Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-23 / 86.szám

toki ott telkekbe állami megváltás révén örök tulajdonába szállt, — tehát ha megunta a birtokkezelést,jő írón tuladhaiott rajta, mert nyerészkedő, ós vevő bőségesen akadt, telt könnyen, a kedvező magas gabonaár, kevés adó és egyéb csekély járulék mellett. Abban az időbon kántortanító látta el a jegyzői teendőket bitang 60—100 írtért évenként, kulturaadó majdnem semmi sem volt, tehát közteherviselés nélkül a jobbágy gazda többet fordíthatott szükségleteire a mi aztán legjobbat! meglátszott a városbeli mesterem bei en is, a ki egy-egy vásárról nem kocsibérre való silány bevétellel, hanem bankótól duzzadt tárczával tért haza, — nem maradván adósa sem kereskedőnek, sem vendéglősnek, sem semmiféle hitelezőnek. Ilyen becsületes, sőt gavalléros fizető volt a paraszt is, mert telt miből, — nem kellett váltó, kötelezvény, tanú, hanem a magyaros parola elegendő garancziát nyújtott. Ma a paraszt furfangos, a hogy lehet kijátsza a mesterembert s a kikunyorált hitelt váltóval, vagy váltó nélkül prolongálja egész a végtelenségig. Es ugyan miért ? — mert adott helyzete őt is cselhez ós különféle a gyakorlatba hozott fogások keresztülviteléhez kényszeritik, mert csak igy bir pillanatnyi időre szükségén és baján segíteni. E baj nyilván maga után vonja azon körülményt, hogy a mesterember sem tehet eleget hitelezőivel szemben, kik rendszerint kereskedők szoktak lenni, ez utóbbiak pedig hasonló elbánásban részesitik a nagy kereskedőt, — a mint a viszonyok láuczolata éppenséggel magával hozza. Miután specziálisaHi Esztergom viszonyait érintjük, kétszeres panaszszal álihatuuk elő, hogy iparosaink helyzetű rendkívül ^súlyosbodott két körülmény által. Egyik a filoxera, mely népünk főkereseti forrását tette tönkre s annyira megcsappan lattá Esztergom és környékén lakó adózók jövedelmét, hogy ruházkodásra ós egyébb czikkek beszerzésére — a mit az előtt világért sem tudtak volna mellőzni — még csak nem is gondolhatnak. Igy pl. a fűszeres a szombatokon ideseregleft számos kocsi láttára kövér bevételről álmodozott, de este, midőn a napi pénztárt megszámlálta nuinmális számokkal találkozott. Szabók, csizmadiák, kádárok, szürszabók, gyolcsosok stbiek szintén nngycsalatkozásokkal zárták le a vásárokat, melyeknek szomorú tanúsága volt, hogy a földnrvesuek csak adóra telik, melyért gabonáját potom árban piaczra dobni kénytelen, magára ós egyéb élvezeti dologra alig marad valamije. Míg bortermelésünk volt, máskép volt minden. Még 1886-ban is, pedig akkor általános fagyok teljesen elpusztították a termést, de hát a fonál ló hitel az előző évi fölösleg mégis csak több kényelmet és jólétet engedtek a mainál, midőn mindenhol kifogyva reménytelenül, búsan ballagva térnek haza vásárra jött földmivesoink. Ezt a sivár helyzetet nagyban fokozza a kitört kolera járvány, mely megsemisitelte a sokak által látogatott és messze vidékiek pénzét ide varázsolt párkányi vásárt, — melynek elmaradása nem egy iparágnak kínos kalapács ütése leeud. A reményeiben amúgy is csüggedő iparos népség és kereskedőség veszít ez által legtöbbet, — a sors e csapásaiban kénytelenek vagyunk megnyugodni egy jobb jövő rem ényóben. ŐRSZEM. Városi közgyűlés. A terem ismét kicsinynek bizonyulI, mint mindannyiszor, ha akár csak egy kánlorka választásáról van is szó. Ritkán látott arczok ülik körül az elnöki háttér padjait s szomorú hangulat tükröződik az arczokon amint az elnök-polgármester elparentálja a város régi derék tisztviselőjót, Sarlay Ede kapitányt és a még régibb idők elszakadt reliquiáját az egykor bires népszónokot Besze Jánost, aki mint maga hirdette — Esztergomban terjesztette a világosságot, látván Szt. Gellért hegyéről, hogy itt vagyon a legnagyobb sötétség. A napi rend előtt Marosi József tartolt mérges filippikát a Széchenyi-téri megkéselt kövezés dolgában, mire azonban a polgármester derekasan megfelelt, hivatkozván arra, hogy éppen nem várta a szemrehányást azoktól, a kik fellebbezéssel a korai megkezdést bátrai tatiák. Mivel pedig a dolgon most már semmiképpon sem lehet segíteni az egész debatte tanulsága Nagy Pál vállalkozónak szÓllott, hogy 100 munkás kezet állítson a rendezéshez s a még kínálkozó egy pár napot egyre másra használja fel. A 700,000 frtos kölcsönre vonatkozó kérvény szövege már kevésbé érdekelte város atyáinkat, ugy, hogy szinte nem is akarlak e hosszu müvet meghallgatni s csakis dr. Földváry István főügyész kérelmére szenteltek rá egy kis időt s még némi türelmet. A nagy kölcsön 5.5 tőke és kamatjáradékkal kö tetett meg s az intézet részéről 50 éven át fel nem mondható. Ez után Niedermann József kinevezett kapitány tartotta meg szókfoglaló beszódét, melyet lapunk mult szániában szó szerint közöltünk s mely a legélénkebb tetszésre ós helyeslésre talált. A főjegyzői áliás betöltésére november 4-ig pályázat hirdettetett s az aljegyző nyomban köszörülte is a hangját, hogy megnyerje a képviselők tetszését. A nap főeseménye természetesen a reáltanár választás volt, A választás előtt fölolvastatván a tanügyi bizottság jelentése, dr. Földváry István főügyész meleg szavakban emlékezett meg Körősi László dr. tudós tanári működéséről, kinek távozását a közgyűlés egyhangúlag sajnálatt a 1 vette tudomásul. A választás után — melyről már beszámoltunk — egyszerre felére olvadt a terem közönsége, a Nógrádiak örömükben, az el len pártiak sajnálkozva siettek hazafelé vagy a folyosóra egy kis szivarfüstre. Az esztergomi takarékpénztárnak a szegény alapokra tett 200 frt adományért a közönség köszönetet szavazott, elfogadta Kemónyfi János többrendbeli gazdasági jelentését, különösebb vitát csak a tégíaházak bérbeadásának ügye keltett, a melyben uj árverést rendeltek el,remélvén, hogy Eggenhofera régi bérlő — a ki meg nem jelent az árverésen jövőre ki tesz rangáért. Végül kót kézzel fogható elismerést szavazott meg a közgyűlés — egyiket Buriáu Lajos kapitányi segédnek 200 frt jutalom összeg formájában, mint aki 1 és fél éven át a beteg kapitány mellett az összes teendőket minden külön segítség nélkül derekasan ellátta, 150 frt alakjában dr. Haugh alorvosnak egy éven át a kórházban teljesített szolgálatáért, természetesen a — kórház pénztárából. Ezzel a valóban ritka tartalmas napirenddel biró kü/gyülós az elnök éltetése mellett véget ért. III KEK. — A herczegprimás — mint értesülünk beleegyezését adta, h<>gy a primási vízvezeték Szenttamás községére is kiterjeszt essék. Már legközelebb néhány közkút lesz megnyitva a honnan azután a lakosság tiszta forrásvízben részesülhet. — Az egyházpolitikai kérdésekben — a legújabb hirek szerint — még semmiféle döntő elhatározás nem történt. Egészen alaptalan tehát egyes lapoknak erre vonatkozó közlése, különösen az, a mely a koronának a polgári házasságra vonatkozó kijelentéseket tulajdonit. A korona máig egyáltalán semmi irányba nem nyilatkozott, sem ugy, hogy a «polgári házasság amig ő életben vau, be nem hozható», sem ugy, hogy a kötelező polgári házasságot, vagy a polgári házasság akár miféle nemét elfogadja. A válságos kérdés különben már természeténél fogva is sokkal fontosabb, hogysem a korona azt ily módon dönthesse el. A tény csak annyi, hogy az utolsó korouatanácsban a kormány tényleg'a korona elé tette a kötelező polg. házasság, az általános polgári anyakönyv és a recepeió kérdéseit ugy, a miut azok a kabinet kebelében — minden esetre nem közös egyetértéssel — formulázláztattak. 0 felsége a kérdéseket tudomásul vette, de elhatározást vagy véleményt semmi irányban nem nyilvánított. A korona elhatározását eddigelé sem közölte a kormány nyal, bár miut általánosan varják,pár uap alatt befog következni. — Egyházi kitüntetés. A pápa dr. Komlóssy Fereucz Yoít orsz. képviselőnek, egyházmegyei főtan felügyelőnek a kamarási méltóságot adományozta. — Vaszary Kolos herczegprimás kiadta XXI. számú körlevelét, melyben közölve vau a Propaganda Fideinek levele a herczegprimáshoz a Jézus szent Gyermeksége társulat ügyében. Ezt követeli azután a vallás- ós közoktatásügyi miniszter 37290. számú rendeletének ama része, mely az országos tanitói nyugdíj és gyámalapba a tankötelesek után fizetendő díjról rendelkezik. Végül több tanítói állásra pályázatot hirdetnek. — Az országos központi katholikus legényegyesület másodelnökének Vaszary Kolos herczegprimás Stacke István fővárosi hitoktatót nevezte ki. — Koiumbus egyházi mellékneve. Xlll. Leo pápa számos püspöktől kapott leveleket, melyek azt az óhajtás r, fe

t

]ezik ki, hogy, az egyház Ko 1 umbns Kristófot venerabilis jelzővel szeretné illetni, mint Bedát, az angolok apostolát. A pápa ez óhajtást a rítusok kougr-gácziója elé fogja terjeszteni. — Besze Jánosról. Egykor hírneves országgyűlési képviselőnk utolsó éveiről érdekes dolgokat mond el közéletünk egy jelese, melyből adjuk a következőket: Körülbelül tiz év előtt láttam az öreg urat utoljára. Este találkoztunk egy üilői-uti apró vendéglőben, a hova egyetemi hallgatók jártak akkor, kik az ősz Besze Jánost nagyapjuk gyanánt tisztelték s óraszámra elhallgatták a beszélgetését. Mert szívesen beszólt az öreg ur és nagyon szerette a fiatalokat. Emlékezéseinek tárgyát azonban mindig a szabadságharcz idejéből merítette; ujabb dolgokról ós a saját személyéről következetesen hallgatott. Utolsó találkozásunk alkalmával mnemotechnikai mutatványokkal mutattatta az asztalhoz gyülŐ fiatalságot. Bámulatot keltő dolgokat produkált. A kik nem ismerték őt, fortélyt sejtettek az ügyesség mögött ; de mi tudtuk, hogy az öregnek rendkívüli emlékezőtehetsége van s hogy azok a mutatványok éppen azért bámulatosak, mert semmi fortély nincs azokban. Besze János összekevertetek két csomag franczia kártyát s azután három izben végigtekintvén nagy lassan a kártyák sorrendjén, hibátlanul elmondotta, mily rendben következik az a száznégy kártya egymásután. Tizenöt perez alatt betanulta s el tudta mondani kót óra múlva is. A fiatal jogászoknak azonban, kik nem rég rázták le a gimnázium porát, sokkal inkább imponált Besze bátyánk a latin és görög klasszikusokban való páratlan jártasságával. Valamennyit betéve tudta s még az általa ismert kiadások lapszámaira is emlékezett. Megmondta, hogy az a mondat vagy az a vers melyik lapon vau ? Akkor még nem viselt szakállt; de iútelligencziájára csak gondosan beretvált álla vallott; egyébként oly szegényesen volt öltözve, hogy sajnálattal kellelt emlékeznem a jobb napokra, melyeket mint neves képviselő s utóbb miut a pénzügyi legfőbb bíróság elnöke látott. — A Baross-szobor. A fővárosban megalakult százas bizottság a napokban végleg megállapította a gyűjtés körül követendő vezér szempontokat. A vidéken a gyűjtések közveiúői és főelleuőrei az iparkamarák lesznek:. Vaszary Kolos herezegprimás elfogadta a védnökséget. A felhívás október 30-áu küldetik szét, melynek szövegét Jókai Mór szerkesztette s mely a következőleg hangzik : «Erczszobrot anuak, aki éleiében is érez volt. Mintája az igaz férfinak, a hazafiúnak, a ^orniányfór — Ki vagyok, — felel a juhász — ismered-e még a meggyilkoltnak árnyát. Érzed-e még a vér égető tüzét, mely arezodba fecscsent En vagyok a bosszú. -— Tasházy Elemér ! — suttogja őrülten kimeredt szemekkel a nyomorult. — Igen : gróf Tasházy Elemér, akit te meggyilkoltál és aki rejtélyes transanimatió következtében juhászszá változott. De itt a halálóra, melynek tizenkettedik ütése fejedre kondul. Intett a komondornak . . . A széttépett gyilkos tetemeit ezüst koporsóban temették másnap. S az ősi kripta fölött megfordították az utolsó Szabházy Szabó Tivadar czimerét. Arany János. A legénygyilkos. A kunlegelőkön a fü tetején ílrte a sors el Csóka Matyit, Vándori uton ment a legény Mely bizalomra, hitre tanit. «Merre a czél mit lábad elér ? — Igy a juhász szólt gunysziláján «Arra amerre kedvesem ól Merre fehérlő hajioka van. « Vissza te balga, te már enyim 5 Szive szerelmét nékem adá •Vessz nyomorult hát s vesszen e nő Igy filüTölte, így zokogá ! B gyilka kivillan, ökle feszül ; Rárohan és szól : Halj, nyomorult. Ám mordul az eb s ő földre terül Vérbefagyottra az éj köde hullt. Zola Emil. A lakoma. A nap sütött a mezőn. Zsíros birkák esámcsogták a buja legelő zöldjét. A birkák mögött egy szeplős arezu, rötbajuszu juhász bagózott némán s olykor egy pillantást vetett összecsapott szőrű vad tekintetű komondorára, mely lábai előtt egy többszörösen kiadott és benyelt emészthetetlen csonton akarta csillapítani éhkinjait. A magas burjáu között ekkor egy verejtékkel ellepett, rongyokba burkolódzott vándorlegény jelent meg, s amint meglátta a juhászt a vakaródzásfc pilanatra elhagyva, gondolatokba merült. Az eb is megpillantotta őt. A vadállat főiébredt a gyomrában. A vérszagot megérezve rárohant és a következő pillanatban habzsolva ette az ökölnyi nagyságokban kitépett hnsezafatokat, csak olykor-olykor vetve egy pillantást a hollókra, amelyek egy távolban elesett öszvér ezombján a duzzadásig élvezték a természet lakomáját, s most a friss prédára korraat meg a gyomruk. Don Vigole.