Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-24 / 34.szám

ÉSZT K RG OVI, XIV. ÉVFOLYAM. 34. SZÁM. VASÁRNAP, 1892. ÁPRILIS 24. w MEGJELENIK HIOTENKtNT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. KLOFIZFTÉSl AU: Ega*/. -óvr-ö ............................•.................................6 fit — 1er Fe l óvie........................................................................3 Irt — kr 4vi«...................................................................1 fit 5n kr Hgy szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKeTz T Ö S É G : PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT, hová a lap szellemi részét illeti! kiizieinel'íyek kültlemlflÉ. KIADÓ - ÏÏTv ATAL: SZÉOllENVl-TÉR 331, hová x lap liiva.lii.lo-i és iiuigáliliirilelései, a nvilUérhe szánt küzlo- inéiiyek, elöli/.etesi pen/.ek es leklamálásoli intézmirlök.------------------------:-----------------------------:-------------* HI RDETÉSEK : HIVATALOS HIRDETÉSEK I szótól 100 szóig 75 Jer, 100- túl 2n0-ig 1 fit 50 kr, 200-tól 300-ig 2 fit 95 kr. Bélyégdij 30 kr. MAGÁN II 1RDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab- ban közöltéinek. NYJLTTÉR sora 20 kr. 9 9 9 Milléniumi emlék. Esztergom, ápr. 23. Mikor a múlt évben a Nemzeti Szín­ház veterán művésze, Felelj Miklós Esztergomban járt s néhány vendég- előadással szerencséltette közönségün­ket, abbeli véleményének adott kifeje­zést, bogy városunknak a mii lénia ni «miékére takaros színházat kellene «mehetnie. A színház eszméjének már tizenkét esztendő óta egyforma lelkesedésü és sorsú előbarezosai vagyunk. Látjuk és érezzük, hogy az állandó színház esz­méje még mindig korai. Esziergomnak előbb égető szükségü közhasznú épít­kezésekre van szüksége. Itt a kaszárnya, itt a vágókid, itt a város csatornázása, itt az utczák szabályozása, itt az ál­landó nagydunai bid után a rendkívüli sok építkezés, átalakítás satöbbi. De azért még mindig nines okunk lemondani az állandó színház eszméjé­ről. Csakhogy más foglalatban foglal­kozunk most vele. Jövő esztendőre felszabadul a Szé- ebenyi-tér egyik legszebb telke, a vá­ros tul.íjdouát képező u. n. Sasit a- szánya. Ide tervezi a közvélemény a redoutot. Azt a csarnokot., mely szini- előadásokra és hangversenyekre egy­aránt berendezett pábolyos, erkélyes, szinpados óriási termet adna a színé­szetnek. Mellékhelyiségekül pedig minta- vendéglő, minta egyesületi helyiségek s.egyéb közérdekű ezélokra szolgáló lokalitásck lennének benne. Ez volna a redout. Milléniumi em­lék. Itt volna színházunk, hangver­senytermünk, farsangoló helyiségünk, első vendéglőnk : itt lehetne énekis­kolánk, torna csarnokunk; itt kellene lennie kaszinónknak s más elöljáró egyesületünknek. Ez volna tehát a legszükségesebb emléképüloi. Thémája nem olyan pró­zai, mint a kaszárnya és kivitele nem kerülne százezrekbe. A város ingyon adná a telket, ada­kozásokkal vagy részvényekkel megte­remtenénk bizonyos hozzávaló tőkét, országos pályázatot imánk ki a mű­épület tervrajzára s mire a millenium reánk virradna, mára saját lull túri em­ploie unkban mutathatnók be Esztergom életrevalósága., polgáraink baladása és fen keltebb gondolkodása dicsőséges bi­zonyítékát. Esztergom oszlopai. 2. Kruplanicz Kálmán alispán. Kmplanicz Kálmán Mars istenség szolgálatában kezdte Themist megis­merni, mikor a megyei élet még nem volt olyan alkotmányos és nem volt olyan fellegtelen, mint napjainkban. Zivataros időkben szolgált s éppen azért duplán számitó esztendeivel együtt már felszázadnál tovább állja meg a küzdőteret, meggazdagodva olyan tapasz- tapasztalatokkal, melyeket mi már csak könyvekből ismerünk és megedzve olyan életelvekkel, melyeket egyáltalán nem lehet könyvekből megismerni. Esztergom vármegye újabb története annyira összeolvad az ő nevével, mint egyetlen más tisztviselőével sem. Ha visszatekint küzdelmekben és eredményekben egyaránt gazdag múlt­jára, nyugodtan elmondhatja, hogy még