Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-04 / 98.szám

A főkáptalau testülete h jótékony hozzájárulással biztosítja az ügy sikerét. Valamikor Reviczky Győző fő­szolgabíró ur adott ki egy igen figye­lemreméltó tervezetet a koldus ügy tö­kéletes rendezéséről s a koldulás meg­szüntetéséről. Ez a tervezet azonban — fájdalom — nem valósult meg. La­punk évek hosszú során át állhaiato sati küzdött a koldulás megszüntetése mellett a városi szegény-ügy -radikális rendezése mellett. Többször ajánltuk az eszmét a jóté­kony-egyesület pártfogásába. Majer István püspök ur figyelemre is mél­tatta felhívásunkat, tárgyalta is a jó­tékony nő-egyestilet gyűlésén, de a népkonyha ideája még mindig uem va­lósult meg, Égető szükség volna Esztergomban a népkonyháknak azonnal való szer­vezése. Győrött a hölgyek jószívűségé­nek és tevékenységének diadala a nép­konyhák virágzása. Nálunk rengeteg sok a koldus. Még több a szemérmes házi szegény. A nép­konyhák szervezése tehát már régóta óhajtott közhasznú jótékonysági intéz­mény volna. Vegyék kezükbe a népkonyha ügyét jószívű hölgyeink, a kik úgyis őran­gyalai a szegényeknek. Adjanak ki deczemberben megváltó iveket a koldulás megszüntetéséről. Minden család szivesen fizetne éven kin t üt-tiz forintot, ha a koldulást elütnék. Kezdjük meg azután gyorsan a nép­konyha felállítását. Nagyon sok szegény család jutna itt egy-két fillérért jó meleg ebédhez. Csinálják meg ezt a jótékony-intéz­ményt jószívű hölgyeink ! Nem állit­halnának ennél szebb karácsonyfát. HÍREK. — Az olvasÓkÖZÖltségJiez. Tiszte­lettel értesítem az «Esztergom és Vi­déke* mélyen tisztelt olvasóközönségét, hogy lapom eddigi szerkesztője dr. Körösi László ur, a fővárosba történt távozása köve kéziében a lap szerkesztésétől a inai nappal végleg megvált. Bírom azonban igéretót, hogy munkásságával továbbra is támogatni fogja lapunkat. Midőu a tározó szer­kesztőnek köszönetemet nyilvánítom tiz évi buzgó munkásságáért és benső saj­nálkozásomat fejezem ki távozása fölött, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mélyen tisztelt közönséget értesít li^­lem, hogy a közjóért, városunk és me­gyénk szellemi és anyagi előhaladásáéri önzetlenül harczoló ^Esztergom és Vi­déke* uj szerkesztőjének, Nógrádi Jenő városi reáltanár urat volt sze­rencsém megnyerni, a kinek irodalmi munkássága az olvasóközönség élőt előnyösen ismeretes s a kinek széles ismeretköre, kiváló ügybuzgalma teljes biztosítékot nynjt arra, hogy az «Esz­tergom és Vidéke* uj szerkesztője min­den nemes küzdelemben méltó utódja lesz elődjének. Esztergom, 1892. deczember 3-án. TÁBOR ADOLF, az «Esztergom és Vidéke* kiadó­iul aj (Ionosa. — A herczegprimás tagnap d. e. fé) 10 órakor saját fogatán dr. Kohl Medárd titkár kíséretében Budapestre utazott. Egyik laptársunk szerint tavasznál előbb nem is fog visszatérni székvárosába. — Lóskay Jeromos jószágkonuányzó ugyancsak szombaton delelőtt a 9 órai vonattal Bajcsra utazott. — Vaszary JánOS a herczegprimás festőművész rokona olaszországi tanul­mányútra indulván, előbb Fiumét a fes­tői szépségekben gazdag magyar tenger parii várost keresi fel. — Lányi Adolár lapunk munkatársa s az uióbbi időben szerkesztő-helyetles, városunkból Budapestre utazott. Mind­nyájan, kiknek szellemes tolla élveze­tet okozott, ősziulesajnálattal vették az espiitvel teljes zsurnalista távozását tudomásul. — Az «Esztergom és Vidéke* igen tisztelt munkatársait ez uton kél­jük, hogy lapunk k a rács o u y i szániába (mely szokás szerint az idén is a rendes számoknál terjedel­mesebb lesz) szánt közleményeiket a szer­kesztőségébe (Esztergom,I)una-utcza 48.) minél előbb beküldeni szíveskedjenek. — A vármegye tisztikara a főis­pánnak. Esztergom vármegye tisztikara díszes albumot fog szerei ott főispánjá­nak átnyújtani. Az album a vármegye valóságos ás tiszteletbeli tisztikarának fényképeit fogja tartalmazni. A lisz ikar ezen alkalomra legnagyobbrészt magyar díszruhában fényképeztette le magát. — Képviselő- és főjegyző-válasz­tás. Dr. Kruplanicz Kálmán kir. ta­nácsos, alispán értesiti a f. évi 3667. sz. a. kelt tanácsi előterjesztés folytán a városi képviselő-testületet, hogy a már megválasztott dr. Fehér Gyula és |Frey Fereuczon kívül részéről Nieder­mann Pál kir. tanácsos és Breuuor József városi képviselő-testületi tago­kat nevezi ki. Ezzel egyidejűleg a vá­rosi képviselő-testületi tagok választá­sára határnapul f. évi decz. 11-ikét tűzte ki. Elnökül a 47. §. értelmében Niedermaun Pál kir. tan. van kijelölve. A választás elleni panaszoknak az 50. § értelmében való elbírálására az al­ispán kinevezi dr. Burián János és Marosi József urakat. Végül az 53. §. értelmében i\% alakuló közgyüiésra f. évi deczfinber 14. délelőtti 10 órá­ját tűzi ki, midőn egyidejűleg az üre­sedésben levő főjegyzői s netalán elő­léptetés folytán megüresedő egyéb ál­lások is betöltendők lesznek. — iskolaszék. A kir. városi iskola­szók decz. 2-án ülést, lariott. Egyedüli tárgyát a szegéuysorsu iskolás gyerme­kek segélyezéséről való rendelkezés ké­pozie. Minthogy a kir. város által költ­ségvetésileg megszavazott 200 frt, s a pénzintézetek kegyes adománya elegendő fedezetet nem nyújt, ennélfogva el­nöklő polgármester az adakozások sorát megnyitotta, melyet a jelenvolt iskola­széki tagok jelentékeny adománynyal gyalapítottak; igy dr. Fehér Gryula 10 irtot irt alá. Jelenteitek még, hogy Draxler Alajos két fiut, Fekete Géza s/.imén két fiut, lát el öltözékül. Há­lás elismeréssel véletelt tudomásul. — A «Dal- és zenekedvelő egye SÜlet» estélye decz. 3-aról jövő szom­batra, e hó 10-ére halasztódott. A áncz nélküli hangversenyt a «Fiirdő» szállodában rendezik, és 7 órakor veszi kezdetét. Előre jelenthetjük a gazdag programúiból dr Récsey Viktor tanár élvezetesnek Ígérkező felolvasását. — A *paulai sz. Vincze egyesület,* mely most egy éve, hogy megalakult, folyó hó 8-án, Mária szeplőtelen fogantatása ün­nepén a vízivárosi zárda-templomban ün­nepélyes istentiszteletet tart, melyen dr. Csernoch János apátkanonok ur, ki az egye­sület elnöke, fog szónokolni és misézni. Az eyyesület működéséről jelentést ad ki me­lyet az Istentiszteleten jelenlevők közt ki­osztanak. A sz. mise közben fogják a zár­dai irgalmas nővérek fogadalmaik évenkinti megújítását tenni. Az ünnepi istentiszte­let 9 órakor kezdődik, melyre felhívjuk a t. közönség figyelmét. — A tornaegye8 ölet jégpályája. Tudat­juk lapunk olvasóival, hogy a tornaegye­sület választmányának határozata folytán az egyesületi jégpálya decz. 3-tól szombat­tól kezdve a közönség rendelkezésére bo­csáttatott. — Idény-jegyek az egyesületi szolgánál előjegyezhetők. E jegyek ára egyl. tagoknak 1 frt, nem tagoknak 3 frt. Egyszeri korcsolyázás tagoknak 10 kr, nem tagoknak 20 kr, diákjegy 10 kr. — Az esztergomi kereskedöifjak egylete ina tartja harmadik fölolvasó­estólyét. Az részletes műsort már lapunk mult számában közöltük. — Társasvacsora. A helybeli iparosítják egyesülete a tűzoltó egye­sülettel kapcsolatban decz. 3-án társas­vacsorát rendezett Dóczy Ferenez el­nök és főparancsnok tiszteletére. — Főgyimnásiumunkról. A pannonhalmi szt. Benedfkrend 1892—93-ik évre szóló névsorában, melyet mulfc számunkban is­mertettünk, a következő rövid történeti is­mertetést olvassuk az esztergomi székház és főgymnásiuturó! ; A székház egykor a Pálos-rend birtokálan volt. a melynek el­töröltetése után azt Eszteigom városa a kir. kamarától megvette s katonatiszti lakásnak szánta, utóbb azonban a tanulmányi alap­nak engedte át. A szt. Benedekrend ugyanis a visszaállítás"! oklevél értelmében az esz­tergomi gyinnásium vezetését 1809-ben át­vette ; s mivel ugyanezen oklevél rendelete szerint a tanulmányi alapot illette a kö­telezettség, hogy a tanároknak alkalmas lakást szerezzen : ez okból a székházat a várostól 25 ezer forinton megvette, és a tanároknak lakásul átadta. 1852-ben bol­dog emlékű Scilovszky János kardinális esztergomi érsek kezdeményezésére Eszter­gom varosának a rend beleegyezésével föl­j terjesztett kérelmét, hogy itt az uj tan­rendszer értelmében fögymnásium szervez­tessék, ő cs. kir. apóst, felsége legkegyel­mesebbenjhelyben hagyta ; miért is az előbbi székház — mely a tanárok megszaporodott számát nőm volt képes befogadni, — kellő terjedelemre lön nagyítva az által, hogy az említett bíboros herczegprimás nemes adakozásából sz. kir. Esztergom városa a székház szomszéd épületét megvette és újra építvén, az előbbihez csatolta. 1880-ig a fögymnásium helyiségéül a városház egyik szárnva szolgált. Minthogy ez a szük hely a fokozódott kivánalinaknak nem felelt meg, égető szükséggé vált a czélnak megfelelőbb alkalmas épületről való gondoskodás. Azok buzgóságát, a kik e ezélra törekedtek, az óhajtott siker koronázta, mert Esztergom városa a maya áldozó készségével Simor János bíboros herczegprimás és Kruesz Kri­zosztom pannonhalmi főapát bőkezű támo­gatása, a kormány és egyesek adakozásá­val palotaszerü iskolát emelt, a mely a mondott év szept. 8-án történt ünnepélyes felavatása és megnyitása óta a fögymná­sium helyiségéül szolgál. vö'egéuyre, a szép menyasszonyra, tovább megy, mert fél, hogy a kétségbeesés utat, tör ajkain át, hogy nem tudja fékezni ön-j tudatát s odarohan öcscséhez, kiszakítja karjaiból menyasszonyát. Oh, mert oly kínos mindezt látni! . . . bár rég tudta,! hogy igy lesz. Tudta már akkor midőn | Anna és Ákos először találkoztak a jurista-j bálon s neki látnia kellett, hogy a mit ő; «gy év alatt nem tudott kivívni, azt az> öcscse szinte öntudatlanul pár óra alatt el-j nyerte. Tudta akkor, midőn Anna hetekig nem látta Ákost, de mindig esak róla be­szélt, nem adva hitelt az ö szavainak, hogy öcscse mást szeret. Tudta .... de remélte, hogy valami közbe jő . . . Ám hiába remélt,. ma elhangzott az eskü. A jó barátok hívják asztalukhoz s ö oda ü! közéjük; hadd csengjen a pohár, hadd ( altassa el a mámor a fájdalmat! De a bor rosz orvosság a sziv sebére,: csak daezolni tanít a fajdalommal és a boszu gondolatát ébreszti fel a lélekben. Ha ő nem boldog, öcscse se legyen az! Igen,; mindent megtesz, hogy egyenlők legye-; nek a szenvedésben. Elhatározza, hogyj addig nem nyugszik, míg azt az asszonyt, j ki öt visszautasította, ki az ő kérő ésdek-j lését észre sem vette, ott nem látja maga előtt összeroskadva, sirva, eBdve könyörü­eltért. Igy lesz, igy kell lennie ! S a mint koczintanak, nem is hallja, kit éltetnek, ő csak öceese boldogtalanságára üríti serlegét, újra, meg újra, az utolsó cseppig. Valaki karon ragadja s durván félre­rántja őt. — Nem tud vigyázni 1 ? Nem hallja a villümos csengőjét! Pár pillanatig némán bámul a nagy kör­út lámpasorába, aztán tovább megy. A nép-! j színháznál nagy tömeg ácsorog, szinte ve-j rekedve a jegyekért, bizonyosan valami uj | darabot adnak. Aztán ismét csendesebb lesz i az utcza s az ö szemei elé uj kép tárul. I A bedőftelyi kastély néma, csendes. Láb­ujjhegyen jár, halkan suttogva beszél mindenki. A nagyasszony haldoklik. Az i ágy körül állanak a rokonok és visszafoj- i j tot lélekzettel lesik a keskeny 7 , vertelen i ajakról ellebenő, alig hallható szavakat, szívszorongva várják az utolsó ki nos pil­lanat érkeztét. Csak Gáspár hiányzik, ő a'í szomszéd szobában van. Ottall az Íróasztal i kinyitott fiókja előtt, valamit olvas s ez- I alatt idegesen turkál a fiókban széthányt 1 iratok közt. Végre megtalálja, a mit keres, i gyorsan átolvassa az okmányt, aztán még j néhány iratot téve mellé egy borítékba ta- Í karja, melyre nagy hetükkel csak egy szó vau írva : Végrendeletem. A másik ivet zse- 1 bébe rejti, a fiókot gondosan bezárja, elégé- i detten mormolva magában : Igy jó lesz ! t Aztán a folyosóra kerülve, visszatér any- < jához. Odahajol hozzá, megcsókolja a ke­zét s az íróasztal kulcsát észrevétlenül a, , vánkos alá rejti. Az anya homályosuló I szemeivel bágyadtan tekfntrá, majd nagy- I nehezen felemelkedve a testvérek kezeit < egymásba teszi, halk elhaló hangon kérve I őket, hogy legyenek mindig szerető, jó i testvérek. Gáspár megígéri ezts areza nem pirul el, hangja nem remeg a hazug igé- 1 ret kimondásakor. í Aztán .szomorú napok jöttek. Bedewbely- Í nét eltemették s a végrendeletből kitűnt, 1 hogy az adósság majdnem annyi niiut a l birtok értéke. Gáspár egész örökrészét át­engedte öcscsének, nem volt rá szüksége, hisz gazdag lány volt a menyasszonya. És mindenki dicsérte, magasztalta az ö nemes, fenkölt jellemét. Pedig ő nem feledte el azt az elhatározást, mely öcscse menyek­zőjén fogamzott meg lelkében. De valami sajátságos véletlen folytán czélja az ö köz­reműködése nélkül is megvalósult, a viz és a tüz által. Mikor tavaszszal a Duna áradt, a töltés mindig Ákos birtokánál sza­kadt el s ha árviz nem volt, tüz ütött ki valamelyik tanyáján, elpusztítva a termést, az épületeket. Voltak, a kik négyszemközt azt suttogták, hogy van valaki, a ki a gá­tat elszakittatja és jól megfizet egy-egy béresnek, hogy a pipája tüzes hamuját olyan helyen verje ki, a hol valami meg­gyúlhat ; de hogy ki ez a valaki, azt még suttogva sem merték kimondani. Ákos küzdött a csapásokkal, melyek mun­káját meghiúsították, küzdött, mig össze nem roskadt a sok munkától. Sokáig be­tegeskedett s most már nyugszik csen­desen. Tovarobogó fogat állítja mag útjában. A Sándor-utczához ért. Pár perez múlva lakása előtt áll. Mig a lépcsőn felmegy, boszankodva gondol arra, hogy inasa ma csak 10 órakor jön haza s igy egyedül lesz, még a théat is magának kell meg­főznie. Az ajtónál eszébe jut, bogy ha most va­laki elbujt volna a lakásban, milyen köny­nyen végezhetne ó vele, még tán kiáltani sem tudna. A folyosón önkénytelenül be­hunyja a szemét, mintha félne, hogy va­lami szokatlant Iái. Gyorsan feltarja a' szobaajtót. Az utczán égő lámpáknak a re­dőnyök nyilasain átszűrődő fénye sárga sávokat fifet a falra meg a szőnyegre s e sávok olyan furcsán tánozolnak. Meggyújtja a lámpát, ledobja kabátját, gondosan be­zárja az ajtót, éles tekintetével megvizs­gálja a szoba minden zugát, aztán kissé nyugodtabban ül le Íróasztala elé. Azon gondolkozik, hogy miért e félelem, ez ag­gódás valami ismeretien veszélytől, mikor ma ép ugy van minden, mint máskor. Sőt jobban ! Hisz Ákos nem él s Körn­lődy Anna már koldus, örülni, kaczagni kell ma neki 1 Felnyitja az Íróasztalt, előszedi a régi elsárgult papiru leveleket, melyek tele van­nak öcscsének panaszaival. Az egyikben azt írja, hogy az örvény szélén áll, a má­sikban kétségbeesve tndatja, hogy a dob pár nap múlva megszólal az ősi kúria ud­varán, majd ismét anyját okozza, ki eltit­kolt pazarlásával gyermekeit kifosztotta. Ezek a keserű panaszok ugy gyönyörköd­tették őt máskor, de most fanyarrá tették mosolyát. Anyja leveleit, melyekben esdve, majd fenyegetőzve kéri őt, hogy ne szórja oly őrülten a pénzt, el sem olvassa. "Az okmányt, melyet azon a szomorú irapoh lopott el, fel se nyitja, bár máskor tíz­szer is elolvasta megelégedetten mosolyogva. Ma kedvetlen. Fázik. Pedig odakünn nincs hideg, meg a kályhában is pattog a tüz. Hirtelen eszébe jut, hogy ha most ide valaki bejönne s ezeket az iratokat meglátná, minden kitudódnék és semmivé lenne hosszú évek kínos muukaja. Hogy lehetett ö oly botor, hogy erre eddig nem gondolt! El kell égetni « sok papirt, hisz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents