Esztergom és Vidéke, 1892
1892-06-16 / 49.szám
ES ZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 49. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1 8918. JÚN IUS 16. ESZTERGOM és VIDÉKI © _~ . «Városi és megyei érdekeink közlönye.® uinnrT < 0 ^ iy * MEGJELENIK HETENKTNT KÉTSZER : °' J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS€SÜTÖR TÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: 31 VATALOS HIRDETÉSEK JL sajtol IOO szóig 75 kr, íoo~— — PFAI.Z-HÁZ, FÖLDSZINT, TO1 1 W MÍ^TÍO kr * ELŐFIZETÉSI ÁR- j»ová a lap B jwHemi részét i-letö kS/Jemények köldeadlk. # . , 3 83 EL'«SZ éwe - - - -- -- -- -- - 6 frt — kr. - . MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjufányosabm óm-e ------ - - 3 frt - kr. KIADÓ- HIVATAL: ban közöltetnek. Negy-d évre 1 frt 50 kr. BZBOHKNYI-TÉU B32, ^ Efjy szám ára 7 kf. hová a lap hivatalos és Bt-igáu hírileiósoi, a nyüttéibe státá közle- NYILT1ER s*ra 20 kr. _ — .. $ ni-ények, ^ISfizet-íni pénzek ós reklamálások in'ézendők. £ . — Q A székváros büszkesége. Esztergom, jua. 15. Esztergom múltjának dicsősége, jeledének áldása, jövőjének reménye a primás. A mint megszűnt rezidenezia-váa'os leuni, oda nimbusza és jelentősége, A kik magasabb értelmi fokon állanak, azoknak fölösleges ezt bizonyítani. Mikor Vaszary Kolos herczegpritnJssá lett, Esztergom boldogsággal és lelkesedéssel köszöntötte őt. Mert nemfiak az érseki szék elvételének szűnt )g minden veszélye, hanem olyan i l?házfejedeleni következett, kinek haaafisága nem fényes szö, hanem apostoli erény s kinek bölcsesége nem költött ige, hanem világító tűzoszlop. Ugy üdvözöltük őt akkor, hogy az -ország Örömének adtunk visszhangot Esztergomból, ÉJs most, rövid néhány hónap múlva, mfkor már mindenkit meghódított jó ságával és lelke nemességével, mikor eszmével és cselekedeteivel az egész ország hódolatát kivívta, ugy üdvözöljük most körünkben, hogy az ország büszkeségét ünnepeljük Esztergomban. A hazaiért egybázfejedelem székvárosa a királyi babérokkal diszitettet büszke örömmel üdvözli s áldja a niin4enható Istent, hogy az ö eszményi hazaszeretetét megértette a koronás király s hűségét a trón iránt megértette a jnagyar nemzet. Isten áldása kisérje minden lépését. Isten áldása áradjon székvárosára minden szavától, minden gondolatától ! Ünnepek után. Pulszky Fereueztől. Budapest, jun. 15. Végtelen örömzaj zúgott át az egéss országon Déva határvár romjaitól a Yaskapuig ós a mármarosi Kárpátok hócsucsaitól addig, hol Fiume partjaihoz csapódik az Adria, mikor a koronázás ^huszonötödik emlékünnepére bevonult a király a budapesti király várba. Ezt az örömzajt nem könnyen érti meg a külföld, mert a jelen kornak nagyon rövid az emlékezőtehetsége idegen országok eseményei számára ós már elfeledte a nagyszerű pillanatot, a melyben uralkodó és nemzetet súlyos szenvedések és rettenetes félreértések után újra ráismertek egymásra, a kölcsönős bizalom fátyolt borított a szomorú múltra és a kiegyezést megpecsételte az ünnepélyes koronázás. Szt. István koronája I. Ferencz József fején nekünk uj korszakot jelent a haza történetében, jelenti az ország jogfolytonosságának elismerését, a szabad parlamentáris kormány behozatalát, a magyar állam önállóságát a dualisnius alapjáu, mely ép ugy biztosítja Ausztria parlameutárismusát és jogait, mint a miénket. A koronázás a budai Mátyás-templomban a reeontralismus AusztriaMagyarország politikájának gyökeres megváltozását jelentette, mely politika többé nem fecsérli el a monarchia erőit benn a czentralismus ábránd-képeért, künn a német — ós olaszországi hegemónia képzetéért; hanem benn mind a két fél jólétét, anyagi és kulturális elörehalladását teszi kölcsönös feladattá, je mellett azonban a Balkán félszigetre irányozza barátságos figyelmét, hogy önzetlenül támogassa ott szomszédállamaiknak ós népei békés, szabad fejlődését. Az uralkodó és a nemzet bizalma egy teljes negyedszázad alatt soha egy pillanatra sem zavartatott meg valamely rosz haug által s nem egy nehézség daczára lehetővé tette a haza oly előrehaladását, mely túlszárnyalta a legmerészebb várakozásokat ugy, hogy a magyar nemzet Európa czivilizált nemzeteinek sorába léphetett s fővárosunk tiszteséges belyet vívott ki magának a Nyugot nagy központjainak sorában. Huszonöt esztendő hosszú idő még egy nemzet életében is, majdnem egy emberöltőt foglal magában, az a nemzedék, mely a koronázást és a kiegyezést' lehetségessé tette, egy uj nemzedéknek adott helyet. Deák, a haza bölcse, a kiegyezés alkotója, nem soká élte fcul müvét. Gfróf Andrássy, a ki a külpolitika fordulatát előkészítette, mely politika a háromszoros békeszövetség által — Ausztria — Magyarroszág, Német- és Olaszország között — Európa nyugalmát hosszú időrebiztositotta és Bosznia occupatiója által elűzte a nagy délszláv birodalom pánszláv álmait, ez a nagy államférfiú ós Deák egész iskolája, Eötvös, Lónyay, Trófort, Zsedényi, Csengery ós sok mások nincseuek többé az élők közt. — Tisza Kálmán, ez a sokak által gyűlölt, félt és szeretett államférfiú, éveken át a leghatalmasabb ellenese Deák iskolájának, a miniszteri székből tisztában felismerd a viszonyokat, mint előbb az eleuzóki padról látta azokat, ő, a ki tizeaőt éven át legszilárdabb támasza volt a tiónnak, rendnek ós szabadságnak, ki a pártszenvedélyek vihara által soha sem engedte magát megtéveszteni, végre elvetette a vezérpálczát s mint egy uj Cincinuatus visszavonult az elvtársak sorába a nélkül, hogy vezórszerepet igéuylene. Az öregek mind elhaltak, vagy visszavonultak az akti? politikától. Uj generáczió áll ma az ügyek Ólén.Fájdalom, a legjelentősebbek egyike, alángeiméjü Baross Grábor, ki értett a kezdeményezéshez és volt hozzá bátorsága, nagyou korán elvált tőlünk. Fejérváry tevékenységét hosszas betegség bénítja. Bethlen, Csáky, Szilágyi s mindenekelőtt Wekerle képességeit, akaraterejét, hazafiasságát méltányolja az ország; élükön Szapáry Gyula gróf áll; még mindig az összes talentumok kabinetje, melyet teljes kétharmad többség támogat. Szemben áll vele egy kiméletletleu, erős párt a szélső bal, mely folytonos skandalumokra iparkodik kizsákmányolni a parlamentarizmust s azt hiszi, az a feladata, hogy megbuktasson minden kabinetet, egyiket a másik után, bebizonyitaudó, hogy lehetetlen Magyarországot e kiegyezéssel ós dualizmussal kormányozni. E pártnak csak névleges vezérei vannak, kiket magával ragad a vandaviváló elvtársak tömege, kik folytoton készek feltüzelni a szenvedélyeket; azért elég e párt ii„EutspúÍ8lu"láruij&. Diadal ének. Csak zúgjon a szélvész, Tomboljon az orkán, Sikoltva, kaczagva A hullámok fodrán, Inogjon a föld meg, Porba hulljon Össze, Miénk a diadal! Mi élünk örökre ! Keljen fel a gyilkos, Villogjon a kardja, Döfje át a szivünk Útszéli harám ja, Felkélünk a sírból, Áttörjük a földet, Mi élünk örökre Senki meg nem ölhet! Fűzzenek rabságba, Letépjük a lánczot: Zárjanak sötétbe, Teremtünk világot; Égjünk el a máglyán, Ontsuk ki a vérünk: Mienk a diadal, Mi örökre élünk! Isten szeme áll őrt, Az virraszt felettünk, Lobogó zászlónkat Lengeti előttünk, A remény galambja Átkísér a vészen, Miénk a diadal Egyedül, egészen! A szentlélek karja Nagy, hatalmas, égi, Lépteink a pusztán Keresztül vezérli, Meghalni nem enged Isteni igéret, Miénk a diadal És az örök élet! Fegyverünk a szent hit, Imádság az ajkon, Ellenség ereje Megtörik e pajzson. Kezünkben kereszttel, A szent olvasóval, Meg küzdünk a zúgó Égi háborúval! A győzők, a büszkék Hozzánk fognak térni, Könnyes szemeikkel Irgalomért kérni . . . Keljen fel a pokol, Mi nekünk nem árthat! Mienk a diadal! Mienk — a bocsánat! GYÜRKY ÖDÖN. „SIALáZifOS iáZBliBEE." (A. Magyar Hírlapból.) Irta: KÖRÖSI LÁSZLÓ. — Hadnagy Letenyei, önt katonaszahaditással vádolják, a csúnya históriát senki sem képes megezáfolni, holnap reggel kilencz óráig gondolkozzék egyenruhája becsületének megmentéséről. Az ezredes visszaült székébe, tovább olvasott ós rá se nézett többé a szerencsétlen fiatal emberre, a ki katonásan meghajtva magát, szó nélkül távozott. Huszonnégy órája volt mindössze. Ez alatt az idő alatt meg kell valahogy mentenie egyenruhája becsületét. A halálos itélet megsemmisítő vádja : a katonaszabaditás, — igaz volt. Ezt megezáfolni, vagy enyhíteni nem lehetett többé. Egy csámpás falusi korcsmáros árulta el a csúnya históriát, a ki megfizette a fia kiszabadítását s a sorozó hadnagy elmulatta a megváltás becstelen jövedelmét éppen azokkal a nagyképű urakkal, a kik másnap besorozták. Vissza akarta adni a pénzt, de a sánta korcsmáros gyorsabban járt, mint az ő éplábu jóakarata. Ezt a csúnya bünt jóvá tenni már nem lehetett. Letenyei hazament a lakására, felöltözött ünneplő ruhájába és virágot hozatott a kertésztől. Nem nézett feléje többet senki. Legbizalmasabb barátjai nem akarták bepiszkítani a keztyüjöket. Halálra itélt embernek tartották. Leült az íróasztalához és levelet akart irni. De nem birta elkezdeni. Kihúzta a 1 fiókokat és kirakta emlékeit. Gondosan rendezgetett, finom, szine* selyemszalagokkal összekötözött, illatos szerelmes levelek voltak. Végignézte a csomagokat s az egyiket felbontotta. Remegni kezdett kezében a papiros-darab. Elolvasta és megcsókolta. Ugy érezte, hogy legnagyobb bűne volt ezt a szegény leányt megbántani, ezt a ragyogó> csillagot lerántani a bukás mocsarába. Eztaz egyetlen teremtést szerette igazán. A többi csak hiúságból, kaczérságból, szeszélyből, szokásból írhatta hozzá a vallomásokat. De ez az egy, ez az legutolsó, igazán szerette. Mikor már valamennyi levelét elolvasta, újra összekötözte a kis csomagot, de nem birta megsemmisíteni. Sajnálta ezeket a drága sorokat. Megint belemártotta a tollat és megint irni akart. De még a megszólítást se birta leírni: Végre fölkelt, bezárta a fiókokat, föltűzte a virágokat a kabátjára ós fel-alá járt szobájában. Az alkonyt várta. Akkor már bátrabban mehet végig az utczán, nem kerüli ki legjobb barátja, nem fordítja el fejét följebb valója. Mielőtt az egyenruha becsületének megmentését végrehajtotta volna, még egyszer látni akarta azt a szegény teremtést, a ki aligha éli tul ezt a nagy gyalázatot. Este volt már. Kábult fejjel, tántorgó léptekkel hagyta el börtönét, hónapos szobáját és be se zárta többé. Az utczán kevesen jártak, de minden erélyesebb, lépésre vagy kardosorrenésre megdöbbent és megállott. Nem akart többet találkozni bajtársaival.
