Esztergom és Vidéke, 1892

1892-08-04 / 63.szám

» © Városi és jnegyoi érdekeink közlönye.* „,„„,_. 0

_ • MEGJELENIK IIEI ENKíNT KÉTSZER: °" J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 kr, 100^V^l-tóT.,™. tó1 '

m-ig 1 frt 50 kr, aoo-tól 300-ig 2 frt 95 kr. _ . . I'FAI/Z-HAZ, FÖLDSZINT, * Béiveedü 30 ki ELŐFIZETÉSI A R: hová a lap K*t4í«nü n>s/,éi ül** kö/Jomények küia-nd8k. , . }

8 J Kés/, ^vre - 6 fri — »j .... _ "T— ' MAGÁN FÜRDETÉSEK megállapodás szerint legju&nyosabftl cvic ----- íi frt - 'i-t KIADO-HIVATAL: ban közöltetnek. Négy d cvre - - 1 ti-t MO kr NZÉ 'FIKNYl-'J'ÉIi. 332, 7—— Egy SZálTI ára 7 kr. hová a hMa'n'o« fa m»gáu hir.Intései, a nyilll^il.e színt ]{öz!e- IsYILTlER sora 20 kr. 9 : —$ Ki.nyok, eJííli/ut^i pénzek es reklamálások iniézeii líílc @-—— ———— $ Konkolyhintök. F.s/.teigom, aug. 3. Sí>tét árnyként jelenik meg közöttünk olykor-olykor a nóhai párioskodás szelleme és robbanó erővel zilálja szét. anélkül is gyászos társadalmi életünket. Ritka vidéki városban esik annyi panasz a kellemes társasélet hiánya ellen, mint épen Elforgómban, liol már a társadalom alkotó részei közt is végtelen nagy az aránytalanság. De viszont konstatálnunk kötolesség, hogy magában az intelligeucziában meg volna a hfijlain kellemes társadalmi élet I erem lésére, mert a hiányokról úgyis elég a panasz. Hanem, a kik a politika elsült és el nem sült, kartácsait és rakétáit, a lezajlott furcsa háború mán beledobják a társadalmi élet békéjébe, azok már csakugyan ellenségeink, sőt a békés társadalmi lét Ravaclioljai. Legszebb példát ád a politikai surlódások elsimítására maga az országgyűlési képviselő, ki épen nem vidéki stilü szoretelreniéltóssaggal iparkodik a gOrOgtüzok égési sebeire engesztelő balzsamot önteni s a hangos kortesok által megzavart méltóságos polgári csendet vissza varázsolni, t Például állítjuk őt oda t. pártfeleink azon alakjai elé, a kik még most is politizálnak s éreztetik azt a súlyos jelszót: vac victis. Nincs szükség uraim, semmiféle csatározásra. Legyünk nyugodtak és alkotmányosak. Ne üldözzünk ós bántsunk [senkit politikai hiie 1 veiért épen ugy, mint bitvaHasáért. Tilisuk ki a politikai hangulatot mindenekelőtt, onnan, hol a hazárdjáték is tilos ; a legműveltebb eleinek egyesületeiből. A ki szereti Esztergomot, annak szeretnie kell a társadalmi békét s tiltakoznia a szükségtelen viszályok konkolyhintői ellen. Esztergom szépítése. Esztergom, aug. 3. Megfoghatatlan, hogy vaunak igen jóindulatú polgáraink, a kik csupa jóindulatból önkéntelen ellenségei a haladásnak s abban a furcsa hitben, hogy a város érdekeit szolgálják, egyenest a város kárára dolgoznak. Az efféle jóindulatnak a szótárban másféle elnevezései vannak, melyeket jelen kis karczolalunkban nem akarunk fölsorolni, mert csak kellellenségekot okoznának. Esztergom szépi í ése-n4eg3»ebb p»og?"j»I ramin. A ki a jövőnek alkot, annak sokat kell engednie a múltból s valamit a jelenből is. A Széchenyi-tér pl. egész a XIX. század végéig nagyon alkalmas volt a gabnapiaezokra s a svábok uépgyüléseire. De van-e hasonló müveit város még az országban, hol a legelső tér, a koronatér, uálunk pláne Széchenyi-tér tisztán kereskedők elbírálására vau kárhoztatva. Hol az inteligentia tiltakozása az ellen az önző érdekkör ellen ? Gratulálunk Esztergomnak, hogy a Széchenyi-tér szépítése ellen kerekedett ellenzék fölségesen megbukott. Igenis uraim, a ki magasabb szempontból ítél, annak az eddigi állapotok nemcsak kellemetlenek, de szégyenletesek. A Széchenyi-tér Esztergom szemefénye. Azt szépítenünk kell és nem elrutitanunk. Olt az intelligencziáuak kell érvényesülnie s nem a nyárspolgári nagyképűségnek. A mint a Széchenyi-tér szépülni kezd, szépülni fog a város másfelé is. Csak példát mulassunk. Ha a közönségnek tetszeni fog a siker, a többi magától következik. Hanem csupa jóindulatból kerékkötősködő urakat arra kérjük, hogy ne sújtsák tovább haladásunkat a városi ügyek iránt való szerencsétlen érdeklődésükkel. Holt évad. Esztergom, aug. 3. Van-e saison morte Esztergombau ? Van. Hanem azzal a nagy különbséggel, flWg n,k^lMs:> 1 másu-fct egy-két hónapig pihenteti az embereket, addig nálunk a saison morte évenkint tizenkét hónapig tart. Valamikor azt hittük, még a cynikuskorszakban, hogy Esztergom fejlődését gyönge tehetségű emberek tartják vissza, a kiket a lusta kisvárosi állapotok a város vezetésére választottak. Csalódtunk Esztergomnak nem a gyarló elöljárók teremtettek évtizedek óta tartó saison morteot. Mert van most olyan kiváló tehetségű polgármesterünk, a milyen még talán sohasem volt. És mégis elakad minden, lassan készülődik a legcsekélyebb vívmány, a legszebb eszmék belefúlnak a szószályárkodásba, minden elkésik, semmisem születik meg idejére, kedvünket szegi a meddő ós állandó saison morte, mikor sommisem történik. A hiba tehát a közszellemben van. Hiába kitűnő a villamos erő, mely hivatva volna a haladás gépezetét gyorsan működtetni, ha a kerekek kopottak s ha a gépezet alkotó részei rozsdásak. Gyarló a közszellem, mert partikuláris. Nincs egyetértés, mert négy város vagyunk. Nincs összetartás, mert hiányzik a magasabb érdekközösség. Esztergom már nem paraszt-város, de a kisiparosság és kiskereskedőség városa. Mire az intelligenczia elég erős lesz a szereplés embereit a közügyek élén kicserélni az alkotás elemeivel, azon évtől kezdve Esztergomban megszűnik az évenkint tizenkét hónapig tartó saison morte. Esztergom múltjából. Szt. Tamás vértanú hegyfoki prépostsága. (Foljtatás.) Az esztergomi vár tőszomszédságában kelet felé sz. Tamás nevü halom emelkedik, mely jelenleg káptalani mezőváros, s az érseki alsó és királyi város közt magaslik. E hegyfok tetején hajdanta prépostság létezett, melynek a préposton kivül 6 kanonokja volt. Ezen alkalmasint a XII. száAz^Esztsrgom és VidékQ

