem érezte a citromfa illatát, nem hallotta a bogárkák zümmögését, nem a forrás csobogását, lelke már messze fön bolyongott a fényes csillagok közt. Beppó tilinkója pedig azután még szeb­ben, még bánatosabban szólt az Abruzzok lejtőjén. Az ezermesternek igaza volt; a varázs­latos ősyény csakugyan a magasba, a csil­lagok, a cirkusz-csillagok közé vezetett... Este volt s a töméntelen népséget alig birta elnyelni az óriási kerek alkotmány. Mikor a bordeaux draperiás páholyok, piros tapétás padsorok, szürke karzati ülőhelyek már roskadásig megteltek a tarka-barka néppel, egyszerre a villamos napok hirte­len kigyúltak s teleszórták sugaraikkal a roppant cirkusz minden zugát. Káprázatos ragyogás támadt erre körös­körül mindenfelé. Mert ami gyönyört ter­mel a teuger mélye, ami drágakövet, ru­bint, zaphirt, gyémántot aranyba foglal az ötvös keze, talán mind elhozták maguk­kal a büszke priucipesaák, marchesák, tü­zes szemű signorák, hogy megfürdessék a villamos napok pazar sugárkévéiben. Olyan volt az, mintha valami odatévedt szivárvány pattogott volna szerteszéjjel milliom villanó szikrában. De a szem be sem telt még a csoda­kép szemléletével, már ismét uj látvány következett. Középütt a porondon egymásután jelen­tek meg bámulatos erejű akrobaták, akik súlyos vaskörtékkel jdobálództak ; cingár tüzevők, a kik lángot nyeltek, suhanc tra­pézinüvészek, a kik hajmeresztő mutatvá­nyokat végeztek. KÖzben-közben hegyes{ fovegű, lompos bohócok cigánykerekeket hánytak, furául mókáztak. A nép, a tarka-barka nép pedig ujon­gott, tapsolt, kacagott elragadtatásában, már a mint a mutatványok természete ma­gával hozta. De ez még mind nem volt az, a miért ideözönlött. Egyszerre a zenekar galopp-motivumra zendített rá. Abban a pillanatban tüzes paripák vágtattak elé, hátukon meseszép tündéreket hozva. Általános tetszés moraja zúgott végig a nézők táborán, mert em­beri szem ritkán lát olyat, a mi most kö-J vetkezett. Hat száguldó paripa hátán hat tündéi kelt lábra, hat tündér lejtette merész fan­tasztikus táncát, hogy az utolsó fokig fel­izgassa délvidék gyorsan hevülő népét. Uem zsongott már a tömeg, nem mo­rajlott, hanem valósággal tombolt. De mint nyárhevét váltja fel néha vá­ratlanul a dermesztő hideg, akkép követ­kezett be most a piece de resistance. Egy véletlen lépés volt összesen s utána egy éles sikoltás, aztán hat rohanó paripa tiport keresztül a tündérek legszebbikén. Ezzel vége volt az előadásnak. * * * Harmadnapra kivitték M;irgheritát, a cirkuszesillagok legszebbikét a temetőbe s ezentúl egyelőre csak öten járták azt a me­rész, fantasztikus haláltáncot. SZABÓ LÁSZLÓ. yURKESZTÁNl jfítRMONDÁSOK. Két tör nem fér el egy hüvelyben, két szerelem nem fér el egy szívben. Ha nőt veszesz, előbb nézd meg, ha lo­vat, előbb lovagold meg. Lovat ne gyalog ember, nőt ne nőtlen ember tanácsára vásárolj. Ha közeledik a gyógyulás ideje, gyalog jön az orvos. Könnyű ismeretséget szerezni, de nehéz tőle megszabadulni. Tedd azt, amit a tudós mond, de ne tedd azt, amit ő tesz. Ne zárd be annak a háznak ajtaját, ahova még valamikor menni akarsz. Ne nézz idegen házba, ne kopogtass idő előtt az ajtón. Ha rendesen csinálsz valamit, még a hó is meggyullad, de ha rendetlenül, még a száraz fa sem. Mikor az ellenséges sereg eltávozott, rögtön megszaporodik a hősök száma, A már egyszer kimondott szót nem le­het elnyelni. Asszonyi tanács csak asszonynak való. A kard által ütött seb begyógyul, de a nyelv által ütött nem.

Next

/
Thumbnails
Contents