Esztergom és Vidéke, 1892

1892-04-21 / 33.szám

ESZTERGOM, XIV. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, 1892. -ÁPRILIS 21. -— • 1 ...... , , t i _ .._ •• *m=f ^ :1 • •

1 • 1 — '-* ESZTERGOM és VIDÉKE ° Városi és megyei érdekeink közlönye,* UIDnrTCOC!

, MKGJBLKNIK HETENKINT KÉTSZER: r

'

7 _ J HIRDETÉSEK I VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: m VATALOS rnkmmm^^m »«* njn 100_ PFAI.Z-HAZ, FÖLDSZINT, iél 1 flt 9

° »» 200401 ^"-Mf 2 frt 95 krNLÖFlZETiíSl Ált' hovi a lap szellemi részét illető közlemények küJdentlflk. Btdyegdij 30 kr. Eg«M/. évre 6 frt — kr IflAnh u i w j T A I - MAQÁN HIRDETÉSEK meifáilapoiiás szerint JegjutányoBabm «vr* 3 trt - kr MftUU-niVAIftL. ^ tgtfföjfö. Ke^.l ivtm 1 frt 50 kr SZECHEN YI-TER 331, j FflV szám ára 7 kr, ,,ova * '

a

P hivatalos és magánliinletései, a n.viltt«

4

rbe ws&nt kr>7,le- NYILTTEii Bora 20 kr. p • . ..—, ; fi knúiryuk, előfizetési pénzek és reklaimíláBok ititézeiidilk. Q • O A herczegprimás római utja. Esztergom, ápr. 20. A bécsi pápai nnnciafcura a legmelegebb rokonszenvvel s a legőszintébb nagyrabecsüléssel van a Máiia királyságabeli mostani legátus natus, Vaszary Kolos herczegprimás iránt. *Örül a szivem, ha ezt a jámbor és bölcs férfiút látom. Mint barátságos napsugár, mely éltet és melegit, de egyúttal a husi tő árnyékot is magával viszi. Jósága a melegítő sugár, okossága a büsitő árnyék. Ez az ember nagy dolgokat fog véghez viiini, azt én mondom nektek.* Igy beszélt mousignore Gralimberti, ki maga is galambszelid s kigyóokos, mikor Vaszary, már mint jelöli, a primásságra, Bécsben, a cnnonicus processus-on ment át s azután a nunciaturában adóit diszebétlen emlékezetes fölköszöntőjét mondotta. És a nunczius bű jelentést küldői I Rómába a magyar kaib. egyház fejének minden azóta tett kijelentéseiről, ugy, hogy a szent Atya ismételten kifejezte vágyát, hogy minél előbb szemtöl-szeinben láthassa ezt a dicső embert és személyesen adhassa neki apostoli áldását. Midőn a herczegprimás Bécsben rövid pihenőre megszállt, már XIII. Leónak egy -levelét találta a nuncziaturában, mely tudati a vele, hogy a szent Atya tárt karokkal és s-.érető szívvel várja főméitóságu fiát. Vaszary nem is késett, hanem már hót fő u reggel lölytatia az utat Rómába. Mint tudjuk, a magas egyházfejodelmet nemcsak a saját szive óhaja, a vágy, hogy hódolatát bemulassa a tiarának általa rajongással tisztelt moslaui viselőjének, vitte Rómába; ott egy felette fontos egyliázi missiót kellett teljesítenie: eltávolítani az árnyakat, meiyek Magyarországon legújabban lebocsátkoztak az egyházpolitikai békére. Nos igen, a herczegprimás azznl a bizonyossággal ment Rómába, hogy meghozza onnan a helyreállított összhangot a szent szék és Mária országa közt. Az egyezkedésre vonatkozó javaslatát az általa ismételten nyilvánosan és ünnepélyesen lett kijelentések után nem nehéz kitalálni. Azon uiasitás szerint járt el, a melyet az egyház iránt való engedelmessége és izzó hazaíisága szabtak eléje* Ez a szentséges kenős érzelem csak ugy lesz kielégitherő, ha Istennek megadat ik, a mi Isienó és a császárnak, a mi a császáré. A dogma nem engedi, hogy egy ka* iholikus pap egy akaiholikussal in divinis közlekedjék, de ÍI törvényes állami tekintély tisztelete szintén egyik szent parancsa az egyháznak. A katholikus plébános tehát a magyar kormány követelésének, a vegyes házasságból származó gyermekek kérészi élésének ellenőrzött nyilvántartására vonatkozólag, az által tegyen eleget, hogy negyedévenkint megküldi az anyakönyvi kivonatot a szolgabírónak, illetve polgármesternek. Ez ideiglenesen, mint mödus vivendi. A jövőre pedig abban találja a herczegprimás a legjobb biztosítékot, hogy a törvény, mely azt rendeli, hogy a fiuk atyjuk, a leányok anyjuk vallását kövessék, megváltoztassék ama kétségtelenül szabadelvűbb módon, mely szerint a szülők szabad elhatározására hagyassék, hogy mely vallásban akarják felnevelni gyermekeiket. A primás ez irányban nyilván magával vitte Rómába a magyar kormány ígéretét. A béke olajágát hozta haza Rómából. Esztergom oszlopai. I. Mailáth György gróf főispán. Mailáth György gróf főispán Esztergom vármegye főispánja az ország legöuálóbb főispánjai közé tartozik, habár megyéje nem sokkal nagyobb egy jó nagy sasfószekné 1. AMailálhok ivadékai csakugyan sasok. Fészköket viharok duliák, förgetegek ingatták, villámok sujtoUák, de a fészekben azért mindig csak sasok maradiak. Éles szemű, merész röptű, gyémánt csörü, aczél-karmu sasok. Az egyik karmukkal tartották a koronát, a másik karmukkal a nemzeii ősi kardot. Be azért mindig csak egy fejük és egy szivük maradi. Nemzeti büszkeségünk a Mailáth név szeplőtelensége ós dicsősége. Ilyen nimbuszt örökölt a mi fialal főispánunk és ez már magában véve is a szerencse legfényesebb kiiüntetése. Feledhetlen marad előttünk az az óra, mikor az öreg Mailáth György, az aczélfejü országbíró, a kit öl senki se merte volna megírni, hogy még sirni is tud, meghal oUságtól remegő hangon, könybo lábadt szemmel állott fia trónusa, főispáni széke mögött, mikor, mint az ország legfiatalabb főispánját töla vatták. Azóta nagy katasztrófa és nagy dicsőség érte egyaránt a Mailáb. nemzetséget. A katasztrófa elsodorja a rarju fészket, de nem sasét. A dicsőség elszédíti az alant járó elmét, de nem a feuszárnyalót. Ifjú Mailáth Györgyből, Mailáth György gróf lett. Hanem ő azért nem váltó/0" U Esztergom vármegye rokonszenve évről-évre gyarapodik, népszerűsége folytonosan nő, mert szereti vármegyéjét s meri. olyan jolleme van, mely mai napság már csak az idealizáló regényírók müvében található. A mit meglehet Esztergomért, azt el nem mulasztja. Hatalmával soha vissza nem élt, igazságánál csak méltányossága nagyobb, előkellőségóuélesak humanitása több. Ha az egész országban valamennyi főispán olyan volna, mint Mailá.hGyörgy gróf, akkor a pokol ha:almai sem vénemének erőt rajtunk. Mert aniködése bizalmat, iránya erőt, szelleme összetartást ós jelleme tüzoszlopot állit azok elé, a kiket, vezérel. Városi közgyűlés. Esztergom, ápr. 20. A keddi városi közgyűlés ismét teljes kiadásban gyűjtötte össze a város atyáit és fiait. Ag^Esztergom és Vidéko"tarcaija, IB08ALMI LEVÉL II. (Egy telivér romantikus.) (Otóó Zsigmond „Végr«ndelet"-ér51.) - IETA NÓGRÁDI JENŐ. — Irodalmi hagyatékát a következő müvek képezik : Négy eredeti dráma : A Kalmár és tengerész, a Végrendelet, Leona és a Könnyelműek. Van két történelmi drámája, melyek czime : Szent László és kora és János lovag. Végül egy francziáhól átdolgozott népdráma: Mari, egy anya a népből. 1845 aug. 21-én adták először a nemzeti színházban bérletszünettel és Szentpétery javára a Végrendeletet. A darab rendkívül módon tetszett, Cakót mintegy hétszer hívta ki a lelkesült közönség. A kritika is elragadtatással nyilatkozott drámájáról, habár akkori kezdetleges fejlődésében is volt benne annyi józanság, hogy nem hunyt szemet a darab hibái előtt. Cakó irói hírnevét a cKalmár és Tengerész* sikere állapította meg, a «Végrendelet* még növelte nym busát. E darabbiti a költő elért pályájának delelöjére. Még 1847-ben is azt irja Pálffy a dráma felöl, hogy annyi erénnyel, mint a mivel hőse : Táray Béla bir, «egy német drámában kilenéz felvonásnyit lehetne összeírni.* Igy a kortársak magasztaló véleménye. Nemesekély érdeklődéssel kezdünk tehát a •Végrendelet* olvasásiba. A drámának Cakó nagy feneket kerített. Grof Álpárinét a fiatal és tapasztalatlan l'myt ezelőtt huszonöt évvel gróf Táray Péter elcsábította. A gróf rossz szivü volt és könnyelmű, a ballépés után cserbenhagyja áldozatát ; mig a gróf kisasszonyt szülei a gyalázat elől Mainzba viszik, a hol ez egy lánygyermeknek ad életet. Az anyai nagyszülők természetesen a romantikus reczept szerint nem hogy tisztességesen fölnevelnék unokájukat, hanem kiteszik az utczára. Gondolkodások mindössze annyira terjed, hogy a két hónapos gyermekét passe partout-val látják el : egy j ievélboritékkal, a mire rásütötték az Al1 pári család czimerét, hogy idők multán visszatalálhasson a — papaijához. A törj vénytelen gyermek huszonöt évi hányatás alatt, miközben nem épen erkölcsös viszontagságokon megy keresztül, tánczosnövé lesz, és Riole Nina név alatt a drámában nagy szerepet játszik. Taray Péter pedig nyugodt lelkiismerettel más lányt vezet az oltárhoz és e házasságból Bela nevű fia születik. A megcsalt kedves, ki időközben szintén férjhez megy és Alpárinévá lesz, kettős boszút forral. Az első a mi a büntető tőrvénykönyv szerint emberölés számba mehetne, de a mit szer/ő nem vesz valami komolyan, az, hogy alig tiz nappal Béla születése után fölfedezi, viszonya titkát a még gyermekágyban fekvő Táraynénak. A betegasszony nagy fölindulásában görcsöket kap és meghal. Másik boszúját pedig igy hajtja végre : Megvesztegeti a gróli csecsemő dajkáját és a gyermeket titkon egy hasonló figyerjmekkeí cserélteti fel, kit szegény szülei örömest nélkülöztek. cAkarára, — mondja Alpáriné a negyedik felvonás 3. jelenetében — hogy ha az ég egykor gyermekkel áidandja meg, (Táray Pétert) megfosztva attól, egy más idegent vessek helyébe apja karjaihoz, s miután tulajdonát elveszte, tudassam vele : hogy az, kit sajátjaként Ölelt és keblén hordozott, nem övé, hogy az atyai szeretet tőle úgy mint irántai szerelmem ellopatott. — Megtörtént, erőm soha sem vala fölfedni. Eljött a megbánás, hanem későn.* E fiu a drámában szereplő gróf Táray Béla. Az öreg grof Táray mit sem tud a végzetes cseréről, s az idegen gyermeket saját fia gyanánt nevelteti. Mikor Béla eléri tizenötödik életévét, az egykori dajka halálos ágyán elmondja a titkot az apának. A gróf keresteti fiát, de eredmény nélkül, és mivel becsülte az ifjú nemes tulajdonait, nem akar zajt csapni és álíiától az apai segélyt megtagadni. Ez még hihető, de hogy a bűnös Álpárinét, felesége gyilkosát és gyermeke elsikkasztóját még most sem vonja számadásra, — ezt Cakó még a gróf romlott lelkületével sem tudja eléggé magyarázni. Taray Péter a dráma cselekményének kezdete előtt két évvel meghal. Utolsó óráimin a nevelőt: Margifcait fia nagykorúságáig gyámjává rendeli, és rá biz egy végrendeletet (innen a darab czime) azon meghagyással, hogy fiának 24-ik születésnapján adja át. Ebben az öreg gróf Táray Béla születésének és kicserélésének titkát fölfedi. De mí történt Táray Péter igazi fiával ? Alpáriné a gróffiut Bécsbe viteti és ott egy félig épült templom küszöbén téteti ki. A gyermeknek ismertető jelül a dajka bal iába ujjat kitörte. A templom építőmesterének épen akkor halt meg újszülött gyermeke, e helyett felfogadja a talált fiút és saját mesterségére taníttatja. Mikor tizenhét éves le ÍZ, nevelő apja meghal, és örökösei a lelencet elűzik. Kereszti Lórincz, mert ezt a nevet viseli Táray igazi fia, egy évig elhagyatva csavarog a világban mint köraüveslegény. Egy alkalommal Rómában a szent Péter templomának falát vakolja, mikor az arra utazó ál Taray Béla vállára üt, és felszólítja, hogy mutogatná meg az egj haz szobrait. Az egyszerű pallériegeny nagy tűzzel ismerteti Miohel Angelo remekműveit, a grof érdeklődni kezd iránta, elbeszélteti sorsát, — s a vége az, hogy böke/ü Maecenasként szobrászatra kii taníttatni igeri. Kere>zti Rómában, később Parisban tanul, a mükiálhtason feltűnik ; és c-aüü-mar jciieiÜ szobraszszá lesz, a j darab folyamán Taray Bélával együtt lakik j Pesten. j Mindez a dráma cselekvényének meg! kezdése előtt tórtéut olyan epikai elem i gyanánt, melyet a személyek elbeszéléseiI bői tudunk meg, s ami a mesének egyik terjedelmesebb részét képezi. Mindétig gyönge drámaíróra vali, mikor a mese jóval túlterjeszkedik az előttünk lejátszódó esemény keretén. Ez utóbbi pedig dióhéjban a következő . Az első felvonás, elején megtudjuk, hogy Alpáriné szívesen látja házánál Táray Bélát, a gazdag fiatal mágnást. E látszólag hideg látogatások következménye, hogy i Táray megszereti Antóniát, a grófné törve-