ti£

tárczája. Kelepelő malom alatt Áll a lányka egyedül, Menne, menne, de csak marad, Szivére bu nehezül. Csak nem régen, még tavaszkor Édes, kedves párja volt, Szivecskéje akkor ; akkor Boldogságtól áradott. Patak vize fut sebesen, Malom alatt meg-megáll, Habot ver a nagy kereken 8 aztán újra tova száll. Hamis volt a lányka párja, El is hagyta hűtlenül, Malom alatt szegény lányka Ott sírdogál egyedül. Sir sokáig, késő estig. A malom csak kelepel, A szerelem bus könnyeit Játszi patak kapja el. «Könuyeimmel mit csinálsz te, Néin ad vigaszt az nekem, Engemet is végy öledre, Ott legyen a nyughelyem.* A nagy kerék csak kelepel, De most hirtelen megáll, Mig a patak sietséggel Kereng, forog, tovaszál. Molnárgazda kutatgatja, Miért állt meg a kerék, S ott találja rátapadva Az egykori kedvesét. BOLGÁR KÁLMÁN. Levél Ssllácsről. — Irta : PERÉNYI KÁLMÁN dr. — Szegény ősanyánk — Éva ! Mennyi rágalom, a maró gúnynak hány mérgezett nyila sivit feléd, ki nyugszol lenn, messze, mélyen, elfedve egy összeomlott világ csodás, rejtélyes romjai által. És ez a guny, ez a rágalom mennyire nem érdemelt ! . . . Mikor az elfajult divat, a büszkeség, a hiúság, mikor az összes apróbb és nagyobb hibák egy-egy kinövése kandikál elénk azoktól, a kik életünk megédesitői és megkeserítői, szóval a «gyönge nem»től : — miért is mondjuk rá annyi sarkasmussal : «Nem csóáa, hisz' Éva lányai !» Mintha bizony te, szegény Éva, tudtad volna, hogy mi az a glycerin, Blaha-pouder, ixia lys', tournür és kölni viz ! . . . Mintha a te termeszefadta, délezeg tagjaidat fűzőbe segittették volna szorítani Ádám ur erőteljes kezei ! . . . Mintha bizony, azon a falat almán kivül, tett vplna neked más hibád ! . . . Hisz

4 te. nem szeretted el a másét, nem diszitéd fel Ádám homlokát, nem voltak «házi barátaid* (a miről azonban nem tehettél), nem szóltad le, párolgó fügekávéozsonna mellett, fügefa-toilettejét a jó barátnőknek (no, de erről sem tehettél !. . .) Nem kellett páholy az operában, sem a nemzeti színházban,- a czirkuszra pláne meg nem is gondoltál. Eeelégettél te a paradicsomi városliget majomkalitkája vidám lakóinak kedélyes mókáival ! S mikor a paradicsom napja égetően kezdte szórni sugarait, hogy el menekülj a sárguló ugorkától, nem futottál te Kétlyhez, Taufferhoz, de még Mátrayhoz és Áldorihoz sem, bogy küldjenek ide, vagy amoda ! . . . Patyolat testedet lecsókolták a Tigris, vagy az Euphrát hüs habjai, s avval megvolt az élvezet. Nem voltál te még csak Szliácson sem ! Hol is kezdjem hát ? ! Leírjam Zólyom vármegye erdős bérczeit, zöld völgyeit ? vagy a házi vászon- és halina posztóba bujtatott «bratyék» fortélyosan fűzött bocskorait ? ! A vagy iktassam Szliács történetét ? ! Ha lehetne ! De sajna ! Oly kevés magyarhoni fürdő-helynek van törtenete ! . . . Különben Szliács valamiről nevezetes. Egy magyar fürdőhely, a melynek a tulajdonosa nem magyar állampolgár. Lenoire ur, hessen-kasseli cívis birja az egész telepet, az összes vendéglőkkel, kivéve a csinos Turánszky-nyaralót, meg egy-két más épületet. Jövő évre azonban már Ka»sel város lesz a tulajdonos, mint a melynek Lenoire ur Szliácsot elajándékozta. Szegény Magyar ! Mikor még legkiválóbb gyógyhelyeid egyike is idegen kézben van ! A berendezés különben kényelmes, a lakások szépek és tiszták, az igaz, hogy drágák is. Az a tiz, tizenkét vendéglő és villa azonban alig elégséges a temérdek vendég befogadására, elannyira, hogy egy kis szobácskába öt egyén is alszik, sőt még a kurszalónban és a Jcerfcósznél, az üvegházban is helyeznek el vendégeket, a kiknek azonban a mulatság Szliácson meg nem árt. Mert ha társasága nincs valakinek, a melyei lerándulhat a regényes fekvésű, s Szliácstól mindegy kis % óra járásnyira elterülő Hajnik falucskába rákászni, vagy Zólyomba sörözni, esetleg a még jóval tá-. volabb- fekvő, csodaszép hermaneczi-völgyb« a vízesés zúgását hallgatni, yagy a leégett papírgyár ez idő szerinti romjain merengeni,- bizony be kell elégednie avval a szórakozással, a melyet a — parkírozott sétaterén — fel-alá hullámzó hölgyek és totlettejeiknek szemlélése, líácz Rudi losonczi czigányzenekarának jó nótái, no meg az obligát concertek nyújtanak ! No, de hagyján ! Nekünk, férfiaknak, csak elég volna. De mit tegyenek «Éva lányai ?» Ha végig lubiczkolták a nro 1-et, vagy 2-őt (már t. i. akinek gyengébb, vagy erosebb bugyogásu fürdőt ajánl Grünvald és Szemere, a hölgyek a két korlátlan orvoszsarnoka) s megitták a csecse, piros zsinóron fityegő, lapos pohárkákból a 200-300