Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-27 / 87.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 87. SZÁM. , CSÜTÖRTÖK, 189

2. OKTÓBER 27. ESZTERGOM és VIDÉKE # * Városi és megyei érdekeink közlönye.* * - ~ * MEGJELENIK flETENKINT KÉTSZER: 0,7 J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK I «wáü 100 saóig 75 kr, 100——— • Fö'-utcza 75. szám, a „Fürdő" szállodával szemben. íó] *°°ig 1 frt mtilt^^ % 95 kr

' ELŐFIZETÉSI ÁR: hová ii lf<p i-^ellemi részét iljeitíl közlemények küldendők. \ ° Egész érre 6 frt — kr _ •—— . . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szériát legjufáiwosabFel évre 8 frt — 1$. KIADO-HIVATAL: bau közöltetnek. Negyedévre 1 frt 50 kr. SZÉcfiKNYI-TÉR 332, Egy 8Zám ára 7 kr. hová a lap hivaia'oa és m.gán kinl«lésBÍ, a nyi literbe szilit közle- NYILTTER sora 20 kr. Ó ^ ni*>»yek, eH'dJ'/.ctHHi-pénzek es reklauiá'ások iuiézemlílk ^ — — 1—— )—, r—• Égy uj korszak évfordulója. Esztergom, okt. 26. (k. 1.) Néhány rövid nap múlva egy esztendeje lesz, hogy Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot ő Felsége a király Magyarország he rczegpri másává nevezte ki. A nevezetes esemény fényének első sugarai az esztergomi benczések szélesházából áradtak ki legelőször, a hol a főapát névüunepót ülték. Az emlékezetes évfordulót Eszlergom városa most külön ünueppel jelöli meg. A tudomány oltárán gyújtanak lángot, mely belevilágit Esztergom fényes múltjába. Azután a zeneművészet gyönyörködtető eszközeivel iparkodnak azon, hogy a társadalmi ünuepuek feledhetetlen emlékei maradjanak lelkünkben. Egy esztendő nagyon rövid idő olyan férfiú történetében, a ki egy egész ország javát hordja a szivén. A kit a legkritikusabb időkben a legbonyodalmasabb egyházpolitikai kérdések szelid megoldására szólítottak elő a pannonhalmi kolostor csöndes falai közül. De az nj primás első esztendeje igen tartalmas fejezet. Meghódította először is az országot. És ezt nem állása fényével, hanem szeretetremét lósága varázsával cselekedte. Hazafisága elragadta a nemzetet, szónoki ereje meghatotta a királyt, szeretete lekötelezte mindazokat, a kik hozzá fordultak. Ez az uj korszak : a szeretet korszaka. Ez az első esztendő a szeretet ífyümölesfiiját érlelte meg. Az udvar magyarsága, előkelősége, előzékenysége és egyszerűsége olyan gyorsan honosodott meg, hogy nagy változásoknak kellett bekövetkezniük. A nagy egyházpolitikai bonyodalmak nem végződtek el. Nem olyau ruhadarabok azok, a melyeket maghatározott időre el lehetne készíteni. A kényes szövevényes kérdések már a trón elé kerültek s nagy válságok fognak még lezajlani, mielőtt tökéletesen megoldatnának. Esztergom azonban rö7Íd egy esztendő alatt egész sorozat nagy kouczepcziót kapott a prímástól. Az állandó hid, a fővárosi egyenes vasúti összeköttetés, a tanítók országos árvaháza, a gyermekszeminárium, a kisdedovónőkópző intézet s a tanügy számos gyümölcse már nemsokára a mienk egészen. Vaszary Kolos herezegprimás székesvárosa emelését hazafias hivatásának tudja ós fogja föl. Nem mutat az Ígéretek földjére, mikor Esztergomnak a haladás korában nagyobb vágyai támadnak alkotó erejénél, hanem bevezet a szebb jövő országába. Vaszary Kolos ereje a nemzet Őszinte ragaszkodásában és fcizalinában rejlik. Éppen azért ezen az erőn még a poklok kapui sem fognak diadalmaskodni. Örömmel és szeretettel üdvözöljük tehát azt az első évfordulót, mely őt Magyarországnak adta. Ügyvédi nyugdíjintézet. A győri ügyvédi kamarához a következő beadványt nyujtoLtain. Tekintetes ügyvédi kamara ! A kezdeményezés nehéz, úttörő ós kitartó munkájára óhajtanám felhívni 1. kartársaim figyelmét, — már az ötvenes évek végén az akkori ügyvédi kamarához terjesztettem be indítványt «ügyvódi nyugdijintézeU alapítására, — azonban ez akkor az eszme visszhangra nem talált, — utóbb szellőztetett e kérdés a napi sajtóban, de gyökeret verni eddig képes nem volt; sőt legutóbb a Győrött tartott ügyvédi országos értekezleten is |mint a jövő zenéje a jövő évben Szegeden tartandó országos ügyvédértekezletre hagyott tárgy említtetett csak meg. Meggyőződésem, hogy az el is továbbolt és csak akadémikus vitatkozások, habár a tárgyat egyes oldalán megvilágíthatják, az eszméket, elveket inkább csoportosíthatják, de az életbeléptetést csak az akarat ereje ós a gyakorlat teremti : ez okból vau szerencsém a következőket előterjeszteni. Számtani igazság az, h'>gy évente 60 hozzájáruló 5 frfcos havi részlet fizetéseinek 4%-a-l kamat (ft tatása mellett képes első évben 500 frt, második évben 1000 frt, 3-ikbau 1500 frt, 4-ikben 2000 frt, 5. és 6-ikban évente 2500 frt, 7. és 8-ikbau évente 3000 frt, 9. íl-ikben évente 3500 frt, 13—23. években évente 4000 frt, 24—26, években évente 4500 frt, 27-ben ismét 4000 frt, azután folyton 4500 frt készpénz nyugdijat fizetni. Már mosb rétes figyelembe vétőiével, harmincz évet átlagévkörnek számítva, halálozás ós ni unka tehetlenség esetére 202 egység feltételezhető, ez esetben az előterjesztett számadatok számtaui igazságon alapulnak, —de az évi 4% kamatláb helyett 5 vagy 6%il

' gyümölcsöztetve, a nyugdíj mennyisége szintén fokoztatík : ha most ezek mellett az első évi belépéskor mindenegyes tag által a tartalékalapra egyszer s mindenkorra tiz egyforintos részletben befizetendő tiz forint szintén gyümölcsöztetik : Képes lesz e batvau egyéni hozzá.járulás minden egyes havi 5 frt (az első 10 hónapra havi 6 frt) részletet befizető muukatehetetlen tagját évi 500 frttal, halálozás esetén az özvegyet a nyugdíj mennyiségéül megállapított 500 frtnak 50%-jávai, az anya életében még a kiskorú gyermekeket fejenként 10%-al, esetleg az egészen árva kiskorúakat fejeukint 20%-al nyugdíjazni; az özvegy s kiskorú gyermek hátrahagyása nélkül elhalt és nyugdijat neai élvezett tagjának pedig a tartalékalapra befizetett összegen kivül, mi a nyugdijalap sajátja marad, a havi 5 fitos befizetést 4°/

0 kamattal az öröklő családnak visszaadui. A kezelés igen egyszerű. Az évi 60 frt befizethető egyszerre, vagy havi 5 frtos részletekben, — a befizetés az ügyvédi kamarának választmánya általi a lehető legkedvezőbb eredménynyel, dijtalau kezelés mellett gyümölcsöztetik, a mennyibeu a fentebb kimutatott évi nyugdijösszegül megbatározott nienynyiség valamelyik évben fel nem használtatnék, e fel nem használt meny-. nyiséguek 10%-a a tartalék alaphoz csatoltatik, — a többi a nyugdijalap-. nál további kamatolással visszamarad. li„EsitirjoaíiTiiíkí"lárcsája. Vak Bottyán egyáalsségéiisk méltatása. Ha vak Bottyán egyéniségét, viselt dolgait tekintjük, úgy bízvást elmondhatjuk róla, hogy egyike volt a felkelés legkiválóbb alakjának. Miut a várörséghez tartozó huszártiszt —- nemességét Esztergommegyében már 1687 és utóbb 1691-ben is kihirdette. Idejét egyébiránt majd a táborban töltötte, majd mint megyei birtokos élt és szerepelt a megyében a felkelés kitöréséig. Vak Bottyán úgy a török, mint a franczia háborúk folyamában többször kitüntette magát. Ennek köszönhette rangbéli fokozatos emelkedését s hogy végre huszárezredessé lett a császári seregben. Derék, vitéz és vakmerő magyar katona volt, ki utóbb mint kurueztábomok is aránylag a jobbak közé tartozott; több sikert is tudott felmutatni s hadseregében vezértársainál nagyobb fegyelmet is volt képes tartani. Mint ember és katona azonban nyers modorú, daezosan önfejö, élte fogytáig hatalmaskodó, erőszakos és jogtaposó, líi adott hitével sem sokat törődik. A viszonyok bármiféle változásai között sem feledkezik meg soha saját személyes érdekeiről s leszámolva a viszonyokkal — tőle telhetőleg igyekezik is érvényesíteni azokat. E tekintetben tehát csak olyan volt, mint legtöbb kortársa ; s ha nem hallgatjuk el fogyatkozásait és reá mutatunk az érem másik oldalára is — ezzel csak a történelmi igazság és tárgyilagosság követelményeinek teszünk eleget. Tény, hogy maga Rákóczy is dicséri s elismerőleg szól Bottyánról. Bíráló nyilatkozata szerint Bottyánnak sem születése, sem neveltsége nem lévén, igen nyers modorú, de józau, éber figyelmű és fáradhatlan volt. Szerette a népet s ez viszont öt rendkivül szerette, mert katonáit szigorú fegyelemben tartá ; de igazságot szolgáltatott nekik mindenben, a hol igazuk volt. A ráczok különösen féltek tőle ; a németek azonban olyannak ismerték*, a milyen volt. Jói érté a dunai hajók (hidak) épitésmódját ; még maga is fejszét fogott a kezébe. Beleártotta magát az erődítésbe is és szerencsétlenségére azt hivó, hogy ért is hozzá ; nem is hallgatott azon franczia mérnökhadnagyra (Saint Just) a kit hozzá küldék stb.» • A fejedelem Emlékirataiban egyáltalán nem valami kedvezőleg nyilatkozik főtisztjeiről. Mert azok közöl, kik katonai tisztségeket viseltek, a fejedelem szerint egy sem volt, ki szigorú, de igazságos büntetést ne érdemelt volna parancsainak elmulasztása miatt ; s bizonyára nagyon sokszor meg is kapták volna, ha tudatlan voltuk s más esetleges hibáik ki nem mentik vala őket. Tehát e kemény Ítéletében Bottyánra nézve sem tesz kivételt ; de nem is tehetett. «Értem az Pálfi formidabilis eorpusának kijövetelit, az ki ellen hasonló erővel menvén Bottyán : hogyha hasonló észszél is küldhette volna kegyelmed — próbájának még nagyobb szerencséjét vamám* — irja a fejedelem 1706-ban Eszterházy Antalnak. Harczias hajlamai mellett Vak Bottyán egész életfolyása határozott üzérkedési hajlamokról tanúskodik. Saját (első) nejének végrendeleti nyilatkozata szerint már mint cs. tiszt — ily uton, t. i. főleg a nyereséges marhakereskedés utján gyarapította vagyonát. A fejedelem pedig nemcsak birtokadományokkal jutalmazta Bottyánt, bánéin szabad kereskedelmi joggal is felruházta őt, melynél fogva teljesen fel Tolt mentve a terhes vámok és harminczadok fizetésétől. Azonfelül mint tábornok is jelentékeny jövedelme volt. Az üzérkedő ember temészetébez képest világos, hogy Bottyán inkább gyümölcsözően forgatta, mintsem hevertette pénzét ; tehát a hol jónak látta, kölcsönöket is adott jó kamatra. Midőn a rézpénz elvesztette értékét s a pénzhiány — mely kezdettől fogva Achilles sarka volt a felkelésnek — fokozottan jelentkezett, megtörtént, hogy sajátjából fizette hadteste zsoldját ; de természetesen — ismervén Rákóczy jellemét — nem a kárpótlás reménye nélkül. S midőn a megígért kárpótlás elmaradt, ugyancsak nem mulasztotta el annak sürgetését, mígnem végre a felkelők közgazdasági tanácsától utalványozott, de pénz hiányában ki nem fizethető 5000 frtja (zsoldelőleg) fejében megfelelő dézsmabérletet kapott Léva vidékén. Pedig már az ottani uradalmat is előnyösen vette bérbe. Bottyán áldozatkézséget tanúsít pl. az elrejtett ezüst pénz forgalmának előteremtését illetőleg ; de bizonyos, hogy ajánlott erőszakos rendszabályaival csak több bajt, mint hasznot idézett volna elő. Áldozatkézsége valóban önzetlen jelenségeivel ritkán találkozunk. Bars és Hont vármegyének a felkelés folyamán 6%-ra ad kölcsönt ; az újjászületése kezdő éveit élő Esztergommegyének 1693-ban adott kölcsöne szintén nem olyas természetű, melyért valami különös magasztalást érdemelne. Sőt ez utóbbi inkább meglehetősen uzsoraizü. Erről elég világosan tanúskodik a megye által kiállított kötelezvény. Szószerint való szövege ekkép hangzik : «Nos infraseripti recognoscimus per praesentes, (mi alulírottak jelen soraink erejével elismerjük), hogy nemzetes vitézlő Bottyán János óbester uramtúl vettünk fel ezen nemes vármegye fejében in defaleationem portionum mensis novembris (melyet a beulévő quartélyos kapitánynak kellett adnunk) 700 frtot (a novemberhavi kat. portiók fedezésére) úgy, hogy azon 700 frt és 150 (melyeket ö kegyelme ezen nemes vármegye szükségére expendalt) a dato hamm obiigationum (e kötelezvény kelte után) egy hétre megfizetjük pór és interessé nélkül. Hogyha pedig egy. bét alatt meg nem adhatnánk és más egy hetet elmulatnánk — tempore debito 50 kaszást adni tartozzunk, sót ha még harmadik hétre is várakozni kellenék ő kegyelmének — viszont mi is a kaszásokat százra augenálni (emelni) tartozzunk. Ha pedig intra unum intergrum mensis cursum (egy hónap leforgása alatt) mind a specificalt 700 frt és 150 frtot meg nem adhatnánk és adni nem akarnánk, tehát óbester uram ö kegyeim