Esztergom és Vidéke, 1892

1892-10-16 / 84.szám

megtostesült arroganezia- és irigység, mindazzal szemben, a mi bármiféleképen is korlátoltságán fölül emelkedik. ^Lerántani magához a sárba* ez y&gjtb törekvése. Ambicziója pedig, bogy a lerántoUon rúghasson egyet. Hint a hogy a kendőzött, ripacsos dá•mák nem szívelik maguk körül az üde ifjúságot, -ugy üldözői ezek a hétköznapi kedélyek mindannak a mi nemesebb, önzetlenebb, a mi nem az ^fajtájukból való. j Ezekkel a firmákkal széniben mondhatod el a nagy jogász szavait:: — Ha alakoskodni, ha kedvedre hazudni tudnék : én volnék legjobb barátod, első tanácsadód

1

! F e T t 8 11 e n i t T e! Ti nemesen -érző és emberien gondolkodó embertársaim, viseljetek százszoros ;pánczéli kebletek fölött, hogy hozzá ne férkőzhessen a galádság pusztító* nyavalyájának egyetlen atomja se, mert köuuyü szemébe nézni a fegyveres ellenségnek, de százszoros halált hal az, a kin kifognak az- alattomosság és alávalóság elleiiőrizbetlen baczillusai. ANAKREON. Óvintézkedések a choieráva! szemben. A vörös-kereszt egylet igazgatósága^ ,a következő utasítást küldötte a vidéki 505 fiókegylethez és választmányhoz : 1. A vörös-kereszt egylet emberbaráti működését — alapszabályai 4. §-ának harmadik pontja értelmében — járványok esetén is kifejti. Ennélfogva feladatának tekinti a eholera kitörésének eshetőségével szemben is az óvó és gátló rendszabályokat foganatosítani és a cholera kitörésének esetére az előkészületeket megtenni. 2. A« óvé rendszabályok foganaté sitása az-egylet Ónálló feladata nem lehet, de minden fiókegylet törekedjék hatáskörében a hal óságoknak ós lakosoknak a cholera jelentkezés és terjedése ellen irányuló intézkedéseikben támogatói a g segélyére lenni. 3. Ezt elérheti az által, "hogy az illető hatóságnak, a mint a cholera elleni óvrendszabalyok kihirdettetnek — | felajánlja közreműködését; a lakossá got pedig népszerű felolvasás és közle menyek terjesztése által törekszik acho lera -termeszei érő L elterjedési mód iáról. és az elleue követendő óvó rendszabályokról felvilágosítani. 4. A cholera kitörésének esetére szükséges előkészületek a következők : a) A hatósággal karöltve ossza fel a flókegylet a várost vagy községet felügyelői kerületekre. b) Minden kerület élére állítson egy főfelügyelőt, és minden nagyobb kerület kisebb részeiben felügyelőket. c) Törekedjék a fiókegylet önkéntesen ajánlkozó ápolónőket szerezni, és azokat a szükségesekben kiképezni. d) Biztosítson az egyesület kellő számit | szükséges eszközöket és kellő mennyiségű gyógyszert letető leggyorsabb J szállításra. 5. Népszerű oktatás. A népszerű oktatást el lehet érni egyrészről a eholeráról szóló népszerű, rövid, nyom8 tátott utasítások kiosztása és terjesztése, másrészről -erre felkért szakemberek, orvosok, nyilvánosan tartott nép-' szerű, szóbeli előadásai által. a) Eövid népszerű utasításul Igen ajánlatosnak mutaikozík a in. kir. belügy miuisterium által 1892. évben kiadott «Az ázsiai cholera népszerű ismertetése ós óvó szabályai* ezimű füzeiké.b) A fiók-egylet kérje fel a szélthelyén lakó orvost esetleg orvosokat, népszerű felolvasások tartására, melyek nyilvánosak — tehát mindenki által hozzáférhetők legyenek, — és oly időben — talán vasárnapokon a délutáni órákban — tartassanak, hogy a hétköznapon munkával foglalkozók is megjelenhessenek. Nagyobb városokban, hol orvosegylet székel, annak támogatásával létesíthetők a felolvasások. 6. A kerület felosztása. a) Az egész város vagy község osztassé'k fel nagyobb kerületekre és minden nagy kerület oly megfelelő számú kisebb kerületekre, melyeket naponta egy felügyelő átvizsgálhat. b) Minden nagy kerület öukéntesen ajánlkozó vagy meghízott főfelügyelőt kapjon, valamint a kisebb kerület hasonlóan felügyelőt. c) A felügyelők saját kis kerületükben észleltekről jelentéseiket az illető nagy kerületek főfelügyelőinek nyojtsák be naponta, a főfelügyelők pedig a Jelentéseket összegezve a fiőkegylet elnökségének vagy még jobban a fiatóságnak szintén naponta. Miheztartás végett szolgál az «Utasitás az ázsiai cholera tárgyában» eziuiű évben kiadott b. ü. m. rendelet. 7. Az e 11 e n ő r z é s. a) Az ellenőrzés terjedjen ki : a lakások, udvarok, árnyókszókek, folyosók és csatornák tisztántartására, a kutak állapotára, kellő vízszolgáltatására, továbbá a lakosok egészségi viszonyaira. b) A felügyelők világosítsák fel a lakosokat a tisztaságnak és a lakások kellő szellőztetésének, a rendszeres józan életmódra, a hasmenést okozó s kivált nyers táplálókok kerülésének, valamint a meghűléstől való ővakodásnak a cholera megelőzésére nagyon is szükséges voltáról. Do gondjuk terjedjen ki szállók, iskolák, közhelyek, indulóházak tisztasági állapetára is. — Hol hiányt tapasztaluak, tegyenek jelentést a hai ósághoz. c) Kiválóan gondja legyen a felügyelőnek a kutakra. Törekedjék a lakosokat rá venni, hogy a kutak köréből minden tócsát, szemetet, hulladékokat és egyéb a vizet fertőző tárgyat eltávolítsanak ; a kútból csak egy edónynyel merítsenek ós a kimerített vizet ne töltsék vissza a kútba, hanem a vályún vagy csatornán át vezessék tova. Határozottan veszélyes járvány idején az általáuosan elteijedt ruhamosás a kut körül ; ennek meggátlására a hatóságnak támogatását vegye igénybe. Miulán tndományosau és tapasztalatikig be van bizonyítva, hogy a nem tiszta ivóvíz a leghathatósabb terjesztője a eholerának, a főfelügyelőnek eda kell "hatni, hogy a gémes fedetlen kutak szivattyús kutak által helyettesittessenek ós különösen az ivásra leginkább használt közkutak alakitassauak át, ha máskép nem egyleti áldozat árán. Ugyancsak egyleti eszközök használtassanak fel arra, hogy az elhanyagolt kutak környéke, ha sem felszólítás, sem halósági közvetítés nem használna — megtisztitassék (fogadott napszámosokkal.) d) Figyeljék meg a felügyelők a lakosok egészségi állapotát, a legcsekélyebb kórjel se kerülje ki figyelműket és ha gyanús tüneteket vesznek észre, haladéktalanul jelentsék be a hatóságnak, eBetleg közvetlen az orvosnak, 8. Az ápolónők, a) Szólítsa fel a fiókegylet a székhelye területén levő nőket ápolónői tiszt elvállalására; a járvány kezdetén az egylet kötelékéhez tartozó ápolónői létszám, mint első szükséglet rendelkezésére állván. b) A felhívás magában foglalandja az ápolónők felvételének feltételeit, a szolgálattal járó kötelezettséget ós az önfeláldozás fokozótlabb mérvéhez képest nagyobb jutaluiaztatás módját és összegét. c) Az önként vállalkozó nőknek tartandó tanfolyam kiválóan a eholerás>betogek körüli ápolói teendők részleteiro, a cholerások által lakott helyiségek fertőtlenítésére, a betegektől származó szennyes ruhanemüek és ürülékek ártalmatlanná tételének módozataira és azon személyes óvatossági rendszabályokra fog kiterjeszkedni, melyekkel tulajdon megbetegedések vagy a betegség tevahurczolása elhárítható. 9. E s z k ő z 8 k. a) A cholerás betegnél egyik legfontosabb eszköz a hányadok és bélurülék felfogására szükséges edény. Ilyen edény lehet az olcsó de jól égetett és mázolt közönséges cseréptál és ugyanilyen üredény esetleg bőszáju kisebb fazék. b) A fertőtlenítő folyadékot tartalmazó kanna. c) Szükséges eszköz a theafőző kisebb edény, a vízmelegítő nagyobb edény és a meleg vizet magában foglaló eldugaszolható kő- ós esetleg cserépkorsó* A theafőző edény legjobb ha bádogból (gyorsfőző) készült, de e czólra kisebb cserépgöbre is jó. Vizfőző edényül bármely nagyobb fazék szolgálhat. d) A cholerás betegek testének dörzsölésére durvább posztó, nemez vagy flanel darab szolgálhat. e) Homok, hamu, kő- és mószpor készleiben tartása azért czólszerü, hogy megbetegedés esetén, a beteg ágya körében a szoba esetleg földes padlóját ezzel behinthessék és igy a szoba talajának befertőztetése megakadályoztassék. f) Fehér neműek, ruhadarabok, törlők beszerzése jó eleve biztosítandó. g) Nagyon czólszerü lenne minden nagyobb község és városban mozgó fertőtlenítő készülék felállítása a ruhák és ágynemű megtisztítása ezéljából. (A készülékek milyenségéről a központi igazgatóság szívesen ad felvilágosítást). Nemkülönben szereztessék be községenkint több üredény, mely mesztejjel könnyű szerrel fertőtleníthető. 10. Népkonyhák. Szegényebb sorsú betegek kellő ápolása az egyesület kiváló-gondját képezhetné. Népkonyhákat és az úgynevezett levesosztó helyeket kellene berendezni, hol nemcsak levest, de theát sőt kávét is osztanának ki. Azt odahaza hagytam. Van otthon elég üresség, A mi édes emlék volt bennem, azt magammal vittem, ide, az ország szivébe, Budapestre, Magyarországra. Mert Budapest: Magyarország. Érzem, hogy lesz még jó napom is, a mikor eszembe j-utuak a rosszak. De azt. is érzem, hogy eszükbe fogok jutni még én is sokszor a jó esztergomiaknak, a kiket szerettem, a kikért önzetlenül és becsületesen dolgoztam, a kik adtak kenyeret és követ, de nem adtak boldogságot. Utolsó tárczámban üdvöt és áldást minden olvasómnak. A munka verítéke sokat letörült homlokomról, de idealizmusomat magammal hoztam s ez olyan örökség, melyet nem adok egy milliárdért. Egy milliárdot pedig még senki sem örökölt a szülővárosától. •GASTÖN. Irta: MUNKÁCSY KÁLMÁN. (Vége.) A lépcsőházban a portás megmondotta a garconnak szobánk számát Az Öreg grófnő már felfelé haladt a lépcsőkön, mikor a leánya hirtelen visszafordult. Fellebbentette kissé nevetségesen apró kezével a sűrű fekete fátyolt arczárói, csodaszépen formált szájacska lett alatta láthatóvá. Csicsergő inad árkahangon kérdezte : — Micsoda is a számunk, kérem ? — A grófnőé tizenhét, a munsieuré busz, — válaszolt a portás, sima, diplomata mosolygással és reám mutatott. Az öreg grófnő türelmetlenül kiáltott leánya után. — Siess, Estelié J Hiszen eldőlök a fáradságtól. Egyenesen az étterembe mentem. A sok sötétség után, amelyben egész napon átjbőséges részem volt, szinte kellemetlenül érintett a gázcsillárok nagy fényessége és a csillogó czifra aranykárpitok. Az egyik sarokban csupa tipikus vidéki alakokból álló nagyobb társaság mulatott. Folytonosan lármáztak, daloltak, ittak egyre-másra. A tarasconiak mindjárt ismerkedni kezdtek velük. Hamarosan megebédeltem és felmentem szobámba. Csodálatosképen semmit sem voltam álmos. A kandalló mellé gördítettem egy zsölyét. Még mindig aa előző órák sejtelmes, álmodozó hangulatában voltam, Isten tudja hogyan, Poe egyik mystikus, régen olvasott költeménye jutott eszembe. Az a rejtélyes, okos, borzalmas madár. Egészen összerezzentem, mikor halk kopogást hallottam az ajtón. Az ajtó halkan felnyílt és egy női alak lépett be rajta. Csak kis köpenyke volt vállaira dobva, alatta sima, egyszerű créme loden utazórahát viselt. Kezében kis csomagot tartott, nem lehetett abban egyéb egy imakönyvnél, meg néhány zsebkendőnél. Füléből, nyakáról,, hiányoztak a mogyorónyi gyémántok, amelyeknek sziporkázó fényét a kocsiban annyira megbámultam. Mert Estelié volt a belépő. Felugrottam a helyemről, ö meg az ajtó közelében ma- \ radt állva. Meglepően bájos volt a gyermek. A typikus, nemes, fejedelmi GrandLue vonások szűzies szendesóggel mérsékelve. Félénknek és mégis elszántnak látszott, ajka mosolygott, de bizonnyára közelebb volt a síráshoz, mint a nevetéshez. Kis ajka reszketett, a világos nefelejcsek szemében harmatba borultak. Azután megszólalt. Hangja eleinte halk volt, mint a lehellet, szinte elveszett a terjedelmes szobában, de később csodálatosan megerősödött. — Nem tudom, kicsoda ön uram. Talán őn sem tudja ki vagyok. Nem is szükséges... Hallottam a kocsiban beszédét. Minden szavát megjegyeztem, nem is feledem el soha... Csodalatosán hatottak reám . . . Amit őn mondott, az az én hitvallásom is ... Az ön barátja ugy gondolja, hogy nincsenek olyan leányok . . . Vannak, higyje meg. Éi ismerek ... S ha találni akar olyat... Kissé meghajtotta szép fejét, gyönyörű meleg bíborszín öntötte ti halavány arczát. Karja önkénytelenül kitárult. — Itt vagyok . . . Vigyen. Ha lett volna valaha erőm ezt a hatalmas jelenetet megörökíteni, ma egy őrökszép remekművel több volna a világon. Talán többet is mondott, de én már nem hallottam. Kábultan, szinte eszméletlenül fogództam meg a kandalló párkányába. Csak! néztem elmerülve a bűbájos alakot, aki ma még gyermek, de holnap, talán már hol-; nap a legszebb, legédesebb asszony. Gló- j riás fényesség sugározta be arczát, valami: rendkívüli határozottság tündöklött vonásaiban, elyauvQlt, mint valami csodaszép, el-[ röppenni készülő vízió. A legendák hófehér szüzei jutottak az eszembe, akik hősiles, nyugodt mosolygással tépették istenükért, gyönge illetetten húsukat. Lassan-nehezen felocsúdtam mámoromból. Estelié bensösógteljes tekintete, amelybe kiült az egész ábrándos, küzködő leányiélek, várakozva tapadt arezomra. Átfutottam elmémben a meglepő, rendkivüli helyzetet. Sokáig nem tudtam, mit cselekedjem. Végre hozzá léptem és megszorítottam kiesi, meleg, nedves kezét. — Nem lehet, grófnő. Nekem itt kell maradnom. Igen fontos, halasztbatatlan ügy hozott ide . . . Szegény, földönfutó festő vagyok, ön meg előkelő gazdag leány. Nekünk nincsen közös utunk a boldogságra. Menjen vissza, kérem, édes anyjához 1 . . . s mikor láttam, hogy habozva, megütközve néz reám, szinte könyörögve, ismételtem : — Menjen vissza, Estelié ! Ajkamat homlokára tapasztottam ; forró volt, tisztán átérezőm a finom bőrön a vér szabálytalan lüktetését. Amint lejebb hajtotta fejét, ajkam puha, aranybarna fürtéire csúszott, amelyből édes fiatal, meleg illat áradt. Behunyta szemét. Az én hangom erősen reszketett, mikor a fülébe súgtam : — Isten önnel, Estelié. Összerezzent, leszegte a fejét, összeszorított ajkakká! rohant ki az ajtón. Csak egy futó tekintetet vetett még reám ; olyan fájó, szemrehányó, megvető tekintetet, mintha egy mennyországot zúztam volna össze, durva kézzel a lelkében. Többé nem láttam. Mikor másnap tudakozódtam utáltok, a portás azt felelte, bogy kora haj-