Esztergom és Vidéke, 1892

1892-12-01 / 97.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 97. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. DECZflMBER 1. E

MTrBflAW k' TTIltlfÍT r Városi es megyei érdekeink közlönye.*" . _ _ _ _ - 0 „ " ^ ~~

# MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: 0,7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HIIÍI.ETÉSEK Jitiúi 100 »ói

g js kr.'iooQn£X «í *í oSo tói 2»<Mf 1 frt 50 kr, 200461 30'Mg 2 frt 95 kr. FT 07^77^7; p

. Szécheuy.-ter 382. sz., « Bélyegdij 80 k,, AiiUíiíMB.tji Att. hoVJ| ft lR

p (p^H^j lészt

it; jiietn közlemények kfild^ndffk. , - HEgé«7, évre 6 frt — !«r- , MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulányosabFel évre - - - 8 frt - kr. KIADÓ-HIVATAL: ban közüliéinek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉ<<HENYI-TÉ!! 832, wiifwÉ 90 1 . Egy SZám ára 7 kr. hová a inp hiva'a'os ós m.'gán hir.lelései, a nyilttérlie szftul közié- JNiJLl LK soia 20 KI. 9 ! — Q nii'iiyek, eJőlizetiíui pénzek es reklainá'ások iiOézemlíík Q ——;—• : • Irodalmi estélyeket. Tiszta véletlen, egy lapszerkesztőnek távozása egyszerre lendületet ad Esztergomban a hirlapirásnak. Két újság belyet lŐu négy és következéskóp az újságírók száma is megszaporodik. Evvel együtt jár, bogy sokan, a kik ez ideig az iróiollal épen nem, vagy igen keveset (Orődtek, koronként az irodalmi szántás-vetéshez látnak ós ha tán babérokat nem is aratva, a kinyomtatott kézirat festékének szagával az irodalom iránti érdeklődést mindenesetre magukba szívják. Különben is ugy látszik, hogy Esztergom az anyagi gyarapodás felé halad. Nemsokára lesz direkt és elsőrendű vasúti összeköttetésünk a fővárossal, -Bécsbe az eszlergom-fttzitői vonalon -jutnak leghamarább, ha ugyan elveszti -viczinális vasút jellegét. A Dunán pompás vashíd fog épülni és nomsokára rakják alapjait a primás bőkezűségéből egy modern tápintézetnek. Lesz nagykaszárnyánk, uj vágóhidunk és talán a kis Duna medrének kikotrása és téli kikötővé való átalakítása sem merő tervezgetés. Mindezekben csak nagy pessimizmussal lehetne a szebb jövő előjeleit nem látni. Az anyagi előrehaladást pedig kell, hogy nyomon kövesse a szellem is. Ez a kettő táplálta egymást mindenkor. Anyagias társadalom nti-litarizmusbá, a tisztán ideális pedig a fellegek közé téved. Esztergom közéletét különösen érettnek tartjuk arra, hogy bár szerény, de egészséges irodalmi mozgalmakat teremtsen Elvégre a főváros közvetlen közelében nem maradtunk el a világtól, ismerjük, ha nem is olvassuk a könyvpiacz legújabb termékeit, a fővárosi hírlapok mindennapi szellemi táplálékainkat képezik. Iró embereink is vannak nem épen az ujjainkon elszámlálható mennyiségben. Mi természetesebb lehái, mint hogy már nem egyszer felmerült az idea, hogy jó lenne a másvidéki városok hasonló czólu egyesületeinek mintájára egy «esztergomi irodalmi kört» alapítani. Eleve ki kell nyilatkoztatnunk, hogy ezt az eszmét korainak tartjuk. Esz* tergomban úgyis annyi kör és egylet alakult, hogy a nagy számnak egygyel szaporítása igen-igen fölöslegesnek látszik. Hogy a közelmúltban megboldogult és még fenálló egyletek közül egy párat említsünk, itt van a Casiuó, Zenei-kör, Dal- és zenekedvelő egylet, Polgári-olvasókör, Tarkaság, Tornaegyesület, Katholikus legény-egylet, Kereskedőifjak társulata. Van-e szükségünk uj kezdeményezésre, mikor a már megalakult társulatok kebelében könnyebben czélhoz juthatunk, mint járatlan ösvényen haladva?Bizonyára nincs. Hanem igenis, vegye például legrégibb, biztos alapon álló, látogatott és legintelligensebb egyesületüuk a 0 a s i 11 0 kezébe az irodalom elhanyagolt ügyét. A Casinót tervezői bizonnyara nemcsak a harminezkót levelű biblia forgatóinak használatára szánták, sem hogy az ifjabb Esztergom magát a billiaidozásban gyakorolhassa. Már megnyílt és legközelebb fényesen bebulorozzák a Casino pompás uj termét, a melynél hangverseny- ós felolvasó helyiségül alkalmasabb Esztergomban nem igen akad. Alakuljon például az egylet kebelében egy alosztály ; nevezzük bár Dugonics- vagy Irodalmi-körnek, ez csak lényegtelen czimkérdés. (Legjobb lenne név nélkül.) Tagjául minden casinói tag jelentkezhet ik, a ki az alosztály működésében részt fog venni, vagy csak a résztvevés iránt érdeklődik. Semmi más tisztviselőre szükség nem volna, mint elnök ós titkárra, kik az adminisztracziouális és Írásbeli teendőket végzik. A kör például hóuaponként ülésezik és ugyancsak havonként egy-egy szavaló és felolvasó estélyt tart, a hova az összes casinói tagok ós ezek családtagjai hivatalosak. Nem szükséges a körnek csupán az irodalomra szorítkoznia, lehetne összekötni zenével és énekkel is, a programul élénkítése okából. De csak is azért, mert különben á casinóuak nem lehet hivatása más egyletek hatáskörébe lépni. Ez irodalmi estólyek aztán góczpontjai lennének Esztergom művelt társaskörei életének, férfi- és hölgyközönségének egyaránt. Külöuösen az utóbbinak, mivel városunkban sajnos, az irodalom iránti érdeklődést jóformán csakis művelt leányainknál és aszszonyainknál találjuk. Az erősebb nem csak politikát olvas, s a kik érdeklődnek az irók iránt, azok maguk is irók. Nem peuditel tünk meg uj dolgot, de időszerül. Ne engedjük ezt is e lapok hasábjain megjelent annyi más jóakaratú idea zátonyára jutni 1 IDARGON. Egyesülések. Városunkban vannak parallel egyesületek, a melyek a szóttagoltság állapotára emlékeztetnek. Igy pl. fönáll két tűzoltó, két temetkezési ós két íparosifjusági egyesület. Mindannyiok külön zászló alatt, azonos eszmékért ós hasonlatos czélokért működnek. Talán a tagok számbeli túltömöttsége az ok., mely miatt a parallel egyesületek közös, egyöntetű működése a kitűzött czól sikereit kólessó teszik? Nem! Az anya városban keletkező egyesülési mozgalom a polgárok kellő mértékű pártolásával találkozván, csakhamar létet ad egy életrevaló egyesületnek, mely aztán néhány évig akadálytalanul telj esi ti föladatát. Azonban az emberek hiúsága, egynémelyiknek szereplési vágya, sőt belevegyül néha egy kis üszszeférhetleusógi visíketeg is, melyek egyenkint és összesógben vóveacontra egyesületek létrehozását sugalmazzák, és dictum-factum, nagy hamar készen áll a testvérvárosok kebelén táplált hasouczélu egyesület. Ugyan miért és minek ? Hogy az anyavárosban virágzó egyesület működésében meg legyen akadályozva, gyorsan felveti fejét nem a nemes verseny, hanem nyíltan bevallott czól gyanánt oly ellenactió, mely minden eszközzel küzd a másik megrontásán, csakhogy önsorsát a másik megVites JéE33 esztergomi palotája, (Pecsevi törők történetíró irataiból.*) «János esztergomi érsek építtette az esztergomi palotát. Rendkívül művésziesen kidolgozott márványból előcsarnokokat, ablakokat s néhány különös és csodálatos holtozatot, terraszokat és kioszkokat csináltatott. A palota belsejében, a fal hosszában a szittya országi fejedelmek képeit irattá meg, (a kik után jöttek t. i. a magyarok). S ezekben az alakok és szinek sokféleségével, gyönyörködésre méltó és csodálatot keltő műveket létesített. Továbbá néhány ablakra a budai királyok képeit irattá, még pedig ugy, hogy a mit az álló és bolygó csillagokból és régi bölcsek könyveiből kiolvastak, azoknak jelentését és értelmét bele foglaltatta. Czélja az volt, hogy e tudományokhói merített ismereteit tudassa és az ezen országokban bekövetkezendő dolgokat kívánni tudók értesülést szerezzenek. Az első ablakra egy alakot Íratott mely két szemét behunyva gondtalanul ül a trónon. Ezzel azt akarta kijelenteni, hogy Mátyás király után egy király fog következni, a ki az országról nem gondoskodik és nem aggódik, a tunyaság álmából föl nem ébred. Valóban László király ilyen természetű volt, a világ dolgaival teljességei nem tó*) A Századok legújabb füzetéből. rődott. Hogyiia hírül hozták neki, hogy az ellenség valamely helyet elfoglalt, csak azt mondta : «micsoda, ugy történt ?» — Vagyis semmi olyant nem tett, mint a veszély elhárítására való törekvés vagy katonaság küldése. A második ablakra ismét egy király képét festette, a kinek lábai alatt tüz égett, s azon tűznél nyárson embereket sütöttek. Ezzel szegény Lajos királyra czélzott ; mert az is gyámoltalan, lakmározással, mulatással, játékkal foglalkozó király volt, a kinek idejében lön a lázadás, — mely alatt a mohácsi ütközetet kell érteni. (Ez Pecsevi helytelen magyarázata, mert itt csak az 1514-iki pórlázadásról lehet szó. Szerk.) A harmadik ablakra két mezítelen embert íratott, kiknek lábai alatt a korona hentereg. — Ezzel arra czélozott, ' hogy két király a koronáért annyira harezol és küzd, hogy mindkettőjük mezítelen marad az országtól is. És épen igy történt. János király, kit S/ulejmán szultán tőn királya, Ferdinánddal, ki Bécs királya volt, annyira viaskodott a koronáért, hogy mind a kettőjük mezítelen maradt. A negyedik ablakra egy dühös hím oroszlán képét íratta, mely a földön fekszik és két első lábának körmeivei turbános koronát tart. Ezzel pedig azt jelentette, hogy a török császár lábai alá fogja hajtani a magyar király országát és a koronát hatalmába ejti. Mert ezen ablak után már nem volt több ablak és kép, hanem ez volt a végső. Mindenki tudja, hogy ez épen igy lőn, vagy fog lenni. Mert néhány esztendeje van immár, hogy mind Buda a királyi| székhely, mind Székes-Fejérvár, az országnak koronázó helye, kiesett a kezükből. Hogy János király fia, János, Erdélyország királyává lőn s hogy mostanság a korona helyéül Pozson városát rendelték : ez csak épen árnyéka a magyar koronának. Ez is szolgáljon tudomásul, hogy a nagy kápolna városában (Pécsevinél k áp ó n a, Keltáinál C 0 1 0 n y i a) évenkint egy bizonyos napon az egész városnak és környékének apraja-nagyja, fiatalja s öregje kimegy a mezőre s a mezőn levő vörös kápolna az a «piros alma», mely mint határkő intőjelül tétetett oda. Az énekelt dal tartalma ez. «A török császár egész erejével és hatalmával e helyig jön fel s e helyen az Úristen rendeletéből meghal. Bizony, ha a torok császár annyira feljön, mig Kolonáig ér, nem marad épen lakó hely Németországon. Mert kolona városa messze földön fekszik, ugy hogy a föld színének alsó részén esik s a Bud vize mellett van, hol az a tengerbe ömlik.* Pecsevi belemegy itt a mythologiáha s elvégződik Vitéz János érsek világhírű palotájának ablakfestményeivel. Esztergom történetirója azonban nem lehet meg Pecsevi ismerése nélkül, mert senki sem irta le olyan érdekesen, persze keleti szimbolizmussal a nagy primás palotájának remekeit, mint az emlékezetes történetíró, aki még sokat a saját szemeivel látott. QfN3ia<§>mN óaDi^r — Belügyminiszter. — Az a szerény budai ház, melyben Hieronymi Károly született, alig van néhány száz lépésnyire a budai országháztól, melybe ma mint Magyarország belügyminisztere vonul be. A távolság csekélj

