Esztergom és Vidéke, 1892
1892-07-07 / 55.szám
ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 55. S ZÁM. CSÜTÖRTÖK, 18 92. JÜLlÜS 7. ESZTERGOMhWm T Városi és megyei érdekeink közlönye • ,, n n : ; . 0 _ ~ T MEGJtiLENJK ÍIETENKINT KÉTSZER: DJ _______ J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HIVATALOS HIIWETÉSER I *ÓWI 100 75 kr, 100„ — , PFALZ-HAZ, FÖLDSZINT, ' 101 ^ 1 *» ftffi#3g 2** " * 95 * ELŐFIZETÉSI AR: hová a lap szellemi részét illet« közlemények küldenek. 3 !__L J .1 Etrész évre - - - - - - - 6 frt — kr. . . ~r ' MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legju'ányosabFél évre 3 frt — kr. K I A 0 0-H I V A T A L : ban közölt ütnek. Negyed évre 1 frt 50 kr. SZÉCHENYI-TÉli 332, t Egy SZám ára 7 kr. hová a lap hivatalos és magán hirdetései, a nyílttérié szánt közié- NYILTTER sora 20 kr. #—— £ menyek, előfizetési pénzek és reklamálások iutézenl<">k 9 ,—• 9 Esztergom középiskolái. Esztergom, jul. 6. Esztergom kuliurólelének legszebb bizonyságai a város nagy áldozatkészségével alapított s fon tartott iskolák. A sáros költségvetésének tárgyalásakor még azok az elemek is meg szokták szavazni a közművelődés nagy áldozatait minden ellenvetés nélkül, melyek azok áldásában legkevésbé részesültek. Két nevezetes esztergomi iskola egy évi történetét mutatjuk be ez alkalommal lapunk élén. Az első a főgymnázium. Az országos hirü esztergomi főgymnázium Vaszary Kolos herczegprimás alatt a legfényesebb jövő előtt áll. Mult tanévi értesítőjét Villányi Szaniszló nagybecsű történeti értekezése vezeti be, melyről már volt szerencsónk megemlékezni. Tizenöt benczéstauár állott az intézet ólén. A tanulók száma az óv végén háromszáz tizen egy volt; ezek közül 257 r. kath., 5 g. kel., 4 ev. rpf., 39 izr. és 6 más vallású ; nemzetiségre 277 magyar, 9 német, 23 tót és 2 szerbe illetőségre 72 helybeli, 76 megyebeli és 163 más megyebeli. Az ifjúság önképzése igen egészséges irányú volt. Dalegyesülete magas színvonalra emelkedett. Az intézeti gyűjtemények folytonosan gyarapodnak. A virágzó segitőegyesülethez 198 tanuló folyamodott s ezek közül 174 részesült több izben segítségben. A vagyon már tizenháromezer frt körül van. Számos ösztöndíj jutott ki még az ifjúságnak, ugy, hogy összesen 4369 frt segítségben részesült a .tanulóság. Az érettségit tett ifjak közül 23 növendókpap. A világiak közül kettő a jogi, egy a gazdasági s egy a vasúti pályára lép. Az Esztergom városi reáliskolában százötven tanuló közül százuegyveukettŐ végezte be a tanévet. Ezek közül 62 helybeli, 54 megyebeli, 25 más megyebeli és egy szlavonországi volt. A tanulók java része a kisiparosok és kereskedők osztályából való. A segitőegyesület még mindig nem alakult meg. A segítő könyvtárból tizenhárom tanuló kapott kölcsön tankönyveket. Esztergom városa harmincz szegény tanulónak engedte el tandiját, négynek adott szabadjegyet az uszóházba, a takarékpéuztár pedig száz forinttal járult a reáliskolai alap gyarapításához. Az italmérés novellája. Budapest, jul. 6. Az italméréai javaslat általános tárgyalását befejezték immár és teljes oka vau az országnak, hogy megelégedett legyen annak eredményével. A vita ezen fontos javaslat mellett nemcsak kiderítette azt, hogy a kormány részéről javasolt reform fontos nemzeti szükséget képez, hanem bebizonyította azt is, hogy a kormány közvetett adóink rendszerének átalakítására törekszik s hogy e novella már egy kő e fontos adóreform épületéhez. Wekerle pénzügyminiszter, nagyszabású beszédében, melylyel a vitát bezárta, érdekes nyilatkozatokát tett idevonatkozó reformterveiről, molyek az egész országban örvendő visszhangét foguak kelteni. Kincs!árosunk nagy vo ualakban megrajzolta körvonalait egy üdvös reformnak, a mely által ugy az államkincstár, mint az ország egyes községei kiszámithatlan terjedelmű fináucziális előnyöket fognak elérni. A közvetett adók reformja az ő nyilatkozatai szerint akként fog történni, hogy a községek részesedni fognak az italmórósi és fogyasztási adók jövedelmében. Ez állal az állam részire ez adók hatékonyabb ellenőrzése s ezzel azok nagyobb jövedelmező képessége biztosíttatik; mert a község, a melynek érdekében lesz, hogy ezek az adók mennél többet hajtsanak, bizonyára nem fogja elmulasztani, erős ellenőrzés által gondoskodni arról, hogy semmi se vonassék el a megadóztatás alól. Másrészt pedig ezen állami szolgáltatások jövedelmében való részesedésük által a községek egy tekintélyes alapot nyernek, a melyből jótékonysági és jóléti intézeteik költségeit fedezhetik. Ez az eszme bizonynyal találkozni fog a haladás minden barátjának tetszésével, mert az fokozott bevételt biztosit az államkincstárnak, a községeknek meg eszközt nyújt, kulturális fejlődésüknek eddig nem is sejtett mérvben leendő előmozdítására. Az eszmék tisztázása és a vita sikeres menete körül jelentékeny érdeme van Láng Lajos államtitkárnak, kinek éleselméjü po ! ein iája és szellemes fejtegetése az egósz ház érdeklődését lekötötte. Láng Lajos ludós és író volt, mielőtt államtitkár lelt. Egy tudós {alaposságával s egy ízléssel teli iró elegáncziájával bánt a száraz anyaggal s uralkodott felette. Mindenekelőtt kitűnően sikerült neki a bizonyítás, hogy az italmórési ós fogyasztási adó egyesítése nagyon távol van attól, hogy a közönségnek zaklatást okozzon ; sőt inkább kényelmesebb lesz ós lényegesen meg fogja könnyileni s egyszerűsíteni az adókivetési eljárást. Az adózóknak esak kellemes lehet, ha az ital mérési és fogyasztási adót, a helyett, hogy mint eddig, két helyen fizették, ezentúl egy ugyanazon bérlőnél fízothetik le. Finom éllel czáfolta az államtitkár az ellenzék hamis következtetéseit azokra az állítólagos hátrányokra vonatkozólag, melyek a lakosságra a kizárólagos bormérési jog megszüntetéséből hárulnának. Tiszta és nyomós érvei gyŐzelmeseu megczáfolták az illető tévedéseket, valamint beszédének abban a részében is csatlakozott az egész ház Láng Lajos meggyőző érveléséhez, mely a javaslat kihatását a pálinka áráuak alakulására tárgyalta. A pénzügyminiszter és az államtitkár beszédei sok érdekes kijelentést tartalmaztak, melyek az egész ország-' ban élénk benyomást kelteni s rokonszenves fogadtatással találkozni fognak. ISZfIBiöl IILTJÁIOZ, Minden évfolyamunkban ki szoktunk adni történeti irodalmunkból olyan értekezést, mely városnak múltjára vonatkozik s mely ritka hozzáférhetősége miatt a nagy olvasó közönség előtt ismeretlen. Ilyen igen tanulságos történeti értekezés a magy. tud. Akadémia kiadásában Rnpp Jakab 1870-ben megjelent Magyarország helyrajzi története első kötetében az.esztergomi főegyházmegye leírása. Esztergom múltja nagy, története országos érdekű, ismerete tanulságos. Épen azért közkincscsé kell tenni mindazt, a mi az olvasóközönségben városunk és megyénk múltja iránt a kegyeletes érdeklődést fölébreszti. Mert csak igy lehet előkészíteni Esztergom nagy monographiájának útját. Átatános érdeklődést kell teremtenünk előbb, mielőtt a talaj tökéletesen előkészül a régóta hiányzó nagy történet számára. Rupp Jakab negyedszázados értekezése a következő : I. Fejezet. Esztergom főegyházmegye. 1 §, Esztergom Város Szent Épületeivel. Esztergom, Lázius és Ptolomeus tanúsága szerint, a Duna kanyarulatánál elterült parti municipiuinuak tekintetett, a rómaiak alatt Curta, vagy Curtiana néven volt ismeretes, s midőn a góthok Theodrikot uralták, püspöki székely is volt; mivel a G-aram folyónak a hajdan Isternek nevezett Dunába szakadásához közel fekszik, a latinoktól Istrogranum, a szlávoktól Ostrigon, a magyaroktól Esztergom nevet nyert. E város leginkább gyarapodott népességben, terjedelmes épületekben, s kiváltságokban, midőn magyar őseink e hazában telepedvén le, Geisa fejedelem és utódai, az első magyar királyok, s ezek közül Geisa herczegnek a számára kijelölt herczegségbe viszatérése után, Salamon küály is, Esztergomot szemelvén ki székhelyükül, rendesen ott laktak. III. Béla király az esztergomi templom, lángok martalékává válván, az esztergomi hulmon várat építtetett, s királyi lakát abba helyezte át. De IV. Béla király, Imre király példáját követvén, 1249. Budára tette át lakását, s királyi palotáját a sz. István király alapította esztergomi érsekségnek adományozta. Ez alkalommal az érsek, kivévén a szentélytől egész a királyi palotáig megmaradt tornyokat, az egész vártért a sz. István első vértanúról nevezett érseki kápolnával és temetővel együtt, a tatárjárás elöl menekült polgároknak engedte át. Azonban a polgárok közt házaik építése alkalmával, folytonos viszálykodás dúlván, a király az egész várat visszaadta az érseknek ; a polgároknak pedig az alsó város előbb bírt téréin tűzött ki házhelyeket. (Fej. Dipl. Cod. V. 2. r. 374 1. L. M. Sión. Analecta de Strigonio. I. 561. ós 641. 1.) Ezen korban Esztergom Magyarország többi városai legjelesebbike, s gyúpontja volt a kelettel közlekedésben álló nyugoti kereskedelemnek, s igen számos franczia, német és olasz dúsgazdag kereskedő lakta. (Magyar Sión. V. 349. 1.) A gyászos emlékű tatárjárás után a város, magyar és német telepre oszolván, a polgárok, prépost s káptalan közt, az ez utóbbikat illető piaezvámnak a polgárok által történt elfoglal tatása miatt, ismét viszálykodás színhelyévé lön ; végre Zsigmond király 1435-ben a polgárokat bármely néven nevezendő adózás alól fölmentette. (Baranyai Dequisitió notit. Antiquit. Cívit. Strigon. 1820. 1—17. lap. — Cod. Dipl. VII. 5. 143. 1. — X. 8. 638. 1.) Ismeretes mind az egykorú, mind e korhoz közelebb eső irók értesítéseiből, hogy Geisa fejedelem Esztergomba helyezvén át székhelyét, ott templomot és királyi palotát építtetett, azt akarván, hogy fia István a keresztények közt, minthogy Valentinian római császár is (375.) ép igy alapitá Burgi (várost) szülessék ; s hogy István herczeget itt keresztelje meg sz. Adalbert prágai püspök. A város sokkal nagyobb terjedelmű vala, mint jelenleg, mint a Dorogh helység felé nyúló Kőlábak nevű puszta szántóföldjén létező nagyszerű romok tanúsítják, de mutatja hajdan a városhoz közel volt, dél felé feküdt Kovácsi helység is, melyet I. Károly király 1326-ban minden jövedelmeivel, mellékleteivel, s a helység fölötti bíráskodási joggal együtt, hűségének jutalmául a városnak adományozott, s a valósnak az uj birtokba bevezetése alkalmával négy határ említtetik ú. m. mely : «Az Esztergomból Budára vivő országút mellett egyenesen haladva Partospatak nevü útra tér, a patakon túl azon országút van (Dömösön.), mely sz. Margit templomtól Esztergom város felé visz, s az országúton túl pedig a mezei Szűz Mária (cziszterczi apátság.) temploma szántó földjei vannak, és igy az imént jelzett esztergomi megye pörös földjén is, nem mesze az azon mezon létező sz. Domonkos templomtól.* (Baranyai az id. hely. 24. 26. 49. 1.) A királyok és mágnások palotái eleint* többnyire az alsó, most Vízivárosban léteztek. Ily palota állott a Duna mellett éjszak felé a piacz azon részéhez közel, mely a szűk közig terjedt s melyen a kis Dunához szoktak lejárni, és a majki premontreiek monostora nagy udvarán létezett Lörinez varga háza mellett egész a piacz föutczájához. E palota TJgrin mesteréi a Chák nemzetségből származott Pous fiáé volt de. ennek hűtlensége miatt László király által 1273-ban, 40 csöbör borért ós 25 gira tiszta ezüstárt Budai Valter grófnak adományoztatott, 1299-ben pedig TJgrin tárnokmester által 500 gira tiszta ezüstért az esztergomi káptalannak, a szavatosság melletti birtokba vétel kieszközlése a káptalant illetvén, eladatott, végre hosszabb ideig folytatott és halasztott pör után 1300-ban a fent emiitett Valter fiára Andrásra íratott át. (Cod. Dipl. VII. 5. 989. 549—553. 1.) 1312-ben Miklós, a néhai Korovai Kondor fia, anyjával együtt, délre az érseknek sz. Pál nevü, sz. Egyed, sz. István és Dorogh falu felé terjedt Bille földdel határos, sz. Pál falujában létezett palotáját Tamás érseknek adta el. (TJ. u. VIII. I. 476. 1.) 1330-ban István, Károly Lapunk mai száma hoz féli v melléklet van csatolva.
