Esztergom és Vidéke, 1892

1892-01-28 / 9.szám

ESZTERGOM . XIV. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 18 92. JANUÁR 28. ESZTEI6IH és TIME 11 ; • Városi és megyei érdekeink közlönye.* • ulDncTécc „ * MEGJELENIK HKTENKINT KÉTSZER: ÖJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Mvwvm n^t^t^m szóig 75m 100­PFALZ-HAZ, FOíiOSZINT. ^ 2 °0-ig 1 frt *>0 kr, 200-íoI 300-ig 2 frt 9* kr. KLŐFIZETÉSI ÁR * hotá a lap síselleim részét illeiő közlemények küldendSk. Bélyegdij 80 kr. Egész évre ....... 6 frt — kr KIADÓHIVATAL* MAGÁN HIRDETÉSEK megállapod ás szerint legjnhíuyosab­Fél évre 3 frt — kr - , ' ban közöltetnek. Negyedévre • 1 frt 50 kr SZECHENYJ-TRR 331, M R M TT— Eoy szám ára 7 kr. nov * a J a P hivatalos és magánhirdetósei, a nyilttérbe szánt kttzle- NYÍLTTER sora 20 kr. O ______—_—.—_— -A menyek, előfizetési pénzek és reklamálások iiitézendők. ©— — ————i ———o Melyik párt győzzön? Esztergom, jan. 28. A választópolgárok legszentebb jo­gaikat gyakorolva sietnek a küzdőtérre, hogy legjobb meggyőződésük szerint lobogójuknak sikert, győzelmet ipar­kodjanak biztosítani. Másfél évtized óta Horánszky Nán­dor neve vegyült bele a választás iz­*" galmaiba s a küzdelem zajába. Tiszta ellenzéki név, hangzatos jelszavakkal, de soha keresztül nem vitt elvekkel, meg nem valósithatott Ígéretekkel. Győzelme nem elégítette ki azokat,; a kik nem a személyes ragaszkodás \ • elfogultságából mérlegelik a város sor­1 sát. Horánszky Nándor diadala Eszter­gom bukását jelentette. A kormány jóindulata elfordult tőlünk, a mit kór­tünk azt megtagadta, a mit kerestünk! azt más város találta meg. Es mint-j hogy minden meddő korszak karakte­risztikonja a sokbeszédüség, tettek és ! vívmányok helyett tíz esztendőn ke­resztül egyebet sem élveztünk elkese­redett filippikáknál, alkotmányos szi­dalmaknál és a kormány legbölcsebb alkotásainak becsmérlésénél. ' Végre Horánszky Nándor esztergomi szereplése véget ért. Uj korszak kez­dődött. Az uj herczegprimás a béke ^ olajágával kezében s apostoli buzgóság-' gal szivében szebb jövőt hirdet orszá­gunknak és városunknak. A polgár­mester meghozza nekünk a primás Ölelését. Az egyházfejedelem alakja ün­nepelt, neve imádott, utja áldott. Min­denki érzi az uj jövő malasztját. Néhány hét múlva az országos nevü Horánszky Nándor epigonjául föllép egy helyi férfiú, a kit Esztergomon kivül nem ismernek. Frey Ferencz átveszi Horánszky elhagyatott zászlóját s kikiáltatja magát jelöltnek. A disz­rnhában hódoló primás-deputáczió tag­jai megfeledkeznek küldetésük magasabb kötelmeiről s az ellenzék szerencsétlen lobogója alá ígérkeznek, mielőtt a herczegprimás jelszavát megvárnák. A primás nyilatkozott. Választottja megjelent. Zászlója a szebb jövő záloga. De az ellenzék már most megfoghatat­lan daczból, konok követezetessógből sem tagit s azt hiszi, hogy Esztergom érdekeiért harezol. Szomorú pártütés. Övéké a felelősség. Mienk a feledós. Választópolgárok ! Timon Ákos zászla­ján a fehér szin a prímásé, a piros a kormányé s a zöld Esztergom remé­nyeié. Euuek a zászlónak nem szabad elbuknia, mert Esztergom lélekharangja kondul meg utána. Ne ámítsuk a népet! Esztergom, jan. 28. Míg a kormánypárt ereje tudatában az esztergomi ellenzék, a nemzeti-párt tagjait, zászlóit s korteskedése külső eszközeit nem ócsárolja és becsmérli, addig a Frey-párt épen azon tagjai, a kik máskülönben a nyugodt megfon­tolás és intelligens gondolkodás embe­rei, most a páriszenvedóly elkeseredett tusájábau olyan jelszavakat hirdetnek, melyek tökéletes valótlanságok és egye­nes ámítások. Minden kétséget kizáró, föltétlenül határozott; nyilt és őszinte kinyilat­koztatásokra hivatkozva kötelességünk a tizenkettedik órában még egyszer ós utoljára kijelenteni, hogy sem Frey Fe­rencz nem jelöltje a horczegprímásnak, sem a Frey-párt nem pártja a mi