Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-07 / 64.szám

itt is megtörténhetnék, hogy bizonyos állami bevételek törvény által a megyékre vagy a gazdasági egyesületekre utaltatnának; de hát a gazdasági egyesülelek eszközeinek ilyen módon való szaporítása minden számításon kivül áll. Az azonban nincs kizárva hogy a gazdasági egyesületek alkalmas módok és oszközök által szaporítsák jövedelmeiket. A megyóknefc tudvalevőleg meg van adva az ön megadóz tatás joga gazdasági, szoeziáíis és közművelődési czólokra. Éljenek ejoggal a helyi viszonyokra való tekintettel. A gazdasági egyesületek igy mindjárt életképesek lesznek s akkor el fog enyészni a most jogos vád is, hegy a gazdaközönsóg érdekében alig tudnak valamit lendíteni. Esztergom a haladás utján. Esztergom, aug. 6. Vaszary Kolos herczegprimás nevével uj fejezet kezdődik Esztergom történetében. Először is a társadalmi viszonyok kezdenek javulni. Több Őszinteség és szeretetre méltóság honosodik meg. A helyi ipar és kereskedelem uj reményekkel tekiut a jövőbe. A szegény néposztály koldus állapota megszűnik. A jótékonyság áldása árad szét. A vashid előmunkálataihoz nemsokára hozzá fognak. A kis Duna kikotortatásának kérdése nem várat sokáig. Az esziergom-budapesti vasnti összeköttetés közigazgatási bejárása megtörtént. A kaszárnya építéséhez nemsokára hozzáfognak. A Vaszary-inlézet megalapítása szintén idő kérdése. A város szépítése is megkezdődik a Széchenyitéren. A nép számára ugyan még mindig hiányzik alkalmas és jutányos mulatóhely, de majd megjön egy népkert alapitásáuak ideje is. Mozgalmat kellene indítani a reáliskola államosítására. Meg kellene pendíteni a kereskedelmi akadémia eszméjét. Mert a kultúrának az anyagi és forgalmi viszonyok emelkedésével és fejlődésével lépést kell tartania. Egy magasabb nőiskola hiányát érzi nemcsak Esztergom, de az ide gravitáló szomszéd vármegyék vidéke is. Örömmel építjük föl ezekből a szép reményekből Esztergom jövőjét. Adja az ég, hogy a soká várt, nehezen kiküzdött alkotások korszaka mielőbb megkezdődjék. Esztergom megbűnhődte múltját ós jövendőjót. Jobb sorsot érdemel, mert már elég erős arra, hogy a fej lő dós terheit elviselje. Esztergom múltjából. (Folytatás.) A keresztes lovagok sz. Istvánról czimzett szállójának rendhaza. A sz. István királyról czimzett szállodai keresztes lovagok rendháza III. Geisa király (1141—1161.) bőkezűségéből keletkezettnek látszik. III. Orbán pápának 1187ben kelt apostoli iratából ; (Péterffy Conc. Hung. II. 278. 1.) melyben, e lovagrend kiváltsága megerősítvén, ezeket mondja ! «Szt. István király monostorát, minden hatóságtól mentnek nyilvánítjuk, úgyszintén az Obon-nak nevezett helyen levő szállodának, valamint (itt a keresztes lovagok hat más, s ezek közt a budai szentháromság temploma is meg van nevezve.) a többi templomoknak minden mellékleteikkel együtt, miből kitetszik, bogy a keresztes lovagok a többi Magyarországban létezettlegjelesebbike, s azoknak följebb valója volt. A város melyik részében létezett ezen rendház, adatok hiányában, Czinár (Fuxhoffer Monestorogiáljában II. 148. 1.) ugy vélekedik, hogy azon helyen létezett, hol jelenleg Esztergomban egy régi kóroda van; mit helyesebben mondhatott volna akkép ; a hol most a váraljában a héviz fakad, minthogy a betegápolással foglalkozó keresztes (ek) lovagok, rendesen oly helyekre építették rendházaikat, hol üdvös gyógyforrások valának, mint hazánk fővárosában Budapesten is észlelhető, a rendeltetésűkkel járó betegápolás végett. De bizonyosabb, hogy e rendház a város közelébeni, a párkányi part átellenében létezett, szent király nevü vidéken, vagyis az előbb emiitett Obon (Abony nevü helyen, mind az idézett 1187-dik évben kelt okmányban mondatik, állott ; valamint az ujabb időben ott kiásott márvány, rendesen emberi csontvázakat fedő, töredékek, tehát sirfödelek, és az első magyar királyok számos pénzei tanúsítják. (Magyar Sión. III. 741. i. és Archeol. Közlöny V. 140. 1.) Ezen II. Geisa király alapította rendháznak, melynek templomához valának csatolva sz. Elek és Balázs kápolnái is, fojavadalma több esztergomi ház, és a benne gondozottak vendég mentessége volt. (Cod. Dipl. VII. 5. 120. 1.) Ehhez járult III. Béla király kiváltságos levele, melylyel 1194-ben Salatice, Jeremia ha, által lelke üdveért a kereszteseknek) lovagoknak hagyományozott Telki falubani földje adományozását megerősítette, (Cod. Dipl. II. 295. 1.) s egy másik királyi levele, melyben a keresztesek jobbágyait minden Magyarországbani adó-fizetés alól fölmenti. (TJ. 0. VIII. 1. 184. 1.) Ezen s hasonló a keresztesek egyházának engedményezett kiváltságokat IV. Orbán pápa a fentdicsért 1262-ben kelt ünnepélyes okmánynyal megerősítette, melyben egyszersmind megdicsérte Greisa királynak a keresztes lovagok számára Jeruzsálemben épített ház és templom emelésével szerzett érdemeit. (TJ. o. III. 4. 80. 1.) 1238-ban IV. Béla király megerősítette, az elődei által ez ügyben kiadott engedmények nyomán, ezen keresztes lovagoknak Magyarországbani birtokait, úgyszintén bizonyos : «Esztergombani közös fürdőit, melyeket a király s nagyanyja, Anna, készíttetett. — 1258-ban IV. Sándor pápa fölmentette a keresztes lovagokat akár az általuk, akár az ő költségükön mások által műveltetett földjeiktől fizetendő tized alól. 1305-ben gróf Mikó mester ezen kereszteseknek két girát hagyományozott. 1329-ben a budai hévizektől adandó tized fölött az esztergomi keresztes lovagok és a veszprémi püspök s káptalan közt keletkezett pörben a tized fele az utóbbinak, a másik fele pedig a kereszteseknek ítéltetett oda. 1355-ben Lajos király, kivévén a keresztes lovagokat a vármegyei törvényszék alól, azokat csak a király vagy nádor vagy országbíró hatósága alá tartozóknak nyilváuitotta. 1359-ben ugyanazon király megengedte a kereszteseknek, hogy minden bármely okból elvesztett birtokaikat a 32 éves elévülés daczára is, visszakövetelhessék. (Magyar Sión III. 641—658. 11.) E lovagrend házának fekvő birtokait s jogait illetőleg, a rend birta város közelében Dorogh felé fekvő telkeket, úgyszintén sajátja volt a viz, (talán Duna) melletti TJgon (alkalmasint Obon) föld. 1245-ben III. Incze pápa megerősíti őket a kajstelluz (talán az esztergom melletti kastelluz, azaz Kesztölcz) bírásában. 1265-ben IV. Béla király fiát, Jánost, Szück fiát, mivel a konventet megkárosította, somogymegyei Telki birtokától megfosztván, ezt kártérítés fejében a keresztesek rendházának adományozta. 1266-ban e lovagok tiz márkán megvették az esztergomi apáczáknak a Szidond nevü szigeten levő részbirtokukat. 1270-ben e rendház Epelen is birtokolt, mely birtokot bizonyos Endre és testvérei, epeli földjüket cserében adván a káptalannak Udvarnokon levő birtokáért, mint a konventŐl kapott földet el is cserélték. Ugyanezen időtájt a lovagok e rendháza Esztergomban is birta Szt. István, sz. király és Bille földet, mely mind a három a Kis-Dunától, Dorogh és Táth felé feküdt, 1324-ben e lovagok a trencsénmegyei Szemencze helységük miatt a szomszéd birtokosokkal port folytattak a királyi Ítélőszék előtt. Továbbá birtokolták e lovagok az Esztergomhoz tartozó Duna melletti sz. Pál helység egy részét, mig más része a káptalané volt. Végre 1044-ben a trencsénmegyei Ozor, később Alsó-Ozorócz nevü helységet is birták, melyet bizonyos Fülöp nevü nemesnek adtak bérbe. (TJ. o. 645.—660. II.) E Jánoslovagok esztergomi rendháza nevezetesebb eseményei közé tartozik, hogy a tatárok második betörése alkalmával 1285. végső ínségre jutván, Keszői Simon gróftól 10 gira ezüstöt vett kölcsön, s ezt nem lévén képes visszatéríteni, a budai héviz-vámot engedte át neki ; s ho«>y a »vagok 1294-ben bizonyos kártétel meg* oilására a pilismegyei sz. Endre, hajdan Orbáncznak nevezett egyházat tövig lerontották és a veszprémi püspök, birtokához tartozott telkeket lefoglalták, ezért a zirczi apát, kire a pápa az erőszakoskodás megvizsgálását bizta, e lovagokat kiközösítette. Végre a hitetlenekkeli folytonos zaklatott, sokféle szerencsétlenséggel sújtott, s a XV- század közepe táján Rhodus szigetén szenvedett végcsapással javai és kincseitől megfosztott sz. János birtokainak világi és más egyházi kezekre jutásával, ekként lassankint magának e lovagrendnek elpusztulásával, a Jánoslovagok esztergomi háza is megszűnt. Az esztergomi, a Szentháromságtól czimzett budaival törvényesen egyesitett, rendház és hiteles- helyi kiváltsággal olyképpen bírt, hogy mindkét ház sz. István király nevével jelölt pecsétet használt, csak azon különbséggel, hogy az esztergomi ház pecsétjén a sz. király alakja ülve e körirattal díszelgett : S. CAPiTd. DOMVS. HOSPItalis. S. STEpH. REG-. STRIGOn ; a budai ház pecsétjén pedig szent János álló alakja látható e körirattal : f S. FRATRIS. DOMS. Hospitalis. SCI. REGIS. Honagree. (Folyt, köv.) HÍREK. — Vaszary Kolos herczegprimás, ki jelenleg Balatonfüreden időzik, értesülésünk szerint, a közel napokban, esztergomi székhelyét meg fogja látogatni. — Az esztergomi jár. szolgabíróság ez időszerinti vezetésével, a járási főszolgabíró hat heti szabadság idejének tartamára Perényi Kálmán dr. t. főszolgabíró és járási szolgabíró bízatott meg vármegyénk alispánja által. — Közigazgatási bizottsági ülés leend kedden, a vármegye szókházánál Majláth György gróf, főispán elnöklete alatt, a ki hétfőn ez alkalomból városunkba t

érkezik. — Áthelyezés. A helybeli közöshadsereg tisztikarának egyik legrokonszenvesebb tagját, Zólyomi Árpád főhadnagyot a kőszegi katonai alreál iskolába tanárnak helyezték át. — Rudolf Mihály ni annak a kijelentésére kért fal boniiüuket, hogy 5 és társai, a Széchenyi-tér rendezése tárgyában kelt határozatot nem azért fellebbezték meg, mintha a város e főtere rendezésének és csinosításának ellene voltiának, csupán azon az egy okb^l, mert nem tartják czólszerünek azt, hogy a piacz, e térről, hol annak legalkalmasabb s legkönnyebben hozzáférhető helye van, égy más, félreeső s kevésbbé alkalmas helyre vitessék át. — Bálint JánOS szorgalmas épitőmesterünk, mint értesülünk, Fürön egy nagyobbszabásu nyaralót épít. Gratulálunk a derék iparosnak, ki minden irányban tért hódítani igyekszik, s a mint látható, ez sikerül is neki. — A kolera elleni védekezés ügyében járási szoigabiróságunk hosszabb rendeletet Intézett a községek elöljáróságaihoz, a legnagyobb lelkiismeretességet és pontosságot ajánlva azok figyelmébe. — Vasúti bejárás. Hétfőn, a tokodi vasútnak közigazgatási bejárása leend. — Múltkori szliácsi hírünk kiegészítéséül közöljük, hogy az azon alkalommal felsorolt esztergomiakon kivül ott tartózkodik ujabban Bartal Rezső, kir. tarfácsos, tanfelügyelő is Sarolta leányával. — Több Oldalról érkezett tudakozódásra kijelentjük, hogy lapunk legutóbbi számában, Esztergom szépítéséről megjelent czikket nem Perényi Kálmán dr. irta. — Városunk képviselőtestülete f. hó 4-óu közgyűlést tartott, a melynek tárgysorozataa követi volt :1. Vaszary Kolos herczegprimás köszönő leirata, a város közönsége üdvözlő táviratára. 2— öt évvel ezelőtt — mond a beteg — a legegészségesebb ember voltam s azt hittem, hogy egyedül én élek s többi embertársaim csak tengődnek. Vőlegény voltam, egy bűbájos, szőke gyermek vőlegénye. Szivem vágya, hogy egymáséi lehessünk — teljesült. Boldog férj lettem ! De csakhamar megirigyelte a pokol mennyei boldogságomat, e elküldte a kísértő sátánt. Nőm a esábitás tőrébe esett, megcsalt, meggyalázott s végre egy napon arra ébredtem, hogy a csalfa, hitszegő nő megszökött. Szivem sebei fájtak, lelkem emésztő lángokban égett s hiába kerestem enyhítő balzsamot ; sehol sem találtam. Ekkor borivásnak, dőzsölésnek adtam magamat, mig évek multával megfogamzott bennem a halál csirája. Az orvos feszült figyelemmel hallgatta végig a beteg kinos panaszát, majd nagyot bólintva fejével, felsóhajtott. — Oh, azok az asszonyok ! — Talán orvos ur is csalódott ? — Fájdalom ! Könny tolult szemébe s harmat módjára gördült le arczán. Zsebkendőt húzott elő s lelki gyötrelem által kisajtolt jeges könnyeket, aztán megindult ajkán a beszéd, í — Forró nyári nap volt. Hirtelen szél támadt, csakhamar sötét felhők tornyosultak az égen, aztán dörgött, villámlott s megeredtek az ég csatornái, zúgott a zápor. Szobám ablakából néztem a vihart. A mint igy elmerengve tűnődtem a zord időn, hirtelen egy kétségbeesett leánykát pillantottam meg az utczán, de csak alig vettem észre, nyomban vakitó villám czikázás kápráztatott el s egy irtózatos- dörrenés és egy éles sikoly ütötte meg fülemet. Azonnal az utczára rohantam. Itt iszonyú kép tárult szemem elé ; a leányka hosszan elnyúlt testtel, görcsösen rángatózva, hevert az utcza kövezetén. A szomszédház udvarába csapott le a villám s ennek a szele érintette szegény leánykát. Felkaptam s szobámba vittem, hol nemsokára visszanyerte eszméletét. Ekkor megneveztem előtte magamat s felajánlottam karomat, hogy haza otthonába vezessem, E pereztöl fogva sajátságos rokonszenvet éreztem iránta, mely később égető szerelemmé vált. Szerettem, a mint csak szeretni lehet; pedig csak szegény — varróleány volt. — S talán nőül is vette ? — Igen, nőül vettem. — És ö megcsalta önt ? — TJgy van ! ő megcsalt. — S ön feledte, kitörölte szivéből még az emlékét is. — Oh nem ! . . . A ledérség, a csalfa hitszegés, álnokság, oly női betegség, melynek orvossága van. Én tudtam e baj orvoslását és sikerrel végeztem. Nőm ma már jó és hü. Nem bont ós köt többé frigyeket a csalfa szemsugár, nem csábit többé titkos bűnre az igéző eper-ajk. — Ah ! uram, a mit ön mond, az lehetetlen ! — Való ! . . . Jöjjön s én bemutatom önnek egykor csalfa, bűnös s most szelíd, ártatlan, hü és igaz hitvesemet. Ezzel karon fogta a sorvadó beteget s bevezette a legbelső szobába, aztán megragadta a fekete függönyt s félrerántotta e szavakkal ! — íme hitvesem ! I Az üvegszekrény üres volt. Adorján kővé meredve rémületes tekintetet vetett az üres üveg szekrényre, majd fülhasogató kaezagásbau tört ki s torokszakadtából ordított : — Megöltem és mégis megszökött! . . . . y. >o©o<. 1 — Mit olvassanak a gyermekek a szünidő alatt ? Akármilyen jól essék is a gyermeknek az a várvavárt vakar czió, a mikor reggeltől napestig a szabadban az élet, bizony gyakran unalmassá lesz az is és szükségét érzi a hasznos s szórakoztató olvasmánynak. Gyakran jut eszébe a gyermeknek, hogy a játékon kivül más neme is van a mulatásnak s ilyenkor a szép és hasznos olvasmány a legkedvesebb barátja neki. A gyermeknek ez idő szerint legkitűnőbb olvasmánya «Az én Ujságom», mely pontosan minden vasárnap köszönt be hozzá, telve képekkel s szivet-lelket nemesítő közleményekkel. — Van *Az ón TJjságom> minden számában mese, elbeszélés, vers ismeretterjesztő czikk, leírás, mindenféle rejtvény s végül egy csomó szép kép Pósa Lajos a legkitűnőbb magyar gyermekköltő szerkeszti *«Az én Újságom»-at, ajánljuk azt a legmelegebben n szülőíí figyelmébe. Előfizetési ára negyedévre! 1 frt. I