ellenségeinél is tiszteletet talál eré­nyeiért és elismerést sikereiért. Finoman kiművelt szelleme, tapasz­talatokra alapított emberismerete, hu­manitáson nyugvó méltányossága és jó­indulattal végződő szigora kisérték őt a közigazgatás tövises pályáján s nem hagyták cserben sohasem. Esztergom vármegye erkölcsi és lo- pographiai érdekeit nemcsak megóvta, de példaszerűvé tette. A kol légiál is szellem fejlesztésével az összetartás és egyenletes működés rendszerét alapi- piiotta meg. Tiszteli a törvényt, híven teljesiti a kötelességeket, de tiszteletet követel a megye jogai számára s jogokat kér cserébe a kötelességekért. Előkelő, csiszolt stílusban dolgozott egész életén át s úgy modorában, mint elveiben mindig tMigeszielő simasággal vitte keresztül azt, a mit mennydörgő iitánkodással örökre meg lehetett volna Semmisíteni. Esztergom vármegye első tisztvise­lőjének egyik legszebb vonása az iro­dalmi műveltség. Ismeri a magyar, német és franczia szellem kiváló alko­tásait s a hivatalos stil ridegséget éb­resztő hangulatait mindig az irodalmi stíl gyönyöreivel egyenlítette ki. Ép­pen azért hiányzik életrajzából a pe- dentéria és stílusából az irodaszag. A literátus alispánok száma már nem nagy az országban. Éppen azért óhaj­tandó, hogy Kruplanicz Kálmán még nagyon sokáig megmaradjon példány- képnek az újabb korszak alispánjelöltjei számára. A hgprimás a pápánál. A B. H. római tudósítása szerint a pápa h us V ét vasárnapján, pont déli 12 órakor fogadta másodszor kihallgatáson a herczegprimást. Pár perczczel tizen­két óra előtt hajtatott a prímás kísé­retével a Vatikánba. Általános feltű­nést keltett a bakon ülő huszár, ki a prímás színeibe volt öltözve ; alkalma­sint generálisnak tartották a jó ró­maiak. A prímás kíséretében voltak : Kohl Medárd dr. titkár, Széchenyi Miklós gróf apát, Vaszary János festő s hár­man a hungarico-gernianicum ama nö­vendékei közül, kiket az esztergomi egyházmegye küldött. E papnevelő in­tézetet különben a pápa különösen kedveli. A prímás a felső, úgynevezett Da- masus udvarába hajtatott, mely udvarba csak kardinálisok járhatnak fogattal. Ez szolgál sétahelyül a pápaválasztó kardinálisoknak a konkláve alatt. A svájezi testőrség, mely úgy a Va- tikáu bronz kapujánál, íntnt minden emeleleu nagyobb számban van felál­lítva, tisztelgett a primas előtt. A szolgálattévő udvari papok a prí­mást a pápa belső elfogadó termeibe vezették, inig a kíséret a külső trón- teremben maradt. — Néhány perczuyi várakozás után, pont tizenkét órakor a csengetésre egy presbyter jelentette a prímásnak az audienczia kezdetét. A VISSZAEMLÉKEZÉS. Sétálgattunk kettecskén a llégi parkban fel, s alá . . . Körülünk a kósza szellő Legszebb dalát dudolá. Egyszerre csak elpirulva Fogtad meg te a kezem. S azt kérdezed, mondjam meg, hogy Mely virágot szeretem ? . . Fejem szédült, agyain lángolt, De szivemben égetett !... S lázas ajkam csak annyit szólt Suttogva, hogy : — tégedet ! PERÉNXI KÁLMÁN. IBÛBALMI LEVÉL. (Egy telivér romantikus.) (Cakó Zsigmond „Vegrendelet“-éről.)- IRTA NÓGRÁDI JENŐ. ­Táray (tört hangon.) Ha az ég óhajtotta volna boldogságomat, birni engedte volna Antóniát, és megőrizett volna ily játéktól, melyen szivem húrjai szakadtak meg. — Itt, fogadja méltóságod, én nem bitorlóm (le akarja huzni a gyűrűt.) Grófné. Játék ? — ki allitá — ki mondá ezt ? out megosalák. — Szándékom és tet­tem isteu előtt a legkomolyabb volt, gróf. Táray. Lehetséges-e ? Irgalmas ég, mit cselekedtem ! Ismét egy újabb fordulat. Táraynak oka volna nem igen bizni Alpáriné minden röpke szavában, de hősünk a milyen senti- mentális, ép olyan hiszékeny és elirtózva kap homlokához : «így csalódni, enkezemmel ölni meg bol­dogságomat ! » Alpári grófné pedig a nagy lelki izga­tottságtól összerogy. Egyáltalában minden felvonás végén «összerogy» valaki. A má- ! sodikban Alpári grófné, a harmadikban Táray, a negyedikben Antónia. Csupán az elsőben nem esik még össze senki, de an­nál inkább ki van ez pótolva az ötödikben, la hol Táray és Antónia gyakori összero- gyásait nem számítva, a tánezosnö Riole j és Alpári grófné utoljára végkép össze- rogy, — mindkettő meghal. Nagy dolgok történnek a harmadik föl- vonásban. Hargitai átadja Bélának az öreg gróf végrendeletét. Ebből Béla értesül, hogy ö nem gróf Táray, hanem névtelen és sze­gény szülők gyermeke, és csak bitorolta huszonnégy éven kezesztül a gróf nevét és vagyonát. Hát biz ez mindenképpen érzé­keny csapás. Mái' most gondoljuk magun­kat Táray helyzetébe. — Ha én egy ga­bona — szenzál vagyok, igy fogok mono- logizálni. Amit csak én magam tudok, azt nem tudja a világ. A világ pedig a látszat után Ítél. A világ a cseréről mit sem tud, azt hiszi rólam, hogy én gróf Táray Béla (vagyok. Meghagyom a világot továbbra is véleményében, mert ez a kis titkolózás ne­kem a kilencz ágú koronát szerzi meg és nagy uradalmak tulajdonosává lesz. Aztán ha kitudódnék a dolog s az igazi örökös igénypert indítana ellenem, még akkor is minden bíróságnál megnyerném póromét a végrendelet ezen paszusa alapján : «Nemes lelkű és erényes valál mindig, hittem, hogy nevemre fényt fogsz árasztani s mivel saját gyermekemnek nyomára a legfáradságosabb keresés után sem jöhetek, a grófilét miattad nem vontam számadásra, iiogy az eset nj ilvánossága meg ne fosz- szou azon tehetségtől, melylyel a honnak valaha szolgálatot eszközölhetsz. Ha nem is vagy üam, nemes lelked és nagy tulaj­don id inkább megérdemlik, hogy örökösöm légy, mint hitvány rokonim, kik soha sem szűntek meg háborgatni. — A történetet én tudám és a grófné ; a grófné félvén vétke súlyától és büntetésétől, soha sem fogja elárulni, én síromba szálltam, s a halottnak utolsó kérelme az : ha valaha szerencsétlen gyermekemet megtalálod, ne légy hozzá igazságtalan.» Ez világosan szól : a jog szerinti örökös én vagyok, nevelő atyam mindössze méltányosságot kér igazi ha iránt. No majd meggondolom a dolgot. Ha jó kedvem lesz, ötven proczentben ki­fogunk egyezkedni. így gondolkoznék egy gabona-szenzál. Ha én gentleman vagyok, de gyönge szivü geutleinann, a ki nem tudóm elvi­selni annak gondolatát, hogy a inig eddig jólétben és kényelemben éltem, a szeszé­lyes sors egy csapással koldussá tett ! ak­kor leülök az asztalhoz és ezt írom Ke­reszti Lörincznek : «Kedves barátom ! Ez a végrendelet téged illet, vedd át jogszerinti birtokod és tartsd meg szives emlékezetet- ben a te szerencsétlen barátodat Táray Bélát.» Aztán nem gondolkodnám sokáig, hogy a fejembe vagy a szivembe lőjjek-e egy forgó pisztoly golyóval. Ha pedig olyan gentleman vagyok, a kinek a mellett hogy nemesszl vü, még az esze is helyén van, akkor elküldeném Ke­resztinek a végrendeletet, s az előbbi leve­let, de aztán utána néznék, lia nem tud-e megélni két kezének becsületes munkája után ebben a gyarló világban Táray czi- mer és grófi kincsek nélkül is olyan em­ber, a ki sokáig méltó volt a Táray Béla névre ?... Érdeklődve várjuk, mit fog Cakó dráma- hőse cselekedni. Romantikus hőssel van dolgunk, a ki igaz, nemesszivü, de e mel­lett gyáva és rendkívüli módon szentimen­tális, mindenekfölött pedig nem nélkülöz bizonyos hamleti poseokat és allureöket. Ilyen bombasztikus frázisokban szónokol a végrendelet elolvasása után. «Örök irgalom (eltántorog az asztaltól), öntudatom ne haldokolj, engedd megis­mernem koporsómat, a megőrülésré még marad idő ! (közelebb az asztalhoz.) Fáj­dalomnak jótevő Istene, szakaszd ki keb­lemből kígyóidat ! (kezébe veszi a lapot.) Ne marj gyötrelem, ne harapj oly fogak­kal, mit ezredév bűne sem érdemel ! (le­teszi, kezét tördelve, föl s alá jár.) — Nem a gróf fia ! Fájdalom, van-e koronád­nak szebb gyöngye, mint szivem, van-e birodalmadnak gazdagabb országa, mint keblem ?» És a többi. Annyira azonban még is tud paran­csolni keblének, a fájdalom birodalma e legszebb országának, hogy Kereszti Löriucz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents