Esztergom és Vidéke, 1892
1892-08-11 / 65.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE * ° Városi és megyei érdekeink közlönye.* ,»„ tT ror„ T MEGJKLENIK HETENKINT KÉTSZER: D,í _ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG" HIVATALOS HIRDETÉSEI? I *m\ 100 szóig 75 kr, 100, ,m 7uí, w\ T ,,or,T^ " tói 200-ig 1 frt 50 kí, a00-tól 30U-Íg 2 frt 95 kr. a TTZ > D FFAI.Z-HAZ, FÖLDSZINT,• & Bélyegdij 30 kr. ELŐFIZETÉSI AR: hová a lap szi-llemi részét ilfétfl közlemények küldendők. _ E"ész évre - 6 frt — l<r. „ _ -T— MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjulányosabFóJ évre 3 frt — kr. ' KIADQ-HIVATAL: ban közöli étnek. Negyedévre *- 1 frt 50 kr. SZÉOHlíNTI-TÉR 332, ?• Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hhatálős és m.-igán hirdfiiései, a nyílt.tórbe színt közle- NYILTTER sora 20 kr. Ó - © menyek-. el"iíi,-et< : si pénzek és reklamá'ások iufézewlök. m — — " -• Eldoradóbeli hajlamok. Eszteigom, aug. 10. Olvassuk a sok szép tervet, mely hivatva volna Esztergomnak szebb jövőt teremteni és a leggyorsabban teremtő épiiőmestérrel : képzeletünkkel fölépi íj ük nagtf ságunkat. Esztergom polgárai háromféleképen nézik a jövendőt. Vannak, a kik a kételkedés sötét szemüvegén keresztül szemlélik a legragyogóbb jóslatokat. Ezek nem is látnak egyebet homályos jóslatoknál. Vaunak azután, a kik ragyogó kaleidoszkópot tartanak a szemök elé, mikor a város jövőjébe tekintenek s ezek azután szivárványféuyben látják meg a rozoga kunyhókat s a város legrettenetesebb épületei közt pl. akár a vágóhidat is. És végül vannak kevesen, a kik a saját jó megfigyelő képességű szemükkel néznek bele a jobb jövendőbe s ezek látnak legkülönben. A józan kritika pillantásával látjuk a napot, melynek nemcsak fényt, de áldásos meleget, termékenyítő ós fen tartó erőt köszönhetünk. A nap körül látunk azután igen sok lazzaronit sütkérezni, a kik munka nélkül várják ós szidják a sült galambokat és nap-nap után óhajtják az eldoradóbeli tökéletesen asztalra készült ropogós malaczok és piros sonkáju sertések fal kait. Ezek a tétlenség légionáriusai. Mindent a naptól várnak. Muuka ós iparkodás nélkül pihenuek s szívesebben nyújtják ki a kezüket alamizsnáért, mint a megérdemelt napszámért. Ezeket a tótlenül henyélő elemeket látva, leverő érzelmek támadnak bennünk. Mert ugy tudjuk, hogy a jól megkezdett lomhaságot még jobban kitartó tunyaság szokta követni. Vannak azonban — hála Isi ennek — igen derék polgártársaink, a kik nem várnak mindent a naptól, hanem buzgó munkával előkészítik a talajt arra, hogy a megáldása annál bőségesebben áradjon reánk. A szorgalmasan megmunkált föld dúsan terem. A lomhaság futoiiomokját száz nap som termékenyili meg. Áldjuk a napot és kérjük sorsunk intézőjét, hogy az mindig városunk fölött tündököljön•; de ne várjunk mindent tőle, mert sugarának nagy utja van s mert áldására egy egész ország számit. Az önérzetes polgárság a kedvező termő viszonyokat használja föl a köz érdek javára, de iparkodását ne mérsékelje s alkotó erejét ne pihentese egy perczig som, mert jöhetnek vészteljes felhők is ós megcsalhatják saját erőnkön kivül álló vérmes számításainkat. A jövő század regénye. Esztergom, aug. 10. Evek óla készülődik Esztergom városa szervezési szabályzala. Nem egy közgyűlésen zúgolódott elég haugosan a szélső ellenzéki kitörés. Sokat interpellálták a polgármestert, a ki folytonosan ígérgette a munkálatot. Végre az ellenzék belefáradt az ostromba s a polgármester a terminusok leleményes kitűzéseibe. Mindenki másként fogta föl a szervezési szabályzat hoszadalmas készülődösét, mint a hogy kellett volua. Mert hogy Helc Antal dr. polgármester csakugyan szellemes ember, azt mindenki tudja. De azt nagyon kevesen sejtik, hogy miért nem készültek el eddig a szervezési szabályok. Szellemes oka van annak is. A polgármester nem akart egy városrés'z számára kidolgozni szabályzatot, mert bízik benue, hogy nemsokára az egyesült Esztergom szervezési szabályait fogja csinálni. Az egyesülés utja már meg van egyengetve. A herczegprimás ^nemcsak óhajtja, de akarja; a magas kormány nemcsak akarja, de elrendeli az egyesítést, ha mi is akarjuk. Többszörhangoztattuk már, hogy különb millémumi emléket nem lennénk képesek alkotni a négy városrész egyesítésénél. Mi kell tehát a nagy munkálathoz első sorban ? Erős akarat. Tevékenységünket gyorsabb lüktetéssel kellene fokozni ; akadályoktól, támadásoktól nem volna szabad megriadnunk ; küzdelmektől sőt összeütközésektől se félnünk. Sokat emlegetik a derék szomszédvárosok, hogy az egyesülés által sokat vesztenek ós kevesot nyernek. Régi törvény, hogy veszteni csak az [veszthet, a kinek vau valamije. Nyerni pedig csak az nyer a ki mer. Sem Víziváros, Szenttamás még kevésbé Szt. Glyörgymező nem veszthet többet, mint Esztergom városa, mely hajlandó volua mindenét megosztani a régóta durczáskodó és akadékoskodó kis testvérekkel. A mit mindannyian veszítenénk, az a csekély kis anyagi előny, mely az elkülönülés következtében itt is, ott is mutatkozik, nagyou elenyészik a közős szellem, a közös munka, a közös egyetértés óriási, vivmáuyai mellett ; melyekre az uj Esztergomnak első sorban is szüksége van. Az egyesült Esztergom rövid idő múlva megszógyoniíenó azokat, a kik még most is sokkal jobban tudnak akadályokat összehalmozui, mint egy ujabb korszak szelleme előtt hódolattal leborulva, mindent elkövetni elmaradt városunk fel virágozt atására. Egészségi talajviszonyok. Esztergom, aug. 1.0. A hol a typhus és a diphteritis már nem is járvány hanem, beufeutes betegsóg, rendes kórság, vájjon milyen talajviszonyok várják ott a világkörutra készülődő kolerát. — Erre a uagyott komor kérdésre még csak nem is kell válaszolni. Esztergomban minden előkészület meg van téve a kolera marasztására. Itt vannak első sorbau is a város összes utczáin folydogáló nyilt kloákák. Hiába desinficiáljuk azokat folytonosan. Nagyon eleven méreg folyik azokban végig a városon. Itt vannak azután a rossz ivóvizek. A régi ós uj kutak talajvizet szállítanak asztalainkra s a kis Duna fertőzött vízzel kedveskedik konyháinknak. — Irodalmi korrajz. — A napokban egy tökéletesen foszlányokká vált könyvet találtam egy család varróasztalán. Kérdem a háziasszonyt ? — Kié ez a czimtelen rongyos könyv ? — A szomszédkisasszonyé. — Hát az könyveket is vesz ? — Nem tékozolja rá a pénzt, hanem elkölcsönözte a szomszéd nőjétől, a ki egy irodalom-kedvelő úrral van jó barátságban. Hát talán az az irodalomkedvelő ur lesz a forrás. Szeretnék már egy olyan olvasót látni, a ki meg is veszi a könyvet. — Dehogy. A ki kedvel valamit, az még nem mindig költekezik rája. — Hát akkor az az ur megint honnan szerzi a könyveket ? — Bejárós az kérem mindenhová, a hol családi vacsorákat adnak jámbor agglegényeknek. — Például ? «- Például Biriékhez, a hol magyar lapot tartanak negyedáron, mert harmadkézből kapják minden -második nap. — Szereti, Birike a könyveket ? — Szereti, ha valamelyik udvarlója meglepi velők. — Hány udvarlója van ? — Kettő. Egyik odahaza, a ki a világ előtt csak elefánt; másik odakint, a ki Odahaza csak dekoráezió. Az egyik jó hivatalu, de ostoba ; a másik okos, de még sokáig nem lesz -hivatala. — És szeretik ezek az urak az uj könyveket ? — Nem vágott föl még egyikük sem uj könyvet. — Hát hol szerzik mégis az utazó könyveket-? — A hol találják. — Például ? — Például, a hol átolvasott könyvet találnak, azt elviszik isten nevében. — Tudják, hogy ki a tulajdonos ? — Az iljen könyveknek csak ideiglenes tulajdonosaik vannak : azok a kik éppen olvassák. — Mi történik most már ezzel a szegény, rongyos árvával ? — Tovább vándorol. — És ki költ rá ? Ki ád neki uj ruhát, teszem azt, uj kötést ? — Senki. A huszadik kézből már a konyhára származik és lesz belőle dugasz, alágyujtó, paprikatartó, gyertyavastagitó, ingó asztallábalja stb. íme, az utazókönyvek életrajza. Kezembe vettem a kis rongyost. A borítékja már le volt tépve, az első lapon összeadási és kivonási gyakorlatok, beljebb hatalmas szamárfülek, még tovább szalonna és lekvárfoltok, a közepén egyes sorok aláhúzva, ismét odább kunkori bajuszszálak és szivarhamu maradványok, majd angolfiastrom részletek ós kézimunka nyomáshoz való kísérletek, azután elhasznált bélyegek s az utolsó lapon megjegyzések és lutriszámok. Kedves hetükkel : «igen érdekes !» s ajánlom, «Lásd a századik lap aláhúzott sorait !». «TJnaluias» és mindjárt utána öt numera. Bizonyosan ez volt a szegény árva könyv gyümölcse az egyik elaltatott olvasónál. Elvittem a gazdátlan könyvet kölcsönbe s másnap visszaküidtem ujdonat uj példányban. Hiszen a magam gyereke volt. Van belőle még elég. Hadd fogyjou legalább — ingyen és utazzék szabadj egy gyei még sokáig, hivatását olyan Önzetlenül teljesítve, mint egy szegény, hontalan miszszionárius. KÖRÖSI LÁSZLÓ. Esztergám múltjából. (Folytatás.) Az esztergomi rendház főnökei, vagy mesterei a következők voltak : 1187-dik évben Pál mester. (Cod. Dipl. VIII. 1. 184. 1.) 1194 Csetneki László (kormányzó.) (TJ. t. II. 295. 1.) 1223 János (TJ. o. III. 1. 427. 1.) 1225 Herbrand..(főnök.) (M. Siou III. 730. 1.) 1227 Jakab. (Cod. Dipl. III. 2. 115. 1.) 1229—1230. Lőrinc?. (M. Sión. III. 730. 1.) 1250. János (Cod. Dipl. IV. 2. 80. 1.) 1251. 1255. 1257. Jakab. (TJj. Okm. tár. II. 176. sz. — M. Sión III. 731. I. 1252—1262. Lőrincz. (TJ. 0.) 1265—1268. Péter. (Cod.® Dipl. IV. 3. 309. 1. Eccl. Cem. irreg.) 1270. Brioitus. (M. Sión. III. 731. 1.) 1272. Illés. ü. o. 149. 1.) 1273. 1274. Domonkos. .(TJ. o. 298. 1.) 1276. Péter. (Uj. okm. tár. IV. 36. sz.) 1277. Vilmos (Szuileelmus) (Clariss. Pozsony. 57. cs. 15. sz.) 1280. 1281. Péter. (Magy. Sión. UJ. 733. 1.) 1282—1293. Domonkos. (Cod. Dipl. V. 2. 271. 1. — 3. 132. 168. 327. 468. 11. VII. 5. 509. 1.) 1287. Hermán. (Magy. Sión. III. 694. 1.) 1294-1305. Miklós. (Cod. Dipl. V. &< 306. 1. — VI. 2. 40. 112. 237. 11. — VIII. 1. 175. 1.) 1300 Domonkos (M. Sión. 1. 457. 1.) 1307 Bertalan. (Cod. Dipl. VIII. 1. 233. 1.) ' 1309—1317. —1320. Miklós. (TJ. o. VIII. 1. 363. 1. 2 283. 1. Eceel. Cam. 31, 1. 42. sz.) 1320. 1336. Jakab. (Cod. Dipl. VIII, 2. 269. 1. 3. 492. 1. — 4. 206. I. 6. 106. I.) 1337. r Péter. (TJ. o. VIII. 4. 279. !. 1340. János. (TJ. o. 6. 172. I.) 1341—1343. Pál. (TJ. o. 4. 538. 1. M. Sión. III. 740. 749. 11.) 1356. — — Vilmos, bibornok. (M. Sión. UI. 740. 1. 1391. — — Gergely, parancsnok. (Mon. V. Rud, 2. 1. 16. az.)
