Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-20 / 85.szám

ESZTERGO M, XIV. ÉVFOLYAM. 85. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. OKTÓBER 20. ESZlIfilM és OÉKI * • Városi és megyei érdekeink közlönye. 0 ^TTTTTTTTT^ * MEGJELENIK ilE'i'ENKÍNT KÉTSZER: OJ , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG* HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 kr, 100­——— " Fí-utcza ft szám, a „FIW szállodával szemben. tó1 ' m ' ig 1 u 5 ^ , JS°8o 1 b°^ ig 2 frt 95 kr ' ELŐFIZETÉSI ÁR: hová ú lap szellemi részét ületfr köriem én yek küldendők. t y Egész évre 6 frt — la-. „ , _ _T; , _. . - M4GÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­Fél évre - 3 frt - kr. KI ADU-HIVATAL: ban közöltetnék. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉOHKNTI-TÉU 332, • ~ Egy 8Zám ára 7 kr. hová a lap'hiva'a'os PB mngáu hirdetései, a nyilt térbe szánt közle- NYILTTER sora 20 kr. 0 ——•——• •• — ^ nu>nyek, <&\<Sív/.eA6% pénzek es reklamálások iniézendök £ — ~% Program m. Esztergom, okt. i9. Örömmel ik t fitjulc lapunk: élére Niedermaun Józsefnek, a város uj reu­dőrkapitányáuak a közgyűlésen elmon­dott beszédét. Olyan program m ez, melybez nem kell külön kommentár. Megérti miudenki, a ki Esztergom jö­vőjét szivén viseli. Mélyen tisztelt képviselő testület! . Midőn méltóságos gróf Majláth György ur, csász. és kir. kamarás, Esztergom vármegye és város szeretve tisztelt fő­ispánjának n agyrabecsült kinevezése folytán, az Esztergom szab. kir. városi rendőrkapitányi állást elfoglalni sze­rencsém van, Bzabadjon ugy a tekinte­tes képviselő testület, valamiut a pol­gárok egyetemének tudomására juttat­nom azon irányelveket, a melyek állá­sommal járó kötelességeim teljesítésé­nél vezérelni fognak. Tekintetes képviselő testület! Minden tettem és intéz­k e d é s e*tu a I a p j á t % 30 g, az igazság, a becstttet, szülő­városom iránti szeretetem és ebből kifolyólag a pol­gárok jogos érdekeinek elő­mozdítása fogja képezni. Ez okból és mert tudom, hogy a közrend és személybiztonság az, mely a társadalmi élet egyik alapját képezi, legfőbb feladatom leend: a) őrködni a város polgárainak sze­mély és vagyon biztonsága felett, b) a helyi ipar- és kereskedelem érde­keinek megfelelŐleg a piaczot rendezni, c) a személy és vagyon elleni tá­madásokat megelőzni, a bókét ós köz­rendet fentartani, d) a cselédügy rendezése. Es mert tökéletesen igaz az, mit b. Eötvös József halhatatlan emlékű hazafi mondott, hogy «Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely, ha megdűl Róma ledül és rabigába görnyed* ez okból egyik főkötelessó­geim közé sorozom e) őrködni a közerkölcsiség felett. Mint rendőri hatőságnak, a köztisz­taság, közegészség és szegéuyügy is kiváló gondozását képezvén : f) szigorúan felügyelni fogok az élelmi szerek, a mértékek és súlyokra, g) törekedni fogok az utczai csa­vargás és koldulás lehetőleges raeggát­lásárá, egyszóval minden az állásom­mal járó kötelességek pontos teljesíté­sére. Ámde, hogy kötelességemnek siker­rel megfelelhessek, a közönség bizalma és szeretetére van szükségem még ak­kor is, a midőn nem lehetek abban a szerencsés helyzetben, hegy minden egyes érdeket kielégíthessek. A törvény ugyan akként rendelkezik, hogy a reudőrkapitáuyi hivatal válasz­tás utján töltessék be, tehát ezen ál­lásra nézve a választási jog a képviselö­tesi&let kezéből kivétetett, mindazon­által szabad legyen azon véleményben lennem — melyet állásom egyik talp­kövének tartok, hogy én az Önök bizalma folytán is foglalom el e helyet. Bizalmat, szeretetet, támogatást és állásom iránti tiszteletet kérek: a te­kintetes képviselő testület, tiszttársaiui és szeretett polgártársaimtól, hogy en­nek alapján hasonló tisztelet és köte­lességtudással teljesíthessem a reám háramló feladatokat. Kolumbus-ünnepély a tanító­képezdében. Tanítóképző-intézetünk f. hó 16-án zárt körben igen .sikerült ünnepélyt rendezett Koluinbus emlékére. Az ünnepély érdekes tárgysorozata a következő volt: 1. «P 0 1 k a-M a z u r» nnisono ének, zenekisérettel. Előadta az intézeti ének és zenekar. 2. «M e g n y i t ó b e s z é d». — Mondotta: Weuczeil János III. éves növendék. 3. «M a g y ar n é p d a 10 k». He­gedü-soló, harmónium kísérettel. Elő­adta : Dubrovay János III. éves nőv. 4. cKolumbus*. (Mutschenba­cher Gyula IV. éves theologustól.) — Szavalta: Holly István III. éves növ. 5. «K 0 1 u m b u s emlékezete*. Irta és felolvasta: Both Simon III. éves növendék. 6. «R e z g ő-P 01 k a». — Előadta az intézeti zenekar. Az ünnepély végén,melynek rendezése körül KI inda Rezső és Schreiber Ala­dár tauárok sokat fáradoztak, dr. Wal­ter Gyula igazgató a következő szép beszédet mondotta, melyben Kolumbust a tanító mintaképe gyanánt tüntette fel. »Mólyen Tisztelt Uraim, Kedves Növendékek ! Amerika fel fedeztetésének zados évfordulója nemes versenyre kel­lette az egész művelt világot azon nagy férfiú érdemeinek .dicsőítése, emlékének kegyeletes felújítása körül, kinek láng­szelleme, mély tudománya, bámulatos öufeláldozása, lobadni nem tudó lelke­sedése, Istenben vetett rendítheti en bi­zalma ós aczólozott akaratereje, szét­szórva a bizonytalanság áttörhetlennek látszó sötétségét, elkerülve a kislelkű­ség utálló szirtjeit, leküzdve az ellen­kezések és ármányok magasra csapkodó* hullámait, szerencsésen elvezetett a ki­kötőbe, mely egy uj földrósz me»és vi­lágának megnyitását jelentette. Az ujabb időben általános divattá vált jubileumok között alig található­egy is, melynek tárgya indokoltabbakká tehetné az ünnepléseket, jogosultabbak­nak tüntethetné fel az őszinte lelkese­dés kitörő öröm nyíl váuuíásait, mind­azon nagyszerű esemény, melynek le­folyását 1492. évi október 12-óre je­gyezte fel a történelem* Különösen indokolt azonban Grenua j nagy fiának lelkes ünneplése a már tény­legesen működő és leendő tanítóság részéről, mivel sikergazdag életének minden mozzanatában oly vonások su­garai csillámlanak fel, melyek hivatva vannak irányító fényt lövélni a tanító magasztos tevékenységének, nemes ma­gatartásának útjaira. Hajlamait, vágyait követve, ifjú kö­rábau lépett a tengerészeti pályára és mig szorgalommal teljesítette első sze­rény állásainak kötelmeit, addig egész odaadással szentelve tehetségeit mind­azon ismeretek elsajátítására, melyek­i^EsitspssTíiítsIirsiíja. A íótHi dal jubileuma. A mai jubileum-kóros világban, mikor már minden tiz év óta koplaló irnok, vagy tizenöt évig futkározó levélhordó ünnepet csap, igazi eseményszámba megy, mikor egy hires magyar bordal ötvenesztendős jubileumát üljük. Félszázada mult éppen, mikor Vörösmarty Mihály a legszebb magyar bordalt megírta. Akkor még nem a fillokszéra gazdálkodott az ur szőlejében, hanem vidám szüretelő népség dalától zengett a borágas hegyoldal. A régi szüreti hangulat országszerte ve­szőfélben van. A mai szüretelés már inkább csak laboratóriumba való vegyészeti munka. Csupa furfangos fogás a szőlő ellenségei ellen, csupa tudományos vívmány, vagy méregdrága kísérlet, de már nem poézis többé. A szüreti dalok elnémultak, a szü­reti tréfák feledésbe mennek. Nagyon szo­morú és Ínséges utja van Magyarországon Bacchus boristennek. ötven esztendő előtt még egészen más világ járta. A szüretek országszerte vidám ünnepek voltak. Sőt voltak országos jelen­tőségű szüretek is, melyek közül különösen emlékezetes marad az 1842-iki fóthi szüret. Fáy András a legszeretetreméltóbb ma­gyar táblabíró a negyvenes években, min­dig szívesen látta a magyar szellemi világ képviselőit. Az akkori ..irók és művészek még nem tartottak fényes klubbhelyiséget. Megelé­gedtek, mindössze egy kocsma asztaltársa­ságával. Ez a hires kocsma a Sebestyén-téren a Csiga-vendóglö volt. Ide jártak a negyvenes évek elején az összes magyar irók és művészek, akik önként tették meg elnökül Vörösmartyt, a legnagyobb és leg­ünnepeltebb költőt. Vörösmarty már harmincz éves korában három akadémiai koszorút kapott. Negy­venes éveiben már országos hire volt s a megyék vetélkedve választották táblabíró­nak, ami azon időben olyan kitüntetés volt, mint napjainkban a diszpolgárság. Vörösmarty mindig jól találta magát a fiatalabb irók és művészek kompániájában, mert mindig kerülte a mágnások társasá­gát, hová nem egyszer hívták meg. A Csiga-vendéglő asztaltársaságában be­szélték meg a nap eseményeit, ott bírál­gatták a szinielőadásokat és ott cserélték ki véleményöket a legújabb irodalmi ese­ményekről, melyeknek lelke mindig Vörös­marty volt s igy nagy áhítattal csüggtek szavain. Vörösmarty negyvenhárom esztendős ko­rában nősült meg s nŐtlensége gondtalan­ságával vidáman szórakozott a jókedvű kom­pániában. A Csiga-vendéglŐ törzsasztalai mellett csakhamar sürün állítottak fel uj asztalokat a meghonosod-ó jövevényeknek. A színészek és irók Vörösmarty kritiká­jáért jártak össze minden este. Félelem nélkül kértek tőle tanácsot s a jólelkű em­ber mindig szívesen tanított. írott kriti^ kaja méltányos, elmondott kritikája buz­dító volt. Majd minden este irodalmi és művészeti viták merültek föl. Aki a negyvenes évek elejéről való lapokat ismeri, az könnyen el­igazodik a Csiga-vendéglő asztaltársaságá­nak thémái felől. De voltak szavalatok is. Egressy, akit Gyulai Pál szerint Vörösmarty tanított az ik-es igékre, s akit ugyancsak ő avatott fel írónak, nem egyszer ragadta el szaval­latával az egész vendéglő közönségét. Lend­vay népdalokat énekelt, Megyeri adomák­kal mulattatta az asztalokat s mikor a jó­kedv hullámai már jó magasra tornyosod­tak, akkor Vörösmarty is rágyújtott egy­egy jóizü magyar népdalra. "Ünnepszámba ment azonban mindig, va­lahányszor Vörösmarty valamelyik ujabb költeményét olvasta föl. Ilyenkor mindenki elragadtatással tapsolt neki. Hanem azért senki se becsmérelte saját gyártású rosz szí­varjait, vagy sikerületlen pezsgőjét, melyek­kel a nagy költő néba-néha meglepte asz­taltársait. Mert Vörösmarty jóvá tudta tenni ezeket a kevésbé sikerült müveit sokkal különbekkel. A főváros környékén megtartott szüre­tekre szívesen kirándultak a Csiga-vendéglő törzsvendégei. Leghíresebbek voltak a Fáy András szü­retei, melyeket egész a szabadságharez ki­töréséig minden esztendőben vidáman ül­tek meg. Nem egyszer járt kint Deák Fe­rencz is az ország számos kitűnőségével. Régi szép magyar szokás szerint szüret végén a társaságok magyar nótákra gyúj­tottak. Vörösmarty is szívesen dalolgatott, különösen mikor a szép asszonyok kedvé­ben akart járni. Ekkor mondta Toldy Ferencz : — Mikor igy társaságba kerülünk, ak­kor veszszük észre, hogy alig van mit éne­kelnünk magyar népdalnál. A társas-dalok még teljesen hiányoznak költészetünkből. Bizony jól tenné Vörösmarty, ha meg­írná már egyszer az első magyar társas-dalt. Vörösmarty a folytonosan irányjelölgeto Toldyra nézett s mosolyogva válaszolta : — Majd csinálok nektek ilyen fajta dalt, de csak a jövő szüretre ! Szaván fogták. Hanem a «jÖvő szüret* néhány eszten­deig húzódott. Végre 1842. októberében megírta Vörösmarty a leghíresebb magyar bordalt. Akkor még nem volt neve. Fóthi musttal akarta megkeresztelni. Hanem leg­először is Deák Ferencznek olvasta föl, kinek a véleményére mindig sokat tartott. Deáknak tetszett a hazafias költemény, melyben az egész kor hangulata ki van fejezve s megígérte, hogy maga is kirán-. dul Fóthra az uj bordal, avatására. Deák szavának állott s az 1842-iki szüret­legjobb termése volt Vörösmarty bordalá, me-. lyet Fáy András országos vendégei a fotbi, szőlőben «Fóthi dal»-nak keresztelték n eh A tizenhét strófás «Fóthi dál» nemcsat tartalmával, de formájával is elragadta az országot. Olyan erős népdalos hangulat;, és zamatos magyar rithmus lüktet benne, mint akác a népdalokban, akár Petőfinél,' A kor uralkodó eszméi, hazafias érzel­mei és aggodalmai mind megvannak a. Fóthi dalban. Egy Is részei röpke jelszókká, közkeletű közmondásokká váltak.. Egyetlen egy király-himnusz próbánk sem fejezte ki. olyan, erővel ós tömörség-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents