Esztergom és Vidéke, 1892

1892-07-31 / 62.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE T Városi és megyei érdekeink közlönye.* IIIon

^^.

or

.„ * MEGJiíLENIK HETENKINT KÉTSZER: OJ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIRDETÉSEK 1 szótól íoo szóig 75 kr, 100. , — J PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, tÓ1 *** 1 * gg

1 ™ft 2 * 95 k

'' ELŐFIZETÉSI AB: hová « Jap szellemi részel iUetfi közlemények küldendők. ' Et-óf<7. (Wre - - fi frt — !-r ,, . _ •—" MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legju'ányosabFél «vn - :i frt — i>r K 1 A U 0 - H I V A f A L : ban közöli étnek. Negyedévre - - 1 frt «0 kr SZÉOTIKNYI-TÉU 332, • • Egy SZám ára 7 kr. I hová a lap hna'álos ós m\i'gab hiH«lései, a nyiUWrtie száiit közié- NYIL1IER sora 20 kr. # • — $ 111. iiyek, elölj'/.Víe'W pérr/.ek es reklamálások intézenrlők Q 1 : 1>' Helyiérdekű vasutak. Budapest, jul. 30. A magyar forgalmi politikára és fc'ftz-gazdaságra fontos vállalat, alakult, meg az imént a pesti magyar kereskedelmi bank kezdeményezése folytán : a magyar helyiérdekű vasutak részvénytársasága. A vállalat, czélja 4 y

2

%-os egységes kötvények kibocsátása által a helyiérdekű vasutak érdekeinek előmozdítása. A Láuczy Leó elnöklete alatt tartott alakuló közgyűlésen be lett mutálva a 4 millió forintnyi alaptőkének jegyzése és bejelentetett az erre megtörtént 150%-os befizetés. Az alapszabályok megállapítása és elfogadása után az igazgatóság egyhangú választás utján következőleg alakult meg: Elnök : Lánczy Leó. Tagok : Gajáry Ödön, G-erbardt Gusztáv. Pnlszkv Ágost. Hahn G. lovag, Ugroti Gábor, Erianger Lajos báró, Weiss Fülöp, Péter Gyula. A felügyelő bizottságba választattak rendes tagoknak : Szokoly Gyula, Püspöki Emil, Fellner Henrik, — és póttagnak Kóny Manó. Az igazgatóság a legközelebbi napokban megalakul s különféle terveket, melyek uj helyiérdekű vasutak építését -czélozzák, fog tárgyalás alá venni, ezenfelül dönteni fog egy 3.000,000 frtnyi 4V

a

%-08, az intézet állal kibocsátandó kötvények átvételére tett ajánlat felett. Ha megfontoljuk, hogy, .mily nehézségekkel járt sok helyiérdekű vasútnál a czimletek elhelyezése és hogy ép ez oknál fogva is hány, forgalmi szempontból pedig fontos vicziuális vasút kiépítése maradt el végkép, vagy késik máig : felesleges külön hangsúlyoznunk, hogy e vállalat prosperálása egész vidékek gazdasági fel lendülésót, jelenti, a mire nézve biztosíték az igazgatóság és a felügyelő bizottság fenti névsora. Életpályák. A magyar szülők gondjai egygyel szaporodtak. Most az iskolaév végén mindig uj kérdés előtt állanak, kiknek gyermekeik jövőjéről kell gondoskodniok. Melyik pályán lehet legkönyebben boldogulni ? ez a kérdések kérdése. Minden szülő ugy szeretné ellátni gyermekéi, hogy soha az élet szenvedéseit, nélkülözéseit meg ne ismerje, hogy ur legyen belőle a ki könnyen élhet és költhet kedve szerint és a ki a munkát csak másoknál lássa, ő pedig színek ura után éljen, mint magasrangu állami tisztviselő vagy főpap. Hogy más, pályán is lehet boldogulni azt tudja ugyan, de már nem tartja boldogságnak. A fődolog semmi munka vagy legalább is nagyon kevés munka és nagy fizetés és nagy rang. Ez a szülők álma és mindent elkövetnek, csakhogy ez álom valósuljon. De fájdalom magasrangu hivatal mindössze csak 12000 van Magyarországon, a főpapok száma is megvan szabva és igy a két millió tamilénak csak elenyésző csekély hányada lehet nagy ur. A gyermekek tömege nem szánni hat protekezióra. a nélkül pedig színek (urát nem lehet kapni Magyarországon. Mi legyen tehát annyi százezer fiúból, a ki tudományos pályára készül ? Az ügyvédi, orvosi és mérnöki pálya már nem olyan kecsegtető többé, mint azelőtt, a mikor kevesebb tehetséggel is nagy vagyont, biztosított a diploma. Ma már a diplomás embernek is fel kell vennie a harezot a verseny nyel, mely legyűri a középszerűségeket. A tizen kii enczedik század végén a protekczió hiányát csak két dologgal lehet helyettesíteni : munkával és tehetséggel. E kettő együttvéve annyit ér mint a prolekezió egymaga és aki nem akar a protekcziótól háttérbe szoríttatni, annak ernyedetlen szorgalommal kell dolgoznia és minden tehetségét latba vetnie a létfentartás küzdelmében. , Szünideje van a tanuló ifjúságnak. Felszabadulva az iskola zárt helyiségeiből, a mezőkön és réteken szabadon tölthetik idejüket és'. edzhetik testüket, hogy annál jobban bírja a szellemi munkát, a szünidők elmultával, majd ha újra átlépi az iskola küszöbét. Csak a szülőknek nincs szünidejük, ők most még többet gondolkodnak, mert most kell elhatározniok, hógy gyermekeik számára melyik életpályát válaszszák. Az elhatározás nehéz. Akármerre tekintenek, mindenhol tiílnépesedés. Az ügyvédi kar panaszkodik és módot keres hanyatló anyagi helyzetének javítására. Az orvosok is keseregnek. Nekik meg az fáj, hogy sok a beteg, de kevés a jövedelem, műszaki diplomák tulajdonosai duzzognak, mert szolgálataik nem részesülnek igazságos elismerésben. Mindenki tud egy verset, sírni hivatása bajairól ós alig találunk valakit, a ki választott pályájával meg volna elégedve. Hol rejlik ennek oka? e kérdésre csak kevesen tudnak válaszolni. Pedig nem is kell hozzá boszorkányság, hogy megfejthessük. A baj kútforrása főleg abban rejlik, hogy Magyarország lakossága többnyire idegenkedik az ipar és kereskedelmi pályáktól. Urakat akarunk nevelni gyermekeinkből és nem munkásokat. Mert sajnos, még mindig az a fölfogás dívik, hogy a ki dolgozik, az ur nem lehet. A kereskedőnek, az iparosnak pedig dolgozni kell, ha boldogulni akar, a munkától pedig mindenki húzódik ós ezért nincs komoly számbavehető kereskedelmünk sem nagyobb szabású iparunk. Ha ezekkel az előítéletekkel végre le tudnánk számolni, ha gyermekeink jövőjét a munkára, és nem az úrhatuámság alapjára fektetnők, ha az életpálya választásnál nem lebegne szemünk előtt az a néhány fényes állás, a mi csak protekczióval érhető, hanem az egyéni tehetség becse : akkor könynyen megtalálhatná minden szülő a gyermekének megfelelő életpályát és az életpályatévesztett emberek száma nem növekednék olyan ijesztő módon e hazában. iz.,EsÉrpiri?iiÉ"iirsíiii. SOHSOM, ~~ Ha küzdésein, szenvedésem S az a láng, mely lelkesít, Megnyerhették a magasabb Hatalmaknak kegyeit ; Hogy vigyenek diadalra S üdvözültté tegyenek : Csak hagyják meg hiven, tisztán Nekem a te szivedet. De ha vágyam nagyratörve Büszkeségem és daezom Rám idézte bősz haragjuk S nincsen bennük irgalom : Hogy erőmet elhamvasszák S kárhozatba döntsenek, Csak szakítsák el szivemtől Mindörökre szivedet. KORÓDA PÁL. A mi pajzsiak a megys ÉjájMlJit; Irta : Dr. MTJKI. Két hétig meg voltam bőszülve. Hogy miért ? Tetszik tudni, én az első bikityii hadat viselt agg harezosok egyletének másodelnöke és altábornagya vagyok. Nagyon szép uniformisunk van. Én komponáltam, mikor az egyletet megalakítottuk. Éjszakákat virasztottunk a mübelyemben a legényemmel. Mert én uriszabó is vagyok ; minden «uraktól levetett férfirahát* én csinálok. Gondolkoztunk. Főztük az uniformis tervet s nyolcz nap alatt tökéletesen készen állott az első minta, mely szerint az első bikityii hadat viselt aggharezosok egylete öltözködjék. Remekeltem az eszmémmel. A közgyűlés el volt ragadtatva, jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavaztak az egylet felvirágoztatása körül kifejtett ügy buzgóságomért s nyomban megválasztottak másodalelnökké és altábornagygyá. Ha a rendes katonai fölülvizsgálatnái nem dobtak volna ki kétszer, mint teljesen alkalmatlant, ugy táborszernagygyá is megválasztottak volna ; de volt egy másik ellenjelöltem is a kit csak egyszer dobtak ki a szuprevizitácziónál s igy ő lett a táborszernagy. Ezt a legényem súgta meg, a ki benn volt a gyűlésen, mig én — személyemről lévén a szó — szerényen a kulcslyuknál hallgatóztam. Nem bánom azt a táborszernagyságot, lukább vagyok altábornagy, mint hogy behúztak volna póttartalékosnak. Elég az hozzá, hogy az uniformis pompásan sikerült. Nem hiába mondja a jegyzőkönyvi kivonat, hogy, «az egylet felvirágoztatása körül kifejtett . . . stb.» mert az az uniformis — mondhatom — virágos volt. Elmondom, milyen a mi egyenruhánk, melyet én komponáltam. A tetején kezdem. Tekintettel arra, hogy mi az alapszabályok szerint. 48-ban mind nemzetőrök voltunk, a fejünkön Kossuth kalapot viselünk, melyet nemzeti szalag övez körül. A kalap bélése szintén nemzeti szinü arra való tekintetből, hogy ha a szél le találja fújni a kalapot a fejünkről. A kalap elején tollforgó mely Magyarország czimeréből áll. Ebből árvalány baj, esetleg sastoll, avagy előbbkelő rangunknál akár struez-, akár pávatoll nyúlik ki. Ezt a széleskörű szabadságot azért adtuk, hogy a ki milyen tollat talál odahaza a felesége kalapjában, olyant használhasson. Azonban a kinek tollat szereznie nem sikerül, az nem vehet részt az ünnepélyes meneteknél, s ha két hónap leforgása alatt sem képes előteremteni a szabály szerint előirt tollat, az az egyletből kizáratik. A főrubadarai) az atilla, mely cserebogár-barna posztóból készült. Ezt a szint azért választottam, nehogy a tubák, esetleg a bagóié foltja meglássák rajta. Az atilla, legelmésebben megszerkesztett szabásmü s erre patentet is fogok kérni. Ez tudniillik kettős ruhadarab. Kivül attila, belül bluz. Ez czélszerüségi szempontból készült igy. Ha például valamely ünnepélyes kivonulásnál hirtelen eső keletkezik, ugy a szép atillának vége lenne. Hanem ettől megóvandó a parancsnokló vezérkari főnök egyszerűen ezt vezényli : — Vigyázz ! Atillát vesd le ! Atillát be-, blúzt ki-for-dits ! Blúzt föl ! Ez a precziz, rövid kommandó megmenti az atillát, melyet mi befelé fordítunk s a kifelé fordított bluzos felével húzunk ismét föl, a' minek komiszabb is a posztója, mint az atillának és állja a vizet. Ezért az eszméért olyan dörgő éljent kaptam, mikor az egyenruha tervét előadtam a közgyűlésen, hogy egyes öregebb agg harezosok azt állítják, hogy ugy még az ő hatvanfontos ágvujok sem szólt, mikor azzal Konstantinápolyt ostromolták. Vállra kaptak s körülhordoztak a teremben, miközben majdnem beütöttem a fejemet a mestergerendába, s azért előrehajoltam : de ekkor meg, hogy le ne essem, hirtelen belekapaszkodtam a pénztárnok — vezérőrnagy ur hajába — abban a pillanatban pedig ugy karikáztam le a padlóra, hogy majdnem elfelejtettem, hogy alakuló gyűlésen vagyunk's mindjárt kigázoltam volna a vezérőrnagy ur potrobából a szuszt. De meggondoltam a dolgot ! az első ülésen még sem illik máris verekedni ; hagyjuk azt a többi ülésekre. Aztán, mikor föltápászkodtam, csak akkor vettem észre, hogy nem is hibás a vezérőrnagy ur, mert, a parókájába kapaszkodtam, mely nem lévén szervi összefüggésben a fejével, nem is tarthatott vissza esésemben. Katonadolog ! Elég hogy már az atilla szabása is nagy riadalt okozott ; hát még a földiszitése ' Közlegények számára nem is csináltam tervezetet, mert azok nálunk nincsenek : alapszabály szerint minden egyleti tag a törzstiszti rangnál kezdi meg működését és először legalább is -őrnagyi rangot visel. Ehhez képest a kabát gallérja a szokásos törzstiszti aranygallér nemzeti színű alaphajtókán s a galléron ezüst osilr lagok. A zsinórzat vége- nem a lejárt y»tézkőtés, hanem vatami elmésebb a Garibaldi mellképéuék közvonásstit sujtásozlam ki minden gomb- ós hátzsinór végére. A tábornoki ranggal vállrojtok járnak^ melyek (mivel égy színigazgató garderoh-