r

, de harmincz éves közpálya rögös utja fekszik a kiinduló és a végpont között. E közpályának minden sikere erős munka, és a küzdelem jutalma volt; maga törte magának útját lépésről-lépésre küzdve az elismerésért, mely másoknak oly könnyen jut osztályrészül. A pozsony-n agy szombati vasút engedélyezésének helytartótanácsi irományait forgatva, gyakran olvashatni a belügyminiszter atyjának, Hieronymi Ottónak, az építészeti igazgatóság főmérnökének nevét. Az erre vonatkozó jelentésekből következtethetni, hogy atyja egyike volt Magyarország legjelesebb, mérnökeinek ; világlátott, elméletileg és gyakorlatilag képzett szakember, mert a midőn az első magyar vasútnak a kezdett nehézségeivel küzdő engedélyesei a helytartótanácshoz fordulnak, hogy adjou segítségükre a munkálatok vezetésére alkalmas szakembert, Hieronymi Ottóra bízza a szokatlan munkát, ki a vállat és a helytartótanács teljes megelégedésére felelt meg föladatának. Atyja korai halálával véget értek Hieronymi Károly ifjúságának gond nélkül való évei ; a kitűnő mérnök teljes szegénységben hagyta családját, gyámol nélkül maradt a gymuasium ötödik osztályába járó