Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-27 / 96.szám

elég van téve, az egyháznak és az ál­lamnak is. Miért ne fogadnák el önök ezt az eljárást Magyarországon ? Ezzel meg volna mentve a vallási béke. Nekem alapos okom van hinni, hogy ennél tovább Magyarországon sem fognak menni, mert menni nem lehel, nem szabad! . . . Különben az állam sorakozva talál bennünket. Minden katholikus egyet fog érteni: pap, vagy világi, alsó papság ós episcopátus, Róma és korona — • nincs különbség, nincs eltérés e kérdésben. A katholikus uuiverszum szent ügye ez! — vógzé szavait a nunczius. — És még egyet — exczellencziád — mielőtt még köszönetemet mondva ezen kegyes fogadtatásért—távoznám. Olvasta exczellencziád az uj miniszter­elnökünk nyilatkozatát? Nem kétértolmüj az ? Az a sötét pont a korona előleges artorizácziója tekintetében . . . — Miuden világos itt. Az öuök «pol­gári házassága* attól függ, milyeuek lesznek a törvényjavaslat részletei. A határvonal meg van húzva. Ezt az ár­kot senki át nem ugorhatja. A tulsó­rósz — elbukik. C'elui-lá tombera, il tombera á plat ventre." Anyák figyelmébe. — A roncsold toroklob (difteritis) és annak okozdja. — A roncsoló toroklob (difteritis) ugy szórványosan, valamint járványszerüleg lép fel. A megbetegedések száma az ősz beálltával gyarapodik és igy foly­tatódik április hó végéig, sok ezerre menő áldozatot követelve. A difteritis, valamiut az ennek kö­vetkeztében beálló halálozás leginkább 5 éven alóli gyermekeknél lordul elő, azután az 5 12. életévekben levőket támadja meg, de kisebb halálozási arány­ban, az előrehaladottabb koruakat na­gy obbára elkerüli a betegség, megbete­gedés esetén azonban ez utóbiaknál so­hasem lép fel oly súlyos tünetek között, mint a gyermekévekben. A gyermeknek testalkata, faja, neme semmiféle befolyással sincs a betegség gyakoriságára és lefolyására, csakhogy azon gyermekek, kik többszöri gége vagy torokgyuladásban szenvedtek, sokkal in­kább vannak a difteritisnok kitéve, mint az amúgy is egészséges gyermekek. A difteritis különösen ós leginkább a le­vegőbon létező difteritis csir (méreg anyag) által idéztetik elő, a mely csir ép ugy található a herczegek palotái­ban, mint a koldus hajlékában, ez elöl gyermekeinket nem óvhatjuk meg. A difteritis csir a ruha és fehér­nemüekhez tapadva, hosszú időn át meg­maradhat ott és hónapok múlva is difteritis fertőzést idézhet elő. A fertőzés belégzés által történik, mely alkalommal a méregcsir a száj­üreg kiálóbb pontjaira, mint a mandu­lákra, a nyelvcsapra, a garat hátsó fa­lára tapad ós az ott netalán sérült nyálk­hártyát, megfertőzi(inficziálja); de az orr nyálkhártyájára is tapadhat. — Hogyan védjük gyermekeinket difteritis ellen? — Miután a fertő/és leginkább a leve­gőben szállongó difteritis csir belég­zése folytán jön létre, a mondottak utáu minden anya be fogja látni, miszerint a sikeres védekezés első sorban abban fog állani, hogy a szájüreg ápolására kiváló gondot, kell fordítani, továbbá, hogy azt naponkint alaposan meg­tekintsük. 1. A szájüreg gondozása abban áll, hogy a 4 éven alóli gyermekeknek szá­ját egy három százalékos (3%) sós­vizbe mártolt tiszta vászondarabkával kimossuk, idősebb gyermekek pedig ki­öblítik. 2. A gyermek fogait gyakran meg kell vizsgálnunk, mert beteg fogak a szájüreg egészséges voltára nagy be­folyással birnak, igy éles fogak meg­karczolhatják a nyálkhártyát ós ez által sebet ütnek rajta. 3. Aszájüreg megtekintése a következő módon lörtéuik : Valaki a gyermeket ölbe veszi s vele ablakkal szemben fog­lal helyet. Az anya egy kissé elő és lefelé tekintő arczczal a gyermek elé áll, tehát háttal az ablak felé. A gyer­finek száját felnyittatja s most legelébb a pofák belső felszínét vizsgálja meg akkép, hogy azokat a jobb kezében levő kávéskanál nyelével oldalt ós ki­felé tolja. 4. A szájüreg hátsó részének megte­kintése előtt meghagyjuk a gyermeknek, hogy 2 — 3 szor egymásután ós hango­san az «A» betűt, ejtse ki ; e közben ÍIZ anya a kávéskanál nyelével a nyelv előrészét mérsékelten lonyomja, ezáltal a szájüreget alaposan megtekintheti. Először felfelé tekint s megnézi a ke­mény szájpadlást s ezt egyenletes hal­vány veresnek fogja látni s aztán előbbre a rózsaszínű lágy szájpadlás és az ugyanoly szinü alácsüngő nyelvcsapot látjuk két oldalt a kevéssé kiugró, érdes felületű halvány vörös mandulákat, a me­lyen néha kis sárgás nyálkamirigyek is vaunak. Ekkép kell a szájüreget min­den reggel mosdás utáu megtekinteni, mindenesetre azonban reggelizés előtt ; mert ezután a nyálkahártyához netán tapadt zsemlyemorzsa vagy tej föle igen kellemetlen tévedésekre szolgáltathat­nak okot. 5. A difieritist legyek is át ültethetik, jóllehet ebben még nem kell oly ve­szélyt látni, hogy ezért minden legyet ellenségnek tekintsünk, de feltételez­nünk kell azt, hogy ha a fertőzésre más kutforrást nem találhatunk, a már említett módon történt legyek által a fertőzés. Hogy ennek lehetőségét megakadá­lyozhassuk, moghagyom, hogy a gyer­mek bölcsőjót vagy ágyát tüll függö­nyökkel lássák el, egyszerűbb azonban ha magát a gyermek arczát megfelelő értékű tül idarabbal belakarni ; ez nem akadályozza a légzést és a gyermek in­kább megszokja ezt, minthogy álmában zavarják a legyek. 6. A legbiztosabb védelmet a követ­kező eljárás szolgáltatja : a gyermek szájüregét száraz lölgyfakéregből készült oldattal, a nulyhoz egy kevés tiszta spiritust adunk 3-szor naponta mossuk, illetőieg gargalizáltatjuk. Legbiztosabbnak mondtam e védeke­zést azért, mert orvosi gyakorlatomban száz meg száz esetben azt tapasztaltam, hogy a fertőzés a szájüregnek ezen ol­dallal való kimosása, illetőleg gargari­zálása után, még olt is a legritkább esetekben fordult elő, a hol a gyerme­kek egy difieritisben megbetegedett gyer­mekkel több napig egy és ugyanazon kis szobában együtt voltak. Az oldatot következőképen kell ké­szíteni: egynegyed kilogramm (250 gramm) száraz tölgyi a kérget (héját) 2 liter hideg vízzel keverve forralunk fel, azután néhány (3—4) órái a szá­raz helyre téve, állani hagyjuk, a fo­lyndókot azután egy másik üvegedénybe önijük a csapadék nélkül, ehhez 100 gramm tiszta borszeszt (96%-°s abso­lut alkoholt) adunk s ezzel a folyadé­kot jól összerázzuk. Az oldat ezek utáu már használható. Járvány idejében egy fél pohár vizbe 5 evőkanálnyit öntök a folyadékból ós meghagyom, hogy ezzel naponta 3-szor gargarizáljanak a gyermekek, vagy ki­sebbeknél kimosatni ; előbb azonban mindenkor sós vízzel (egy fél kávés­kanál sót téve egy pohár viabo) kell a szájüreget kiöblíteni. Olyan gyonnekek szájüreget, a kik még gargarizálni nem képesek, ezen ol­datokba (előbb sós vizbe, azután tölgyfa­kéreg spiritus oldatba) mártott s azu­tán kissé kicsavart tiszta vászondara­bokkal mossuk ki, illetve töröljük ki napjában 3-szor. Ha nincs járvány, sós vizet nem kell használni, elegendő a tölgy fakóregből készült oldal. Azon gyermekek, a kiket a difteritis beteg gyermektől nem lehet elkülöní­teni (szegénység miatt) nappal 4-szer, éjjel 1-szer gargarizáljanak, mert meg­lehet, hogy ezek, habár látszólag egész­ségesek, a difteritis csirt magukban hordják már. Általános dvintézkedési szabályok. — 1. A gyermekoket az időjárás beha­tásai ellen edzeni kell az által, hogy hideg mosásokhoz (kezdetben langyos, ké­sőbb hűvös vizzel) szoktatjuk. 2. Hűvös vagy nedves időjárás al­kalmával a gyerniekok lehetőleg szo­bában tartassanak, ha ez lehetetlen, a szabadban a száj ós orr előtt kendőt tartsa­nak ; kisebb gyermekek pedig sürü fátyolt kapjanak. 3. A gyermekek arczát, ha alszik, mindenkor lüllel takarjuk be. 4. Figyelmeztetem az anyákat azon veszélyre, a melynek gyermekét kiteszi akkor, ha akár rokoni vagy akár ember­baráti szeretetből valamely difteritis beleg gyermeket meglátogat. 5. Figyelmeztetem továbbá, hogy a difteritisben elhalt gyermek holttestét ne nézze meg és ennek temetésére ne menjen el. 6. Az esetre, ha egy gyermek dif­teritisben meghalt, rögtön izzó szénre fakátrányt téve a szobában helyezzék el, 5 napon át a szobát légmentesen el­zárva abban 5 napon át hosszabb ideig senkise tartózkodjék. 7. Azon ruhauemüeket a melyeket a difteritis beteg gyermek használt, vagy a melyeket tisztogatás czéljából használ­tak, három ízben 5/° 0-os carbololdatbau kell kimosni és azután uóháuy napon át a szabadban hagyni. Dr. BORS LAJOS. A jó tulajdonok tündére igy szólt: — Neked adom a legritkább tulajdono­kat, a mik első pillanatra nem látszanak, de annál becsesebbek, a karaktert, a szi­gort, a jó szivet, a munkavágyat, a köte­lességérzetet, az éles judicumot, a nemes gondolkozást. Akarom, hogy szeresd az emberiséget és az téged viszont. A mire azt mondhatta a rosz tulajdon­ságok tündére gúnyosan : — Nos, én e jó tulajdonságok gyümöl­csének élvezésébeu megakasztlak, miután Őket már el nem vehetem. Nem adok ne­ked sok hibát, csak egyetlen egyet s az se valami nagy hiba, sőt adok melléje még egy jó tulajdonságot, megtetézve erényei­det. Adom a nyíltságot, ezt a testvérem kifelejtette s adok hozzá kevély, hideg modort. S talán igy lett, hogy Tisza Lajos nem lett nagyon népszerű. Előkelő alakján me­rev hidegség ömlik el, élénk fekete sze­meihői szúrós kevélység sugároz.Hangjában, melyből magyar zamat cseng, mégis van valami eltávolító. A hangulat, mely e min­dig szépen öltözött gavailér lényéből kisu­gárzik, nyomasztó ünnepélyes, sőt fojtó. A hatvan év felé járó főúr egyébként fér­fias szép jelenség, sőt graczio/us. Mozdu­latai kellemesek, amint lép, a mint a kez­tyüit húzza fel s le, a mint fáradtan dől le képviselőházi székében (mely közvetle­nül a Deák Ferencz kivágott helyénél van) egy-egy hosszú beszéd alatt, a mint gú­nyosan mosolyog, ásit, vagy figyel, ha he­lyeslőleg int fejével, vagy tagadólag rázza azt, az mind egyéni és összhangzatos. Areza annyira beszédes, mintha minden ideg zongora-billentyű volna rajta; a kar­zati látogató az ő arczárói nézheti le a beszédeket. Nem népszerű, és ez alig említésre méltó körülmény másoknál, de nála szinte nehéz belenyugodni. Mert bizonyos tragikum van abban, hogy egy ember, aki meleg szív­vel karolja át az emberek összeségét, egyen­kint azokból keveset szeressen. S hogy az emberek is, akik mikor egyenkint vannak, nem szeretik, együttesen mégis ő hozzá fordulnak bizalmokkal. Ha valahol baj van, vagy nagyszabású munka, rögtön min­denkinek Tisza gróf jut eszébe. Szegedet rekonstruálni Őt küldi a király ; az ország­házat fölépíteni Őt bizza meg az ország ; mikor jó képviselőházi elnök kell, ki le­hetne az más, mint Tisza Lajos ; mikor néhány hét előtt beállt a kolera-veszély s a város tétlenül nézte elharapódzását, a meg­ijedt közvélemény hangosan türelmetlenül követelte, hogy Tisza gróf küldessék ki ki­rályi biztosnak. Komoly munkára való ember. — Jó, léha világban ügyet se vet rá a közvélemény. És szinte jó, hogy nincs a közönség te­nyerén, mert ez a tenyér túlságosan forró, mint nyáron az aszfalt s oly gyorsan kop­tatja az embereket, mint ez a talpakat. De ha nincs a közvélemény tenyerén, min­dég kézügyben van. Azon időktől kezdve, mikor ő is ott lo­vagolt 1867-ben hires Gunár lován (mely azonban egészen másra volt nevelve) a ko­ronázási menetben, mindig a közügyet szol­gálja. Mint bihari főispán, majd mint a Deákpárt tagja, szemben a balközépi Tisza Kálmánnal. Később azután, mint közleke­désügyi miniszter, a Tisza-regime alatt pe­dig s azontúl egész mai napig mint a párt egyik korifeusa, a ki a maya főlényét, ter­mészetes súlyát nem vesztette el akkor sem, midőn teljesen lejárták magokat a tekin­télyek s még azon időben is, mikor már a pártban alig volt fényes más, miut a Demkó Pál óraláncza. Tisza Lajos szavát, tanácsát mély tisztelet illette. Tárgyila­gossága, tiszta látása sokszor volt vezető fény. Mint a Petőfi rónája, csak a jó ismerő­sei előtt veti le fátyolát Tisza gróf is . . . Azon kevesek előtt a kikkel rokonszenvez. Ah, hiszen ez egy egészen másik Tisza Lajos ! Vidám, közlékeuy, szeretetreméltó. A hidegség fölolvad s jótékony meleg árad ki kedélyéből. A szemek nem néznek többé gúnyosan. Hiszen az nem gúny, hanem csak egy kis szikra. Szellemének, tudásá­nak gazdag tárháza megnyílik. A kedves maliczia, játszi kötekedés csillogó nyilaival ugy tud bánni, mint egy XIV Lajos-kora­beli marquis. S mennyi finomság a formá­ban. S minő gyöngédség a tárgy kezelésé­ben, ha valakit kikezd. Mintha királyi ud­varnál nőtt volna. De fölleges napokban, a mikor nemzeti jogokról van szó, sokszor kirezeg szavaiból egy-egy akkord, a melyből ki lehet érezni — hogy nagyon közel született Debre­czenhez. Tömött szemöldjei összeránczo­lódnak ilyenkor, válla meggörnyed, nehéz, súlyos léptekkel jár s talán hallja is mesz­sziröl a Gunár-ló nyeritését . . . Lehet, kissé terjedelmesen is rajzoltam ez odavetett vázlatban az uj miniszter kó­pét, ugy hogy politikai szereplésének mél­tatásához kevés helyem jut. De hiszen po­litikai élete ismeretes. Nyitott könyv. Egy pár szó is elég. Nem tartozik a nagy géniekhez, de messze felette áll a közepes államférfiaknak. Sőt hasznosabb a nagy génieknél. Ha kérnünk lehetne a gondviselést, azt mondanók : «Adj nekünk egy Deák Ferenczet és négyszáz Tisza Lajost és az ország nagygyá lesz.» Egy Tisza Lajos és négyszáz Deák Fe­rencz nem volna talán oly előnyös. (Ez az a több, ami kevesebb.) Tisza Lajos egyenes, határozott, nemes politikus. Egyénisége van s ez erős, min­den izében körvonalozott. Tömjén, gáncs, áramlatok nem vihetik se jobbra se balra, megy előre, mint egy hatalmas mozdony a lerakott síneken. S ezek a liberalismus sinei. A liberalismust nem a könyvekből szedi, hanem a magyar nemzet szükségleteiről veszi a mértéket. Mint szónok is jelenté­keny. Ok nélkül soha sem beszél és soha se mond olyat, ami a tanácskozást össze­kuszálná ; az ő beszédei kigombolyítok. S mint ahogy igen gyakran jelenik meg a klubban, vagy a házban, a gomblyuká­ban egy virággal, ugy beszédjében is min­dig van, annak politikai értékén kivül, egy finoman czizelirozott ötletke, egy üde, csil­lámló metaphóra, vagy legalább egy játszi fordulat, egyszóval valami kedves nyalánk­ság, csecsebecse. A magyar nyelv édes, megenni való tit­kaiba, az egy Eötvös Károlyon kivül, senki sem tekintett nálánál mélyebben.

Next

/
Thumbnails
Contents