Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-14 / 66.szám

A primacziáüs birtokok a legújabb kimutatás szerint 72.723 katasztrális holdat tesznek ki, melyek az esztergomi, guthai. drégelyi, érsekujváj-pozsony-verebélyi s a nagysallói uradalmakból állanak. Ezek az uradalmak a Boncz-féle jelentéi szerint 243.954 frt évi jövedelmet hoztál mely szerint átlag egy kath. holdra körülbelül 3 frt 30 krnyi jövedelem esik. Erre az átlagos számításra hivatkoznál azok, kik a bérletek mellett argumentálnak. Megjegyezni való, hogy ez már olyan tiszta jövedelem, melyet a primás egyenest saját czéljaira költhet el s melyből már le vannak vonva az összes uradalmi rezsik, adók s a mi fő: a kegyúri terhek, t. i. templomik, plébánia-épületek, iskolák stb. fentartása s a volt primás egész udvartartása, a mi átlag évenkint szintén 45—50.000 frtot tett kL A főkormányzó elhatározásának istápolói elmaradt és képtelen gazdálkodásnak bélyegzik a Simor-féle rendszert s nagyban hangsúlyozzák az instrukczió hiányosságát. Tényleg azonban ugy áll a dolog, hogy mig a boldogult Szcitovszky érsek jelszava az volt: «Fiaim csak gazdálkodjatok, de nekem is hagyjatok valamit* — addig Simor János a legnagyobb etélylyel, szorgossággal és pedantériával látott hozzá, ho^y az érseki birtokok jövedelmezőségét folytonosan szaporítsa. Az instrukczió Simor alatt -évről-évre gyarapodott, mit eléggé kitüntet az, hogy az örökösök fundus instruktusban 687 ezer forintot kapnak, nem tekintve az állandó fölszerelésre s mindarra a mi huszonegy forinton alóli értéket képviselvén törvény szerint a javadalomnak ingyen visszamarad. Ezen közleményre azonban pénteken az összes fővárosi lapok egy dementit hoztak, mely illetékes helyről származik s mely már egészen máskép tünteti fel a. részleteket, mint azt a fülizgatott fantázia rajzolta meg. A hivatalos ezáfolat igy hangzik : Vaszary Kolos herczegprimás, uradalmának átvétele után, egyáltalán nem gondolt az uradalmak bérbeadására, bár több helyről igen előnyös ajánlatokat terjesztettek elébe. A herczegprimás utóbb mégis tervbe vette egyes birtokaiuak bérbeadását, a mire az időközben szerzett gazdasági tapasztalatai szolgáltattak okot. A herczegprimás már meg is nyerte a kormánynak elvi beleegyezését egyes birtokainak bérbeadására, bár — legalább egyelőre — nem az összes uradalmak egyharmada, hanem csak néhány, a központtól igen távol eső, nehezen ellenőrizhető oly birtok bébeadása van tervbe véve, mely egyes bérlő tisztességes megélhetésére alkalmas ugyan, de több nagy birtok mellett való házi kezelése nem lehet előnyös. Ezen birtokok bérbeadása annál inkább kívánatos, mert ez lehetővé teszi a fundus instruktusnak legalább részben — czentralizálásáfe. A herczegprimási uradalmak fundus instruktusa ugyanis sok iivánni valót hagy hátra s ezek pótlása — snéhány bérlet foganatosítása nélkül, rendkívüli költséggel járna. Az, hogy ezeket a kisebb bérleteket nagyobb birtokok bérbeadása követi-e, még nem elhatározott tény, bár a bérletek, a nem legelőnyösebb esetben is, sokkal nagyobb jövedelmet hajtanának az eddiginél. Eddig ugyanis a primási uradalmak tiszta jövedelme — daczára a birtokok 72.000 holdnyi nagyságának — sohasem érte el a 300.000 frtot, tehát egy hold 4 frt jövedelmet sem hajtott. A pannonhalmi benczések 32.000 holdja például körülbelül ugyauoly jövedelmet hajtott, mint Simor alatt a tetemesen nagyobb primási birtokok. Vaszary herczegprimás javainak átvétele óta birtokaiból összesen 9000 forintot kapott. A bérbeadás tervével kapcsolatosan azt is felemlítették, hogy ennek keresztülvitele esetén néhány &záz uradalmi tisztviselő marad kenyér nélkül. Ez a körülmény is csak a tisztviselők rendkívül nagy számát bizonyítja, mert csak száz hivatalnokot is véve a 72.000 holdhoz, a szám már túlságos magas. A herczegprimás küiönben tudvalevőleg már közelebb alaposan rendezi tisztviselőinek fizetését és pedig a fizetés emelésével ; nagyobb arányú elbocsátások nincsenek tervbe véve. Esztergom múltjából. (Folytatás.) A sz. Annáról, czimzett sz. Ágoston remeterendi perjelség. Ezen remeték legelső s legkitűnőbb zárdáinak egyike, mely sz. Anna emlékére van szentelve, a város falai közelében, de nem tudhatni melyik téren létezett. Hihetőleg IV. Béla király korában építette valamely ismeretlen alapitó. 1262-ben Hermán esztergomi gróf a zárdának adományozta az Esztergom vármegyei Kolnuk közelében feküdt Dágh faluját, kieszközölvén IV. Béla és V. István királyok szentesítését is. Mindamellett később ugyanazon Béla király e falut Péter és Hermán grófnak adományozta, ezek utóbb Magyar Pálnak eladták, ki azt 1364-ben I. Lajos király helybenhagyásával visszaadta a nevezett zárdának. (Cod. Dipl. VIII. 1. 76. 1. — 2. 83. 1.) — IX. 7. 225. I.) Ido haladtával a zárda-épület szük levén, Szükösd, esztergomi kanonok, 1272-ben akkép gondoskodott annak tágasbitásáról, hogy Komárom megyei tetéuy birtokát, Fülöp érseknek vagyis az esztergomi egyháznak adományozta, oly föl telel alatt, miszerint, mig az adományozó életben lészen, e birtok sajátja maradjon ; ha pedig meghal ; annak birtokosa az érsek 20 girát a sz. Anna zárda újraépítésére fordítson. (Magy. Sión. I. 770. I.) 1281-ben IV. László király a Kunchlin grófnak igórte e zárda közelébeni örmények földjét a zárda építésére és tágítására sz. Ágoston remetéinek ajándékozta. Péter perjele korában (1305—1320) e zárda templomához a hol. szűz Mária kápolna járult ; a zárda pedig oly tágassá lőn, hogy 1330. a rend tartományi, ál 1350-ben pedig az egész szerzet egyetemes káptalana benne tartatott meg, mig végre az esztergomi káptalan sajátjává lön, (Czinár. III. 220. 220. 11.) A Dömések (máskép prédikátor szerzetesek.) Sz. Mártonról czimzett rendházé. Szent Domonkos szerzetének, mely Magyarországba, mint Ferrárius írja, 1221. körül, nem pedig, mint Pázmán megjegyzi, 1230-ban, költözött be, a győrit kivéve, az esztergomi volt a legrégibb kolostora, mely az Esztergom városon kivüli völgyben, vagyis sz. Tamáson tul ama mezon állott, melyen egy 1291-ben kelt okmány szerint, szükség idején az esztergomi vásár tartatott. (M. Sión. V. 348. 1.) és pedig mint némelyek vélekednek, e kolostor alapján épült föl a mostani Ferencziek temploma. Védszentje, a közvélemény szerint, sz. Márton lett volna: de Bors gróf nejének^ Aunának, a kincstári levéltárban meglevő eredeti végrendelete azt tanúsítja, hogy e kolostor védszentje eredetileg sz, Katalin volt. Mert a grófné 1231-ben Esztergomban a «Dömések udvarhelye* közelében kelt végrendeletében (Ecel. Cam. 47. sz. 17. sz.) Béla királytól kapott födeles serlegét, és egy fekete lovat a dömések sz. Katalin rendházának hagyományozott egymaguk a dömés atyák jelenlétében szerkesztett, esztergomi érsek és káptalan pecsétjével megerősített, s igy teljesen hiteles okmánya értelmében. Ha tehát Pázmán tói, Ferraristől es Thoróczi Lászlótól kezdve az irók egész sorának tanúságát el nem akarjuk vetni, azt kell elfogadnunk, hogy a dömések esztergomi rendházának védszentje sz. Katalin volt eleinte, s csak a kolostornak (talán a tatároknak Esztergomból távozásuk után történt,) helyreallitatásakor, választották a dömések sz. Mártont a dömések védszentjükké, mint azon későbbi 1414-ben kelt okmány tanúsítja, melyben Jakab fordul elő, mint a dömések sz. Mártonról czimzett kolostorának perjele. (Cod. Dipl. X. 5. 478. 1.) E dömés rendház birtok-képességénél fogva az Esztergom vármegyébe keblezett, a néhai Kervay Gergely fiai, Mihály és Gergely által a döméseknek végrendeletiíeg hagyományozott Kérve (Kirva), helységet birtokolta, melybe 1414-ben vezetettek be törvényesen. (N. R. D. 1714. os. ,16. sz.) (Folyt, köy,) TÁJÉKOZÁSUL Miután több oldalról ismételten értesültem, hogy kenyéririgyei ni és r o s z a k a r ó i m városszerte olyas híreket kolportáluak, mintha én az «Esztergom és Vidéke» kiadásával fölhagynék és szabad p r ó d á v á bocsájtanám tizennégy év óta kiadott lapomat, kényszerítve érzem magamai a következők kijelentésére : Az «Esztergom és Vidéke» ezután is az én kiadásomban fog megjelenni és m i nd e n k 0r ü1m ó n y e k között gondoskodom róla, hogy a lap közönsége a legteljesebb mértékben ki legyen elégítve. Az a lap, mely auuyi esztendőn keresztül tántorithatlanul szolgálta a közügyeket, ezután sem lehet bűtelen múltjához. Programmuukbau egy betűnyi változtatni valónk nincsen. Már most is ígérhetek annyit, hogy a legközelebbi időben nyomdámban olyas változásokat eszközlök, melyek a legmodernebb typográphiai viszonyokkal fognak lépést tartani s a közönség pártfogását minden tekintetben hatványozott mértékben törekszem kiérdemelni. Esztergom, 1892. augusztus 13. TÁBOR ADOLF, az «Esztergom és Vidéke* kiadótulajdonosa. IIIIMOK. - Herczegprimásunk érkezése. A herczegprimás hosszabb balaton-füredi nyaralása után tizenkettedikén délelőtt tizenegy órakor érkezett haza székvárosába. A fürdőzés nyugalma fölö.tébb üdvös hatással volt az egy ház feje de lem egészségére. A. prímás Boldogasszony napján, a bazilika bucsunapján személyesen fog pontifikálni s mint halljuk ez alkalomból szent beszédet is mond. Városszerte a legnagyobb lelkesedéssel üdvözlik a herczegprimás hazaérkezését, ki mint «Auyaszent-egyháza jegyese* ezúttal már másodízben jelenik meg a? érte rajongó hívek elótt. f A herczegprimás gyásza. Mély illetődéssel vesszük a szomorú hirt, hogy a herczegprimás vendégrokona Vaszary Mihály kaposvári tanár néhány ffapi szenvedés után a primási palotá» ban jobblétre szenderült. A megboldogult a primás legidősebb fivérének gyermeke volt. A család által kiadott gyászjelentés igy hangzik

v " \ Alulírottak, mint hitves, gyermekek, unokák, megmórhetetleu fájdalommal jelentik a forrón szeretett hu férjnek, jó apának ós nagyapának Vaszary Mihály kaposvári áll. főgymn. tanárnak élete 66, boldog házassága 33., tanársága 30. évében rövid szenvedéSrós a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. hó 13-án reggel 5 órakor történt elhunytát. A boldogultuak hült tetem© f. hó 14-én d. u. 5 órakor fog a vízivárosi temetőben örök nyugalomra tétemi; az engesztelő sz. misé-áldozat pedig f. hó 14-én reggel fél 7 órakor szerettem volna, ha nem vagy szép, ha nem szeret más, csak egyedül én, és te megtudsz elégedni egy szívvel és nem keresed a tömeg hódolatát. Akkor talán beteljesültek volna álmaim, melyeket most már nem enged tovább szőni a való. Akkor ta-; Ián maga a valóság is olyan volna mint; egy édes, meg nem szűnő álom. De te szép vagy, nagyon szép és tudod, hogy ez a ha-1 talod mindenkit leigáz, s csak azt nem| akarom elhinni, hogy e hatalom magában j a hódoló tömegnek szemeit és nem szivét! nyeri meg. És e szemek hamar elfordul-; nak midőn a hatalom megszűnik az lenni, • de a megnyert sziv, mely nem a szépség- j nek tömjénezett; egyformán szeretni fogja; lelkedet akkor is, mikor a hajdau villogó! szemek veszítettek fényükből és az éjsötétj haj fürtjei megritkulva omolnak le vállaidra ... Én már nem kérlek, hogy üzd el magadtól a hódoló tömeget. Tegyen a hódoló tömeg olyan boldoggá téged, mint a mily boldogtalanná te engem tettél. Találd meg százak hizelgésében azt, a mit nem akartál fellelni egy szívben. Most már tudom, hogy a mit én tiszta lángnak hittem, csak lidérczfény, mely melegíteni nem, csak csábítani tud. És mégis, bár tudom, hogy nem csillagot követek, mely boldogulásomhoz vezet, de lidérczfényt, mely vesztemig kisér, én e lidérczfényt nem tudom elhagyni... Én • lidérczfényt kergetem . . . szüntelenül tovább. M-—o; . ——X3©CK—«— í A SULIIÉIT FELTALÁLÓ. Leereszkedő köszöntéssel toppantot be reggeli 8 órakor Edison Elihu amerikai honpolgár Sir Thomson Haddan szabadalmi irodájába. Az iroda egyike a legjobbaknak és legkeresettebbnek, és Edison Elihu ur egyike a legutolsó klienseknek. Az irodában a szolga porolta az állványokat és asztalokat, kívüle senki sem volt az irodában. De azért Elihu, rendes szokása szerint, méltóságteljesen beleereszkedett a Thomson ur klienseinek szánt karosszékbe, épen ugy, mintha, legalább is pár ezer dollárt hozott volna a találmánybúvárnak. Edison Elihu 42 éves férfiú volt, szakái, bajusz és biztos jövő nélkül. Mesterségének a műlakatosságot vallotta ; tényleg tanult kereskedő, elcsapott vasutas, szolgálatban levő házmester, és született lángész és feltaláló volt. — Ez utóbbi mesterségében a legnagyobb tökélyre vitte. Találmányainak számát ő maga sem tudta ; de annyit önérzetesen állított mindig, hogy találmánya az emberiség jövő boldogságát hordják mellükben. Lángeszét az iparnak egymástól nagyon távol e&ö terein foglal: koztatta. Találmányai a legváltozóbb ipari czikkeket ölelték fel és megtöltötték bi/ar képekkel elcsigázott agyát, mintái pedig szük lakásának minden zegét-zugát. Anynyira vitte a feltalálást, hogy bizony ha istállója van, még ebbe is csapa uj találmányú minta-paripát állított volna. Mint minden emberi cselekedet, ugy Edison Eíihu találmányai is alá .voltak vetve holmi földi - jíogyatkozásbknakL'' Elö-^ ször semmitsem értek, másodszor a legbizarabb kategóriába tartoztak, harmadszor pedig azt a szégyent hozták Elihu fejére, hogy miattuk, bölcs okozójuk New-York összes számszerint 65 szabadalmi irodájából ki . . — Edison Elihu a pénztelen feltalálókhoz tartozott, de azért ez — a kiküszöböltetés keserves perczeitöl eltekintve — nem hervasztotta el viruló reményeit. Minden reményének, önbizalmának és egész lényének egy

T támpontja volt: a neve. Ezt hangsúlyozta valahányszor egy-egy találmányáról beszélt — soha sem beszélt | másról. — Ezzel akart imponálni, meg a j leborotvált ábrázatátal, amilyen a valódi 'Edisoné is. Csak egyről feledkezett meg. Arról ugyanis, hogy az igazi Edisonnak a neve Tamás, Elihu pedig a feltalálás bűvös mesterségében volt Tamás. A villamosságban s a repülésben legtöbbet fáradozott Elihu s a repülés terén nem is kellett kísérletekkel töhbet vesződnie, mert valahányszor egy-egy szabadalmi irodába ment, mindannyiszor önkéntelenül kísérletezett, j Első találmánya egy ablakkal ellátott 'esernyő volt, melynek czélját az képezte, hogy regényes hajlamú írjak és leányok ; esős időben is láthassák a vándorló felhőket. Második terméke épen nem meddő lángeszének egy csizma húzóval összekötött | petroleumlámpás, melynek czélját nem igen Ikell magyarázni. A későn hazajövő férj j ugyanis csak beleállitja czipőjét a húzóba és a lámpa meggyuiad. E találmány külömös tekintettel van a pityókos állapotban | leledző kire.' I E nyughatatlan fej most már a mosonék tönkretételére fordította erejét- akik i neki sok kellemetlenséget okoztak. Feltalált egy 365 finom rétegből készült férfiinget. A napi használat után le kellett szakítani a félsö réteget és az ing ilyetén tisztán leszolgálta az esztendőt. Szökőéveivé külön 366 rétegű ingek gyártását vette ezélha, nehogy a rétegek és napok számának össze egyezése miatt kifogásolják találmányát a pedáns amerikaiak. Valahányszor találmányai értékesítéséhez fogott, mindannyiszor kudarcz lett a dolog vége. Mindegyik találmányára külön részvénytársaságot akart alapítani, de ez j sehogy sem akart sikerülni. A különben | vállalkozó szellemű yankeek igen zsngoriaknak mutatkoztak vele szemben. Lelki j szemei előtt óriási számoszJppok állottak, amelyeknek mindig meymarajdt az a hibájuk, hogy csak számoszlopok. — Igy találgatott fel, igy ábrándozott és számolt 15 | sovány esztendőn át Elihu, minden évben (remélve, hogy a következő lesz az a várt 1 kövér esztendő és minden esztendőn csalódva, hogy ez sem volt az. Most is a következő «biztos* kövér esztendőn merengett el, midőn belépett-az iroda tulajdonosa Mr. Thomson Haddán. Elihu felállott és jelentőségteljesen pislogott Mr. Thomson felé. De ez a legnagyobb czinismussal; amilyen csak egy szabadalmi iroda tulajdonostól kitelhetik, azt mondta : — Tudja, hogy nincs időm, röviden végezzünk. — Igenis Sir Thomson röviden fogok végezni, olyan röviden, amint az ilyen geniális gondolatnál csak lehetséges. S avval szemei a lehető legjelentősebb