Esztergom és Vidéke, 1892

1892-11-13 / 92.szám

^ESZT ERGOM , XIV. ÉVF OLYAM. 92. SZÁM. VA SÁRNAP, 1892. NOVE MBER 13. ESZTERGOM és VMI • ; • Városi és megyei érdekeink közlönye. # ^ ~ ; • MEGJELENIK HE l'ENKI NT KÉTSZER : 0,7 ^_ HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK I »zótói 100 szóig 75 kr, 100­„ —— . F&'-ita 75. szám, a „Fűrdó" szállodával szemben. tó1 m4s 1 frt ^t^t 1 ^ 3 frt 95 kr ELŐFIZETÉSI AR; hová a lap «M11MIU részét ÜletB kŐ/.lw«é»yek küldendők. se-y egaij Ö V KI. KgÓHz évre , 6 frt — kr. _ • ,.'"" MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjufányosab­Fel évre - - 3 frt - íi. KIADÓHIVATAL: ban közöltetnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉUHNNYl-TÉI! H32, , Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hha'a'os és m»gáu hinlniósei, a nyí11térbe szftnt kőzle- NYILTTER sora 20 kr. — 0 iniMiyek, eJfííi/.cttVi pénzek es reklamálások intézetulíSk — , 4) -Bedonte-ípfilot EutergoiabaiL Esztergom, nov. 12. Évekkel iizclöl.t fogamzott m<'g vá­ltsunk köztisztelötben álló polgármes­terében az eszme, hogy a jelenlegi Sas­kaszárnya helyén, egy nagyobb szabású Redouie-épiilei. volna létesítendő. Egyelőre csak az eszménél kellett marad ni a, mert jelenleg az uj kaszárnya építése csak ki van kezdve s igy a Széchenyi-téri Sas-kaszárnya épülőiére szükség van ; azzal tehát mint telekkel szabadon rendelkezni nem lehet. - Most azonban, hogy az uj kaszárnya építése minden tekintetben biztosítva van, az eszme kiléphet ideális köréből s megkezdhetjük azt átvinni a megva­lósulás terére. Mindenekelőtt azzal a kérdéssel óhaj­tom bevezetni az előadandókat, vájjon ez idő szerint Esztergom városának s in­telligens publicumának szüksége van-e ?gy moderu berendezésű, redout-épü­letre ? A kérdésre könnyű feleletet adni. Városunk intelligens közönségének min­ilenkor kell oly épület, hol a hangver­senyek s színházi előadások megtartat­nak; koll ily közönségnek diszes be­rendezésű vendéglői és kávéházi helyi­ség, mely a modern izlés szerint be­rendezve, uem csak kellemes szórakoz­tál ó helyiségül szolgál, hanem az utazó közönségnek is hasznos szolgálatot fog teljesíteni. A mellett ezen épület szálloda mi­nőségbeli is hasznossá válik, mert bi­zony e. tekintetben nagyou is rászorul a város egy ujabb berendezésű szálloda épületre. A jelenlegi vendéglői és ká­véházi helyiségek, a kornak nem felel­nek meg. Hangverseny terme — az egyedüli — a Fürdő épületben, nem elég nagy s éppen nem ezélszerüen van ellátva az okvetlenül megkívántató mellék he­lyiségekkel. A Lőrincz-utczában lévő nyári szín­ház-épület sem tarthat ez idő szerint számot arra, hogy évtizedeken át ezzel a város intelligens közönsége megelé­gedjék. Alig lehet tehát kétség az iránt, hogy nagyon is kívánatos lenne, a vá­ros szivében, az éppen szabályozásban lévő Széchenyi-téren, egy monumentális Eedoute-épületet létesíteni, mely hi­vatva lenne az emiitett czéloknak tel­jesen megfelelni, s egyúttal a térnek is díszéül szolgálni. Az emelendő uj épület belsőségében diszes kert volna berendezendő, mely nyáron kellemes üdülő helyül szolgálna. A kert közepén vasosziopos emelvény a zenekarok számára. Lehetőleg a Dana­soron gőz- és kádfürdő volna létesítendő teljesen modern felszereléssel. Az épület első emeletén nagyobb helyiség, akár a kaszinó vagy valamely más egyesület részére állana rendelke­zésre. Az épület — tekiutve hosszú homlokzatát — szép renaisauce, vagy barokk stylusbau lenne kiképezhető s belső berendezésébeu törekedni lehet a legújabb vívmányok alkalmazására. Nézetem szerint az összes helyisége­ket a souterainban lévő petróleum mo­tor által villamos világítással kellene ellátni, ezzel is emelné a helyiségek fényét és díszét. Esetleg központi fű­tésre is berendezhető az épület, a mi főként a gőzfürdő létesítése esetében nem jár nagy üzem költséggel. Ezeu berendezési eszmék előadása üláu a dolog legfontosabb részére, a pénzügyire térek át. Az épület ezen tervezett alkotásában átlagos, de köze­lítő számítással 120 ezer frtba kerül. Kern számítva a telek értéket, mely a város részéről azou reményben lenne átengedendő, hogy az egész épület 60 év lefolyása alatt tulajdonába megy ál. Az épület létesítésére okvetlenül rész­vény-társaság alkotandó, mely 1200 db. 100 frtos részvénynyel megalakul s évente 20 db. részvény kisorsolásával 60 év alatt feloszlik. Miután 20 db. részvény kisorsolása évente 2000 frtot igényel, az épület jövedelmének többi része — mely pedig bizonyára jóval meghaladja ez összeget -— a kamato­zásra fordítható, mely aligha lesz ke­dvesebb, mint a nagyobb pénzintézetük ez idő szerinti kamatlába. A mellett a pénz biztos befektetést képez, min­den koczkázat nélkül. Ezen előadott fiinancirozási terv azon­ban csak ugy általánosságban vau igy előadva, nem lehetvén czélom ez idő szerint a részletekbe se a tervezést il­letőleg, se pénzügyi tekintetben mé­lyebben behatolni. A vázlatrajzot kár megalkotni, ez csak tájékoztató. Czélom e sorokkal csak az volt, hogy e szunnyadóban lévő ideát felszínre hozzam, s tekintve annak nagy mér­tékben való életrevalóságát már most is felkérjem a mérvadó s befolyásos elemeket arra, hogy az eszme létesíté­sére alakuló gyűlést egybehívjanak. Igaz ugyan, hogy meg több, mint* egy évig amúgy sem kezdhetnők meg az alapkő letételt, mert a jelenlegi*, kaszárnya-épületre szükség van, de ezen* e gy> vagy másfél év alatt elkészíthet­jük a terveket, költségvetéseket, meg­alakíthatjuk a részvénytársaságot, egy­behozhatjuk az építési tőkét, s megk* köthetjük a helyiségek bérletére a szer­ződéseket, s ha a katonaság uj rezi­deutiájába bevonult, rögtön áz alapve­téshez foghatunk. Bízom az ügy sikerében, mert Esz­tergom városa nap-nap utáu halad előre a fejlődés utján s a polgárság! szívvel-lélekkel azon van, hogy a mo-. dern intézmények Esztergomban is ott* hont találjanak. SZILÁGYI F. LAJOS, oki. mérnök. Egyesületi élet. Az « Esztergom-járási tani tó-egyesü­let» őszi közgyűlését a Duna-utczai elemi iskola 4. oszt. tantermében no­vember hó 8-án tartotta. Népesség te­kintetében alig volt hozzá hasonló, mely oly látogatottságot mutatott volna, miulj az emiitett közgjülés. Csernoch János kanonok, egye­sületi elnök meleg szavakkal üdvözli a jelenvoltakat s a gyűlést megnyi­tó ttnak nyilvánítja. Bevezetőül igen szépen átgondolt beszédet mondott, melynek több ki­az elveszett czipösarok felől. 1 (A dalárda csalogányának, hódolattal: Dr.—tt.) November 6-án. Merem feltételezni, emlékszik még, hogy piczi lábait lékóba szorító topánjának sarka a kereskedo­ífjak minapi estélyen hűtlen lett: ö elvált! Szigorú öri/.et alatt nálam várja most a boldog napot, mi­dőn újra egymásé lesznek (már t. i. a ezipö meg a sarl<a.) Vájjon kit ad össze előbb a Sehuszter*) Sket-e, vagy . . . ? találja ki, mi maradt benn a tol Iámban ? * A Tialhatatlan Tketis hös fiát, Achillest, sarkánál fogva a Styx vizébe mártotta, bogy megsebezhetlen legyen. Ugy gondolom, jól gondolom, ha azt gondo­lom, Kegyedet is belemártották valami forrásba, 'hogy mindenki szeresse De mig annak sarkát el­feledték lebuktatni s Paris nyila épen ott ölte meg öt, addig Polyhymnia dévaj leányát — ime ! — a sarkán teszi halhatatlanná az én tollam, — ha ugyan hátra nem köti értté a sarkamat. ' * * •'' •' ' ' . önfeláldozónak, jó szivünek ismerjük: szakadat­lanul szebbnél szebb dalokkal andalít bennünket, sok pénzt összeénekelt már — másnak, de maga még nem kapott értté egy szál virágot se soha. Dássa! ilyen a mi közönségünk. Még a ozipőjónek sarka is hamarabb indul meg, mint ez a jégtömeg. * Bizton tudom, a sógorasszonyának szeretné va­laki, a kit igen sokan szeretünk. Rövid, de hízelgő kritika. Vigyázzon tehát, ha majd elérkezik a meg­ostromlás napja es eljön az a csúnya 1 késedelmes Faust az o türelmetlen Margitkájáórt, akkor majd álljon a sarkára, — ha tud. Már hat napja tűnődöm, miként van az, hogy Kegyednek czipősarka van: angyalnak képzeltem s ugy voltam meggyőződve, csak szárnyakon lebeg. * Mindig ugy hallottam, hogy olyan leány a m i dalárdánk bájos, kis csalogánya, a kinek nem mindenki léphet a parkába. Most már elhisíem. * A régi lovagok mulatozásaik közben serlegül hasz­nálták . a hölgyek topánkáit. Fenséged sarcának a megváltozott viszonyok és életnézetek között más missiója van: Legyen az a boldogság sarkcsil­laga,— fájdalom! — csak olyan, ami már lehullott. * Csak még egyet! Tudja-e mi lesz a félezipőből, ha elveszik a sarka? Hogy soká ne törje rajta okos kis fejét, megmondom: p a p u o s. Ne feledje hát, hogy papucsának a sarka nálam van s akkor lesz belőle megint c z i p 3, a mikor én akarom- Csak ilyen házasóletet képzelek boldognak. * Azután még egyei! Ugye, említem már, hogy minden embernek m<>g van a maira lelki tyúk-szeme, melyre rálépni nem szabad, ha barátságban akarunk vele maradni — s Kegyed még is oly passióval szokta letiporni azokat! Vegye hát a szeszélyeB sors jóakaró intése gyanánt, hogy veszedelmes sarka letörtt és ne bántsa többé a szellemi tyúkszemeket, mert a mit itt mondottam, az mind sarkigazság! Irta : MUNKÁCSY KÁLMÁN. (Vége.) III. A Plachy-palota fényes el fogadó-termei mind megteltek előkelő, csil'ogó vendégek­kel. A sok fedetlen váll, behajporozott fe­hér nyak, mezítelen, legfeljebb szalagokkal átgyűrűzött kar a hús-szinek a legpazarabb skáláját szolgáltatta. A selyemsusogás, az összekeveredett illatok és a szikrázó ékszerek az ember valamennyi érzékét elkábították. Az éhes, torkos férfiszemek pillangó-módra repkedtek asszonyról-ass?onyra. Legfeljebb a szép Jurkovichnén pihen­tek meg hosszasabban, aki férje halála óta először vett részt tánezmulatságban. Csupa tiszta, csillogó fehérbe volt öltözve. Mikor a remek idomú, karcsú, impozáns alak föl­szegzett fejjel, lassú lépésekben végigha­ladt a termeken, mintha egy fiatal hattyú, ez az arisztokrata, hófehér, büszke madár úszott volna a szabályos szárnycsapásokkal tova. A rövid szünet alatt, amely a második négyest megelőzte a körülrajongott asszony a buffetben összejött Csejtével. Megfogta, az utolsó szobába ment vele és bevonta magához egy sötét ablakmélyedésbe. Ott lehunyt szemmel, bágyadtan dölt neki a hideg falnak. — Reggel óta megint borzasztóan szen­vedek, — mondotta halk, szomorú han­gon — könyörülj ön meg rajtam, Zoltán. Megörülök. C sej te fagyos volt és kimért. — Én már kimondtam az utolsó szavat. A szép asszony a hideg ablaküveghez szorította homlokát. Szeme száraz volt, de egész lénye sirt. — Nem lehet az az utolsó szava, önként, önzetlenül, szerelemmel adtam oda maga­mat. Nem vagyok rongyos utczai leány, akit kihasznál, megfizet és kidob. Becsületes asszony voltam. Miért nem hagyott meg annak ? Nem szemrehányásképen mondom, hiszen nekem többet ér szerelme a becsü­letnél. De hát fog annyi szerelmet találni, amennyit ón adok ? Talán Lizánál, ennél az édes, lágy czukorbabánál ? ... Ne he­veskedjék, nem akarom sérteni őt. Mi tá­volítja el tőlem? A becsület? Lopott ; tol­vaj úgyis ; akármit tesz, az marad. — Igaza van ; loptam, tolvaj vagyok. De egész életemet arra fogom szentelni, hogy megvezekeljek a bűnömért. Júlia megrázta érzéki, halvány nyakát. Visszatért a fényesség szemébe. Olyan fé­lelmes, perzselő tűz égett benne, mint a ragadozó, felingerelt macskafajokéban. Egészen közel hozta forró arczát a férfiéhoz. — Eh, hallgass el ! Szeretned kell, aka r rom. Nem riadok vissza érted sem bűntőT, sem piszoktól. Holnap estére várlak, fér­jem sokszor mondotta, hogy egy szörnye­teg ós egy angyal rejtőzik bennem* Ha az angyalt elűzöd, megismered a szörnyeteget;. Esküszöm, jól figyelj, esküszöm, ha hiába várlak holnap, módot fogok találni, hogy a feleséged mindent a legkíméletlenebbül megtudjon. Ez a fölfedezés össze fogja törni a ezukorbabát. A tánczteremből halk, zümmögő zene­hangok szűrődtek be a bársonnyal bélelt fülkébe. Kiállhatatlan volt a hőség a kis szobában. Csejte egy-két perczig sötét, me­rev arczczal nézte a vergődő asszonyt, aki olyan helyzetben állott most előtte, mint a timadásra készülő ragadozó. Azután elfor­dult tőle és megvetéssel mondotta : — Arra nem lesz szükséged. Júlia egészen melléje lépett, kezét meg­ragadta. — Nem lesz ? Amint akarod. Én nem bánom, akármit teszel. Holnap estig várok. Ha nem akarsz az enyém* lenni, a másé sem leszel. Beharangoztak a négyesre. Az elhagyott *) A váczi pÜBpök ? Szedő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents