Esztergom és Vidéke, 1892

1892-06-19 / 50.szám

nsak megjelennek s sápadt minorita atyák és a sötét tekintetű, hóhér. Le­vehetetlen ott nem fázni, lehetetlen ott nem sini. A mint hal lem, a kiáll itást Buda­pesten állaudósitani fogják. Csáky mi­niszter Thaly interpellatiojára azt fe­lelte, hogy a gyűjteményt a museum számára átveszi. Együtt inaraá miu­4en, temploma lesz a nemzetnek, a hová ereklyét csókolni zarándokol a hazaszeretet GÁRDONYI GÉZA. Esztergom iparosaihoz. Az járhatósági biztos, Főldváry István dr., iparosegédekből és önálló mesterekből mintegy 50-et értekezletre iivatt egybe, hogy veltk és általuk •a törvénykővetelte ipartestületi beteg­segitő .pénztár végleges m:igalalkulásá­jiak előmunkálatait befejezze. Nem ke­vés meglepődós érte a hiztost, midőn látta, hogy a pénztár eszméje a jelen­volt egyesek részéről kedvezőtlen fogad­tatás által báltérbe szorul. Mindazonál­tal az értekezlet v tübbsége, főleg az érde­kelt ipaiosifjraság, tömör phalauxként állt a pénztár eszméje mellett. A miut ér­tesülünk, ezt követte egy nagyobbsza­Msu összejövetel, a hol az önállók, a Jripróbált bajnokok üldözőbe vették a törvény rendelkezéseit. Igazán érthetetlen, majdnem imdok aiélküli azon ágaskodás, mely gynémelyik Iparost elragadva, olyanunk tünteti föl, mint ki vagy nem bir alkotmányos érzékkel a törvény intézkedései iránt, — melynek hódolni feltétlenül kell ; vagy pedig rosz indulatú malitiábél íhátráltatja egy oly intézmény létesülé­.<8ét, a mely részben az ő javait is szol­gálj a, midőn segédjeinek betegsége ese­tén kórházi illeték terhe alul fel van *oldva. Akár -tetszik az önálló iparos nrak­*i#k, jakit nem, betegsegiiő pénztárnak «okvetietien meg kell alakulnia. Hajnalló iparosok befolyása alá helyezett ipartestületi pénztár nem iz­ük, hát tetejükbe hozzák a kerületi pénztárt, — a hol más elemek vezetik a kormányrudat, mások határozzák meg a végrehajtás utján ^8zerzeudő já­vi'ulékot. Miután ezen járulék megállapítása idegen fényezők hatáskőrébe leszen utalva, —.ellehetnek készülve aa aka­dékoskodó iparos urak arra, -hogy meg­kérdezte Lésük nélkül nagyobb torhukkel feguak találkozni s ennek viselését né­mán kénytelenek eltűrni a nélkül, hogy annak megváltozására be foly­hat nának. Ellenben akkor, ha az ipar­testületi pénztárt közös akarattal meg­honosítják, maguk intézkednek a járu­lékok megállapításában, az érdekeit ifjúsági tagokból vegyesen elfimnrzik a pénztárt s a hozzájárulás hányadát idők folytán csökkenhetik is, a mint a fttn­álló viszonyok magukkal hozzák. Ezek után a legjobb lelkiismeretiéi ajánlhatjuk, hogy a kicsinyes érdekek, melyek az ügy megoldásának késlelte­tését czélozzák a mai napon t;ir­tandó ipartestületi renkivüíi közgvü sen szűnjenek meg, — mert ha a ca> könössóg még tovább is tart, ugy az Esz­tergom kir, városi iparossegédek be lesznek olvasztva szintén e hóban meg­alakulandó kerületi pénztárba, a hon­nét késő bánat után kilábolni már nem igen lehet. Most van ideje, hogy az ipartestü­leti tagok az Onmüködós munkáját ma­guknak biztosítsák ós ne helyezzék ma­gukat oly gyámsági viszonyokba, mely nélkülük fog a kerületi pénztárnál intézkedni, — hanem egy szívvel, egy lélekkel éljenek a kerületbe adott joggal ós sürgessen létesítsék az | ipartestületi pénztárt. Ne ámítsák magukat azzal, hogy a jelenlegi állapot tovább is elodázható, — mert julius elsejével a városban feuálló betegsegeitő egyesületek jogo­sultsága csak is miniszteri különleges jóváhagyás mellett tartható fenn az is csak addig mig a^kötelezc pénztár azok életének határt nem szab ; már pedig a miniszter inkább ragaszkodik a (ör­vény betűihez, miut egy egyesület fö n állása hoz. aratott. A kritikusok el ragad Utassal írtak róla, dicsérvén költői intelligeu­cziáját, művészi felfogását, mesteri elő­adását, csodálatos változatosságu orgá­numát. Megfordult azután Magyarországon is, szintén nagy sikereket aratva s végre befordult hozzánk, a kis Eszter­gomba, hol eddig bukott vidéki szín­házdirektorok s minden társulattól ki­| kopott rozzant színészek reeitátorkod­uak. Az esztergomi közönség már sok­szor felült ezeknek a «hazai reeifato roknak* s éppen azért bizonyos tar­tózkodással nézett Biagoseh debutje elé. Hanem a kik ott voltuk minap az arénában, azok elragadtatással hall­gatták Biagoseh szinlársulatának elő­adását. Egy ember ült a színpadon, de heten-nyolczan beszéltek. Más han­gok, más érzelmek követték egymást. Más arezjátók, más felfogás, más elő­adás. Biagoseh drámai előadása egészen drámai. Élet, változatosság, mozgalom. Nem színtelen felolvasás, unalmas elő­adás. Lyrai előadása érzelmes, ősziute ós igaz egész a megköunyeztetésig. Humoros előadása vidám, pezsgő ós kaezagtató. Előadó művészetének re­gisztere rendkívüli. Nem tudjuk, hogy Shakspere Julius Caesarjának nagy fó­rumjeleuetében, Heine Kevlári búcsú­jában vagy Mephisto és tanulóban ta­lálja-e el inkább az alaphangot. Cak annyit tudunk, hogy Biagoseh fölülmúlja Strakoscht s igy a legna­gyobb előadómester. Néhány nap múlva megint ellátogat Esztergomba. Vájjon tudomásul veszi-e ekkor művelt közön­ségüuk a rendkívüli tehetségű vendég­művészt ? Előadó művész Esztergomban. Esztergom, juu. 18. Nem régiben egy igen rokonszenves fiatal német iró (oppant be Esztergomba, melynek hírneve mindenesetre nagyobb, mint közönsége. Biagoseh Györgynek hívták. A szü­lei valószínűleg magyar származásúak lehettek, mert az elporoszosodott né­ven még most is vau valami honi za­mat s mert maga a név viselője cso­dálalos rokonszenvet érez Magyarország iránt. Biagoseh bejárta már a német vá­rosokat s szebbnél-szebb diadalokat Irodalmi levél. (Petőfi Sándor ös>ze8 müveinek első teljes kiadásai Petőfi összes költeményei első vég­leges teljes kiadásának 10—17. füze­tét küldte meg az Athénaeum könyv­kiadóhivatala s ezen füzetekről is el­mondhatjuk, a mit az előzőkről mon­dottunk, hogy a nyomdai kiállitás, papír, betű alak bőkezű ós szereuesés megválasztása ezen kiadást minden könyvbarátra nézve megszerzésre mél­tóvá teszi. Ugyanezen füzetes kiadásból — mint értesülünk — már az első kötet is forgalomba került és ezzel azou kelle­mes meglepetését nyújtja az Athenaeum az olvasó közöuséguek, hogy nemcsak Polőfi költeményeit, hanem prózai mun­káit és levelezéseit is kiadni igéri mely vállalkozással az irodalmi körök teljes elismerését és háláját érdemli ki magának. A kiadóhivatal ezen tel­jeskiadásáról következőleg nyilatkozik az első kötet boriié kán : «Petőfi Sándor összes müvei» cím­lapjával ezen köteten találkozik első* izbeu a magyar közönség. Ezen régóta hiába várt összkiadást az «Alheuaenm» r. társulat azon kö­telességek tudatában, melyek reá, miut Petőfi költeményeinek tulajdonosára a nagy közönséggel és az irodalommal szemben hárullak, ime — nem csa­kéiy anyagi áldozatok árán — lehet­ségessé tette. Nagy költőink mindegyikének mü­vei összegyűjtettek és kiadattak már • eljeseu ; csak épen Petőfi összes muu­kálnak egy kiadásba való összeolvasz­tása maradt eddig puszta kívánság. A « Vegyes Művök* 1863-ban megjelent kiadása ugyanis magában véve sem mondható teljesnek, minthogy a cen­sura befolyása alatt készült és ennek következtében igen sok érdekes rész­let ós adalék elmaradt belőle. Most ezen «Vegyes Művek* kiadá­sáuak jogát megszerezvén, az Athena­eum gondoskodni fog azoknak, vala­mint az elszórva megjelent munkák­nak, és az irodalmi becsű leveleknek ioljes kritikai kiadásáról az eredeti kéziratok és kiadások nyomán, ugy hogy az «Összes Költemónyek« ezen kiadása után a «Vegyes Művek ós levelek* is megjelennek három nagy 8 rótü kö­tetben, őzzel tehát Petőfi összes művei végre napvilágot fognak látni. A «Vegyes Müvek ós levelek* kia­dása még ezeu ősz folyamán megiudul s éppúgy mint az «Összes Költemé­nyek*, füzetekben, valamint egyes kö­tetekben külön is kapható lesz. JilliEK. — A herezegprimás első miséje az esztergomi íöszékesegy házban Űr­napján volt. Vaszary Kolos ugyanazzal a diszfogatfal jelent meg, melyet a ko­ronázás jubileumán használt. A bazi­lika zsúfolásig megtelt, mindönki köz­vetlen közelből látni akarta a prímást, a kit a nép még nem ismert. A bazi­lika főkapuja előtt fogadta a főpapság. Az ünnepi miséu Majer István püspök, Blünielhuber, Rajner ós Roszivai ka­grottáb&n .alussza át az örökkévalóságot. Csekély volt az a nyugdij, melyet anyja kapott, a szükségletek számosak és az élet nehéz; azt hitte, ngy .fordit egyeta sors kerekén, ha nevelőn övé képezteti ki ma­gát. Ah! mennyi kellemetlenséggel, bajjal van , ez az állás összekötve, de élnikell ső tűrt... .Csekély volt a nyugdíj, melyet anyja "Tkapott, a szükségletek számosak és az élet nehéz ; azt hitte, ngy fordít egyet a sors kerekén, ha nevelőnővé képezteti ki magát. Ah ! mennyi kellemetlenséggel, bajjal van ez az állás összekötve, de élni kellsötürt-. . . A mi keserűség valaha érte, az most Kiind sorra felujai benne, a mint a lelke az emlék zagyva tömkelegébe téved. Mert az .emlékezet is kegyetlenkedik vele, más­kor elvezette öt derült verőfényes mezőkre, hiszen számára is nyílt ott egy-két szerény vi­rág, most csupa sötét képeket mutogat neki. A kusza gondolatok fonalán ismét eljut a jelenig. íTem! . , 0 nem -marad ! A fiú után megy, ha élete árán is ! Csak ez aClarisse ne sírna . . . Mivel nyugtassa meg ? Kö­nyörög neki ellágyult, beczéző hangon : — Édes kis galambom, kedves Clarisse, ugy-e nem fog sírni, még a Jenőkét el­hozom ? Lássa a Jenőké nagyon megázik, ha kun hagyjuk, ha nem megyek érte. Aztán mindjárt itt leszek, ugy-e jó lesz, még visszajövök ? — Jaj, csak az istenke ne haragudnék olyan nagyon, csak otthon volnánk — zo­kogja a kiesi. — De látja az istenke a rossz gyere­kekre haragszik, maga pedig jó. No ugy-e nem fog sirni ? A Jenőké kedvéért végre nagyuehezen; beleegyezik az apróság, menjen a kisasz­szony, de sokáig ne maradjon ám el. őrjöngve rohan a leány ki az omló zá­porba, visszamegy oda, a hol az imént vol­tak, félrehajtja az ágakat, betekint a bok­rok mögé, ám a fiúnak nyoma sincsen. Hasztalan szólítja a kétségbeesés hangján, hívó szavára csak az ég zengése válaszol. Eljut a patak partjára is, de jaj, az meg­dagadva hömpölyög tova, már az átjárót is fenyegeti .a piszkos áradat. Kétségbeesett gondolatok támadnak néha válságos pillanatokban. A förgeteg még telj-es erejével dühöng, a víztömegek még egyíre szakadnak alá s a bon ne csak megáll az örvénylő patak szé­lén, nézi a forgók keveredését, a hullámok sebes rohanását, a tajték bizar játékát. Mintha titkos erő tartaná őt ott lekötve. Ebben a pillanatban hozta el a szélro­ham, vagy talán valami kegyes szellem a Clarisse síró hangját. A leány visszatán­torodik; feltámad benne a kötelesség ér­zete : -Clarisset meg kell védenie. •Csurom viz, mikor visszatér. Már nem bírja tovább tartóztatni magát, az energia, az önuralom végkép elhagyá ; megtörten rogy a kis Clarisse mellé. Clarisse ámulva felejti szemeit a bon­neon, megfeledkezik a maga bajáról, a mint látja, hogy zokog az keservesen. Még eztj nem tapasztalta, miért sir ? Kis szive el- j lágyul, ugy szeretné megvigasztalni a kis­asszonyt. — Na sirjon édes jó kisasszony kérem hiszen a kisasszonyra se haragszik az is­Itenke. Törölje meg a szemeit, a szép sze­meit, nézze, itt a kendőm . . . Mégis sir. Akkor én is sirni fogok. De a bon ne bizony nem szűnt meg sirni. Mit bánta, hogy a ruhája csapa viz, hogy tagjait átjárja a léghuzam, csak azt tudta, hogy ő végtelenül szerencsétlen. Hogyan tisztázza magát, végre ő is hibás, jobban kellett volna vigyáznia a fiúra. Ekkor az estélödő félhomályon, a vihar zúgásán keresztül emberi hangok törtekát. Jönne valaki ? A neszre felrezzen, hátha a fiu! ? Merész föltételezés, de a meggyő­zött lélekben gyorsan kel a remény. Hasztalan reménykedés ! Nagyot villan s ez elég, hogy felismerje a családfőt, a ki néhány emberrel köze­ledik. A villanást földrengető csattanás követi és a bonne aléltan hanyatlik a fila­gória porondjára . . . A mi ezután történt, az is borzasztó. Először olyau érzet vett rajta erőt, mintha a világűrbe, a puszta semmiségbe jutott volna ; ott keringett a hideg rokonszenvet­len planéták között. Aztán kezdett esni ut­tatlan régiókban keresztül megállapodás nélkül. Majd borzalmas víziói támadtak. Látta atyját ön szemeivel kegyetlen barcz tüzében. A véres tér közepén már egész domb emelkedett iszonyúan megcsonkított tetemekből, a halom tetején áll az ember, egyik kezében véres kard, a másikban té­pett zászló. A hulla darabokból nehéz »fojtó gőz száll fel, mely a magasban sötét fel­hővé verődik. Ebből az ijesztő páragomo­lyagból hirtelen tüzes golyó villan ki, le­csap a küzködő hősre s a következő pilla­natban az egész térség élővel, életfcetlennel egyetemben. Ismét más álomkép. A robbanás helyén tenger támad, óriási hullámhegyek köze­lednek elnyelései fenyegetve mindent.; fod­ros hátukon törékeny jármű vergődik, el­tűnik, majd előkerül, Cáodaszörnyek me­rőinek fel e buborékot hányó tengerből, belek apaszkodnak a kötelékbe, kerekekbe s búzzák le a mélyre a hajót. Ezalatt két­ségbeesetten vbislíodik a személyzet a ször­nyekkel és a háborgó oczeánnal. Egyszer ugy látszik, hogy az emberek küzdelmét siker koronázza, a hajó közel van már a parthoz, de ím, mikor csak egy ugrás már a távolság, a habzó, tajtékzó vizek kétfelé válnak s a hajó eltűnik miudenestŐl a hul­lámtorokban. Irtózva akarja kiuyujtaui karjait, de azok meg vannak dermedve. Keblét is ugy nyomja valami, mintha az egész oczeán reá szakadt volna. Ah . . . igen ott van ő is a tenger fenekén, az a roppant víz­tömeg nehezedik rá, azért nem mozdul­hat. Ni, hogy meresztik rá a százkaru polypok tüzes szemüket ! Borzadály futott végig testén, megráz­kódott és fölébredt. Szobájában volt, az ágyon feküdt. A kelő nap besütött a nyitott ablakon és épen homlokon csókolta Őt. Az ágyat Clarisse, Jenő és az orvos vették körül. - , Széttekintett s keblét hosszú, nehéz só­haj hagyta el ! — Istenem, mi rossz álmaim voltak ! A mire Jenőké kérő hangon azt mondta : — Ugy-e nem haragszik édes kisasz­szony, hogy tegnap elszöktem maguktól ? SZABÓ LÁSZLÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents