Esztergom és Vidéke, 1892

1892-09-04 / 72.szám

Iparcsikkeiuk- sokkal tökéletesebbek és sokkal olcsóbbak, mint a mit maguk eeek az államok előállítanak, a K>vfo£lalás tehát esak azou múlik, hogy tajjou elég életre Talók-e a magyar iparosok és mindazok, kik iparügyekkel foglalatoskodnak. Szót kell néznünk a szomszédokban, hogy megtudjuk, mire Tan szükségüli, milyenek az 5 iparezikkeik s a mieink közül melyekkel nehezedhetünk épugy reájuk, mint mireánk az osztrák és a német ipar. Auguszta be" 27-én nyílt meg PhiItppopolban az első bolgár nemzeti kiülitás. Hiven a dteletre magyar* régi j«Iszóhoz, »magyar korínánynak a keleti kereskedelnű forgalmunk emelésére U'ámyuló l örök vésetnél első hegyen látjuk a Bulgáriával való összeköt teleseinek ezé!tudatos fejlesztését előtérbe nyom nini. A Kereskedelmi Múzeum szép eredményűvel működő kirendeltségei mellett legújabban elénk tanúságot tesz a törekvésről az a kivételes anyagi és erkölcsi támogatás, melyben kormányműk a philippopuli kiállítás magyar osztályát részesíti. Aligha kínálkozik tehát egyhamar kedvezőbb alkalom az általunk régebben tervezett komoly, kommer-eziális e/ólokkal egybekötött keleti kirándulás megvalósítására, mint e kiállítás, mely Bulgária gazdasági és kuiiurviszonyainak egységes képben való hü feltüntetése mellett egyszersmind az ottani nemzoli sajátságokat és a népéletet is a legvouzóbban elébünk fogja tárni. Fhilippopol pedig már csak tizenkét órányira van Konstantinápoly tói, egyszersmind tehát azt is meglehet nézni. Most egy nagyobbszabásu s komoly irányban is megfelelő kirándulás van tervbe véve, melyre a győri kereskedelmi és iparkamara is melegen felhívja területe i párosain ak, kereskedőinek s különösen a k eres ki delem es ipar torén szakszerüleg foglalkozóknak figyelmét. £] kirándulást szeptember 10 éi\» tervezik sa magvarországi kereskedelmi és iparkamarák az orsz. Iparegyesülot, a Kereskedelmi Múzeum a fővárosi iparosok köre és az ipartestületek tagjaiból csoportosul össze a kirándulók társasága. Az utazás feltételeit a következőkben kiöljük : Az oda- ós viaszautazás, a Phílippopolban egy, Konstantinápolyban négy, összesen tehát öt éjjelre terjedő elszálásolással együtt, II. oszt 105 frt; I. oszt. 135 frt. Az odautazás külön vonaton törté nik

1

. A kiadandó menettérti jegyek 60 napig érvényesek és a visszautazás — gyorsvonat használata mellett is— bármely állomáson félbeszakítható, ugy hogy kisebb társaságok a netáni üzleti czólból tetszés* szerinti ideig fognak például Drinápolyban, Szófiában, Nisben, Belgrádban stb. tartóz* kodiiatui. Podgyász — szabadsnly Belgrádtól Konstantinápolyig és vissza 30 kgi\, magyar vonalokon ily szabadsuly azonban nem engedélyeztetik. — A kényei mos elszállásolásról elsőrendű szállodákban, úgyszintén a külön vonat mennél kényelmesebb összeállításán és az uiközban való étkezésről stb. a ni. kir. államvasutak városi menetjegy irodája, gondoskodik. (A II. oszt utazó részi vevők közül 2 — 2 az I. oszt. utazók közül l-l kap külön szobát, ngy Philippopobau, mint Konstantinápolyban. Szófiában, Philippopolban és Konstantinápolyban a kiránduló társaság ugy az osztrák-magyar konzulátusok, mini az ottani magyar kolóniák részéről a legelőzókenyebb fogadtatásban fog részesülni és köztudomású, hogy ő Felsége a török szultán menny ire szívesen veszi a magyaroknak metropolisába való ellátogatását. Philippopolban a kiállítás magyar biztosa, dr. Kovács Gyula keresk. múzeumi aligazgató ur, Konstantiná polyban pedig Back Kermann ur, az «Orozdy, Back és Társa* hírneves nagykereskedő c/ég főnöke fog nemcsak a kellő kalauzolásról, hanem a minden irányban való üzleti érdekű felvilágosításokról is gondoskodni. A kiránduló társaság a Philippopolban való 24 órai, és KoissUntanliuápolybau öt napi (négy éjjeli) innóxkndás melleit 8 napig marad eg\ü:t vagyis feloszlik Konstantinápolyban szombaton szepí. 17-én, mely naptól fogva a társaság tagjai tetszés szerint reude-/hetik be netáni további tartózkodásukat ós visszautazásukat a már említetett módozatok mellett. Külföldi útlevél s annak elutazás előtt Budapesten a török konzulátus által leendő láttamozta.sása szükséges. A társas kirándulásban való részvételre vonatkozó jeleni kézcsók legkésőbb f. é. szeptember hó 5-ig intézendők Báth Károly úrhoz a fővárosi iparosok köre elnökéhez (IV. Reáitanoda-uicza 5.) Szóbeli értesítések ugyanott adatnak délután 3—5 óra közt. A jelentkezés alkalmával 25 frt befizetendő. A meuettériijegyek az ideiglenes részvételi igazolvány beszolgáltatása és a hátralevő díj befizetése mellett szeptember 5., ti., 7. napjain adatnak ki. Az elszálásolás a jelentkezés sorrendje szerint vétetik előjegyzésbe. Hölgyek részére a vonaton külön kocsiszakaszok fognak fen tartatni. Az utazásra vonatkozó további részletes tudnivalókat a jelentkezőkkel a kamara titkára készségesen közli. Ugyanő szept. 4-ig jelentkezéseket is elfogad s azokat közvetíti. JlIRliK. — A herczegprimás vendége. Frigyes főherczeg hadi est parancsnok pénteken este 8 órakor érkezett meg a nagy gyakorlatokra s a uánai indóházból egyenesen a herczegprimási palotába szállt meg. A primás magas vendége tiszteletére szombaton szűkebb körű ebédet adott, a melyen gróf Schuleuburg altábornagy, Holzbach ós Arthold tábornokok s a helybeli 26-ik ezred törzstisztei voltak hivatalosak. Gróf Schulenburg és Holzbach tábornokok azonban miután csak ebéd után kapták meg a meghívót, a délutáni órákban tették tiszteletüket. Vasárnap vagy hétfőn nagyobb szabású ebédre lesznek hivatalosak ugyancsak a katonai notabilitások s a megye és város előkelőségei. A főherczeg a palota második emeletének vendég termeit foglalta el. — Frigyes főherczeg hadtestparancsnok négy naptg fog városunkban időzni s a hétfői és keddi gyakorlatokban vesz részt. A szándékolt mogyei küldöttség tisztelgése a főherczeg kívánságára elmarad, miről az alispáni hivatal tegnap adta ki hivatalos értesi lejét. — A nyitrai püspökségre a íognjabb értesülések szerint H o s s i v a I István esztergomi kanonok vau kiszemelve, kinek kiuevezletése — néhány fővárosi lap szerint —~ már csak rövid idő kérdése. — A Benedek-rend tagjai gyűlést tartottak a minap Pannonhalmán Fehér Ipoly elnöklete alatt. Kiválólag a rend gazdasági dolgairól folyt a tanácskozás s a lobbi között szóba korült Balaton-Füred eladása is. Miután különféle részvénytársaságok ajánlkoztak a megvételre, valószínű, hogy a rend már legközelebb ez ajánlatok esz* közlésének elfogadását fogja elh itározni. — Gróf Mailáth György, megyénk főispánja, pénteken városunkba érkezett, hogy az itt időző főherezegek előtt a megyét representálja. — Földváry István dr. városunk főügyésze, két heti szabadságidejéről visszaérkezett s szeptember elsején ismét elfoglalta hivatalát. — Dr. Körösi László reáliskolai tanár, mint már mult lapunkban jeleztük, kérvényt nyújtott be a városhoz, a melyben egy évi szabadságoltatását kéri. A kérvényt pénteken délután tárgyalta a tanügyi bizottság s elhatározta, hogy tekintettel dr. Körösi László tiz éves érdemeire, ezen kórelmét, mely a városnak még csak anyagi hátrányával sem jár, pártolólag fogja a közgyűlés elé terjeszteni. Ezek után kétséget nem szenved, hogy a még szeptember első felében megtartandó közgyűlés szabadságolni fogja dr. Körösit s igy helyettesítésére még e hó folyamán ki fogják tűzni a pályázatot. Mint halljuk, ez állásra legtöbb reménynyel N ó g r á d y Jenő, lapunk jeles munkatársa fog aspirálni. — Kath. tanítók árvaháza. Komlóssy Ferenez dr., az esztergomi főegyházmegye főtan felügyelője elnöklete alatt a kath. tanítók orsz. bizottsága évi közgyűlést tartott Budapesten, a kath. kör helyiségében. Az elnöki megnyitó beszéd után Gyürky Ödön dr, titkár olvasta föl az évi jelentést a bizottság működéséről, vázolva ama föladatokat, a melyek elérésére törekedett. Zelliger Vilmos pénztáros jelentése szerint a kath. tanítók árvaházának alapjára mintegy 12.000 frt gyűlt már össze. Ugyané közgyűlésen megállapitolták az árvaházi egyesület alapszabályait. A gyűlésből üdvözl5 táviratot intéztek Vaszary Kolos üerczegprimáslioz, a ki szintén táviratilag a következőleg válaszolt: «A kath. tanítók orsz. bizottságának tolmácsolt hódolatát köszönettel fogadom s működésére főpapi áldásomat küldöm* Vaszary Kolos herczegprimás.* — Sarlay Ede meghalt. A városház ormára már a kora reggeli órákba kitűzött fekete lobogó hirdette a gyászhírt, hogy Sarlay Ede városi kapitány megszűnt szenvedni. A legborzasztóbb déki városkában praelegálnu a tintás ujjú, üres fejű nebulóknak az erős aoristusról, meg a mi véijzetü igékről. Bizony jobb volt ez igy ! de vájjon mi lett belőle, a halavány, százszorszép Erotából, a ki a htbegü Aesopust ékesszólóvá tette ? Felkapta a fejét. Édes, meleg vanília-illatot érzett, ruhasuhogás hallatszott a háta mögött. Kis kék szempár nézett reája, két fekete csattos lakkezipö bujt ijedten vissza a suhogó ruha alá. De halavány Línuardó-Madonna helyett telt, kívánatos Rubenó-alak állott vele szemben. És a rég nem hallott kellemes, kissé mély csengésű hang újra elsuhant füle mellett. — Szászernyei, ön az Szászernyei ? A hat gombos, svéd keztyüs puha kéz gyengéden megérintette az övét. Kissé zavart volt, kissé ügyetlen, mint az álmából felvert ember. Mintha valami káprázatos fényesség vakítaná a szemét. — Bocsássa meg zavaromat. Az ember nincsen hozzászokva, hogy a miről éppen álmodozik, egyszerre megvalósuljon. A inegeievenült szép viziő mosolygott és odaült az asztalához, egészen a közelébe. — Anyámmal vagyok itt, — mondott csendesen. Aztán előrehajolt, hosszú szempillái lassan meglebbentek. — Volt itt azóta, Szászernyei ?! — Nem. Hátradőlt a székben. — Én sem, — és hosszasan maga elé nézett. Azután elkezdtek beszélgetni. Az egész beszélgetésből csak annyit jegyezett meg, bőgj Blanka férjnél volt s egv év óta özvegy. Az ebédnél találkoztak újra. Majdnem egyszerre érkeztek az étterembe. Itt az izzó villanylámpák fehér fényénél tűnt csak egészen a szemébe a fiatal asszony reme ívül kifejlett szépsége. Az orgonaszin surahluha klasszikus idomokra tapadt, a gömbölyű nyakat vagyont érő gyöngysor takarta irigyen. Legyezőjével maga mellé intette öt a hatalmas axaléa-bokréta mögé. — Ide, ide mellém, Ernő! A mamát egy a XVIII-ik századból itt késett rococo-marquis foglaita el, a ki még mindig pouderezte a haját és a calicot-salson jsirgonján szépelgett. Szemben velük a nyurga berlini gyáros ült a kit valami joviális pinczér kaukázusi here/.egnek híresztelt el. A megbámult spódtumgyárosnak roppantul tetszett ez az olcsó, exottkus dicsőség, souverain megvetéssel fumigálta az egész társaságot és ugy piszkált a pástétomban és houmardbau, mintha odahaza sohasem falta volna teli szájjal a vízben főtt rizs-piláfot. Jobbján süket, fogatlan vén abbé játszott szorgalmasan malmot az ujjaival ; nem zavarta őket senki sem. És nukor harmadszor nedvesítette meg az asszonyka a bordeuxi bor sötétpiros cseppjeivel kis, érzéki ajkait, egyszerre félbeszakította a megkezdett tárgyat és a tányérba szegezve fejét, halkitott hangon súgta hozzája : — ön elment. Mi sem maradtunk már soká. Lejebb, egyre lejebb húzódtunk dél felé, mint a vándormadarak, egészen Nizzáig. Ttt ismerkedtem meg a gróffal. — Férjével ? Csak a fejével bic/.czentett. — Jó ember volt nagyon. Azok közé a kevésszámú gavallér-öreg urak közé tartozott, a kik halalukig lakkezipöben, fehér piké-mellényben, gardéniával a gomblyukban járnak. A zsebéből sohasem hiányzott a bonbon és szavaiból a ozukor. Szegény voltam, szomorú, elhagyott ; Ő meg jó, nemes, gyöngéd. Anyám tanácsolta ; neje lettem,' — Es azután ? A lelke ifjú volt, szívós, erős, hanem a teste törékeny, beteges. Irgalmas nénike voltam két esztendeig. Kihallgattak mind a ketten, Blanka szétlőtt újra. — És ön ? Szászernyei lehajtotta fejét. — Én ? Azt teltem, a mit a trónját vesztett fejedelem tehet. A multamat sirattam. Blanka bizonytalan kézzel simogatta a bófehér abroszt. Szeme ugy csillogott, mint a legtüzesebb zaphir. — Olvastam . . . Olvastam. Majd hirtelen emelt, szinte diadalmas hangon mormolta, mintha csak önmagával beszélne. — És most szabad vagyok ! Szemében valami csodálatos fény rezgett, a milyet még sohasem látott abban. De nem sokáig, egyszerre kialudt. Megrezzent, arcza elborult, mintha megijedt velna valami hirtelen gondolattól. Kissé odább húzódott a székén. Csak akkor derült föl újra, mikor a pinczérek az aranyszínű pomineryt fölszolgálták. Megérintette a fiatal ember karját. — Jerünk ki a piateaura kissé ! Csöndes derűs este volt. A könnyű, havasi virágokból illatos levegőben ugy érezte az ember, mintha nem is a földön járna. A hotel kivilágított ablakain átszűrődött a fölmelegedett vendégek zűrzavaros, hangos beszélgetése. A fogaskerekű vasút folytonos zakatolása ugy hangzott ide, mintha a mesebeli diótörö-király ropogtatná egyre az óriási diókat félelmes barlangjában. Alul, a fehér országúton, katiczaboüárkák repdestek ; a daloló munkáslányok, a kik egyforma lobogós ujjú, fekete' pettyes vörös blouszokban siettek hazafelé. Lassú lépésekben, karonfogva, egymásra támaszkodva mentek egészen a meredek sziklafal vaskor Iái jáig. A szép asszony kihajolt a félelmes mélység fölé. Lemutatott a kezével ! — A halál van odalenn . . . Azután hirtelen felemelkedett, egymásra néztek s mintha valami közös gondolat kapná meg egyszerre mindkettőjüket, meg: szorították egymás kezét. — fös idefenn az élet! Blanka meghajtotta szép fejét és félénken rebegte : —s Jerünk haza. Szászernyei egészen az ajtóig kisérte. Csókot nyomott a nedves, meleg kézre, a 'csók hosszú volt és felcsúszott a karra. — Holnap ! — lihegte az asszony elfulladva. — Holnap ! —súgta a férfi tompa fojtott hangon. Az ajtó becsapódott, Szászernyei tántorgott, mint a részeg. * — Másnap reggel nagyon korán felébredt zavaros, fájó fejjel, mintha az egész