ke­gyelmes főpásztorunknak, a ki békesze­rető szive minden óhajával békés lefo­lyású választást s Timon diadalát óhajtja. A herczegprimás hazafiúi kinyilat­koztatásai után, mindenki a primás ellen harezol, t a ki a Timon lobogó ellen küzd. Ámítás tehát az, midőn Frey Ferencz és főbb emberei a primás ro­konszenvével korteskednek. Ámítás az, hogy Frey Ferencz hasznára lehetne városunknak. Ámítás az, hogy a nem­zeti párt kárpótolni tudná városunkat mindazért a kiszámíthatatlan csapásért, mely Esztergomot a herczegprimás ós a kormány elidegenítésével sújtaná. Választópolgárok ! Kérdezzétek meg a sziveteket és a fejeteket, hogy mi fölött ^dobjátok el a koczkát, mielőtt hozzá fognátok a végső elhatározás bölcsen megfontolt gyakorlásához. Mit várhatunk Timontól ? Esztergom, jan. 28. Hogy mit várhatunk Timontól ? Először a herczegprimás jóindulatát, azután a kormány pártfogását városuuk minden nemesebb törekvése számára. A herczegprimás jóindulata, a kor­mány pártfogása és Timon buzgósága fog tehát egyesülni a legvitálisabb esztergomi érdekek megvalósításáért. De Timon nagy Ígéreteket is tett, melyeket hatalmas támogatóival be is válthat. Mindenekelőtt Esztergomot akarja a szellemi és anyagi működés gyúpont­jává tenni. Vissza óhajtja hódítani a. törvény­széket ; le akar venni a város nagy terhei közül egyet a főreáliskola szer­vezésével s egyéb kulturális intézetek fölállításával akarja felvirágoztatni sze­gény, elhagyatott, szerencsétlen csillag­zatuvárosuukat. Vasúti összeköttetésünk kiépítésével, állandó hidat igér, a mihez külöubeu már úgyis meg volna a primás közben járása s Baross jóindulata, ha azt most el nem dobjuk magunktól. A helyi kereskedelem és ipar vala­miut'mezőgazdaság érdekeit országos támogatással akarja fokozni. Szóval Esztergom felvirágoztatását óhajtja. Szakértelmével a primás országgyű­lési tanácsosa ós szószólója lesz. Tehetségé vei Esztergom disze és ügyünk dicsősége. Jellemével: bizalmunk. Buzgóságával: garancziánk. Pártállásával : a vívmányok korsza­kát nyitja meg s a frázisok epocháját rekeszti be. Szóval: Timon Ákos Esztergom szerencsecsillaga lenne, mely fényét ós útját a nemsokára dicsőségesen felkelő uj naptól, a herczegprimás áldott jó­ságától és gondviselésszerű bölcsesé­gótől fogja kapni. Kövessük ezt a csillagot. Ea vezérel minket az igóret földére I 11, A választások már jan. 28-án ország­szerte megkezdődnek. Könnyen érthető, j hogy az összes kerületek felénél több a ki-j lályi feloszlató rendeletben megállapított 1 határidőnek mindjárt az első napjára tűzte \ ki a választást. Szeretnének ugyanis minél előbb átesni ennek a hadjáratnak kétes örömein, mert; hideg van s tagadhatatlanul bizonyos ked­vetlenség terjed szót az országban. Az a hideg, melyet a hőmérő mutat, még < elviselhető lenne ; az ellenzéknek erre vonatkozó panaszai teljesen jogosulatlanok, mert vidéken a falusi nép ha még oly erősen fagy. is, a falvakból be megy a városba, hogy ott vagy mint vevő vagy mint eladó felkeresse a hetivásárt. Nos hát a mit egy hetivásár kedvéért megteszünk, azt akkor ti sem tarthatjuk valami roppant nagy áldozatnak, ha az a legfontosabb pol­gári jog, kedvéért történik. Nem ez . az a hideg, mely érezhető az országban, hanem értjük azt a fagyos kö­zönyt, mely kedvetlenül gondol a közvet­len jövőre. Nem csodáljuk, hogy így van. Éppen nem kellemes foglalkozás vár a nemzetre a választásoknál. Á választóknak a parlamentarizmus épü­letét a botrányhajhászatnak és az obstruk­cziónak benne' nyüzsgő elemeitől kell meg­tisztítaniuk, oly kötelesség ez, melynek teljesítésénél csakugyan nem lehet lelke­sedéssel, de még igazi örömmel sem mun­kához fogni. Az ily pusztítás kétségtele­nül igen hasznos, sőt sokszor éppen elen­gedhetlen, mint például most is, mert hogy a magyar parlamentarizmus megint laká­lyos legyen, akkor előbb meg