Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-30 / 88.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFO LYAM. 88. SZÁM. VASÁRNAP, 18 92. OKTÓ BER 30. ISZTEMDM és VIDÉKE • • Városi és roegyéi érdekeink közlönye.* llir , nr . T . op ., r ~* MEGJKLEN IK IIEJENKINT KÉTSZER: °*' _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK- I «zótói íoo szóig 75 kr, íoo. - — . Fff-utcza 75. szám, a „Fürdó" szállodával szemhen. tó1 1 frt "UítT^^ % * 95 ^ ELŐFIZETÉSI AR: hová u **t\»m reszét HMA kö/.lei..é»yek küldendők. _ . y ° J ÖV Kt ' Egész évre - 6 frt — kr „ . n n u i \7~ÍT -r * i MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjuiáuyosab­Fél évre 3 frt — kr. KIAUU-HIVA I A L: ban közöltetnek. Negyedévre 1 frt 50 kr. SZÉüHKNYl-TÉIí 332, »' ;, • Egy Szám ára 7 kr. hová a lap hna'a'os és amgfai hirdetései, a nyilttérbe szrfnt közié- NY1LTIER sora 20 kr. # • — — • —— £ menyek, elfitiy,ete'NÍ pénzek es reklamálok intéze'ndok. n ; ~ . $ A hercegprímás aeve napján. Budapest, okt. 29. A gondviselés intézkedésének tetszett, hogy annak a férfiúnak neve napja, a ki jelenleg Magyarország katholikus egyházának feje, összeessék körülbelül azzal a nappal, melyen az apostoli ki­rály Őt hivla meg az elárvult egyház kormányzására. A kik ismerték Vaszary Kolos múlt­ját, melyet nem zajjal, de tettekkel avatott nagygyá : a lelkesedés melegé­vel, a rajongó lisztelet örömével és a jövőbe vetett biztos reméiiynyel üdvö­zölték ő felsége választását. Egy év mult el azóta. Oly csekély idö a még oly rövid emberi életbon is, hogy alig hagyhat nyomot az alkotások terén. S még ez a rövid idő is elég volt arra, hogy Vaszary Kolos, alig foglalván el helyét, már is kiterjoszsze figyelmét és gondosságát óriási felada­tainak minden egyes részletére. Pedig a feladatok óriási halmazából *gyis több, hogy som ne foglalhatná, le több esztendőre is egy embernek minden munkásságát. Az a nagy fel­adat, melyet két kötelesség barezának közepette kell teljesíteni, kél oltár előtt kell megvivni, a melyeknek mindegyike Szent, mindegyike sérthetetlen. < E harczbau, mely most lefoglalja a jeles egyházfőnek lelkét, lehetőleg min­den katholikusnak támogatnia kell őt, támogatnia akképen, hogy ne szaporit­sák a nehézségeket, melyek mindunta­lan útjába gördülnek, ha nem képesek azokat sikeresen elhárítani. A katholi­lmsok kötelessége, hogy imádkozzíinak a Mindenhatóhoz, adja neki égi malaszt­ját, szent sugallatát, bátorító erejét a nehézségek sikeres megvívására. Jöjjön létre az a béke, melyet annyira óhajt, nemes saive, de melyért nem áldozza föl azt az oltárt, a melynek főpapjává kenetett, a mint azt kijelenté emléke­zel es beszédében, melylyel éppen az esztergomi főkáptalau t fogadta : usque ad aram. Ritkán foglalta el magyar primás oly súlyos viszonyok közt a széliét, mint ő. S ime mind a mellett mennyire kiter­jesztette figyelmét a művelődós, a hu­manizmus, az emberi lélek szép tulaj­donságának istápolására is. Az áldoza­tokban, melyeket e téren az oly rövid idő alatt hozott, megnyilatkozott nagy lelke. Testi és lelki szegények gyó­gyulnak az Ő keze érintésére, egész nemzedék fogja kiáltani: Ave sacer­dos magnus ! A főváros vallási életének emelése érdekében már régeu óhajtottuk, hogy egy püspökség, vagy legalább vikariá­tus létesüljön Budapesten. Ez a kíván­ságunk teljesült. Egy óvvol azután, Itogy Vaszary Kolos herczegpri mássá lőu. Vajha rövid idő múlva szemmel­láfható eredményét tapasztalná uj al­kotásának. Budapest az ő túlnyomó számú, több mint háromszázezeruyi ka­tholikus lakosával, kell, hogy példa­adó legyen az egész országra a vallá­sosságban, a hit bátor gyakorlásában. Kell, hogy ily nagyszámú katholikus közönség példaadó legyen az értelmes­ségben és műveltségben. Ha az lesz, elmondhatja a herczegprimás megelé­gedetten : pars mogna fui. Jelességét elismerteié már ellenfelei­vel. Nekünk, híveinek ne legyen ő je­lesünk, hanem szerotett atyánk. A ki­nek adjon az Isten erős lelket és ke­gyelmének jutalmát e nevezetes napon. Dr. SZIKLAY JÁNOS. Kolos ünnepe. Budapest, okt, 29, (k. 1. dr.) Az ország legkitűnőbb archaeologusa, a nemzeti múzeum régi­ségtárának kitűnő őre, H a m p e 1 Jó­zsef dr. egyetemi tanár, a kit a mű­velt külföldön majd jobban ismernek, mint idehaza, ma, vasárnap előadási­fog tartani Esztergomban. A nagynevű tudós Esztergom régiségeiről tart élő szóval elő­adást, a mi a közvetlenséget csak emelni fogja. Ha valaki, ugy H a m p e l dr. az, a ki a régiségludományos thétna minden tételén óriási apparátussal ural­kodik s igy előadása rendkívül tanulsá­gosnak Ígérkezik. Alkalma volt lapunknak az esemény­számba menő esztergomi archaeologiai előadás felől tudakozódni s igy a kö­vetkező alapos tudósítással szolgálha­tunk olvasóinknak. H a m p e I József dr. az esztergomi régiségiudomány kedvelőinek egyesítése végett érkezik városunkba. A herczeg­primás névünnepén, kiueveztetése első évfordulóján fogja keresztvíz alá vinni az esztergomi tudományos egyesület szép ideáját. Vaszary Kolos herczegprimás elvállalta az uj egyesület védnökségét. A történetíró prímást jel­lemzi ez a nemes vállakózás s biztosítja egyúttal az egyesület jövőjót. H a in p e I József dr. tehát az uj egyesület létesítése érdekében fárad Esz­tergomba. Előadásában Esztergom múlt­jának összes archaeologiai fejezeteinél meg fog állapodni s a legfőbb emlé­keknél, a milyenek pl. a praehistori­rikus lelethelyek, a bónyi sánezok, a római maradványok, "a bényi templom, a Bakács-kápolna, a Corvin-kálvária stb. részletesebben fog időzni. Nagy érdekű előadását, illusztrácziókkal, fényképekkel és színes képekkel teszi szemléltetőbbé. Az esztergomi Kolos-ünnep erre a legkiemeiőbb részire nemcsak a megye és város összes művelt' közönségének figyelmét hívjuk fel, do a tanuló ifjú­ságát is, mert csak ugy lesz a tudo­mányos propagandának gyümölcsöző eredménye, ha arra nemcsak a jelent, de a jövőt is fogókonynyá fceszszülr. A Kolos-ünnep második fejezete R ó­csey Vikíoré. A derék tudós szintén Esztergom archaeologijával foglalkozik s az ő érdeme nemcsak a kegyeletes ünnep rendezése, hanem Hampel egyetemi tanár meghívása is. A kik pedig Esztergom múltjának babórai közé beleszövik a jelen virá­gait, városunk szépei, dallal és lelke­sedéssel avassák és szenteljék meg az emlékezetes ünnepet, mert annak nyoma fog maradni nemcsak Esztergom törté­netében, de főpásziorunk nemes szi­vében is. ií M Esiisrpís7iiíks í< ürcsája. i NOVEMBERI HANGULAT, MIT Isten rendel, mind az jól van téve, Én se zúgolódom azért sorsom Ulett. J5 az utolsó perez s az életnek v^ge Ha beteljesedett! Földi lét a neve mind e zagyvaságnak, Az egyik dobzódik, a másik kesereg, Dobzódo elnémul, siránkozó békél, Ha beteljesedett! S mily szépen alusznak azok egymás mellett, Kik gyűlölték egymást, vagy a ki szeretett, Zajgó sziv nem dobog, egyforma az álom, Ha beteljesedett! PÉTERFY JENŐ­Vak Botiján egyéabígfaels niélt&tis&i (Folytatás.) A lefolyt háborús időkben a Bottyán ál­tal okozott károk és elkövetett hatalmas­kodások miatt utólag sokan felléptek Boty­tyán ellen. Bottyán e támadásokkal szem­ben a királynál keresett védelmet. Hivat­kozik katonai érdemeire s a koronának tett szolgálataira és hogy mégis most — hanyatló éveiben — a lefolyt háborús időkben általa okozott vagy eszközölt ká­rok czimén sokan háborgatják igény kere­setükkel s igy fáradságos és költséges pe­rekbe bonyolítják ; ennélfogva mindezek ellenében királyi ótalomért esedezik. A ki­rály arra való hivatkozással, hogy, ha Boty­tyán a vádcselekményekből valamit el is követett, azt nem gonoszságból vagy a maga javára cselekedte, hanem tette ré­szint azért, mert a dolgok zűrzavaros ál­lapotában mondhatni minden prédául esett s az első foglalóé lett, részint a hadita­nács és föllebbvalóinak rendeletéből cse­lekedte, következőleg csak kötelességét tel­jesítette. Ennélfogva Bottyán személyét és javait királyi ótalmába veszi s mindazok ellenében, kik a múltban történtek alapján bármely czimen lépnek is föl Bottyán el­len, utasítja az összes hatóságokat ügyének, személyének és javainak erélyes támoga­tására és védelmére. (1700. febr. 10.) Bottyán tehát e kir. ótalomlevél alapján elég nyugodtan és háboritlanul élhetett ezentúl esztergomi kastélyában és Bátor­keszin. A polgársággal való versengése és ujj húzása azonban tovább is tartott. Es­küvel igért tartozását sem rótta le a tem­plomépitési alapra ; pedig e kötelezettség alól nem érezhette magát fölmentve ; va­lószínűleg az esztergomi polgárság boszan­tására — a helybeli plébánia-templomra vonatkozó Ígéretének beváltása helyett — a nyitrai kegyesrendieknél már 1699-ben 2000 rajnai frtot tett le iskolai alapítvá­nyul, mely alapítványát 1701-ben 3000 írtra emelte s csak arra kötelezte a ren­det, hogy érte hetenkint 6, nejéért pedig egy szt. misét mondjanak. A kurueztábornok korában már nagy va­gyonnal rendelkező Bottyán természete élte hanyatló éveiben sem tagadta meg magát. A fejedelem 1705-ben egy érsekújvári fel­házzal, továbbá a Komáromhoz tartozó Szt. Péter és Madár nevü falvakat adományozta Bottyánnak. Adomány levelében névszerint elsorolja Madár részbirtokait (fiscalis por­ciók) ; de az ott szintén részbirtokos Ne­deczky Sándornérói egy szóval sem emlé­kezik. Bottyán mégis lefoglalta Nedeezkynó részbirtokát is, ki iránt pedig korábban oly pártfogói jóindulattal viselkedett. Csak Szluha Ferenez, az újvári praefectus, majd maga a fejedelem erélyes fellépése után adta végre vissza a részbirtokot illetőleg lefoglalt marháit. A fejedelemnek ez ügy­ben Bottyánhoz intézett utasítása szintén kellő világot vet Bottyán erőszakos és jog­tipró hajlamára. «Nem remén lett panasz­képen » — irja a fejedelem — «represen­táltatott stb. előttünk, minemű magános rancorral (kajánságtól, melynek fundamen­tumát alkalmasint tudgyuk) indíttatván kgd nemcsak különb-külömféle injuriákkal, hanem bizonyos ökreinek hatalmasul való elhajtásában, és ez ideig maga kezénél való tartásában mutatott damnificatióval illetvén Nztes Nedeczky Sándor házastársát, ne­mes Huszár Ilona Asszonyt, — kgyek (ke­gyelmeteket) azért praesentibus intimáljuk (jelen sorainkkal értesítjük), hogy ha ez­iránt való neheztelésünket magáról elhá­rítani kivánnya, az emiitett asszony mar­háit (menten) resignálja, másként, ha to­vább is kgd maga kezénél tartani fogja, vagy ennekutánna is injuriáija, annyival inkább damnaficálja, Mi is ezen Fejedelmi admonitionk (intésünk) megvetésére ma­gyarázván fogja kgyd neheztelésünket ,in­currálni, azonkívül penig a feiyebb említett , marhát, úgy ezután következő kártételek­nek árát kgyd fizetéséből detraháltatván a •megkárosodott félnek in aequivalenti ren­fundáltattyuk (a megfelelő érték erejéig kárpótoljuk), reméljük mindazáltal praeve­n iái Íja (megelőzi) kgyd.» Halála évében Hajós György, marhake­reskedövel szemben erőszakoskodik. Annak daczára, Hogy Hajósnak magától a fejede­lemtől és gr. Eszterházy Antaltól is volt szabad kereskedését biztosító passusa, azért, mert néhány darab ökröt az ő engedélye nélkül hajtott át a Dunán, társával együtt elfogatta s mint a Tisza és Duna közt el­terülő vidék főparancsnoka — kijelentette, hogy nem törődik vele, ha egy szekér pas­sussa lesz is ő felségétől — ki nem bo­csátja (fogságából), ha csak vámot ós har­minczadot nem fizet neki. ötszáz darab marháját — köztük Csep­lész János, kuruezezredes 63 drb hizotfc marháját — letartóztatta. Az ezredes ve­jét (Hajóst) és társát csak 300 frt lefize­tése után tudta kiszabadítani a marhaállo­mánynyal együtt, mely utóbbinak jó része azonban elveszett. Bottyán ez eljárásán még bizalmasabb belső emberei is megbot­ránkoztak és eljárását egy tábornokhoz nem illő dolognak mondogatták. A Bottyán által összehívott haditörvényszék nem akart eszközül szolgálni a hatalmas Bottyán ön­kényének ; az ügyet nem is vette to­vábbi tárgyalás alá, hanem egyszerűen szét­oszlott. Gr. Bercsényi legalább kezdetben (1704. decz. 31.) bőbeszédű és nagyszavu ember­nek tartja Bottyánt «mert csak az sok szava l természeti pedig igen «rajta» ! s igen sza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents