Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-28 / 35.szám

_ESZTBRGO-M^ XIV. ÉVFOLYAM. 35. SZÁM dSÜTÖRTÓrC/lg92^ ÁPÉILT8 28. E

„ wagm ••• H MbM üffc Hl 1H ÜSEBI^I HJ_-_k HBHRHBBI Hl 9 ______ « Városi és megyei érdekeink közlönye.* „..„^c".,,. • * HfffUKr.KNIK IMíTKNKINT KWTRZER: ' [_\ ' HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: HÍ v ATA LOS HÍRDKT FS KK A.*^;'*'^ ^'Í. P/

^'? 7 "1 3 *j* 10

°* PPAI.Z-ÍJAZ, FÖMíSZINT, tM 3 M 30 kl- 200-tol dOO-ig 2 frt 9» Ili KIÍÖFIZKTKSI ÁR * * hová a lap szallftini ráfizet illető (.iijilemóiiy^k fciildendflk, B^lyegdijJÍO kr. .K»K» évre 6 frt — kr u i * n Vl Z uTuifiT A I » MAfiÁN Hí ftPBTBSEK megállapodás szeriiif togjntiíi.y.mabA íVfp . 3 Irt - kr M A U ü k H I ¥ A I A L , bft

_ k&/Mu

»k. Ne,y,.l eu« 1 frt 8» kr SZRCHENYI-TBR 851, _^_„ Fgy 8?átii ára 7 kr. i ,,rtv

'

!i * Í*l> Iiivn.1n.Us é« mngái-lihdidéurd, a iiriltMrbe fwánf .Í?ÍZIÍ>. JNYJMJK.I- fwia »U Kl. © —, _____—„—_____ 9 menyek, .df'ílizetési maizok és rekl.imálások intézomKU;. m>——~_~ • ; • — 0 Esztergomi múzeum Esztergom, ápr. 27. Esztergomban már három-négy évtized előtt, mozgalmat indított meg a jóemlékü Feronczy Jákó ffigymiiasiunii igazgató egy városi régiség, és töriénelmi társulat i ezzel kapcsolatban egy városi múzeum inegi erem lése ügyében. Azóta egyre-másra keletkeztek gazdagabbná l-gazdaga bb magán gyüj lemények, a mi csak azt bizonyiij.i, hogy Esztergom archeológiai talaja rendkívül termékeny ; a városi múzeum remek eszméje azonban csak papiroson in urad, a mi isin ét azt b ize nyitja, hogy tudományos mozgalmak megérlelésére az esztergomi talaj még nem elég termékeny. Kevés város és megye van az országban, a hol annyi régiséget rejtene a föld, miut Esztergomban. Találnak nálunk kökorszaki csiszolt és csiszolatlan eszközöket, vörösrézkori és bronzkorszaki tárgyakat, pannóniai romai emlékeket, népvándorláskorszaki barbár leleteket, hunn-avar ós ősmagyar emlékeket, középkori, Árpád-korszaki régiségeket igen szép számban. Magának Esztergomnak, mint városnak kultúrtörténeti emlékeiből is össze lehetne már állítani egy kis muzeumot. Knauz püspök magángyűjteménye, a herczegpriinási múzeum gazdagsága, a fogy mnasi u mi iskolai múzeum, Burián dr. urnagyüjteménye, Burány János régiségei, ifj. Brenner József magángyűjteménye, Némelhy Lajos ériékes régiségei és lapunk szerkesztőjének tiz éven kl gyűjtött; háromezer darabból álló érem gyűjteménye örvendetesen bizözonyiiják, hogy régiségeink már nem kallódnak el s nem kerülnek külföldi házalók kezére. Vannak tanú lói fjak is, a kik összeszedik és megőrzik a régiségeket. Szóval, az anyaggyűjtés korszakán már tul vagyunk s most már teremtenünk kélte ne valamit. Majd mindiMi műveltebb vidéknek meg van á maga régészeti és történelmi társulata s ezzel kapcsolatban múzeuma. Esztergomban is meg kell alakítani a városi muzeumot a közönség nyilvános használatára. A városnak megfelelő helyiséget kellene adnia, a hatóságoknak támogatni kellene az egyesületet s azonnal megalakulna a muzenaa s a régészeti és történelmi társulat. A mint a minden emelkedettebb szellemű mozgalmat támogató kultur elemek az eszme keresztülvitelére csoportosíthatók lesznek : Esztergom dicsőségére s az országos régészeti és történelmi tudománykedvelők örömére azonnal kész az esztergomi múzeum. Esztergom oszlopai. 3. Helc Antal dr. Eiika város dicsekédhelik különb orátorral, fiskális talentummal és társadalmi kiválóságokkal megáldottabb polgármesterrel, mint Esztergom. Helc Antal dr. tökéletesen modern ember. Tehetségeit uem bénította meg a gyorsan koptató kisvárosi szellem. Eszméit nem lapította össze a filiszterek közönséges észjárása. Törekvéseit nem buktatta meg az az ősi maradi szellem, mely még a törökök kiűzetése óta veszteget Esztergomban. A kik Hiablonok szerint mérik és Ítélik meg a telmtséget, azok nem egyszer ázsiai tulajdonságokkal vádolják városunk fejét. Kereskedők és mesteremberek egész életükben olyan emhe-j rekkel dolgoznak, a kik mindig be vannak fogva a munka jármába, de azért nem igen koptatják az értelmüket. Ezek a városatyák a város előljáró szellemeitől is azt. követelik, hogy már kilencz órakor a város műhelyeiben üljenek s a közigazgatás áruezikkeivei folytonosan kiszolgálják a kundsattokat. Hát ez igen üdvös követelmény olyan emberekkel szemben, kiket dolgoztatunk, de nem olyanokkal szemben, a kik heleyttünk kötelesek gondolkodni. Helc Antalban tagadhatlannl meg van az uri kényelemszeretet, de vau azután sok ellensulyzó erény is, mely rögtön elnémítja a zugolódókat. Tud teremteni, tenni és buzdítani, a mikor kell. Nagy intelligenciája uem igen van arányban apparátusával, eszméi nem mindig tetszetősök, de a mit az irott malaszttal nem képes keresztülvinni, azt biztosan diadalra segíti szónoki tehetsége hatalmával. Csinált ugyan hétszázezer forintos adósságot, de Is'en bocsássa meg neki ezt a nagy tókozlást, mert három évtized összes hátralékait és adósságait egyenlíti ki vele közhasznú intézmények teremtésével. Az ideák ideáját, a városrészek egyesilését várjuk tőle mielőbb. Ez lesz az ő szobra. Nem kell hozzá egyéb, mint a vissszavonás öreg ágyúinak összetörése. Radeczky szobrát is kopott ágyukból öntötték. Van nálunk elég jó anyag a haladás utjának egyengetésehea. Helc Antal népszerűsége és tehetsége most virágzik legszebben. A ki a baladás embere: az vele tart s verőfényuyó válik. A ki a maradás szelleme: az hernyóvá alakul s nem veszi észre, milyen ritka aloét pusztít és lankaszt a mák virágok és napraforgók helyett. Irodalmi jelentés. (A Pallas uj leiiKona.) Hírt adtunk már arról, hogy a Pallasnál uj, egyetemes ismerettár készül, mely terjedelménél, díszes kiátUtasánál s a mi legfőbb, munkatársai számánál és tekintélyénél fogva nagy jelentőségű irodalmi eseményujé emelkedik. Mint értesülünk, a lexikon munkálatai annyira előhaladtak már, hogy a nyomást a jövő hónapban megkezdhetik. Érdekes lesz ezúttal megemlíteni, hogy a Pallas mily széles alapot vetett ez irodalmi vállalatnak. Utasította nevezetesen munkatársait, kiknek fényes névsorát alább közöljük, hogy mindenekelőtt a szakkörükbe vágó anyagot gyűjtsék össze, a kiegészített anyag címszavait állapítsák meg s kinyomai ás végett küldjék be. Mintegy hetven szakkörre felosztva, az egybegyűjtött roppant ismeretanyag nomenklatúrája legnagyobb részt készen, s iz„E5zterjD_ísfiie"tárczája. IRODALMI LEfSL (Egy telivér romantikus.) (Cakó Zsigmond „Végrendelet"-érői.) - IRTA NÓGfiÁDI JENŐ. (Vége.) Antónia (fölugrik, hozzámegy.) Béla az ég szerelmére, mi bajod ? Csak egy hangot, mi bajod ? Táray (mozdulatlan, szótlan, nevet.) Antónia. Könyörületnek szent istene, megőrült! (eszmélet nélkül a grófnéhez rohan,) Anyám, nézd őt, mit tettél vele ? Grófné (letérdel, kezeit összekulcsolva ég felé tartja, értelem nélkül néhány szót rebeg.) Antónia. Anyám, tekintsd, nézd őt, mit tevéi, mit miveltél vele ? 1 Táray (fölkel székéről, a zongorához megy, minden, értelem és rend nélkül összevissza csapdossa.) Antónia. Ab! (Tárayhoz szalad.) Béla, Béla! Gróful (imádkozik.) Kárhozatnak és bocsánatnak istene, csak, egyszer vétkeztem életemben, de soha sem káromoltam nevedet, ne vigy a poklokra ! Antónia (kétségbeesetten a grófnéhoz rohan, megragadja karjait.) Anyám, megörült, mit tevéi vele? megőrült! Jer, add vissza eszét, add vissza nekem öt! (Béla felé hurezolja s a színpad közepén összerój.) Grófné (térdein értelem nélkül szókat rebeg.) Táray (figyelem és részvét nélkül összevissza csapdossa a zongorát, mig a kárpit legördül.) Nem igen hiszem, hogy ez a jelenet színpadon manapság előadható. Talán sikerülne e

gVe

l?y geniálís színészi talentumnak, épp ugy, mint az erőművésznek sikerül egy salto mortale, de ugyancsak ügyelnie kellene még enuek is, hogy * a drámaíróval együtt azt a bizonyos kis lépést meg ne tegye, a mi határ a fenséges és á komikum közt. Táray megőrül úgyszólván a nézők szemei előtt és őrülete abban nyilvánul, hogy «figyelem és részvét nélkül össze-vissza csapdossa a zongorát » Nem akarunk abban kételkedni, hogy ezt bármely örüit megtenné hasonló körülmények között. Annyi mindenesetre áll, hogy a gondolat kissé merész, de hogy ne a komikum hatását gyakorolja, okvetlenül szükséges, hogy higyjünk Táray megőiülésében, vagyis világosan lássuk az okokat, a mik szellemi tehetségének megzavarodását maguk után vonták. És ezek az okok nem lehetnek légből kapottak, fictiók, miket csak a költő ismer fontosokul. Az, hogy Táray szegény emberré lett, rá nézve szerencsétlenség, de normális agyú drámai és az életből vett hősök ezért még nem kerülnék mindjárt az elmebetegek házába. Vagy talán az bántja Tárait, hogy most már Antónia nem lehet övé ? s ezt Cakó nyomós motívumnak kívánja tekinteni, mert Béja bujcsúzui jön »E utolsó jelenetre Alpári.néhoz. I Ez meg éppen légből kapott dolog, mert a grófné nak nem állhat szándokában Táray ellen elkövetett bűneit még egy gyei, a legnagyóhbal: szerelme megsemmisítésével tetézni. Elvégre mondjuk ki világosan : Táray nak kellett megörülnie, mivel szerzőnek nagyon megtetszett ez az úgynevezett «költői kép.» (Lásd Cakó levelét Szász Károly hoz.) Az akkori közönség idegeinek hatásos és nagyszerű, nekünk egyszerűen nevetséges. Az utolsó felvonásban veszi el Alpári grófné megérdemlett büntetését tulajdon leánya: Rióié Nina tőre által. A hajmeresztő situatiókból szőtt felvonás apróra igy folyik le: Főorvos, kire Táray Béla gyógyítása bizva van, igen mulatságos kórtörténetet tervez. «Én csak egy módot látok — úgymond. A grófot e helyre vezetni, hol a kór kifejlődött s történetesen egybehozni a méltóságos asszonynyal. (Alpárinéval.) Ha oly szerencsések leszünk, hogy egy a tegnapihoz hasonló indulatroham támadja meg* az agyrendszer és idegei fplrázatya, vagy visszatérnek hajdan működésük rendes útjára és a gróf megnyerendi előbbi egészséges állapotát, vagy — meghal.* Ennyiben állapodnak tehát meg. Azonban előbb jön Rióle Nina, a szegény tánezosnő, a ki Táray Bélába nagyon szerelmes volt, s a ki azon tévedésben leledzik, hogy Béla megőrülésének egyedüli oka Alpáriné. «Öh szerette a grófot, — szól — s miután megbizonyosodott a felöl,' hogy a gróf engem és nem önt ázéreti, hoszúból, hogy egyikünké se legyen/nyakába erőszakolta leányát, minő eszközzel, nem akarom tudni.* Hiába esküdözik Alpáriné, hogy mindebből egy szó sem igaz, a ballerinát meglepi, a romantikus láz, (jellemző betegség az összes szereptőkre) kebléből méreg-üvegcsét huz ki és szapora «elhalt milliók nyögése* «századok fájdalmának könnytenge|ré»-nek emlegetése közt kiüríti: megmérgezi magát. Taray azután belép és folytatja ama borzalmas konczertet: a zongorának figyelem nélküli csapdosását. Riole haragjának ez megadja a végső jmpulsust és torét a grófné szivébe mártja. Alpáriné hasztalan hivatkozott mindeddig a gyermeki szeretetre, hiába nevezte Riolet leányának, vére vérének, ez nem hallgatott reá. Csakmikor a grófné elvette .büntetését és felkiált: «Riole, szerencsétlen, végórámon esküszöm <dötted, hogy atyád a gróf atyja volt és én szültelek Mainzban ezelőtt huszonöt évvel,» — csak ekkor borzad el a gyilkosságtól. — Miért nem mondta ezt Alpáriné Őt perczczel előbb? Nem értjük. A főorvos jól számított, Táray kigyógyul betegségéből és — ha jól lehet sejteni — Antóniának boldog férjévé válik. A kárpit legördül 8 mi ugy érezzük magunkat, mintha kellemetlen, nyomasztó álomból ébredtünk volna. A negyvenes évek e romantikus álom világa nekünk már

; nagyon idegenszerű. Éestett világ, tele átkozódással, lélektani képtelenséggel, méreggel tőrrel, kitett gyermekekkel és anyajegyekkel. Cakó müvei most, rövid félszázad után nem bírnák kiállani a modern színpad lámpafényét. Vigasztalódjunk azzal, hógy ez nemcsak nálunk van igy. A jXVltl. századbeli franczia irQdaiom százaival hozta íétre a megtapsolt, sokat el5-