Esztergom és Vidéke, 1892

1892-05-29 / 44.szám

jövőben leendő anyagi gyámolitását is kilátásba helyezni, s5t e czólra épületet ígérni is kegyes volt Esztergom ban. Az árvaház vagyona ez idő szerint áll a «Népnevelő* szerkesztősége által kozolt 12 ezer frtból, melyekhez hozzáadva és .remélhetőleg meg is kapva az -Ölsz. kath. tan. 3egélyalapja által külön kezelt 7 — 8 ezer frtnyi árvaházi ulnf ot, a mintegy 20 ezer frt kamataiból, az épütet elkészültével, már ; 18*98. szeptember havában megkezdhető lenne aa árvaház üdvös működése. Igaz ugyan, hogy OTSZ, fan. árvaház van már Bpesten, legközelebb még egy •lesz Iglén is fölállítva, az orsz. tan. nyugdíjalap egy bizonyos %-* fordit-.tatváni) «zék-it, csakhogy ezek közös, léhát' ueui vallásos jellegű intézetek Jév<6n,*a kath. növendékek speeziális jelegét'ftgyüUneu ki-vül hagyjak.Már pedig .Jii'ut -lehet, közömbös dolog, hogy a kaLholiciziuus minél nagyobb számú proztJikVkat nyerjen és neveljen. De iineg azért is fontosnak tartjuk, az orsz. kath. tan. árvaház sürgős fölállítását, .inert %k; egyházmegyéink ssép számmal bírnak különféle humánus intézetekkel, országos, tehát nem partikuláris ..kath. árvaházunk, se egyéb jótékony intézeteink, sajnos, eddigelé nem létezik. S az árvaház, még egyrészről hi"•vat.va Jönne o hiányt pótolni, másrész ről hathatós eszközül szolgálna a hazai Jiatíi. tan. ezreinek együtt érzését és szolidaritását fejleszteni s annak állandó >*és szilárd szimbólumául szolgálni. Midéit tehát, a jelenleg intéző férfiakat a gyors és erélyes munkálkodásra, hathatós tevékenység kifejtésére kérjük, azon reményünknek adunk kifejezést, •hogy az Ur szol lejében a tanítókkal .egyült munkálkodó egyházi férfiak, kin aguk a kath. tanítók s a kath. nagy közönségnek jó léttel ós jó lélekkel meg. áldott tagjai örömmel üdvözlik a hu.mánus eszme feltevését s annak megteremtése érdekében saját körükben az .anyagi eszközök gyűjtését szeretetteljes buzgalommal teljesíteni kegyesek löszének. A szives adományokat a «Nópnevelő» szerkesztősége Budapest, IV. Érsek-uteza 2. fogadja el. Színházi szemle. (26. Ipam uram.) Bisson bohózata szerdán jól mulató középszerű házat vonzott. A czimszerep Mezey kezében volt, a mi aztj jelenti, hogy a legjobb kezekben, Mezey csakugyan folytonos derültségben tartotta a házat. Cserhy Bort a Valentinéban, Loriot leányában már csak önmagát ismételte s nem igen nyújtott eredetiséggel kidolgozott részleteket. László a fiatal ügyvédben tűnt ki ismét rokonszenves mérsékletével és folytonos uj alakításával. F e u y ó r i l oriot társában, B o dr o g i n é Loríotnóban és T ö r ök u é Tíiupin asszonyban fokozták a nem egéjszen első rangú Bisson-féle darab eléggé összevágó előadásának sikeréi. (27. Fenegyerekek.) Közönségünk jóizlósének dicsőségére írjuk, hogy a Fenegyerekek csütörtökön örökre kibuktak Esztergomból. Alig lézengett egy-két állhatatos szín pártoló a földszinten. A páholyok pedig egytől-egyig üresek voltak, A bárgyú szellemű izetlenségről ennél jobb kritikát nem adhatunk. Hol van Shakspere, Moliére, Moreto, Calderon, Dumas, S'irdon, Ibsen, a kiket egyáltalán nem láttunk a csupa «itt először* miatt ? Elvégre ezek az urak is csak megérdemelnének egy kis kegyeletes föltámadást. (28. Troubadour.) Verdi operája pénteken este közepes közönség előtt került szinre. Ekkor búcsúztak el a társulat opera énekesei. H u n f fy Mauricoban valóságos diadalt aratott. P o ur m a Hen r i o 11 e Leonórában kapott nagyon sok tapsot. J u h á s z Luna grófot és J u h á s z n é a czigányasszonyt énekelte hatásosan. * * * Tegnap este 29-ik előadásul Strauss operetteje, a B ő r o g ó r került szinre. Ma délután Az asszony nem számit cz. követválasztási népszínművet adják. Este Makó Lajos igazgató jutalmára Szép D ar i n k a. Holnap Andorffy P ét o r javára Végén csattan az ostor. * A harmincz-harminczkét előadásra erjedt rövid saísou után távozó színtársulatnak Esztergom közönsége elismerését fejezzük ki azon néhány valóban szép emlékű estéért, midőn kiváló darab és kiváló előadás egyesült nem minden napi sikerért. HÍREK. — A várvavárt primás. Áldozó Csütörtökön nagy néptömegek gyülekeztek össze a főszékesegyházban, mert hire járta, hogy a herczegprimás ez alkalommal fog először misózni az esztergomi bazilikában. Majer István érseki helytartó csakugyan megtett minden intézkedést a herczegprimás első nyilvános esztergomi miséjének előkészítésére. A hűvös főtemplomot kiszellőztók, az ablakokon bebocsájtották a meleget, de a várvavárt primás nem érkezhetett haza, mert hangszálai még mindig meg vannak támadva s az orvosok minden megerőltetéstől óvják. A pünkösdi ünnepeket a herczegprimás a koronázás jubileuma végett a fővárosban tölti s igy ezeken a sátoros ünnepeken sem fogja őt látni a székváros ós környéke népe. — Bérmálás. Vaszary Kolos herczegprimás június huszonhatodikára bérmálást tűzött ki az esztergomi főszékesegyházban.-' A bérmálásra mesze vidékről igen sokan készülődnek. Valószínű, hogy a herczegprimás személyesen fogja a bórmálást vezetni. — A koronázás jubileuma. Vaszary Kolos herczegprimás bejelentette Budapesten a diszmenetben való részvételét. A berezeg remekművű négyfogatú, zárt díszhintón, bíboros oruátusában fog megjelenni. A herczegprimás budavári palotájának külsejét njra tataroztatta s az ünnepségek idejére felékesitteti. A tetőzetről nemzeti s fehér és kék, vagyis a primás színeit viselő zászlók fognak lengeni, az erkélyt bíborbársony, a falakat pedig uemzeti guirlandok fogják ékíteni. — A primási javak kezeléséről a a Fölmüvelési Erdekeink cz. mezőgazdasági hetilapban igen figyelemreméltó közlemény jelent meg, melyről jövő számunkban közlünk ismertetést. — A koronázás emlékünnepén a főszékesegyházban a herczegprimás segédpüspöke, Palásthy Pál fölsz. püspök fog pontifikálni. — FÓkáptalanunk a nagyváradi szt. László király jubileumon két tagja által lesz képviselve. — A királyjubileum alkalmával Bottyán-palotáját, a mostani városházát Kaau János reáliskolai rajztanár tervei szeriut fogják fényesen kivilágítani. A városházi erkély ajtajában óriási nemzett korona lessz az ablakokon vég'g ezt a feliraiot világítják : Éljen a király ! A hatásos tervet Pfalz József dolgozza ki. — A nagy kaszárnya megépítéséhez körülbelül öt millió tégla lesz szükséges. Az óriási anyagot Esztergomban állítják elő ósfpedig a Grünwald Testvérek bérletében levő téglagyárban, hol lázas serénységgel folyik a munka. — A segitöpénztárak ügyében ma iparosaink forró értekezletet fognak tartani. — Győztes pályamű. Bezerédi Gyula esztergomi születésű, kiváló tehetségű fővárosi képfaragó művész, mint örömmel jelentettük egyhangúlag kapta meg Baja városától Tóth Kálmán szoborpályázatára a koszorút, három kitűnő más versenytársával szemben. A pompás szobormű fényképfelvételeit kiadóhivatalunk kirakatában állítottuk ki az érdeklődő nagy közönség számára. Bezerédi Gyula nemsokára szülővárosa számára diszes Szentháromság szobrot fog készíteni, melynek terve a főváros mükritikusai között nagy feltűnést és tetszést aratott. — Visegrádra. Ezredünk tisztikara szerdán délután Visegrádon majálist rögtönöz, melyre nem adtak ki ugyan külön meghívót, de azért előreláthatóan sok vendéget fognak üdvözölni. A kirándulók nem propellereken, hanem vasúton és szemólyhajókon gyülekeznek össze. Visegrádon lesz terméezetesen a teljes katonai zenekar 4s. Vissza az éjjeli bécsi hajóval jönnek. — Rakodczay Pál klasszikus drámai előadásokra berendezett színtársulata iparkodik néhány napra Esztergomba. Rakodczay Pál országszerto nagy elismerést arat Shakspero-előadásaival. Talán nálunk is méltatni fogják, ha rögtönzött színi bizottság alakul. — Kirándulók. Áidozó csütörtökön |a fővárosból harmadfelszáz kiránduló érkezett a nagy Sophie hajón a Kovácspatakhoz. A kirándulók a Ganz-gyár tisztviselői s azok vendégei voltak, a kik egészen jól mulattak a majálison. Eregettek ballonokat, táuczoltair, énekeltek és játszottak (de nem kártyával) egész nap. Este hét órakor azután vissza mentek. Az esztergomiak közül is vagy háromszázan látogatták meg a kedvelt kiránduló helyet. A propeller alig győzte a sok vendéget. Elismerés illeti az italbérlőket jó hűsítőikért és ^szolgálataikért. mek metszetű zöld szemekkel, szellemes szabású aj kacskák kai, finom formája orroeskával és olyan mosolylyal, mely szenvedést és boldogságot fejezett ki egyszerre. A nénike kezdte ; — Tisztelt .doktor ur ! Teljes bizaloménál fordulunk önhöz, a kit már régóta van szerencsénk ismerni. El voltam ragadtatva. Bevezettem hölgyeimet a prózai irodából kedves kis szalonomba s a legpuhább plusskarszékbtí telepítettem a drága jövevényeket. A nénike folytatta : — Ennek a fiatal asszonykának a boldogsága ügyében jöttem. A fiatal asszonyka elővette az albumot, mert róla volt szó. — Végtelenül örülök, ha rendelkezésökre állhatok. — Térjünk a dologra, nénikém, mondta a szép vendég, mikor átfutotta az albumot Megnyílt előttem a mennyország. Kezdtem hinni jobb jövömben, boldogságomban s szinte magam előtt láttam a kis amoreiteket, amint végig gurulnak a vastag, pnha perzsa szőnyegen. Ez a fiatal asszonyka eddig nagyon boldogtalan Fojt, kezdte njra a nagynéniké. A férje nagyon szerette, két kis gyermeke pedig tökéletesen megkoronázta volna boldogságukat. De képzelje csak, három év alatt vége volt mindennek. Meghaltak mind •A búmmn, A férj tüdovészben, a gyerekek diíuntiszben. Maradt egy huszonkétéves asszony. Van-e joga még neki a boldogsághoz ? Jígész ihlettel feleltem-: — Van. Ilyen ideális teremtésnek van joga még az örökkévalósághoz is. — Mi ismerjük önt és becsüljük, doktor úr — folytatta a nénike — tudjuk, hogy komoly férüu, tudjuk, hogy szeiencsés keze van, tudjuk, hogy a mit tesz annak foganatja is van. Szerettem volna a nénike lábai elé borulni, olyan kedves volt ehbeo a perczben. De még inkább szerettem volna összecsókolni a szép fehér asszony márványkezét, ugy esengtem érte. Ereztem e perczek nagy jelentőségét. Még csak néhány pillanat választ el a mennyországtól. Boldogságom Őrangyala maga száll le hozzám én most vége van szüIetésem átkának. Nagyon izgatott voltam. Alig bírtam kivárni a döntő szókat. A nénike folytatta: — Hisz doktor ur a végzetben ? — Hiszek, — Hisz a születés végzetszerű körülményeiben ? Megdöbbentem. A fiatal asszony idegesen tekintett reám. — Igen, igen, hisz a születés végzetszerű körülményeiben ? kérdezte ő is egész titokzatossággal. Rámondtam, hogy : — Hiszek. — Akkor halgassa meg a következőket. TJgy néztem a fiatat asszonyra, mint valami túlvilági lényre. Pedig már megint kezdtem érezni, hogy a tizenharmadik vagyok. Férjem olyan derék jellemes ember volt, mint ön. Szerettem és tiszteltem. Boldog j voltam vele. De emk haiála után tudhattam meg egy nagy titkot. Ezt nem merte velem közölni. Pedig akkor talán máskép fordult volna minden. Képzelje csak kérem, férjem tizenharmadik fiúnak született, április tizenharmadikán, éjjel tizenegy órakor. Ilyenkor pusztult el Szodoma és Gomora is. A nagynéni rögtön hozzátette valamelyik lapban megjelent humorisztikus életrajzom bevezető részét: — «Évezredek óta nem tépett ki az orkán annyi hatalmas tölgyet gyökerestől, nem csapott le a gyújtó villám többször, nem rendült meg a világ többször, nem károgott annyi varjú és nem sivított bele az utolsó Ítéletnek látszó rémes éjszakába annyi vészmadár, mint mikor ö született.* Kiütött homlokomon a hideg veritek. Hát lehetett még egy ember a világon, a ki hasonló balsikerü csillagzat alatt született ? Hogy megbűnhődött miatta ! Úgy éreztem, hogy reámszakad a csillár ós rámborul a bánat legsötétebb felhője. Hiszen ebben az egész jelenetben pokoli czólzások vannak szerencsétlen származásomra. Végem van. Majd hogy össze nem roskadtam. A nénike folytatta ; — Es most olyan férfiúról van szó, a ki nagyon szereti ezt a fiatal özvegyet és a kinek szívesen oda is szánom. Megint káprázni kezdett előttem a menyország. Hátha nem tudják, hogy én is . . . — De ne tartóztassuk tovább a doktor urat, szólt közbe a fiatal asszony és fölemelkedett. Valóságos kis Juno volt ebben ! a perezben. Fönséges és komoly. Házassági 1 szerződésről van szó. — Házassági szerződésről ? Hát kell az ? kérdem hüledezve. — Kell. Csinálja meg ügyvéd úr rögtön. — Rögtön. — Megvárhatjuk ? — Megvárhatják. — Vőlegényem is itt lesz rögtön . . . Kimentünk az irodába, összetörte ez a néhány utolsó szó minden ábrándomat. Megsemmisülve fogtam hozzá a munkához s meglátszott rajtam, hogy a saját végrendeletemet se írhatnám nag-yobb gyötrelemmel. Oda volt mindörökre minden boldogságom, reményem. Tizenharmadiknak teremtett a sors, baljóslatú csillagzatom sohase hagyta el életem Útját. Mikor elkészültem a végzetes házassági szerződéssel, akár belefeküdhettem volna a koporsóba, olyan nyomorultnak éreztem magamat. Megjött a boldog vőlegény is, karjára fűzte a remek asszonyt, a ki előkelő mosoly lyal nyújtotta a kezét. A nénike azonban visszatért a lépcsőházból, mert a szalonban elfelejtette a keztyüjét. Szántszándikos alkalom volt ez csak erre a néhány gyilkoló szóra : — Mért született maga, édes doktor úr, olyan szerencsétlen körülmények között. Hát okvetetlenül tizenharmadiknak kellett lennie s okvetetlenül április tizenharmadikán és pénteken kellett születnie ? Lássa az első urának is csak ez volt a szerencsétlensége. A végzetes visite elmúlt. Napokig sínylettem. De azóta, mióta iktató könyvemben túlléptem a 13-ik tételt, már három segéd-