kell azt tisz­títani a benne levő zavaró elemektől. De bármily hasznos és fontos legyen is ez a foglalkozás, mindig csak önmegtaga­dással, önmaga legyőzésével adja rá ma­gát az ember; örömmel lelkesedéssel soha. A nemzet körülbelül hasonló helyzetben van; ön megtagadást és önuralmat gyako­rol, midőn ítéletet mondani készül azok üzelmei felett, kik megingatták a nemzet legszentebb kincsét, a parlamentarizmust. A választók komolyan s kötélességérzéssel végzik dolgukat; de lelkesedést, jókedvű buzgalmat senki ne várjon tőlük: ily ér­zelmek keletkezése a viszonyok természe­ténél fogva eleve ki van zárva. Ám legyen, ha csak komolyság és kö­telességtudat* kisérik el a választókat az urnához, akkor az a tábor, mely a ma­gyar nép fenyegetett javainak megvédését választotta feladatának, nem kell, hogy aggódjék győzelme miatt; akkor a szabad­elvű párt a legcsekélyebb hatalombeli és kiterjedtségben veszteség nélkül kerül ki a választásból és ezentúl hivatkozhatik arra, hogy a nemzet a választások eredménye által a szabadelvű politikát ismerte további fejlődése zsinórmértékének. Éá 'ez á tudat a szabadelvű pártnak 1 és a kormánynak erőt fog adni a legkimélet­lenebb harezra ama pusetitó és romboló törekvések ellen, melyek a véderő-vita óta megmérgezik hazánk közéletét. Igen, a győzelem a jelen váhwtásoknál komoly s visszautasithatlan kötelességet ró a ház jobb oldalára: kötelességet, mely alól nem vonhatná ki magát a nélkül, hogy egyátalán el ne tévessze létének hivatását. Kötelessége lesz praeventiv rendszabá­lyok által megóvni a magyar parlamen­tarizmust oly bomlasztó orgiák ismétlődésé­től, a milyenek egy idő óta napirenden vannak nálunk. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök már újévi beszédében emlékeztetett arra, hogy a többségnek nemcsak jogai, hanem köte­lességei is vannak s hogy e kötelességek j közt a legelőkelőbb abban áll, hogy a sa-j ját jogoknak minden körülmények között' érvénj- és tisztelet szereztessék. Most a körülménytől függ, hogy ezt a­nézetet a maga részéről is megerősítse. Aj nemzetnek kell impulzust adnia választott- j jainak arra, hogy ezentúl ne gyakoroljon j béketűrést azzal, az irányzattal szemben,, mely a parlamenti többség akaratát erő-. szakos kihágásokkal akarja meghiúsítani, i Mert ha ez az irányzat tovább is megr I marad, akkor a parlamentárismus osalha-' tatlanul romokba dől. És hogy hazánknak mi a parlamentarizmus, azt nem kell mon­danunk. Állami fennállásunk legbiztosabb kezessége s egyúttal legerősebb támasza nemzeti fejlődésünknek. Ha illuzórius lesz e kezesség s e támasz Összeomlik, akkor állami prosperitásunknak a a magyarság nemzeti hegemóniájának napjai meg van­nak' számlálva. Jüz az, a miért a játszma folyik. Mit várhatunk Freytől ? Esztergom, jan, 28. A tizenegy esztendei szerencsétlen ellenzókeskedós annyira vérré vált bi­zonyos polgártársainkban, hogy azok már nem is tudják a kormányt és az átkot egymástól megkülönböztetni. Ezeknek tehát hiába dicsérjük Ba­rosst, Wekerlet, Szilágyit. Nem értik ezek a kormány érdemeit elismerni. Már most tizenegy eszteudő alatt mit kapott Esztergom ? Szeretnénk pályakórdóst kitűzni erre a nagy kér­désre. Pedig Horánszky Náudornak neve is volt. Frey Ferencz névtelen ember. Sem politikai készültsége, sem szónoki te­hetsége, sem egyéb szellemi kiválósága nem fogna neki még évtizedek, alatt sem olyan pozieziófc szerezui, ao milyent Horánszky töltött .be. Már most ha Horánszky Nándor-nem, tehetett érettünk semmit, ugyan mit lehetne várni Freytől ? Még kevesebbet a semminél. . Frey Ferencz el volna szigetelve a parlamentben a kormánytól. Nem kép­viselné a primás bizodalmát. Nem emelhetne szót egyházi, ós jogtörténeti kérdésekben. Nem képviseluó az esz­tergomi legműveltebb osztályt sem, melynek mégis szigorúbb mértéke van,

Next

/
Thumbnails
Contents